Tulajdonképen imádok tanítani, kedvelem a művészeteket és a nyelvészetet. Szeretek falkában csinálni dolgokat és szeretem magam körül a nyüzsgést. De az átváltozásaimat teliholdkor mégis egyedül szoktam átélni. Nem tudom, olyankor kell a magány, szeretek tekeregni és felfedezni dolgokat, persze sosem csatangolok el messzire a falkától. Hívó távolságon belül maradok. Nem különösebben rajongok az erőszakért, de néha kell. Európából költöztem ide, magam mögött hagyva a családomat, odahaza alfaság várt rám, talán nem érezem magam késznek egyelőre a feladathoz. Hiszen nagy felelősséggel jár összetartani a családot, a falkát. Nem akarok az itteni Alfa babérjaira törni, jól kijövünk egymással. Kedvelem a szabadtéri sportokat és az európai focit.
Türelmes vagyok a diákokkal, ugyanakkor következetes és szigorú, amennyire annak kell lennem. Nehéz tinédzsereket oktatni, de én szeretem amit csinálok, néha egy-két fajtám béli suhanc kis hímmel meggyűlik a bajom, de szerencsére le tudjuk rendezni a dolgokat.
Biztos vannak rossz szokásaim is, de hát… ki hangoztatná azokat olyan szívesen? A diákok csakis az idolt lássák bennem, a többi pedig nem tartozik rájuk... Sosem vagyok híve a nyilvános megszégyenítésnek, de játékos feladatokkal veszem rá a diákokat, akik épp tilosban jártak az órámon, hogy figyeljenek oda jobban. Pörgök és kreatív vita órák keretében tanulnak a diákjaim, ez felkészíti őket az életre is és nem lesz tőle olyan száraz a svéd, és a történelmünk, bár... sosem értettem, hogy hogyan képes valaki elaludni egy-egy szenvedélyes előadásom közepette, és papírokat reptetni, édesen nyáladzó szájjal ébredni mikor már mindenki nevet, mivel nem először szóltam az illetőre...

Szeretem a kényelmes dolgokat, ami nálam az inget takarja többnyire, és a sportzakót. Általában mosolygok és jó kedélyű vagyok.A szemem színe kék, a hajam aranyszőke, és mindig csibészes mosolyra görbül a szám, tipikus svéd rossz fiú vagyok, ahogy az anyám mondaná, bár a diákok előtt mindig is ügyelek a látszatra. Csodálom is, hogy a diáklányaim fele legalább egy kettest össze tud hozni az óráimon, a vizsgák alkalmával, ezt nem annak rovom fel, hogy rosszul tanítanák, egyszerűen csak érzem rajtuk, hogy gondok vannak a hormonjaikkal. Borzalmas… Persze, ebből kifolyólag jön a korrepetálás, mert senkit sem hagyhatok magára, az évfolyamot pedig mindig négyes átlaggal fejezik be. Szerintem direkt csinálják, csakhogy többet lássanak. Egy Bentley-vel járok a városban, csak erővel tudnák elvenni tőlem, imádom. Szeretem hallani amikor felpörög a motor, emellett ha buliról van szó, akkor mindig átmegyek valamelyik közeli városba, hiszen a látszat fontos, nem... koránt se higgyétek, hogy az azonos oldalhoz vonzódom, nagyon is láttak már, magas modellekkel, hosszú combú rövid szoknyás öt perces kalandokkal, de soha senki nem maradt meg a közelemben ennél a rövid numeránál, mert ami nem tetszik, azt nem szoktam erőltetni.
A hajam hol rövidebb, hol hosszabb, mindig attól függ, hogy a kishúgaim mit találtak éppen ki, milyen hosszú, vagy épp rövid haj állna jól szerintük nekem. Szóval ,voltam már rövid, de hosszú hajú is.

Oszd meg velünk, ki vagy!

A Glyenne család története,elég régi időkre nyúlik vissza, büszke vagyok arra, hogy a családom ilyen sokáig képes volt fennmaradni, annak ellenére, hogy alakváltók vagyunk. - megvan a magunk kis hierarchiája, kevesen tudnak rólunk, de néhány hagyomány őrzőbb országban élnek falkák, és eszerint választanak vezetőket, tulajdonképpen, olyanok vagyunk mint a farkasok, ebből szemszögből. -
Elvegyülünk az emberek között, akár csak a farkasok, persze… ez Svédországban és a környező területeken könnyű volt megtenni. Mindig olyan helyeket igyekeztünk kiszemelni magunknak, ahol nagyon sok volt a természetes táj, mert szeretünk az állati alakunkban lenni, így nem tűnhettünk fel a környező lakosságnak. Hiszen… ha vissza változom, azt ruha nélkül teszem, és a városokban a legjobban elrejtett ruha kupacainkat is megtalálják az emberek, ebből kifolyólag leleményesnek kellett lennünk. El kellett jönnöm otthonról, mert kellett a szabadság és a vándorlás, a jövendőbelimet kijelölték már a számomra, a vérvonal tisztasága érdekében… Nagyszerű. Ezen kívül, kaptam pár évet arra, hogy azt tegyek amit szeretnék. Nem is ismerem a nőstényemet, talán nem is akarom és ez jobb is így. Apám és anyám, csak úgy egymásra találtak, akkor nekem miért ne lehetne? Állítólag az Európai érdekek így kívánják, kösz nem. Amerika elég semleges hely hogy ne szóljanak bele a dolgaimba és tökéletesen elvagyok a jelenlegi helyemen a Whitmore-n, nem is kell ennél több. Elég ambiciózus voltam már a gyermekkoromban is, így tudtam, hogy mik érdekelnek, a történelem, eleinte, később kimondottan érdeklődni kezdtem a teremtés türténetünk iránt, a vikingek, és Asgard, meg a mondaköreink töltötték ki a napjaim nagy részét. Miután kitűnőre lediplomáztam , evidens volt, hogy svédisztikát fogok tanítani, már csak egy iskola kellett, bejártam a világot, kelettől, nyugatig, számos kultúrát ismertem meg. Mindent megkóstoltam és megnéztem világszerte, nőktől kezdve, ételeket és italokon át mindent. A kedvencem talán a bárány velő, nyersen? Nos igen… Elég fura ízlésem van, de nem hirdetem.


Egyébként sok testvérem van, én vagyok a legidősebb  a családban, a családunkban általában az ikres szülések voltak a jellemzők, de valamiért úgy adódott, hogy én egyedüliként jöttem a világra, az öcsikéim és a húgaim mind duplán potyogtak anyámból, ami végül is nem volt baj, imádtuk őket, a felnőttek pedig minket. A mai napig szoros kapcsolatot ápolok a testvéreimmel, legalább hetente egyszer végig dumálunk egy éjt, mind a tizenkét kistestvéremmel, igen, anyám rajtam kívül hatszor volt még várandós, ketten huszonöt évesek, és onnantól lefelé két-három év kor különbséggel bóhóckodnak odahaza a testvéreim. A kishúgaim imádnak a legjobban, nem is értem miért, bár ha a közelemben vannak kenyérre lehet kenni. Ők időnként ellátogatnak ide, Whitmore-ra, vagy épp Mystic Fallsba, tervezik is, hogy ide fognak járni, ha nagyok lesznek. Egyelőre keresem a társam,(őszintén szólva, nem olyan vehemensen, mert tetszik ez a szabad élet)  de még nem talált meg, el-el járok bulikba, bárokba de ezek(az ottani lányok) nem igazán tartanak sokáig. Valahogy nem bírják a pörgésemet,vagy azt, hogy nagyon hamar megunom őket. Az emberek valahogy sosem fognak meg hosszútávon.
Szeretek úszni, futni és sprintelni, és számos küzdősportot megismertem, szükséges is volt, mert kicsit… de tényleg egy kicsit lobbanékony a természetem, de az iskolában, immár három éve, köztiszteletnek örvendő tanár vagyok, s persze, érzem, hogy a lányok is oda vannak értem, egyesek tényleg nem értem, hogy mit keresnek itt.

Persze a nagy bulikat nem a Whitmore-n ejtem meg, a környező nagy városok egyikében, de még így is összeakadok egy-két Whitmoren tanuló sráccal. Azért, mindig ügyelek, hogy a tanárt lássák bennem , ne a havert. Bár az óráim elég jó hangulatban telnek így is.
Szeretem a klasszikus zenét és imádom Avicii-t, igazából meg is kellett tanulnom zongorán játszani, a nagymamám szerette ha az unokái meglepik valamely darabbal a születésnapján, nyugodjon békében, hogy milyen durva dolgok születtek abból… Ahányan voltunk annyi félét akartunk játszani, de nagyi így is örült neki, mert… neki szólt az előadás és mi szívből játszottunk.

Elsődleges és leginkább imádott alakom az a hópárduc, legalábbis ezt a formát szeretem, még ha kevésbé illik a városi környezethez. Akkor is, ha nagyon sötétbe burkolózik az éjszaka, akkor én így settenkedek bokorról bokorra, ágról ágra.  Egy ilyen portyázásom alatt a fán ülve láttam meg amiként a diákjaim jól kiszórakozzak magukat, az egyik... apró diákon, zavarban vagyok még most is ha erre gondolok, hiszen ő a diákom, én pedig a professzora vagyok, kilenc év, pedig kilenc év. Azóta gyakorta ülök macska alakban annak a fának a villáin, s kémlelek szobor mereven a távolba, siratom talán a jelent és a múltat is egyszerre, talán segítenem kellett volna akkor, a lánynak, vagy... nem ott állni, négy lábon és megbabonázva figyelni, mindegyik suhancot széttéptem volna, nagyobb állattá változom , és széttéptem volna! De tudom ,hogy ez őrültség, hiszen ők a diákjaim, ezeken a csínyeken át kell esniük.