A szüleim sosem éreztették velem azt, hogy nincs sok pénzünk, igyekeztek mindent megadni nekem amire szükségem volt. Habár sokszor nem értettem meg azt, hogy mit miért nem kaphatok meg, de mostmár vissza gondolva minden világossá vált, és igazából úgy vagyok vele, hogy semmiért nem cserélném el a családomat. Igen, rossz az, hogy generációk óta mindannyian szolgálók vagyunk, így hát én is, de ez az én családom. Valakinek még ennyi sincs, szóval én örülök ennek is. Nem mellesleg Tessa nem a legkibírhatatlanabb ember a világon, hálát adhatok az égnek amiért őt kell szolgálnom. Kedves velem, nem parancsolgat olyan durván, és pont ezért is fáj annyira, hogy elárulni készülöm őt... Ő az egyik olyan személy az életemben akit nem akarnék megbántani. Az évek során sikerült őt valamilyen szinten, a magam módján megszeretnem őt, mint barátomat és pont ezért is olyan nehéz végig csinálnom a Silassel való kis tervemet. Nem akarom Tessát megbántani, de... De nem tudok lemondani a férfiról aki az életemet jelenti, aki mindennél fontosabb számomra, aki a másik felemet teszi ki, vele vagyok egy egész. - Mást sem szeretnék jobban, mint veled élni egy örökké valóságon keresztül. - nézek fel rá csillogó szemekkel. Már csak a gondolattól is hevesebben kezd el dobogni a szívem, hogy mindörökké vele lehetek, hogy ő lesz az a személy aki az egész életemet fogja kitenni. Halványan elmosolyodok amikor magához húz és átkarol. A fejemet a vállára hajtom, lehunyom a szememet és beszívom mennyei illatát. Nem akarom, hogy ez az idilli pillanat abba maradjon, nem akarom őt elengedni.
Sohasem hittem volna azt a tényt, hogy a szerelem lesz a gyengeségem, és egyben a kegyetlenségem szimbóluma is. Sohasem akartam arra gondolni, hogy egy kétszínű, mégis álnok hazudozóvá válok, csak azért, hogy egy beteljesült szerelmet tudhassak végül a magaménak. Magamhoz képest is mélységesen lesüllyedtem, ámbár mégsem rémiszt meg a színjáték gondolata, avagy a hazugságaim édes leple. Pontosan, és kellően átgondoltan kezdtem bele a játszmámba. Tökéletesen végig gondoltam szinte mindent, és egyetlen igaz tényre jutottam. Meg kell szereznem a halhatatlanságot, és meg kell osztanom Amarával, örökre vele kell lennem. A kezdetek kezdetén, nos voltak bennem kételyek, hisz le is bukhattam volna Tessa előtt, ahogy meg is semmisülhetett volna a színjáték kellege az arcomon, de mégsem történt meg, és pontosan ezért is vagyok egyre bátrabb, és bátrabb vele szemben. Ahogy telt az idő, nos egyre nagyobb lett az önbizalmam, és kezdtem felélénkülni, miközben élveztem minden egyes előadott darabját a művemnek. Nem volt kérdéses, hogy Tessa a látszatképemmel enyeleg csupán, míg Amara a valódi énemmel találhatja szembe magát. Milyen érdekes, és egyben ironikus az, hogy mivé is lettem.. -Amara..-Suttogom gyengéden, ezáltal ízlelgetve a nevének gyönyörűségét, ahogy a vállára csúsztatom a kezemet végül, így húzva egyre közelebb magamhoz őt óvatosan.-Már nem sok kell, és örökre együtt élhetünk boldogan.-Mondom nagyon halkan, ahogy egy örömteli mosollyal nézek mélyen a szemeibe, majdan egy hirtelen, ámde mégis gyengéd mozdulattal magamhoz ölelem őt.-Annyira, de annyira epekedve várom már azt a pillanatot.-Mondom továbbra is halkan, ahogy végig simítok a jobb kezemmel a hátán. Végül mélyen szívom magamba a levegőt, és továbbra is mosolyogva temetem az arcomat a nyakába, hogy ezáltal magamba szívhassam az üdítő illatát is. Talán hibát követek el, hogy vakon belesétálok a szerelem csapdájába, de nem érdekel.. Szeretem ezt a nőt, és képes vagyok bármit megtenni azért, hogy végül együtt legyünk..
Amikor úgy döntöttem, hogy elmegyek és titokban találkozok Silassel, hatalmas bűntudat kerített hatalmába, hisz nem szabadna ilyen dolgokat csinálnom Tessa háta mögött. Őt kéne szolgálnom, hűségesnek és becsületesnek kéne lennem hozzá, de erre én... A háta mögött szervezkedek a szerelmével. Nem vagyok jó ember, és ezért a tettemért a sors még biztos meg fog büntetni, de amikor Silas eszembe jut, nem érdekel semmi következmény. Mikor megláttam az udvarban, már akkor beleszerettem, egy pillanat alatt és ez az érzés azóta sem múlt el. Még mindig ugyan annyira szeretem, mint az első pillanatban. Igazából a mai napig nem tudom felfogni és ép eszű magyarázatot adni arra, hogy Silas miért szeret engem. Miért pont én? Hiszen nekem nincsen pénzem, nem úgy, mint Tessának, én csak egy szimpla szolgáló vagyok, ő még is megtisztel engem a szerelmével... Miért? Ezekről a dolgaimról sosem beszéltem neki, nem tudom miért, úgy érzem, hogy nem értené meg. Még is mikor az agyamba fúrja magát az a gondolat, hogy ez a csodálatos férfi engem szeret; a szívem hevesebben kezd el verni, az arcomra akaratlanul is mosoly terül szét, és leplezni sem tudnám a boldogságomat. Ilyen az, amikor Silas jár a fejemben. A lépteimet kicsit sietősebbre vettem, mert már alig vártam, hogy találkozhassak a szerelmemmel, láthassam a szemeit, amik olyanok, mintha a lelkemig látna, érezhessem mennyei illatát, megölelhessem. Jól esik gyengéd érintése, ahogy lágyan végig simít az arcomon, miközben a szemeimbe néz. El sem hiszem, hogy ez a kis idő csak is a miénk. Nem kell színjátékot játszanunk, mintha nem ismernénk egymást, nem zavar meg minket senki. - Te is nagyon hiányoztál. - mondom gyengéd hangnemben.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Hétf. Dec. 28, 2015 6:36 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
To Amara
Míg várok rá, nos ezernyi gondolat suhan át az elmémen, de egyikben sem szerepel az elengedés, avagy az elbukás szimbóluma, hisz jól tudom, hogy sikerrel fogok járni. Mindent elterveztem, és még Tessa sem tehet számunkra keresztbe. Akárhogy is legyen az egyik pórul jár, míg a másik örömre lel majd az oldalamon. Egyértelműen csendül meg, hogy melyik nőt melyik szerepbe szánom, s hogy hova is juttatom, ámbár lehet mindezzel bűnt követek el, de kicsit sem izgat, avagy érdekel ennek a ténye. Igazán egy gonosz lélek vagyok, amiért átverem Tessát, de hát nem tehettek róla, hogy oly annyira naiv, és könnyedén átverhető, ahogy arról sem tehettek, hogy a szívem egészen másfelé húz. Talán, ha nem lenne Amara, akkor játszi örömmel elvenném Tessát, de mivel létezik eme bájos hölgyemény, nos kérem szépen, így teljes mértékben megjárta. Csak azt az egyet nem értem, hogy jelen esetben miért is gondolkozom ezen. Tán bűntudat gyötörne? Kötve hiszem! Akkor miért is elmélkedem voltaképpen Tessán? Mélyen szívom magamba a levegőt, ahogy végül azonnal kizökkenek a gondolatmenetemből, amikor is léptek hangját vélem felfedezni. Egyetlen könnyed mozdulattal fordulok nem sokára a hang irányába, ahogy szemeimmel alaposan végig mérem az érkezőt, és nem sokára egy hatalmas nagy mosoly jelenik meg az arcomon, hisz nem akárki jött, hanem az én angyalom. Még a lélegzetem is elakad néhány pillanatra, ahogy idejön hozzám, és köszön, mintha épp egy álomvilágban lennék, s nem a földön. -Csodálatos napot kívánok neked, gyönyörűségem..-Emelem meg határozatlanul a jobb kezemet, ahogy végül két ujjal megérintem az arcát, és gyengéden végig simítok rajta.-Annyira hiányoztál.-Mondom halkan e két szót, ahogy nagyot nyelek végül, és a tekintettemet az övéibe vésem. Olyan gyönyörű szemei vannak, és annyira csodálatos egy nő... el sem hiszem szinte, hogy viszont szeret, s hogy nem utasít el engemet.
Silassal való első találkozásunk óta csak ő jár a fejemben, éjjel-nappal. Csak rá tudok gondolni, mindig ő jár a fejemben, gyönyörű barna haja, selymes hangja amit imádok hallani, a tekintete melyben élvezet elveszni. Igen, nem tudom kiverni a fejemből, álmaimban sokszor találkozok vele. Ott nincsenek kasztrendszerek, hierarchia, nincsenek szabályok amik megakadályozhatnák azt, hogy együtt legyünk. Aztán mikor felébredek rájövök, hogy milyen kegyetlen tud lenni a valóság. Akit szolgálok nő, az szerelmes Silasbe, ő pedig gondolom azt hiszi, hogy eme érzései kölcsönösek. Néha hatalmába kerít a bűntudat, hogy nagyon nem helyes amit Silassal művelünk. Tessa háta mögött találkozgatunk és kitudja, hogy mi lesz ennek a románcnak a vége, ha kiderül... Abban biztos vagyok, hogy Tessa nagyon nem lesz elragadtatva attól a hírtől, hogy a férfi akit oly annyira szeret, az más nőt szeret. Bármennyire is próbáltam, próbálok helyesen cselekedni, de túlságosan bele szerettem ebbe a férfiba és néha nem tudok tisztán gondolkodni, ha róla van szó, a szerelem elveszi az eszemet. Silas ma elhívott egy találkozóra, az erdőbe. Kétlem, hogy ott bárkivel is találkoznánk akivel nem kéne, így hát természetesen beleegyeztem. Mi baj lehetne belőle? Csak beszélgetnénk. Hajam be van fonva, a lila ruhában vagyok, úgy megyek a megbeszélt helyre, ahova nem is olyan későn oda is érek. Amint megpillantom Silast, egyből elmosolyodok. A tudat, hogy ez a nagyszerű férfi engem szeret, mélységes örömmel tölt el. A legrosszabb napjaimon is mosolyt tud csalni az arcomra. - Szia. - köszönök neki kedves hangon mikor oda érek hozzá. Halovány mosoly még mindig ott játszik az arcomon.
Minden egyes levegővételem felfokozottá válik hirtelen, a szívem dobbanásai hevesen szólalnak fel eme pillanat hevében, és szinte úgy érzem, hogy kimondhatatlan érzelmek keringenek a belsőmben. Tudom jól, hogy mi váltja ki belőlem mindezt, és kicsit sem tartok a következmények súlyától. Hisz mégis milyen bűnbe sodorhat egy szerelem? Milyen vétek jár ezért, vagy úgy egyáltalán miért illetne büntetés az érzésért? Nem követtem el semmit, csupán beleszeretem egy gyönyörű nőbe, aki káprázó barna szemekkel rendelkezik, és akinek a megjelenése hasonlít egy angyaléhoz. Csodálatos teremtés, mennybe illő szépség, egyszerre jól nevelt, hűséges, és okos, mint, amilyen ártatlan. Szavakkal sem lehetne kifejezni, hogy mit váltott ki belőlem, s nem úgy, mint Tessa jelenléte. Ő csak egy nő a számomra, aki hisz a szép szavaknak, a nagyszerűen megformált bókjaimnak, s ezáltal el van magának, ahogy mindent bevesz, csak mert szerelmes belém. Olyan kettősséget űzök mindezzel, hogy valamilyen szinten már-már ördögi eme játszmakör. Valahol büntetést érdemlek, hisz kihasználom Tessát, de csak annak érdekében, hogy megkapjam álmaim nőjét: Amarát. Lassú léptekkel közelítem meg az erdőt, mely oly sok növénnyel van övezve. Gyönyörű természeti kép fogad, amint beléptem a fák sokasága közé. Szinte ámulatba ejt a látványvilág, ahogy a napfény megcsillan a faleveleken, ahogy a zöld természet uralkodóvá válik teljesen. Érzem a harmóniát, a békességet, a csendet.. olyan nyugalmas itt minden, sőt szinte már-már egy álomnak tűnő képzelet adta csoda. Nincs itt Tessa, nincs itt semmilyen gond.. Minden tökéletes. Voltaképpen nem sokat sétálok beljebb, hisz ide beszéltem meg egy találkozót Amarával, és nem szeretném, ha keresgélnie kellene, mert éppenséggel nem talál meg az erdőben, melyben akár könnyedén eltévedhet. Igen, féltem őt, és valahol jobban, mint az életem. Vele szeretnék élni, vele szeretnék lenni, csak őt akarom mindennél jobban. Végül egyetlen egy pillanatra lehunyom a szemeimet, ahogy egészen mélyen szívom magamba a levegőt, mely élesen körülvesz.
Kezdőlap
/ Zene: 
•