Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Ethan Nightmare

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 03, 2015 7:25 pm
Ugrás egy másik oldalra
Ethan Nightmare


személyes információk

• becenév: ide jön a beceneved
• születési idő: 1997. február 25.
• születési hely: Mystic Falls
• kor: 18
• play by: Blair Redford
• foglalkozás: Keresem az őrangyalom

• faj: Vérfarkas
• család: Régen egy teljes család voltunk, de mára már semmi sem maradt belőle. Édesanyám meghalt már lassan két éve és testvérem, aki már huszonnégy éves, elköltözött itthonról. Egyedül maradtam apámmal.

a felszín alatt
 Belső:
Nem is tudom, hogy mit mondhatnék magamról. Alapjáraton egy egyszerű srác vagyok, aki imád sportolni. Sportolás miatt könnyebben kezelem az indulataimat, ami bekell látni nagy segítség.. Régebben hirtelen felkaptam a vizet és állandóan idegeskedtem. Nem tudom megmondani, hogy ez miért volt. De amióta sportolok sokkal könnyebb az életem és nyugodtabb is vagyok. Sok fajta sportágat űzök egyszerre, ezért nem marad sok idő tanulásra, de ennek ellenére az elsők közt vagyok, ami fura. Na de el is mesélem, hogy mit sportolok... kezdjük a futással, de ott van még a kosárlabda, az amerikai foci és a súlylökés. Eredményeket is elértem, de nagyon nem érdekelt, én nem a hírnévért sportolok. Mindent azért csinálok, mert szeretem. Miről kéne még mesélnem... Igen, a nőkhöz való viszonyom. Tisztelem a nőket és egy igazi gentlemannek vallom magam, mert az is vagyok. Persze barátnőm jelenleg nincs, de a baleset óta felkeltette egy lány az érdeklődésem... Egy lány, aki megmentette az életem. Azóta is keresem, és remélem, hogy a nyomára akadok, mert egy próbát megér a dolog.
Külső:
Körülbelül 180 cm magas vagyok. Hosszabb barna hajam van, mint az átlag srácoknak. Egészen a vállamig leér. Kigyúrt a testem és büszke is vagyok erre. Hát a ruhai ízlésem... Mondjuk úgy, hogy nincs több 6 pólónál és 5 nadrágnál. Nem vagyok ez a kiöltözös típus. Legszívesebben az ünnepélyekre is farmerban, pólóban és bőrdzsekibe állítanék be. Nem tudom, hogy mennyire örülne ennek a suli vezetőség, de lényegtelen. Mit érdemes még tudni, a tökéletes testemről. Áhh talán azt, hogy otthon mániám póló nélkül rohangálni.

