*** MOBIL ***

Drága Damon,
felettébb jólesik, hogy aggódsz értem, de megnyugtatlak: rosszul teszed! Első lépésem volt eltűnni Mystic Fallsból. Talán Görögország lesz a végcél, vagy Róma... ellenállok a kísértésnek, hogy a családtagjaid torkát harapdáljam át, így tégy egy szívességet, és ne is próbáljatok megkeresni.
Óh, a legfontosabbat ne felejtsem: a doki vírusa nem működött. Továbbra is a halandók életét rontom.

Mila

-Én meg végképp nem hiszem el. Nem gondoltam volna, hogy lelépsz otthonról. -vigyorogtam továbbra is. Egyszerre szórakoztató és szerencsés helyzet is volt.
-Engem? -kerekedtek ki a szemeim egy pillanatra. Nem gondoltam volna, hogy pont miattam jött ide.
-Hát igen. Régen elég sokat nevettél amikor beszélgettünk. -utaltam ezzel a netes beszélgetésre ahol már néha fulladozott a röhögéstől.
-Akkor gyere és majd a hotelnál kiraklak. -indultam meg a kocsi felé várva, hogy kövessen.
-Bailey, Matt. Matt, Bailey. -mutattam be őket gyorsan egymásnak és megvártam amíg beszállnak a kocsiba és amint én is beültem elhajtottam.

[Donovan ház]

Nevetést hallottam, de nem igazán törődtem már vele, majd jön ha akar. Lehajtottam a fejemet, majd a lábamnál lévő pár kavicsot kezdtem rugdalni, hogy addig se unatkozzak.

- El sem hiszem, hogy pont veled futok össze. - Nevettem fel, majd végig mértem. Nem nagyon figyeltem a külsejére, csak arra, hogy milyen kedves volt velem. De most így jobban megnézve. Egész jó pasi. Bár abban biztos vagyok, hogy foglalt. Habár erre még sosem tértünk ki.
- Igazából téged. Leléptem otthonról, mert már nem bírtam tovább. - Komorodott el a hangom. - Aztán új életet akarok kezdeni és gondoltam, hogy akkor már ezt a te környékeden teszem. Mert miattad tudok újra mosolyogni. - Pirultam el és lehajtottam a fejemet.
- Hát azt nagyon megköszönném. De csak ha nem zavarok.

-Teljes életnagyságban.-vigyorodtam el én is. Ekkora véletlent, hogy pont itt futok vele össze. Bár abban sem voltam biztos az elején, hogy ő az, hisz még csak chaten láttam és akkor elég rossz passzba volt.
-Mit keresel itt? -léptem hozzá még egy lépést közelebb és végigmértem. Meg kell hagyni, hogy sokkal jobban néz ki élőben. Igazából már meg is feledkeztem róla.
-Nem tudom merre mész, de ha gondolod egy darabig elviszünk. -mutattam a kocsi felé ahol Matt ácsorgott elég türelmetlen arckifejezéssel.

Én a kocsi felé vettem az irányt, majd Tyler a parkolóban lévő lányhoz indult meg. Remek, most akar egyet felszedni egy gyors menetre? Mert az előbb annyira sietett haza, de most meg leáll fecserészni. A cuccommal együtt a kocsihoz mentem, majd megtámaszkodtam benne és így vártam rá. Remélem nem akarja elhúzni sokáig a dolgot hamár annyira haza akart menni.

Földbe gyökerezett a lábam, már abban sem voltam biztos, hogy jó ötlet volt-e csak így lelépni. Láttam két alakot kijönni az egyik szobából amitől még kellemetlenebbül éreztem magam. Valószínűleg megjegyzik magukban, hogy mit álldogál itt ez a szerencsétlen.

Aztán az egyikük közeledni kezdett felém és ekkor bevillant a fejembe egy név. Nem lehet ekkora szerencsém, hogy pont ő van itt...
- Tyler? - Kérdeztem egy óriási vigyorral az arcomon.

Összepakoltam a cuccaimat és egy siettető pillantást vetettem Matt-re. -Nem kell kétszer mondani! -kaptam a vállamra a táskámat és a parkoló felé vettem az irányt, Matt-el a nyomomban.

Amikor a parkolóba értünk egy ismerős arcot láttam meg..Bailey...De mit keres itt? Legalábbis ha ő volt az egyáltalán.
-Egy pillanat. -szóltam oda Matt-nek és elindultam a lány felé. Végül is mit veszíthetek? Ha nem ő az akkor akkor ez van, ha pedig ő az akkor sem történik semmi.
-Bailey?-álltam meg előtte és kérdően néztem rá.

Összeszedelözködtem, majd mikor teljesen kész voltam belegyömöszöltem a régi ruháimat a táskába aztán azt behúzva a vállamra kaptam.
- Akkor menjünk. - Kiléptem a szobánk ajtaján megindulva a kocsi felé.

Buszra szálltam és mivel elég hosszú út állt előttem el is aludtam rajta. Ha jól emlékszem Staunton volt a végállomása ennek a busznak. Onnan már nincs olyan messze Mystic Falls amennyire sikerült utána járnom.

Nem tudom hány órája utazhatunk már, vagyis éppenséggel én aludtam.. De a buszsofőr ébresztett fel azzal, hogy megérkeztünk. Leszálltam a buszról, majd egy kis eligazítást kértem. Kellett egy hely ahol ha nem is lepihenni, de valamennyire összeszedhetem magam mielőtt még meglátogatom Tylert. Megálltam a parkolóban és nagyot sóhajtottam mielőtt bármerre is tovább haladtam volna.

Amíg ő birtokba vette a fürdőszobát én az ágyra dőltem és a plafont bámultam. Rengetegszer játszódott le a fejemben, hogy mit is mondhatnék Caroline-nak, vagy van-e értelme egyáltalán bármiről is beszélni vele.
-Rendben. -válaszoltam mikor végre kijött a fürdőből.

- Jól van rendben, csak nyugalom. - Bevettem a gyógyszert, majd kiindultam a mosdó féleségbe, hogy valamennyire összekaparjam magam.
Mikor beértem megmostam jó hideg vízzel az arcomat, majd vettem is egy gyors zuhanyt és a kikészített törölközőt a derekam köré csavarva kimentem a szobába és elkezdtem öltözködni.
- Lassan mehetünk. - Szóltam még oda Tylernek.

-Te ezt nem érted, és nem is fogok emiatt magyarázkodni. Mennem kell és kész. -álltam fel az ágyról és eleget téve a kérésének kikotortam neki a táskámból egy doboz fájdalomcsillapítót. Jó ideje benne lehet már, mivel nekem már egy ideje nincs szükségem ilyenekre, de legalább ő hasznát veszi.
-Tessék!-dobtam oda hozzá. Túl sok dolog volt amit most rendeznem kell magamban és ezt nem itt akarom megtenni, és túlzottan sok kedvem már nem volt a szórakozáshoz, a tegnapi bőven elég volt.

- Mert kihez máshoz? Ahelyett, hogy itt szórakoznál a haveroddal te már sietsz haza. De mégis minek? Ez az amit nem értek. - Nevettem fel bár magam sem tudom miért. Talán már a fejfájás annyira kikészített, hogy muszáj volt nevetnem. De tényleg jó jönne valami. - Amíg én összeszedem magam nem szereznél egy rakat fájdalomcsillapítót? - Néztem fel rá kezeim közül.

-Nem úgy néz ki. -vontam egyet a vállamon. Egy darabig úgy is szívesen elnézném ahogy szerencsétlenkedik.
-Na majd pont hozzá sietnék. -vigyorogtam már kínomban. Ezt a dolgot mindenféleképpen tisztázni akartam vele, de attól még nem nagyon repesek az örömtől, hogy látnom kell.

