Képtelen vagyok megállni, egyszerűen kitör belőlem a nevetés a lány heves kitörését látva. Mindenesetre elég tanulságos odafigyelnem a szavaira, hiszen néhány dolgot máris leszűrhettem belőle. Ez a Ryan valami komoly befolyással rendelkező fickó, akinek „ölebei” vannak, és a hölgyeményünk nem nagyon szívleli őt, lévén egy szemétláda. És a fickó nem is bízik benne. A helyzet kezd igazán érdekes és szórakoztató lenni, és minél inkább belefolyok a történésekbe, annál többet szeretnék tudni. - Hát ez roppantul meggyőző volt, főleg így, hogy a lábadon is alig állsz meg – sóhajtok végül, enyhén szánakozó tekintettel mérve őt végig. A következő sor magyarázatát hallva talán kissé még meg is sajnálnám, ha egy kicsit is érdekelne a lány sorsa. Vajon ha tényleg Ryan egyik embere lennék, akkor érdekelne? Áh, kétlem. - Úgy látszik, mégsem figyeltél eléggé, ha nem vetted észre, hogy belekevertek valamit az italodba. De ne bánkódj, csajszi, vannak, akiknek egyszerűen nem való az ilyenféle meló – vonok vállat. Hogy provokálni akarom-e? Ó, bizony, hogy igen. - Áh, szóval adjam át neked a medált, hogy ne tűnj értéktelennek, de ha bennem kell Ryannek csalódnia, az rendben van? Sajnálom, kisanyám, de nem ismerlek ahhoz eléggé, hogy tartsam helyetted a hátam. Nem te vagy az egyetlen, aki szeretne hasznosnak bizonyulni. - Igyekszem nagyon komolynak mutatkozni, és remélem, továbbra is hihető a sztorim, mert még nincs kedvem kibújni ebből a szerepből, plusz így tűnik a legegyszerűbbnek magamnál tartani a medált. Amelyet természetesen eszem ágában sincs átadni neki. Lehet, hogy az én nyakamban nem liheg valami Ryan nevű fazon, akinek bizonyítani akarnék, de ettől még eléggé meg vagyok róla győződve, hogy nekem van nagyobb szükségem erre a csecsebecsére. Csevegés közben kihasználom a lehetőséget, hogy a harmadik partit olyanképpen tegyem el láb alól, hogy némi plusz varázserőt is begyűjthessek magamnak. A vámpír úgy porlad össze az érintésem alatt, mintha legalábbis megkaróztam volna. - Ez nem trükk – pillantok a lány felé ismét, még mindig a hulla mellett guggolva. - Nem hallottál még az elszívó boszorkányokról? - vonom össze a szemöldökeimet. Hihetetlen, hogy milyen sokan élnek még ma is édes tudatlanságban a kilétünkkel kapcsolatban. Ennek nyilván van némi köze ahhoz, hogy a kovenünk megszállottan küldözgette évszázadokon át a fajtámat egy másik világba. Meg vannak róla győződve, hogy mind veszélyesek, sőt, alapból őrültek vagyunk már születésüknél fogva, pedig az őrületet ők hozták ránk az üldözésükkel meg a kiközösítéssel. Képmutató népség.
Kezdőlap