user információk
Kedves, barátkozos figúra, aki imád ismerkedni és beszélgetni.
életem lapjai
Átlagos életem volt. 1997. február 25-én születtem Mystic Fallsban. Épp nagy havazás volt és anyu mindig azzal jött, hogy lapátolni kellett a havat, mikor hazahoztak a kórházból. De legalább egészséges és gyönyörű baba voltam. Szóval teljesen átlagos életkörülmények közt nőttem fel. Volt egy bátyám és a szüleim sem váltak el. Minden jó volt és megszokott. Teltek múltak az évek és már óvodásak voltunk. Nagyon sok csínyt követtünk el Royyal. Egyszer levágtuk egy lány haját... A lány napokig sírt. A haja leért a fenekéig... Így utólag visszagondolva nem tűnik jó ötletnek, de akkor fiatal és meggondolatlan voltam.
Aztán tovább telt az idő és iskolások lettünk. Iskolában már nem csináltunk annyi mindent. Kezdtünk felnőni és érettebbek lettünk. Persze azért nem mondom, hogy nem tettünk rossz fát a tűzre. Sok minden történt. Egyszer Royyal (Roy a bátyám) kimentünk focizni és fejbe rúgtam az egyik nénit. Nagyon ideges lett és hazáig kergetett. Anyuékkal beszélt és kikaptam. Egy hétig nem mehettem ki az udvarra játszani... Persze Roy ott volt nekem és bent játszottunk. A büntetés nem tartott tovább három napnál, de ennyi idő alatt is olyan kupit csináltunk a házban, hogy anyu alig győzött utánunk takarítani. Szóval rossz kisgyerekek voltunk a bátyámmal. Egyszer pedig kiszöktünk a napköziből és kimentünk az udvarra játszani. Bújócskáztunk... Jobban mondva a tanárok elől bujtunk el. Mindig egy olyan fára másztunk fel, amire a tanárok nem tudtak volna... Kész csoda, hogy mi fel tudtunk rá kapaszkodni... De egyszer le kellett jönni arról a fáról és akkor vártak már ránk a szüleink... Hatalmas büntetést kaptunk és nem is engedtek ki minket. Otthon a legkisebb szisszenésre is ránk kiabáltak, sőt még külön szobába is raktak minket. Tiltakoztunk, de felesleges volt, mert nem tehettünk ellene semmit. Újabb évek teltek el és a tökéletes kapcsolat a bátyámmal kezdett eltűnni.
Mióta külön szobában vagyunk megváltozott. Igaz négy évvel idősebb, de akkor is... Ez régen fel sem tűnt... De most az idő múlásával már igen. Szóval elkezdett eljárni otthonról és teljesen elhanyagolt. Egy csomó barátnője volt már és egy új baráti társaságba került, ahol csupa sznob ember volt... Roy elkezdett dohányozni és mikor ez itthon kiderült, hát, igencsak állt a bál itthon. Persze a vége a szokásos megoldás volt. Szobafogság... Többet hallottam ezt a szót a szüleim szájából, mint a „szeretlek”-et. Ami elég durva, mert mégis kellemesebb azt hallani. Na de most jön a lényeg. Mióta Roy elhanyagolt teljesen bunkó, indulatzavaros lettem. Eddig ez fel sem tűnt, de hamar felkapom a vizet. Megtaláltam rá a gyógymódot... Elkezdtem sportolni. Sokkal jobb volt utána minden és a testemnek is jót tett.
Ekkor tájt kezdtem el csajozni. Emlékszem az első randira, ami Marlee-val volt, negyedikes koromban. Az egész olyan fura volt az elején, de végére mindketten ráéreztünk a dolog lényegére. Szóval elkezdtünk járni... Én az egészet komolyan vettem és teljes mértékben tiszteltem és szerettem, de ez róla nem mondható el. Beleszeretett Roy-ba és engem használt fel, hogy felszedhesse. Igen ezután teljesen elromlott a kapcsolat köztem és a bátyám között. Haragudtam rá és utáltam, szóval szóba se álltam vele és kerestem mást Marlee helyett... Teljesen reménytelen volt, mert nem mertem egyiknek se esélyt adni. Féltem, hogy ugyanazt csinálják, amit Marlee, szóval kerestem tovább az igazit... Közben elértem eredményeket a sportban és jó tanuló voltam. Szüleimnek nem lehetett rám panasza, de ők mégis többet foglalkoztak Royyal. Nem tudtam, hogy ő mit tett, amit én nem... Teliholdkor a szüleim mindig eljártak, de egy idő után már mindig hármasban jártak el olyankor campingezni... Engem pedig sosem vittek magukkal... Anyu egyik este bejött hozzám és mesélt emberekről, akik teliholdkor átalakulnak farkassá. Persze... Mai napig nem hiszek ebben, de érdekesen adta elő és figyeltem rá. Azt mondta a családunk génjeiben farkas gének is vannak és bizonyos áldozat során mi is olyan különlegesek leszünk, de nem hittem neki... Mi lehet vajon az a bizonyos áldozat?! Nagyon is érdekelt, de tudtam, hogy ez egy ártalmatlan mese. Szóval különösebben nem fenyegetett a veszély, hogy egyszer majd teliholdkor átváltozom valami szőrös izévé.
Aztán anyu meghalt, mikor tizenhat voltam. Apu azt mondta, hogy baleset volt és egy vadállat támadta meg őket, és ha ezt mondta, akkor biztosan igaz is... Hiszen mégis mi oka lenne hazudni nekem?! Nem tenne ilyet, mert ő jó ember. Szóval anyu elvesztése nagyon rossz volt, mondhatni a lelkem egy része is meghalt. Anyuhoz közelebb álltam, mint apuhoz, és sokkal mélyebb volt a kapcsolatunk is, így többet is beszélgettünk... Otthon eztán mindenki a saját dolgát csinálta és magával foglalkozott. Folytattam a sportolást és minden ment a régi kerékvágásban...
Egyik nap épp Danvillebe mentem vásárolni virágokat anyu sírjára. Danvillebe vannak a legszebb rózsák. Anyu kedvence a fehér rózsa volt. Pontosan annyi szálat veszek neki, ahány éves volt halálakor. Szóval mikor végeztem indultam is hazafelé a temetőbe, de az egyik részeg hajléktalan a kocsi elé ugrott... Elütöttem és nekivezettem a kocsit egy fának. Bevertem a fejem, ezután pedig minden homályos volt előttem. Ezt követően két finom női kar húzott ki, és egy pillanatra úgy rémlik, megláttam az arcát is. Gyönyörű volt, és ott haldokolva újra szerelmes lettem... Bár fura ezt érezni, de Marleenál is hasonló volt... Ezután képszakadás, és a következő pillanatban egy kórházban találom magam, miközben különféle műszerek pittyegnek körülöttem. A nővéreket megkérdeztem, hogy ismerik-e a megmentőm, de nem tudtak semmit róla, annyit mondtak, hogy amint behozott már sietett is el, mert valami sürgős dolga akadt. Egyik délután épp ébren voltam, mikor a rejtélyes, szexi idegen bejött érdeklődni irántam, így aztán megtudtam jobban is nézni... Tényleg nagyon csinos volt és gyönyörű, mikor megláttam, légzésem felgyorsult, de egy belső megérzés azt súgta, hogy kerüljem el... Mintha az ösztöneim is élesebbek lettek volna. Oda akartam volna menni ahhoz a csodálatos lányhoz, de nem tudtam, mert nem engedték, hogy felkeljek.
Szóval megvártam, míg kiengedtek a kórházból és utána elkezdtem nyomozni a lány után. Kaptam egy-két jó információt, ami alapján eltudtam indulni. Igaz, hogy nehezen járkáltam, és néha alig kaptam levegőt, de hajtott a gondolat, hogy hamarosan megtalálom a lányt és tudok vele beszélni... Vajon milyen lehet az ajkát érezni az enyémen? De miért gondolok ilyenekre?! Először meg kéne találni és utána ráérek ilyeneken agyalni. Természetesen a részeg hajléktalan meghalt a balesetben és a halála óta valami megváltozott. Apu és Roy újra elkezdtek közeledni felém. Persze a sportolást most egy ideig abba kell hagynom, de hamarosan folytathatom... Mondjuk egy kicsit hirtelen haragú leszek a sport hiányban. Na de ott tartottam, hogy bennem is változott valami és a többiekben is. Elkezdtek bemutatni egy új baráti társaságban, amiben jól érzem magam... Szóval most minden sokkal jobb, mint régen. Vannak barátok, akik vigyáznak rám és vagy egy lány, aki megmentett és akibe beléestem...

Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Cora Bouchard-Taylor
Keresem :
my only hope for happiness
Ethan Nightmare Ac175eb70cfd08fed11773123e0bbb82

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the emerald sity
Hobbi & foglalkozás :
⊂ mayor of seattle, leader of the Council



A poszt írója Cora Bouchard-Taylor
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 07, 2015 6:43 am
Ugrás egy másik oldalra



elfogadva, gratulálunk!

 • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
üdv a diaries frpg oldalán!

Drága Ethan,
azt hiszem, nem tudnám kiemelni, vajon ki várt rád jobban... annyi azonban biztos, hogy Arabelle egyik legnagyobb álmát váltottad valóra, mikor beregizted ezt a karaktert! :cukorborso: Az enyémet is, mert korán reggel egy ilyen szép, tartalmas előtörténet olvasásával gyarapíthattam a képzeletbéli "kedvenc előtörténetek" listámat!
Egyelőre még nem tudom, mit szeretnék, vagy mit tudnék kiemelni... azt, hogy nagyszerűen bánsz a szavakkal, és választákosan fogalmazol? Hogy aprólékosan végigvezettél minket az utadon?
Annyi már most biztos, hogy nem volt könnyű életed eddig, vérfarkasként pedig ezután sem lesz. A miérteket rád bízom, rá fogsz jönni, ha eddig még nem tetted... egy vámpírokkal teli világban jobb félni, mint megijedni, kis barátom! Wink
Nem szeretnélek tovább itt tartani, eléggé váromn már, hogy a játéktéren olvassalak! 31 Menj foglalózni, majd irány a játéktér! Jó játékot kívánok!




Vissza az elejére Go down
 

Ethan Nightmare

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Ethan lakása
» ♡ ETHAN FAREWELL
» Dr. Farewell rezidenciája
» Ethan Whitehorse
» Ethan Whitehorse

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Vérfarkasok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •