Elnevetem magam és egy vállvonással díjazom szavait. -Drágám, fogalmad sincs, hogy kivel kezdesz. Ettől még nem fogok meghátrálni.-vigyorgok rá alsó ajkamba harapva, de ahogy kezét megérzem combomon vállába öklözök, mire fintort vág és úgy pattan fel az ágyról, hogy közben minden ruháját a földre dobja. -Ahha, és nekem ezt el kellene hinnem?-nézek utána, mikor a zuhany alá áll, majd kényelmesen leülök az ágy szélére és csak azért is figyelem mozdulatait, akaratlanul is meg-meg remegve és el-el mosolyodva. A törölköző használatát elhagyja, mire csak megrázom a fejem rosszallóan és a ruháimért nyúlok. Tudta, hogy élvezem a helyzetet, hogy ismét kóstolgatom, de ha szó nélkül hagyta volna ezt, nem ő lett volna. Felé dobom a törölközőm, miután száraz lettem és felöltözöm, a fürdőruha felsőjét megkötve nyakamban, majd vizes hajam hagyom, hogy vállamra omoljon. -És még én vagyok kiállhatatlan.-nézek rá rosszallóan, míg a nadrágot is magamra kapom, na meg a fehér felsőt.-Azt hiszed, hogy nyertél, mi? De fogalmad sincs, hogy mit kezdtél most el.-csillan fel szemem gonoszul, bár még pontosan nem tudom, hogy miféle bosszúhadjáratba kezdek, de csak idők kérdése és ki fogom találni.
A megjegyzésére olyan arcot vágok, mint James Bond és Chuck Norris ötvözete. Minden vonásom azt mondja, hogy ugyan már, mit nekem néhány lépcső? Aztán persze nincs kizárva, hogy négykézláb húzom majd fel magam a tetejére, de ezt persze neki előre nem kell tudnia. - Csak megjegyzem, hogy ha én is izomlázat kapok, te látod a kárát - kelek fel, és megvonom a vállam. - Tudod, nem szeretem, ha valami nagyon fáj... és muszáj leszek feküdni, te meg majd ápolgatsz - vágok nagyon csúnya fejet felé, amikor a pimasz leskelődésem miatt a vállamba öklözik, aztán ledobom magamról minden ruhadarabomat, már csak azért is. - Mellesleg közlöm, hogy nem akartalak magam alá teperni. Csak szeretem a pilláimat rebegtetni arra, ami az enyém - szúrok oda, és bevonulok a fürdőbe, de vele ellentétben nem zárom be az ajtót. Magamra nyitom a zuhany vizét, és szappanozni kezdtem magam, de a szemem sarkából látom, hogy kocsányon lógó szemmel figyeli minden mozdulatomat, és porcikámat. A törülközőt viszont nem veszem igénybe mikor végzek, már direkt, hogy kissé felbosszantsam. Hihetetlen jókat derülök magamban, amikor villámokat lövell a tekintete, de közben látom, hogy szája sarka remeg a visszafojtott nevetéstől.
-Szeretem a saját pilláim rebegtetni arra, ami az enyém, nem pedig nézni, ahogy más teszi ugyan ezt.-válaszolok, majd mielőbb bármi ellenvetése lehetne eltűnök a fürdőszoba ajtaja mögött és veszek egy gyors zuhanyt. Elgémberedett testem felfrissül, s az ajtónak dobott papucs hangján és a duzzogásán jót mulatok közben. Törölközőbe bugyolálva lépek ki végül ismét a szobába és ruhakupacomra nézek, ami a mai öltözetem lenne, viszont a szobában felüti magát némi rend. A tegnap este földre dobált ruhák eltűnnek és az ágy is szépen meg van ágyazva. Hümmögök egyet, ennyivel kifejezve az elismerést, hogy ezt megtette, elégedetten mosolyogva lépek elé és emelem tekintetem a képre. -Tetszik. s legalább az én elmúló izomlázam után te is szenvedni fogsz egy kicsit. azok ugyanis ott lépcsők. Jó sok lépcső...-duruzsolom negédes hangon, kicsit cukkolva, mintha attól tartanék, hogy nem fogja tudni tartani a lépést velem. Őszintén? Egy kiadós zuhany elég volt ahhoz, hogy teljesen felpörögjek. -Azok a romok nem ilyen romok. Ezeknek nincs köze boszikhoz. Szerintem.-nézem végig a képeket, s kezdeném el olvasni a leírást is, mikor ujjai combomhoz érek és a törölköző szélét felhajtják. A telefont még jó, hogy ő fogja, így van lehetőségem arra, hogy hátra ugorjak, és a vállába öklözzek.-Meg se forduljon a fejedben ilyesmi! Kirándulni megyünk, nem lepedőakrobatikát gyakorlunk. Szóval öltözz, mielőtt itt hagylak te pimasz farkas.-nézek rá szigorúan, de nevető szemmel és még szélesebb vigyorral, amitől abszolút nem tűnök komolynak, sőt.