- Köszönöm megvagyok én anélkül is. - Az kellene nekem még egy pohár víz. Lehet, hogy segítene, de a saját szememmel én nem így láttam.
- Mire ez a nagy sietség? Csak nem sietsz vissza Carolinehoz? - Kérdeztem tőle, miközben nagy nehezen felültem az ágyon és az arcomat a tenyereim közé temettem.

-Ez jogos..-vigyorogtam és felkaptam magamra a tiszta ruháimat. -Ha az segítségnek számít akkor leönthetlek egy pohár vízzel.-vontam egyet a vállamon és leültem az ágy szélére.
-Ma még haza is kéne jutni, és ha nem akarod, hogy itt hagyjalak akkor össze kéne kaparni magadat. -mondtam és összecsaptam a tenyereimet, hátha legalább erre feleszmél. Bár gondoltam, hogy még egy darabig meg se akar mozdulni, elvégre elég sokat ivott tegnap.

- Nem mindenki tud úgy inni, hogy másnap semmi baja nincsen. - Nyöszörögtem bele a párnába. Ha a fejébe is szállt tegnap valami az mára teljesen kiürült. De nekem megmaradt erős emlékeztető jelül ez az iszonyatos fejfájás.
- Valamit esetleg tudnál segíteni a fejfájásomon? Mert ha nem akkor inkább aludnék tovább ha nem bánod. - Mondtam miközben a fejemet kezdtem masszírozni.

Az egész éjszakát gondtalanul aludtam végig, ami tőlem szokatlan volt, de most legalább kipihentnek érezhettem magamat. Arra keltem fel, hogy az ablakon beszűrődő napsugarak az arcomba sütnek. Kipattantam az ágyból és egyből be is húztam a függönyt.
-Amint látom eléggé másnapos vagy.-röhögtem Matt-re nézve aki igen csak szenvedett.

Nem is emlékszem pontosan, hogy hogy kerültem az ágyba, de gondolom aludtam vagy legalábbis azt hiszem. Mikor felébredtem az ablakon beszűrődő napsugarak szinte ki akarták égetni a szememet. Ezért inkább a fejemet a párnába nyomtam. Nem tudtam, hogy Tyler fenn van-e már, de én még nem éreztem magam késznek arra, hogy felkeljek az ágyból. A fejem eléggé sajgott így inkább kerültem mindenféle komolyabb mozdulatot.

Bezártam magunk mögött az ajtót és akarva akaratlanul is elröhögtem magamat amikor Matt az ágyba zuhant. Előre láttam magam előtt a képet, hogy reggel milyen fejjel fog felkelni.
Lekaptam magamról a fölösleges ruhadarabokat és én is az egyik ágyba vetődtem.
Egy ideig még gondolkoztam a történteken, főleg Caroline-on, de hamar el is fogott az álom.

Erőt vettem magamon, majd elindultam Tyler után és próbáltam a legegyenesebben menni ami tőlem jelenleg kitellett. Mikor kinyitotta az ajtót, még előtt másztam be az ajtón majd a legközelebbi ágyat kinézve, beledőltem és teljesen elterültem benne.

Hamar letudtam ezt is és a kulccsal a kezemben sétáltam ki a portáról. -Kapd össze magad és gyere!-szóltam oda Mattnek aki még mindig a kocsinál szerencsétlenkedett és elindultam a szoba felé, hogy kinyissam nehogy itt essen össze.

Mikor végre sikerült kikászálódnom a kocsiból meg is támaszkodtam benne amíg Tyler elindult szobát bérelni. Legalábbis valószínűleg azt fogja csinálni. De a gondolataim annyira egybe folytak, hogy semmiben nem voltam biztos.
Nem sokkal később Tyler felbukkant a kezében egy kulccsal. - Végre.

(Hell's Bell's Bar)

Eltartott egy darabig amíg eltaláltam idáig. Nem nagyon voltam jártas errefelé, sőt még nem is voltam itt.
-Azt hiszem ez lesz az..-hajtottam be a parkolóba és miután leállítottam a motort kiszálltam a kocsiból. Amikor Matt is kikászálódott végre a recepció felé vettem az irányt, hogy kérjek egy szobát.