Kezeim végigcikáztak mellein és hasán, hogy finoman kényeztetni kezdjem, igaz csak a blúzon keresztül. Egyelőre...
Ajkaimmal a nyakára vándoroltam, végighúzva nyelvemet ütőerén, és a fenekébe markoltam, hogy aztán elhajoljak tőle.
- Csak tudd, hogy.. nincsenek futó kapcsolataim. És egy éjszakás kalandjaim sem. Nem szeretek nőket kihasználni. - simogattam az arcát.

Tetszett amit csinál nagyon is. Imádom, ha egy férfi tudja mit hogyan kell csinálni. Nem szeretem azokat akik azt se tudják mi merre hány méter. Általában azokat az első csók után le is rázom egy kamu sms-sel. De ezt a srácot nem akarom.. Nagyon nem.
- És akkor most... mire készülsz.. vagy mit akarsz? - Kérdeztem egy pici meglepődöttséggel a hangomban. Bár el tudnék játszani a gondolattal, hogy több legyen vele, mint sima szex.

- Az én akaratom... a tiédtől függ. - fogtam a kezembe arcát. - Te mit szeretnél? Csak... csak szexet, vagy esetleg mást is? - simogattam továbbra is, gyengéden és kedvesen. Ilyen voltam... gyengéd. És ezzel nem tudtam mit csinálni mert így születtem. Így neveltek.

Ahogy feltette a kérdést, ténylegesen elgondolkodtam rajta. Megálljak egy időre egy embernél vagy folytassam az életem. Tényleg szívesen leállnék mellette .. ha csak egy darabig is. Meg hát elég fiatal vagyok.. Az életem végére olyan lennék, mint az országút. Mindenki végig ment rajta legalább egyszer.
- Szerintem lehetne más is. - Mondtam halkan a szemeibe mélyedve.

- Sajnálom.. ezt a kérdést nem kellett volna. Olyan fiatal vagy még.. és én sem vagyok idős, hogy ilyesmiről döntsek.. - simogattam tovább, majd a hajába túrva rántottam őt az ajkamra, és szenvedélyes hévvel kezdtem szívni finom száját.
A kezem benyúlt pólója alá, hogy megszabadítsa tőle, és csodálattal meredtem idomaira.

- Éljünk a pillanatnak, aztán később eldöntjük. - Elmosolyodtam, majd ahogy magához húzott minden porcikám bizseregni kezdett. Tetszik ez a srác úgy ahogy van.
Nem tétovázott levette rólam a pólómat és észrevettem, hogy tetszik neki amit lát. Bár kinek ne tetszene? Én sem tétlenkedtem tovább megszabadítottam az ingétől.

Leszedte rólam az ingemet. A következő pillanat pedig már arról szólt részemről, hogy felültettem őt az asztalra, és leszedtem róla a nadrágját is, hogy ez se akadályozzon ezek után.
- Gyönyörű nő vagy, Brynn. - Néztem végig rajta szinte megbűvölve, és miközben újra tépni kezdtem a száját a saját számmal, tenyerem becsúszott a bugyija alá.

Felültetett az asztalra amin csak elmosolyodtam de továbbra sem szakadtam el az ajkaitól, majd kezeim az övére csúsztak, majd egy szempillantás alatt megszabadítottam tőle és már a nadrágját kezdtem el lefelé tolni a lábammal.
Szavaira kicsit talán elpirultam, mert még soha senki nem mondta ezt. Ilyen helyzetben.. Többnyire csak meg akartak fektetni. Halkan felsóhajtottam mikor megéreztem a kezét.

Mintha kissé szokatlan lett volna számára a bókom, de ezt megértettem én. Bizonyára meglepődött. De.. én nem szeretek csak úgy belevágni a közepébe. Egy nő megérdemli a bókokat.
Elkezdtem lehúzni róla a nadrágját is, de a bugyiját még nem, és rátapadtam ajkaira, hogy kedvesen csókoljam. - Kívánlak.. - suttogtam a fülébe a nyilvánvalót, miközben kezét odahúztam a saját nadrágomhoz.

A csókja melegséggel töltött el engem nem tudom miért, de jobban eset mint valaha bármikor is. De most csak a jelennek élek szóval azt hiszem egyenlőre csak kiélvezem a helyzetet.
Szavára elmosolyodtam szóval fejezte ki a nyilvánvalót. Egyre hevesebben és hevesebben csókoltam alig vártam a pillanatot, hogy megérezhessem magamban őt.

Elmosolyodtam. Az egész lénye vonzott magához, mint méhet a méz, és már muszáj volt méginkább éreznem őt magamnál. Ami furcsa volt tőlem, mert soha nem volt még iylen kalandom nővel. Mindig visszafogott voltam.
Letoltam magamról a saját gatyámat, és hevesen szívtam a nyaka bőrét, hogy abba suttogjak bele. - Készenállsz?

Valahol legbelül többet akartam ettől az egésztől most, mint egy egyszerű kalandot. Vágytam már rá. Nem tudom én sem, de mintha most teljesen más lett volna.
Nyakamat félredöntöttem, hogy könnyebben hozzáférhessen. - Igen. - Mondtam egy halk sóhajtással vegyítve.

És kimondta. És már nem is fogott vissza semmi. Éreztni akartam teste tüzes forróságát, ahogy elmerülök benne.
Egy mozdulat volt, csupán ennyi.. és nyakára tapadtak ajkaim, hogy megszívjam finom bőrét.. - Csodálatos vagy.. - mozdultam egyet, majd újabbat és újabbat.