- Mi van abban, ha egy nő a pilláit rebegteti felém? Azt szabad. Szabad országban élünk, nem? - vigyorgok, aztán csalódott képpel nézek utána, ahogy a fürdőbe vonul, és bevágja előttem az ajtót. - Te csaló, zsaroló! - kiáltok utána, és egy papucsot dobok az ajtóhoz duzzogva, aztán nevetve, és fejcsóválva nézek a masszív fára. Kihasználom az időt, míg fürdik, és kissé rendet rakok a szobában. Ne mondhassa, hogy ez mindig rá marad, és amúgy is, az ilyesmivel állítólag be lehet vágódni a nőknél. Végérvényesen. Aztán az ágy szélére ülök, még mindig kócos hajamat babrálva, és a telefonom kezdem nyomogatni. Valahol csak kell lennie itt egy olyan helynek, ahová tényleg érdemes elmenni egy - akár egész napos - kirándulásra. - Nézz csak ide - mutatom Les felé a telefont, mikor felbukkan egy szál maga köré csavart törülközőben. - Ez egész izgalmasnak tűnik, nem? Teotihuacan. A nyelvem is beletörik - dünnyögöm, a képek viszont eléggé meggyőzőek.
- Nem mintha New Orleansban nem lennének romok, de azért mégis más úgy megszemlélni egy ilyet, hogy nem áll egy konvennyi dühös boszorkány a közelében - emelem meg Les törülközőjének sarkát, és pimaszul alá kukucskálok.
Grimaszt vágok arra, amit mond, bár tudom, hogy nem gondolja komolyan a dolgot, mégis akaratlanul felmordulok. Bármennyire is viccesen hangzik, ezt kicsit övön alulinak éreztem, de hamar felülemelkedem ezen. Pláne, mikor arra, hogy fal, olyan példát hoz, mire szemöldököm a homlokom közepére szalad. -Felőlem drágám. Akkor is tied lehetne az egész. Még jó, hogy nem a törvények értelmében vagy velem. Plusz ha az éhhalál kerülgetne az maximum azét lehetne, mert nem engedlek kimászni az ágyból, ami már felér egy olyan viselkedéssel, mintha a feleséged lennék és friss házasokként töltenénk mindennapjainkat.-vigyorgok rá elégedetten, az utolsó darab epret is magamnak tudva, neki meghagyva a többi "nem nyúlkaja" címszó alatt futó ételt, ami felvágottból és kenyérfélékből állt. -Nekem teljesen megfelel. De a szóban forgó hölgy ma reggel megjegyezte, hogy milyen jó ízlésed van és azt mondta, hogy mindenképp tartsalak meg... Merne mást mondani vagy rebegtetni a pilláit feléd.-hajolok hozzá közelebb, gyors csókot nyomva szájára, aztán kipattanok az ágyból, fájdalmasan kinyújtóztatom a végtagjaim és előkapok egy rövid farmersortot meg egy egyszerű, laza fehér ujjatlant, alá pedig egy kék bikinit választok, ki tudja, hogy hová vezet a kirándulás.-Amiért azzal fenyegetsz, hogy milyen képeket készítesz rólam, a fürdést egyedül kell ma megoldanod, utánam.-csukom be magam mögött a fürdő ajtaját, ahogy eltűnök mögötte és ledobva a ruháim beállok a forróvíz alá, hogy felfrissítsem magam. A gyors tusolás végeztével megtörölközöm, vizes hajam kontyba tűzöm és magamra kapkodom a ruhákat. Remélem, hogy mire végzek, befejezi a reggelit és képes lesz kimászni az ágyból, mert kicsit felpezsdült bennem a kirándulási vágy.
- Legközelebb, ha korán kelek, lefényképezlek, ahogy egy szál semmiben terülsz el az ágyon. És amikor pimaszkodsz, könnyen viszontláthatod magad valami közösségi oldalon. Ez lesz az én bosszúm - jegyzem meg fapofával, persze nyilván tisztában van vele, hogy inkább vágnám le a kezemet, minthogy ilyesmit tegyek. Az arckifejezésen, amit vág, viszont jót mulatok. Imádom, amikor durcáskodik. Velem ellentétben ő úgy kezd enni, mint aki nem áll az éhenhalás szélén, és nevelést is kapott. Mire ő kettőt harap, én meg le is gyűrtem egy croissan-t, és a másodikért nyúlok. - Nem akarok mindent felzabálni. Látod, ha most házasok lennénk, csak magamnak kérnék reggelit, viszont az Egyesült Államok törvényei értelmében a fele a tiéd lenne - heccelem, aztán a második darab kajámat már én is némileg kulturáltabban fogyasztom el, és a kávéért nyúlok. - Mondok valamit - villan egy ötlet a fejembe. -Itt a lakókocsi. Beülünk, és megyünk az orrunk után. Nyilván vannak itt a város környékén olyan helyek, ahová érdemes ellátogatni. Régi romok, ilyesmik - vonok vállat. - Majd megkérdezünk egy helybelit, vagy a recepcióst, merre érdemes menni. Sőt, az utóbbi hölgy nyilván alig várja, hogy legyen valami oka a pilláit rebegtetni felém - nevetek.
-Ez annak a szájából viccesen hangzik, aki mindig előbb kel, mint én.-mosolygok egy jóízűt végigmérve a kócos és álmos fejet. De ahogy az én párnám célt ér, úgy ő is tudja, hogy hogyan álljon rajtam bosszút és olyan lendülettel húzza ki alólam a takarót, hogy izomláztól nehéz lábaim kinyújtva kalimpálok velük, hogy egyensúlyom meg tudjam tartani. -Szeretnéd, hogy egy-egy legyen...-nézek rá csillogó, mégis gonosz tekintettel, majd megforgatom szemeim, és mikor belép a szobaszerviz szerepét betöltő férfi, nem nézelődik sokat, betolja a zsúrkocsit, majd távozik. Nem hiszem, hogy hasonló vagy még esetleg meredekebb helyzetbe ne csöppent volna bele soha. És amúgy is mit láthat? Egy takaró alá bújt férfit és egy lenge pólóban és rövidnadrágban ücsörgő nőt. Nem nagy ügy. -Egy szavad sem lehet.-ülök vissza kényelmes helyzetbe, az elénk vagyis közénk rakott tálcáról egy croisont a kezembe véve, ám vele ellentétben én komótosan falatozok, míg ő a morzsákat a tálca felé köpködve szólal meg ismét, mire elnevetem magam és megrázom a fejem, nem is értem, hogy hová rohan. -Komolyan, ha rajtam múlik az összeset megeheted, nem nyúlom le tőled az utolsó falatokat.-nyugtatom meg, hogy nem kell tömnie ennyire a falatokat, ráér, ellenben én elveszek egy epret a tányérról és az édes gyümölcsöt rágcsálva megvonom vállaim.-Amelyikhez inkább van kedved. Bár egy kiadós túrázás nekem jól esne. Régen sétáltam már egy igazi nagyot.-gondolkodom el a következő falatot leharapva a termetes eperről.
- Nem számít - dörzsölgetem a szemem, ahogy azt mondja, nem akarattal ébresztett. - A világ végéig mégsem lustálkodhatok - nyögök fel aztán, mikor a párna puffan a mellkasom és a gyomrom tájékán. Ennek ellenére úgy látom, abszolút nincs ellenére az izomláz. Bár sértve is érezném magam, ha ez így lenne, vagy kifogásai lennének a teljesítményemmel kapcsolatban. Bosszúból kirántom alól a takarót, mikor nyekken egyet az ágyon, aztán óbégat, ahogy az izomlázas lábai a levegőben kalimpálnak. - Egy-egy - állapítom meg elégedetten, és nagyot nyújtózom. - A reggeli viszont remek ötlet volt. Remélem nem nyúlnak való salátát rendeltél. Azt meg pláne, hogy legalább négy embernek valót - igazgatom el magamon a takarót mikor felhangzik a kopogás. A szobapincér belép, rezzenéstelen arccal leteszi a tálcát, aztán ugyanúgy szó nélkül távozik is. Nyilván sok mindent látott már pályafutása alatt. Egy lengén öltözött nő meg egy félmeztelen férfi kétlem, hogy sokkot okozna nála. - Ez igen - veszem szemügyre a kínálatot úgy, mint aki most jött ki halálra éhezve egy koncentrációs táborból, aztán máris rávetem magam a sajtos croissantra. A legkevésbé sem érdekel, hogy az étkezésem jelenleg távol áll a kulturálttól. - Na és mondd, mi a terv? Kirándulás, vagy séta a városban? - kérdezem Lest, morzsákat köpködve közben.
Hajnalban vagy inkább késő éjszaka alszunk el, és mivel az éhségem nagy úr lesz reggelre, viszonylag korán kelek fel, hogy nehogy lekéssünk a reggeliről. Kilopózom az ajtón, és nehézkes, mégis boldog léptekkel indulok el a recepció felé, és adom re a reggeli menünk rendelését. A nő mosolyogva mondja, hogy ha kész felküldi a szobába. Visszaindulok a szobába és bár igyekszem halkan közlekedni, az ajtó mégis becsapódik, mire grimaszt vágok és az ág felé bámulok. Jól láthatóan felébredt és a dünnyögésből ítélve nem épp jókedvűen. Pedig én nem így terveztem. Odasétálok mellé és visszamászom az ágyba, mikor felém nyújtja karját. Mosolyogva rázom meg fejem, ahogy kifejezi a korgó gyomrának okét szavakba öntve is. -Nem gondoltam volna, hogy az vagy. De az ébresztést sem így terveztem.-sütöm le végül szemem, fájdalmasan mozogva ülök le vele szemben és csillogó szemekkel, kissé kócosan vizslatom arcát. Felkapom a kispárnám, és mellkason vágom vele. -Dagad a májad, mi?-vigyorgok rá rosszallóan. Csillogó szemeimen és elégedett arcomon mégsem látszik, hogy bármit is bánnék. Sőt.-Neked is.-viszonozom csókját, aztán a karkötőm kezdem el tekergetni csuklómon.-Elintéztem a reggelit, bármelyik percben itt lehet. Ha nem keltem volna fel, lecsúszunk róla minden bizonnyal. De előtte így akartalak ébreszteni...-hajolok hozzá közelebb és csókolom meg gyengéden, míg ujjaim álla alá csúsznak.-Csakhogy az ajtó megelőzött.-mormogom elhúzódva tőle, mikor meghallom a közeledő lépteket, amik ajtónk elé érve elhalkulnak és a kopogás után egy férfi hang szólal meg, hogy a reggeli kész.
