Talán nem kellene itt lennem, de nem túlzottan érdekelt. Amikor megtudtam, hogy merre lelem a régi ismerősömet, akkor habozás nélkül megjelentem. Miért kellene tartanom tőle? Milliószor megölhetett volna, de még se tette. Nem gondolom, hogy gyenge jellem lenne, mert nem olyannak ismertem meg, meg akkor nem is itt élne a földi pokolban. Érdekes dolog, hogy mit is keres valójában Tut az alvilágban, de nem érdekel. Nem az én dolgom és nem is bájcsevegni jöttem. Sokkal inkább az érdekelt, hogy bosszantsam őt. Ennyi kijár neki, amiért múltkor olyan szépen megakadályozta azt, hogy szórakozzak kicsit. Régóta nem voltam már angyali teremtés és aki még hitt abban, hogy képes lennék a jóra. Nos, az szerintem álomvilágban élt, vagy valami baromi erős gyógyszert vehetett be, hogy ne lássa az igazságot. Jónak lenni annyira bosszantó és unalmas. Ez sokkal jobb. Lassan néztem körül a lakásban és az se érdekelt, hogy milyen vércseppeket hagytam szét az ingatlanban. Ohh, igen. Utálok csak úgy várkozni, így egy-két játékszert is elhoztam, de sajnos már egyikük se ér, pedig igazán remek évjáratok voltak. Legalábbis a vérükre nem lehetett panasz. Az egyik tükörben megpillantottam magam, majd lassan letöröltem az ajkaimról a vért, kicsit megigazítottam a ruhámat, majd folytattam tovább a körutamat, majd egy-két tetemen átlépve pedig egyszerűen visszasétáltam a nappali. Töltöttem magamnak az italból, ami ki volt rakva, majd az ujjaimat lassan húztam végig a bútorokon, míg végül be nem kapcsoltam a zenét és el nem kezdtem a ritmussal együtt mozogni. A pohár továbbra is ott volt a kezemben, percek teltek el így, míg be nem táncoltam a teret, majd meghallottam egy apró nyöszörgést. Ohh, az egyik még él, de nem sokáig. Sietve teremtem ott, majd pedig egyszerűen kiszívtam az utolsó csepp vérét is, amikor is megéreztem, hogy nem vagyok egyedül már. Ártatlan pillantással néztem fel, miközben ajkaimról újra letöröltem a mámorító vért. - Ha kicsit korábban jössz, akkor még neked is kijutott volna a mókából. – pillantottam rá angyalin, majd felvettem a poharat, újra átléptem a most már tényleg hullán és leheveredtem a kanapéra, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog.
Kezdőlap
•• 