Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 29, 2016 2:08 pm
Ugrás egy másik oldalra
A délutáni tervem, miszerint majd süteménnyel várom Sam-et, hamar dugába dőlt. Légből kapott, spontán ötlet volt, de a végeredménnyel nem voltam elégedett. A konyha sosem volt az én világom, anya viszont felettébb ügyeskedett ezen a területen. Gondoltam, csak ragadt rám valami, ám nem. Semmi. Egy falat elég lesz Samnek ahhoz, hogy megízlelje a kudarcomat. Nem mintha valaha is elvárta volna tőlem, hogy konyhatündérre váltsak a kedvéért.
A csengő hangja pont akkor üti meg a fülemet, mikor az utolsó adag muffint csúsztatom a sütőbe. Akaratlanul is mosoly kúszik az arcomra, keverek egyet a nemrég elkészült teán és úgy ahogy vagyok, az anyutól kölcsönvett kötényben indulok ajtót nyitni. Igaz nagy rám, a derekamon kétszer kell áttekerni, hogy egyáltalán hasznát tudjam venni és valószínűleg nevetségesen is festek benne, de valahogy ez foglalkoztat most legkevésbé.
Mezítláb sietek végig a rövid folyosón, csak eltekerem a kulcsot a zárban és meg sem várva, hogy Sam köszöntsön, szinte letámadom.
- Korán jöttél, még nem vagyok kész teljesen.. - mondom, miközben már hátat is fordítok az éppen nyíló ajtónak. A hideg téli levegőtől megborzongok, de végül nem ez lesz az oka annak, hogy a mozdulat közben meg is dermedek. Nem az a hang fogad, amire számítottam, így a lelkesedésem csakhamar ijedtségbe csap át. Annyira biztos voltam a dolgomban, hogy kitártam az ajtót egy vadidegen előtt. Legalábbis a férfi, aki a küszöbön áll, első ránézésre nem tűnik ismerősnek. A nevemet viszont tudja, és láthatóan mosolyog. Azt nem tudom eldönteni, hogy csak kedvességből, a látványomon vagy csak a reakciómat mosolyogja meg.
- Segíthetek valamiben? - bököm ki végül, miközben még mindig nem igazán tudom, kivel is állok szemben. A felismerés csak akkor érkezik meg, mikor a szemébe nézek, és olyan erővel csap le rám, hogy hirtelen szóhoz sem jutok. Ha valaki azt mondja nekem, hogy Sidney Daelon - az a Sidney Daelon, aki plátói szerelmem volt néhány éve - most becsenget hozzám és egyáltalán arról ad tanúbizonyságot, hogy tudja a nevemet, valószínűleg hitetlenkedve legyintenék egyet. Ha nem látnám a saját szememmel. De látom, és mivel rémesen rossz a pókerarcom, valószínűleg ő is látja rajtam a felismerést.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jan. 21, 2016 10:59 am
Ugrás egy másik oldalra
Nem az időm megszervezésével volt baj, hogy csak most jövök el hozzá, sokkal inkább azzal, hogy átgondoljam, mit is fogok mondani, hogyan fogom megközelíteni őt. Ha jó kérdéseket teszek fel neki, vagy pedig jól odafigyelek rá, akkor még az is megeshet, hogy nem kell később visszajönnöm ide a bagoly formámban, mert megkapom a válaszaimat. De mégsem jöhetek csak így ide, hogy egyből rázúdítsak mindent. Kétlem, hogy köze lenne a lány és a testvérem ügyéhez. Legalábbis azt kétlem, hogy ő lett volna az, aki eltette őket láb alól. Már egy ideje el-eljárok hozzá, hogy tudjam, ő valószínűleg a légynek sem tudna ártani. Valószínűleg.
Este van, már sötét, de azért még nem teljesen alvás idő. Úgy gondoltam, jó idő lesz rá, hogy meglátogassam Emmát. Ki tudja, ha fáradt valamelyest, még lehet jobban fog beszélni. Bár megmondani ezt sem tudnám biztosra, hisz minden ember más. De az is logikus, hogyha valaki fáradt, akkor nem forognak ugyanúgy a kerekei, a hazugságaival pedig nem tud olyan könnyen előállni.
Az is segítő tényező lehet, hogy korábban belém volt esve. Ezért sem mehetek csak úgy oda, hogy egyből rázúdítom ezt az egészet. Mi több, megeshet, hogy nem is fogunk ma erről beszélni, először ugyanis szeretném megpuhítani. Megbántani nem akarom, szó se essék róla, de a fő célom most az, hogy elkapjam azt, aki a húgom haláláért felelős. Hogy később mi fog kisülni mindebből, azt meglátjuk.
A háza előtt megállva kopogtatok/csengetek, aztán pedig várom, hogy ajtót nyisson nekem. Nekidőlök a falnak, és úgy várakozom, és ha meghallom a kulcs fordulását a zárban, vagy csak az ajtó nyílását, akkor már állok is az ajtó elébe. Ha pedig a leányzót is meglátom, megszólalok. - Emma. - Lágy, féloldalas mosollyal köszöntöm őt. Remélem, hogy nem kell sokáig idekint álldogálnom, mert tél van, és elég hideg is. Nem mintha annyira fázós lennék…
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jan. 21, 2016 10:55 am
Ugrás egy másik oldalra
***
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» A nappali
» Nappali
» Nappali
» Nappali
» A nappali

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Lakások és szobák :: Mystic Falls-i lakások :: Raynor ház-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •