Elérkeztem arra a pillanatra, amikor egy nő miatt kapcsoltam ki, és aztán egy másik nő miatt kapcsolok vissza. Úgy érzem, hogy felszabadult vagyok. Már nem érzek semmit sem Elena iránt. Nem táplálok iránta semmiféle érzelmet. Már nem szeretem, de nem is gyűlölöm. Számomra semlegessé vált; akárcsak egy idegen.
Hayley az első pillanattól fogva magával rántott. Nem volt szép tőlem, hogy bántottam, de nem tehettem róla. Voltaképpen közrejátszott a féltékenység, hogy Klaus nyakán lóg egész nap. Vele él; gondolom. Szörnyű elviselnem, hogy akit nőt szeretek, soha nem lehet az enyém. Miért vagyok örök magányra ítélve? Miért?
Hayley ajtaja előtt fekszem már vagy két napja. Reggel jöttem ide, egy nagy csokor rózsaszín tulipánnal.
Szépen elhelyezkedtem az ajtó előtti teraszon, háttal feküdve, magam mellett pedig a virágcsokor. Már régóta itt vagyok, ráadásul a vérfarkasok érzik, hogy vámpír van itt, és hasonmás létemre is ismernek, és tudják, hogy én vagyok az. Olyan, mintha bujkálnék, de részben azt is teszem. A vérfarkasokat pedig nem akarom bántani, mert minden egyes vérfarkas Hayley embere, és nem akarom, hogy –e miatt még jobban megutáljon. Leginkább az fáj, hogy Hayley biztos, hogy Klaust szereti. Engem soha nem fog szeretni. Valójában igen… megöl a féltékenység. Klaus az őshibrid, akinek van egy egész városa, meg van mindene, nekem pedig mim van? Semmim sincs. Csak egy nyomorult hasonmás vagyok, aki a balszerencsét hordozza magával.
Kényelmesen fekszem, bámulva a felkelő napot. Bevallom, kissé álmos, és fáradt vagyok, de Hayleyért akár örökké itt feküdnék teli vérfarkasokkal a hátsómon.
Csak vigyorgok, és fekszem, hasamra téve mindkét tenyeremet, lábaimat pedig egymásra pakolva. Olyan, mintha egy bájitalt ittam volna. Az első pillanattól fogva úgy éreztem, hogy meg kell őt szereznem. Boldoggá akarom tenni. Nem tudom, miért érzem így, de azt hiszem, talán ő is engedni fogja, hogy szeressem. Érzem itt belül, a szívem mélyén. Bár, ha még sem így lenne, ezer darabokra esnék. És azzal az ezer darabbal szeretném őt ugyanúgy tovább. Azt hiszem, mélyebb szerelmet érzek iránta, mint bármelyik nő iránt. Úgy érzem, ez sokkalta szabadabb érzelem. gyönyörű érzés, de nem szabadna beleélnem magamat, hogy valaha majd szeretni fog. Én csak egy árokparti hasonmás vagyok, hogyan tudnám őt boldoggá tenni? A végtelen szeretetemmel? Ugyan már…
Stefan, fogadd el, te nem vagy olyan szerencsés hogy valaha is megkapd Hayleyt.
Kezdőlap