A vacsora és a lepedőtorna után egyikünknek sem kell túl hosszú ringatás, vagy esti mese ahhoz, hogy ájulásszerű álomba zuhanjunk mindketten. Részemről legalábbis úgy alszom, mint akit fejbe vágott egy ólomgolyó. Alighanem meg sem moccanok egész éjjel. Hajnalban ugyan halványan elér a tudatomig valami halvány motoszkálás az ágy másik feléről, és érzek egy csókot a számon, de csak dünnyögök valamit méltatlankodva, és a másik oldalamra fordulva, nyakig húzva a takarót alszom tovább. Fogalmam sincs mennyi idő telik el, de hirtelen arra riadok, hogy a bejárati ajtó bezáródik. Akkor úgy ugrom fel, mintha a Sátán látogatott volna meg személyesen, de csak Les áll a küszöbön, bűnbánó képpel. - Valahogy nem a becsapódó ajtó hangjára akartam ma reggel felkelni - motyogom az álomtól kissé bedagadt szemekkel, aztán belátva, hogy ebből már visszaalvás úgysem lesz, ülő helyzetbe tornázom magam. A gyomrom korgása amúgy sem hagyna visszafeküdni, ez is tény. - Éhes vagyok - mondom ki a nyilvánvalót, aztán kinyújtom a kezem Les felé, és kajánul vigyorgok, ahogy sziszegve mászik mellém. Nos igen, az izomláz jelen helyzetében nem csodálható. Még én is érzem kissé a fáradt sajgást a tagjaimban, bár közel sem annyira, mint ő. - Ahhoz képest, hogy hajnal felé aludtunk el, nem pihentél sokat - fúrom az orrom nyakába, és beszívom bőrének illatát. - De azt jó látni, hogy most miattam szenvedsz - teszem hozzá pimaszul. - Mellesleg jó reggelt édesem - nyomok aztán csókot az ajkára. - Hol jártál?
Igazat mondtam, alig bírtam megmozdulni, mégis pimaszul kihasználtam az ébrenlét utolsó perceit, hogy kicsit kóstolgassam és akaratosságom még inkább szavakba öntsem. De ez már csak a viccelődés része volt, őszintén reméltem, hogy ezek után lesz reggel időm felébredni. Hallgatom tervét, elmosolyodom és amikor magához húz, fejem vállára döntöm. -Tudom, hogy vissza kell mennünk úgy is. De még csak két napja vagyunk itt. Plusz még kirándulni sem mentünk.-makacsolom meg magam, tudtára adva, hogy eszem ágában sincs még elindulni. Mégis felé fordulok végül és vigyorogva nézek rá, álmos tekintetem övébe fúrva.-A reggeli ébresztésre visszatérve. Sosem tudhatod, hogy előbb ébredek-e, mint te.-kacsintok rá, majd mielőtt bármi mást mondhatna, lehunyom szemeim és hagyom, hogy elmerüljek az álmok világába. Az álmaim kissé zavarosak, ismét magukba kerítenek és bár mozdulatlanul alszom, és ennek ő aligha láthatja jelét, testem olyannyira elfáradt, amilyen már régóta nem volt, reggel mégis kipihenten nyújtózkodom egyet, mielőtt még felébredne. Óvatos csókot nyomok szájára, majd magamra kapok némi ruhát és leszaladok a recepcióra, hogy hangos telefonbeszélgetések nélkül rendeljek magunknak egy kiadós reggelit, ám a lépcsőzés lábaimnak annyira nem esik jól. Mégsem zavar az izomláz, hisz a tegnap este emléke nyomán mosolyoghatnékom támad.
Önmagamra roppant büszkén vigyorodom el, ahogy azt mondja, izomláza lesz. Nos, egy férfinak sem kell több dicséret ennél, mert azt bizonyítja, hogy kitettem magamért. Nincs is jobb bizonyíték, mint egy reszkető kezű-lábú nő aki talpra sem bír állni szeretkezés után. Látom, hogy a szeme erőteljesen ragad lefelé, és ettől magam is nagyot ásítok. Csak akkor vágok fájdalmas arcot, mikor a reggelről beszél. - Na nem - mondom tettetett felháborodással - ennyire nem lehetsz velem kegyetlen. Ezután az éjszaka után képes lennél felverni legszebb álmomból? Szó nem lehet róla. Gondoltam, reggel alszunk, amíg csak lehet - vonom a karjaimba - aztán ágyba kérünk valami reggelit. Sétálunk egyet a városban, mert ígértünk egymásnak egy sombrerot, és egy ponchot. Este meg elmehetnénk, megnézhetnénk, milyen errefelé egy fiesta. Tele van bulizókkal a város, mint New Orlansban - teszem le fejem a párnára. - Néhány nap múlva úgyis vissza kell térnünk. Bár nyilván nem árulok el nagy titkot ha azt mondom, semmi kedvem hozzá. De hát... - vonok vállat, jelezve, hogy az az otthonunk, mit csináljunk. - Szóval édesem, ha kérhetlek, reggel addig ne piszkálj, míg magamtól fel nem ébredek. Különben viszketni fog a tenyerem - nyomok csókot az ajkaira.
Testem megfeszül körülötte majd ismét elmerülök a fellegekben és csak percek múltán találok vissza magamhoz. Reszketve, mégis elégedetten gördülök mellé és olyannyira kimerültnek érzem magam, mintha legalább egy maratont futottam volna le. Figyelmem rá szegezem, érdeklődve nézek rá, ködös tekintettel. -Az enyém is. Őszintén szólva izomlázam lett.-ismerem el hangosan, fel is kuncogok, és akaratlan a plafont kezdem bámulni, míg végül képes leszek annyira megmozdulni, hogy magamra húzzam a takarót, és úgy figyeljek rá. Bár a figyelmem java része még nem az enyém, ami van, az viszont próbál ébren tartani még egy darabig.-Hát valóban, amit most csináltunk, azt felnőtt filmekben láthatod, ha akarod.-ismerem el, mosolyogva.-Tökéletesen megfelelt a mai program az elvárásaimnak Mr. Wolfswood.-húzom közelebb még annál is, ahogy ő felém közeledett, majd csókolom meg, majd felsóhajtok és kinyújtózom.-Ha azt vesszük, nemsokára felkel a Nap, szóval ideje aludni. Tudtommal reggelre valamilyen hajókázást terveztél, vagy talán tévedek?-pislogok nagyokat, ártatlan mosollyal arcomon, mintha nem most szeretkeztem volna vele.
Szinte megsüketülök, már úgy dobol fülemben a vér, csillagokat látok, ahogy igyekszem még nyerni néhány másodpercet, hogy ne jussak el hamarabb a gyönyörbe, mint ő. Aztán már nem tudom késleltetni a robbanást tovább, ugyanabban a pillanatban élvezek el, ahogy megfeszül körülöttem, és gyönyöröm utolsó cseppjeit is magába fogadja. A szívem szinte kiszakad, és mintha a világ összes oxigénje is kevés lenne nekem, úgy fuldoklom. Percekbe telik, mire kissé mindketten megnyugszunk és lehiggadunk, és amikor mellém gördül, még az is nehezemre esik, hogy felemeljem a fejem. - Ma már ne számíts folytatásra - motyogom kielégülve, és jókedvűen. - Ezzel a szeretkezéssel az energiaszintem leesett a nullára. Igaz, megérte - veszek aztán erőt magamon, és féloldalamra fordulva felkönyökölök. Az ágynemű érezhetően nedves mindkettőnk verejtékétől, de nem törődöm vele. Nézem, ahogy magára csavarja a takarót, és nyirkos haja szétterül a párnán. - Mi ketten mindenhogy összeillünk - nézek rá gyöngéd mosollyal. - Az eddigi életünk folyamatában, a mivoltunkban, a hétköznapok minden percében, és az ágyban is. Mint egy valóra vált mese. Bár amit most csináltunk, azt nem láthatod animációs filmen - nevetek fel, aztán odahajtom hozzá a fejemet. - Remélem Miss Shay, kielégítő volt a mai program lezárása.
Mozgásom heves és követelőző, akarom a folytatást, ahogy ő is. Testemnek nem kell sok idő, hogy ismét elkezdjen szárnyalni a csúcs felé, vele egyetemben. Visszadöntve az ágyra, nem hagyom, hogy a tempót ő diktálja, hogy kezeit derekamra helyezze, ellenben feje mellé szorítom kezeit, és mélyen szemébe nézve ringok rajta ütemesen. Csuklómon ott világít az ezüst karkötő, aminek látványától elmosolyodom és mivel érzem, ahogy visszafogja magát, hogy meg tudjon várni, gyorsaságot diktálva nyomom még mélyebben kezeit a matracba. -Gyere...-suttogom, ahogy megfeszül körülötte testem, és ismét elérem a vágyaim beteljesülését, s ahogy ő is követ, szinte egyszerre velem elérve el a csúcsot, csípőm ringása lelassul, majd megszűnik. Fejem hátravetve zihálok, kiélvezve a pillanatot, ahogy testem elönti a kéj és ő maga is, majd pár percig lihegve nézek le rá, mire képes leszek megmozdulni, és mellé gördülni az ágyra. -Kezdetnek elmegy, mi?-nevetem el magam, verejtéktől izzadt homlokomból eltűröm hajam, és mint egy tengeri csillag, elterülök a nedves ágyneműn.-Milyen a folytatás, ha ez a kezdet?-nézek rá kíváncsian, igaz kissé nehezen mozdulok meg, testemen némi izomláz lesz úrrá, mégsem érdekel, amíg mellette lehetek és megadhatom azt, amire vágyik. Képtelen lennék felülni vagy megmozdulni, így mielőtt elkezdene kihűlni testem, magam köré csavarom a takarót és úgy fordulok felé.
