A délutáni tervem, miszerint majd süteménnyel várom Sam-et, hamar dugába dőlt. Légből kapott, spontán ötlet volt, de a végeredménnyel nem voltam elégedett. A konyha sosem volt az én világom, anya viszont felettébb ügyeskedett ezen a területen. Gondoltam, csak ragadt rám valami, ám nem. Semmi. Egy falat elég lesz Samnek ahhoz, hogy megízlelje a kudarcomat. Nem mintha valaha is elvárta volna tőlem, hogy konyhatündérre váltsak a kedvéért.
A csengő hangja pont akkor üti meg a fülemet, mikor az utolsó adag muffint csúsztatom a sütőbe. Akaratlanul is mosoly kúszik az arcomra, keverek egyet a nemrég elkészült teán és úgy ahogy vagyok, az anyutól kölcsönvett kötényben indulok ajtót nyitni. Igaz nagy rám, a derekamon kétszer kell áttekerni, hogy egyáltalán hasznát tudjam venni és valószínűleg nevetségesen is festek benne, de valahogy ez foglalkoztat most legkevésbé.
Mezítláb sietek végig a rövid folyosón, csak eltekerem a kulcsot a zárban és meg sem várva, hogy Sam köszöntsön, szinte letámadom.
- Korán jöttél, még nem vagyok kész teljesen.. - mondom, miközben már hátat is fordítok az éppen nyíló ajtónak. A hideg téli levegőtől megborzongok, de végül nem ez lesz az oka annak, hogy a mozdulat közben meg is dermedek. Nem az a hang fogad, amire számítottam, így a lelkesedésem csakhamar ijedtségbe csap át. Annyira biztos voltam a dolgomban, hogy kitártam az ajtót egy vadidegen előtt. Legalábbis a férfi, aki a küszöbön áll, első ránézésre nem tűnik ismerősnek. A nevemet viszont tudja, és láthatóan mosolyog. Azt nem tudom eldönteni, hogy csak kedvességből, a látványomon vagy csak a reakciómat mosolyogja meg.
- Segíthetek valamiben? - bököm ki végül, miközben még mindig nem igazán tudom, kivel is állok szemben. A felismerés csak akkor érkezik meg, mikor a szemébe nézek, és olyan erővel csap le rám, hogy hirtelen szóhoz sem jutok. Ha valaki azt mondja nekem, hogy Sidney Daelon - az a Sidney Daelon, aki plátói szerelmem volt néhány éve - most becsenget hozzám és egyáltalán arról ad tanúbizonyságot, hogy tudja a nevemet, valószínűleg hitetlenkedve legyintenék egyet. Ha nem látnám a saját szememmel. De látom, és mivel rémesen rossz a pókerarcom, valószínűleg ő is látja rajtam a felismerést.