Nem várakoztatott meg, de ha ezt tette volna nem tudom, hogy bírtam volna ki. De erre szerencsére gondolnom sem kell, mert nem történt meg.
Mikor megéreztem magamban tetszésemet egy hangos nyögéssel jeleztem, majd a lábaimat szorosan összefontam a dereka körül és picit elmosolyodtam a szavain.

A lábai a derekam köré fonódtak, minek következtében egyre inkább élveztem azt, amit teste tudott adni nekem.
- Ez az.. - lihegtem két újabb mozdulat közepette, és a nyakába fúrtam a fejemet, miközben gyorsítottam. Azt akartam, hogy elérje őt a mámor. Méghozzá.. gyorsan. Hevesen... extatikusan.

Elmosolyodtam sóhajtással vegyített szavain és közben őrületesen élveztem a dolgot. Nem is emlékszem mikor volt szerencsém utoljára ekkora élményben.
Szemeimet lehunytam közben ajkaim közül kiszűrődött egy-két halkabb nyögés is.

Ha rajtam múlt volna, nyilván ordítok vagy legalábbis hangosabban nyögök, mint amennyit megengedtem most magamnak. A teste valami olyasmit adott nekem amit még sosem tapasztaltam. Furcsa volt, de jó. De még mennyire...!
Megmarkoltam a csípőjén, így könyörögve neki szinte, hogy élvezze.. és fel is gyorsítottam, néha durván és vadabbul nyomulva vissza belé.

Jobban élveztem a dolgot, mint bármikor máskor. Talán jobban átgondolhatnám ezt a dolgot és ha mást nem is, de többszöri alkalmat hozni össze belőle. Nagyon megnyerő volt a személyisége is, de a jelenlegi teljesítményével teljesen levett a lábamról.
Ahogy gyorsított egyre szaporábban kezdtem venni a levegőt és több hangosabb nyögést engedtem ki ajkaim közül.

És elélvezett... és követtem én magam is, hogy fülébe sóhajtozzak és nyögjek, mikor elért a teljes megsemmisülés.
A verejték csöpögött arcomról, miközben szorítottam a csípőjét, de... éreztem, hogy lassan el kell engednem most...
- Fergeteges nő vagy... - lihegtem a fülébe.

Ez volt talán életem legjobb szexe. Na jó a második. Mert az elsőt még egyiknek sem sikerült felülmúlnia.
- Te sem panaszkodhatsz. - Vigyorodtam el, majd mikor már valamennyire sikerült rendszerezni a légzésemet magamhoz húztam, hogy egy szenvedélyes csókot váltsak vele.

- Ez nagyon furcsa. Soha nem volt még egy ilyen... egy alkalmas kalandom. - suttogtam. Igaz, soha nem tudhatjuk, hogy mi jön holnap vagy holnap után. Mert őt nem most láttam utoljára, ebben határozottan biztos voltam. Sőt! A betegem... gyakorta fogom látni. De ekkor eszembe jutott Peiper is a bálról... hogy mennyire megkedveltük egymást. És ő is a betegem lenne, ha engedné a vizsgálatokat. Miatta főleg aggódtam, hogy nem tudtam, miélrt olyan, amilyen.
- Ugye még maradsz egy keveset? - hajtottam oda hozzá a fejemet.

- Egyszer mindent ki kell próbálni. - Vigyorogtam rá. Habár megvan az esélye annak, hogy ez nem csak egy egyszeri alkalom lesz, hiszen ő fogja kideríteni hogy végül is miért vannak azok a rosszul léteim. Bár én egyáltalán nem bánom. Ki tudja még mi sül ki ebből a dologból.
- Hát ha nem tervezed, hogy esetleg kidobsz.. Szívesen maradnék még egy picit. - Mosolyogtam rá.

/Miller lakás/

Feltipegtem a címre egy üveg pezsgővel és két pohárral. Gondoltam, mivel nem töltöttük együtt a szilvesztert, és minden bizonnyal Ő is egyedül töltötte, egy utó-szilveszter simán belefér! Boldog, és csábos mosolyt varázsoltam arcomra, majd becsengettem a lakásba.

- Ennek szívből örülök. Nem akarok most egymagam lenni. És nincs tippem hogy kit hívhatnék át. - sóhajtottam de el is engedtem mikor érkező zaját hallottam az ajtó elől.

Elengedtem Brynn-t, és a kezébe adtam az ingemet, majd leemeltem az asztalról - Hozd rendbe magad. Remélem, nem valami ismerős, mert akkor magyarázkodhatom. - sóhajtottam, és felhúztam a nadrágomat hogy félmeztelenül menjek ajtót nyitni és Peiper arcával találtam szembe magamat.
- Peiper? - kérdeztem mintha nem látam volna magam előtt. Te jó isten.. szar helyzet.. - Peiper.. - ismételtem újra. - Mi... mi járatban itt? - álltam be úgy az ajtóba hogy lehetőleg ne láson a hátam mögé.

- Hát én se szívesen hagynálak most itt. - Mosolyodtam el, majd a fejemet picit az ajtó felé fordítottam amikor meghallottam a csengőt. Hát remek.

- Nem kell magyarázkodnod. Felnőtt ember vagy azt csinálsz amit akarsz. Szerintem legalábbis. - Az ingét fel is vettem és a felső pár gomb kivételével az összeset begomboltam, majd figyelmesen hallgatózni kezdtem. A hangján hallottam, hogy most rá számított a legkevésbé. Kezd egyre érdekesebbé válni ez az este.