- Azt hiszem, kezdetnek elmegy - válaszolom pimaszul, aztán megrezdülök, ahogy érzem magam testébe csúszni. Ahogy ajkaimmal megtalálom a mellét szemmel láthatóan nincs ellenére. Hátraveti a haját, és kissé magához szorít, hogy még teljesebb, zavartalan legyen számára az érzés, csípőjével pedig körözni kezd, amit képtelen vagyok hangos sóhaj nélkül megállni. Főképp akkor, mikor már ütemesen kezd mozogni rajtam, és először felnyögök, majd reszelősen felnevetek, mikor visszalök az ágyra. Megfogja két kezem, és fejem mellé szorítja. Fog engem, és támaszkodik rám egyszerre, miközben le sem veszi szemeit arcomról, amin már nyilván megjelenik a nálam is egyre erősebben jelentkező gyönyörhullámok jele. Imádom, ha ilyen velem. Ilyen követelőző, és ellentmondás nélkül veszi el azt, ami jár neki. Az én kis vadmacskám... Igyekszem kitartani addig, amíg ő maga is ismét elmerül a mámorban, de már a végét járom. Szinte a fulladás határán kapkodok levegő után, és már felemelem a csípőmét, hogy minél mélyebben férkőzhessem teste belsejébe. A mozgásunk már szinte egy gyorsvonat ritmusával vetekedik, és már alig látom testének vonalait a szemembe csorgó verejtékemtől.
Érzem, hogy ő nem tart velem, de nem érdekel, képtelen vagyok visszafogni magam. Testem olyannyira vágyott rá, hogy szinte felrobbantam alatta, és olyannyira ellazulnak izmaim, ahogy elérem a csúcsot, hogy visszazuhanok a puha ágyneműbe, mintha nem tudnám megtartani magam tovább, s csak a lebegésre lennék képes. Ajkamba harapok, ahogy ismét megmozdul bennem, s elernyedő izmaim azonnal jelzik, ma bármeddig képes lennék elmenni vele. -Szeretlek, ez megteszi?-válaszolok kérdésére, mikor mellém gördül, majd magára húz, mire felnyögök a pillanatnyi érzéstől, és amíg feljebb nem ül hozzám, nem mozdulok, csak a ködös, mégis csillogó szemekbe merülök. Mikor ajkai melleimre találnak, mozdulok egyet, lassan, végül leírok egy kört a csípőmmel. Ujjaim hajába túrnak, nem hagyom, hogy bőrömtől elszakadjon, helyette hátra vetem fejem, hogy hajam se akadályozza ebben. Lassú mozgásom egyenletes tempót vesz fel, forró bőre továbbra is perzseli enyém és az előbbi mámornak köszönhetően nehezemre esik megtartani magam, az egyensúlyom, de kitartóan küzdök és élvezem, ahogy ismét fellobban bennem a láng, ami igazából ki se aludt még.-Remélem bírod még...-suttogom fülébe, mikor ellököm magamtól, visszalökve az ágyra, majd közelebb hajolok hozzá, csípőm mozgását tovább gyorsítva, ujjait enyémmel összefonva döntöm feje két oldalára, így megtámasztva magamat is, míg tekintetébe fúrom enyém, figyelve, hogy hogyan változnak vonásai nekem köszönhetően.
Nem tudom miért... talán, mert már hosszú napok óta nem voltunk együtt, talán azért, mert most minden jó és tökéletes volt köztünk, de olyan gyorsan éri el a gyönyört, amit nem képzeltem volna el. A teste megfeszül, nevem egy halk sóhajként bukik ki remegő ajkain, aztán úgy zuhan vissza feje az ágyra, és karjai úgy esnek le rólam, mintha halott lenne. Csak a heves, pihegő légzése árulja el, hogy még él, én pedig ugyanolyan gyorsan kapkodva az éltető oxigént nézek a lassan felnyíló, még homályos és ködös kék szemekbe. - Nos... - mozdulok egyet, hogy érezze, én bizony még nem követtem őt a mámorba, aztán kihúzódom belőle - azt hiszem, még van esélyünk egy fordulóra. Mit mondasz? - fekszem hanyatt az ágyon, és magamra húzom. Mire csak megszólalhatna, máris a testébe csúszom, és megfogom csípőjét, de még nem kezdem el mozgatni magamon. Hagyni akarok neki esélyt, hogy ő szabja meg hogyan, és milyen ritmusban akarja. Csak feszes melleit, és felmeredő mellbimbóit csodálom, aztán kissé felülök, annyira, hogy meg is tudjam ízlelni őket. Megőrjít ez a nő. A puszta lényével, a mozdulataival, minden szavával megőrjít. De ha ez az őrült, én a legkevésbé sem bánom.
Testem minden porcikáját csókokkal halmozza el, épp olyan forróvá válik bőröm, mint amilyen övé, és épp annyira ködös a borostyán szempár, ami engem szemlél, mint az én kobalt kék szempárom. Hátam ívbe feszül alatta, testem minden porcikája érte kiált, s végül engedek akaratának, és könyörögve nézek rá, öntöm gondolataim szavakba, hogy megkaphassam végre azt, amire egész testemben vágyok. Elmerül bennem, mire egy elfojtott nyögés tör elő torkomból, s ahogy felveszi tempóját ajkamba harapva próbálom féken tartani az előtörő sóhajok sorát, kisebb nagyobb sikereket elérve. Tüdőmből minden ritmus nélkül szökik ki a levegő és kerül bele, szívverésem fülemben dobol, és egyre közelebb kerülök vágyaim beteljesedéséhez. Körmeim hátát karcolják, csípőjére siklanak, míg végül vállába vájom őket, dereka köré kulcsolt lábaimnak köszönhetően esélyt sem adok neki, hogy a kelleténél jobban elszakadjon tőlem. Nem bírom sokáig, a kéj olyan magaslatokba emel, amiből nincs visszaút, és megremegve, megfeszülve körülötte adom át magam mindannak, ami a levegőben vibrált, ami érzés magába kerített, amire vágytam és amit megkaphattam. Nevét suttogva adom hát át magam neki, szorítom magamhoz, csókolom meg olyan hévvel, hogy a levegőhiánytól szédülni kezdek, mikor fejem a párnára zuhan és mintha megszűnne körülöttem a tér és az idő, csak lebegek, valahol messze a föld felett egy távoli helyen.
Látom, ahogy a tekintete egyre és egyre ködösebbé válik, és noha eddig ajkába harapott, hogy nehogy kiessen a száján olyasmi, ami könyörgéshez hasonlatos, most láthatóan mégis megadja magát. A teste már szinte lángol alattam, bőre olyan forró, mint még soha, és örülök, hogy végre utat engedett egy kéréssel, mert már én is nagyon nehezen tartom féken önmagam. Nem is váratom hát soká egyikünket sem, így lassan, centiről centire merülök el testében, és kezdek lágy ringatózásba vele. Óvatosan mozdulok benne ki és be, és hallgatom hangját, amit eltorzít a gyönyör. Nyögés szakad ki belőle, aztán halk sóhaj, és ez feljebb szítja bennem a tüzet. Én is egy halk hanggal reagálok, ahogy lábait derekamra fonja, és már most zihálva veszem a levegőt. - Édesem... - lihegem, néha egy-egy hevesebb mozdulatot téve, és ahogy látom, ez neki sincs ellenére. A vállamba mar, teste szinte fürdik a verejtékben, ahogy az enyém is. Ennek ellenére érzem, hogy csakugyan valami varázslat kel életre, mert bármeddig bírnám. Addig akarok ma este szeretkezni vele, míg a végén ájultan nem fekszik a karjaimban.
-Sosem fog elmúlni, mindig szükségem lesz a győzködésedre.-vigyorgok rá kéjtől fűtötten, vágyakozással és várakozással teli, figyelem, ahogy eltünteti a felesleges inget magáról és izmai a gyertyák homályában kirajzolódnak előttem. Végigfuttatom tekintetem rajta, mintha még sosem láttam volna így, szeme mégis olyan fényben csillog, ami kissé ismeretlenül hat, és ez felkelti a figyelmem. Mikor a nadrágját is lerángatja magáról tovább legeltetem szemeim rajta, ajkamba harapva várom, hogy elmerüljön bennem, de szavait azt hiszem immár készpénznek vehetem és elhintett gondolat helyett igazi kínzással "jutalmaz". -Tudom, hogy mit vársz...-dünnyögöm még így is kéjtől fűtötten, arcát nézve viszont rájövök, ebből harc fog indulni és egyenlőre ő fog nyerni. Nyakába kapaszkodva húzom őt magamhoz, szívogatva ajkait, majd elmerülni vele egy csókban, amitől én is megremegek, és talán kicsit tartok tőle, hogy ezzel végérvényesen elveszti a fejét és hoppon maradok ebben a körben.-Kérlek, szeretném és elmondhatatlanul akarlak.-suttogom fülébe, mikor elszakadok ajkaitól és füléhez hajolok. A hangszínem tökéletesen kifejezi azt, amit testem és vágytól fűtött ködös tekintetem is. -Ne kínozz...ne így.-kezd elködösödni agyam és szavaim egyenes célzást adnak rá, hogy az este további részében szinte bármit megtennék, de erre most van szükségem és meg fogom szerezni magamnak, dorombolós macska helyett egy akaratos farkassá fogok változni. De ki tudja, lehetséges, hogy valahol az is a célja.
- Még ennél is több meggyőzés kell? - kérdezem tettetett felháborodással, aztán ahogy megrángatja rajtam az inget feltérdelek, és máris leszedem magamról az említett ruhadarabot, nem túl kíméletesen méghozzá. Aztán visszagördülök fölé, és visszatartom lélegzetem, ahogy végigsimít a merevségemen. - Csak vigyázz, nehogy ráfázz a nagy szádra - suttogom, és kiszabadítom merevségem a nadrágból, mert már fájóan szűkké válik a farmer. Aztán a szememben valaki különös fénnyel kissé feljebb tolom mindkét lábát, hogy kényelmesen lábai közé férkőzhessek. Körözni kezdek csípőmmel, de még testén kívül, és nézem, ahogy megjelenik szemében a mind türelmetlenebb vágyakozás és várakozás. De már ismerem őt annyira, hogy tudom, inkább lenyeli a nyelvét, minthogy jelét adja ennek, amolyan "már csak azért se" alapon. Elvigyorgom hát magam, újra és újra nekidörgölve izgalmamat. Én így is el fogom érni előbb-utóbb a véget, ő viszont nem. Hallani akarom a hangját, ahogy könyörög, és most nagyon szemtelen, és ugyanakkor nagyon könyörtelen is leszek.
Az ablakon bekúszó hűvös levegő ellenére is remeg körülöttünk a levegő, ahogy egyre forróbbá változik testünk, és érintésének, csókjainak köszönhetően nem is olyan sok időbe telik, míg megadom magam neki. Ívbe feszült háttal, részben vállát, részben a takarót szorongatva adom át magam a kéjnek és remegek meg alatta egész testemben. -Még győzködj kicsit, hogy jobban doromboljak.-suttogom elfúló hangon, még nem találtam vissza magamhoz, és ezt lehunyt szemeim is jelzik. Mikor hozzám simul felkuncogok ismét, kinyitom szemeim és ujjaim végigvezetem az ingen. -Lássuk...-suttogom, míg ujjaim ismét az ing gombjaira siklanak, és mikor az utolsó is kioldódik, lejjebb csúsztatom a vállán a ruhadarabot.-Kezdésnek mondjuk szabadulj meg a felesleges ruhától.-követelem, végigsimítva hasfalán, s ujjaim ismét elindulnak a farmer gombja és cipzárja felé, de mielőtt ezekkel kezdenék el bajlódni, végigsimítok merevségén és alsó ajkamba harapva nézek mindeközben a ködösödő tekintetbe.-Hacsak nem attól félsz, hogy nem fogod bírni sokáig.-jegyzem meg pimaszul, egyszerre két dologra célozva. az éjszaka további részére, valamint az elkövetkező kéjtől fűtött percekre, amiknek puszta gondolatától kipirul arcom, még jobban, mint eddig. A mosolyom kétszínűsége sem kérdés, részben cukkoló, kicsit örömittas, másrészt viszont vágyakozó, hogy mielőbb megkaphassam, amire igazán várok, s amit ő is vár.
Már semmit nem hallani a szobában, csak a lihegésünket, és az ő egyre hangosabb és szenvedélyesebb nyögéseit, amikkel jelzi, hogy a jelek szerint jól végzem a dolgomat... A feltett kérdésemre pedig szavak nélkül válaszol, csak egy könnyed nyomással irányítja egyre lejjebb a fejemet, én pedig nem is kéretem magam, szaporán igyekszem teljesíteni a néma kérést, és szinte önfeledten temetem fejem lábai közé. A hangok, amiket a torkán kiprésel csak fokozzák bennem is a tüzet, és nem kell sok hozzá, hogy megérezzem, ahogy a vállamba markol, és meglehetős hangosan éri el őt a kéj. - Mmmm - mormolom lágyan, miközben visszakúszom hogy fej fej mellett legyünk, és elégedett mosollyal nézem békés, kisimult arcát, ami még egyelőre csak félig-meddig tartozik ehhez a világhoz. - Imádom, amikor ilyen vagy. Egy igazi, doromboló kiscica - nyomok még egy-egy lágy csókot a melleire, aztán fölé gördülök. - Na lássuk, mit tehetünk még annak érdekében, hogy ez még jobb legyen - teszem hozzá, és csípőmet - bár még mindig nadrág takar, és az ing is csak félig van nyitva rajtam - a testének feszítem. Már szinte fáj az ágyékom a vágyakozástól.
-A végén még kezes leszel, mint egy szelíd farkas.-mosolygok rá ragyogó kék szemeim folyamatosan övébe fúrva, tekintetét keresve, míg ujjaim vándorútra kelnek és a feleslegessé vált ingtől óhajtom ezzel megszabadítani, mégsem sikerül. Ahogy ujjaim célt érnének, visszakozót fúj, de ezt nem bánom, sőt. Alsó ajkamba harapva figyelem mozdulatait, ahogy egy percre elgondolkodik, mintha a fekete csipke probléma lenne számára, majd az eddig megszokott akaratos és birtokló mód helyett, a fehérnemű lassú ütemben távozik rólam. Érintésétől felnyögök és megfeszülök egész testemben, és mikor ujjait megérzem magamban, az érzés csak tovább erősödik, s tekintve, hogy mennyire vágytam már rá, kérdéseire képtelen vagyok válaszolni, csak valami elfojtott dadogással reagálok. Mikor csókjai is egyre lejjebb perzselik bőröm, szavak helyett tettekkel adom tudtára, hogy mit szeretnék, és tolom még lejjebb, csípőm kicsit megemelve, akaratosan mutatva számára a megfelelő utat. Hajába fúródó ujjaimmal kicsit megrántom tincseit, ahogy elkezdek egyre közelebb kerülni a csúcshoz, és szakadozott légzésem mellé pulzusom is egyre hevesebb lesz, bőröm szinte lángol, és úgy érzem, mintha az ágy matraca már nem tudna hová süllyedni alattam, mert lebegni kezdtem valami megfoghatatlan magasságban, s ezt egy embernek köszönhettem.
Kezdőlap
