∆ a man who throw me in the way of temptation
|
A poszt írója ♛ Trish Sylvie Gallagher Elküldésének ideje ♛Szomb. Márc. 05, 2016 5:40 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ |
KOR » 250-300 év FAJ » Vámpír PLAY BY » Jonathan Rhys Meyers STÁTUSZ » Szabad, mint a madár FOGLALKOZÁS » Üzletember VÁRJA » Én biztosan, de ki tudja még, hogy mi alakulhat ki. KAPCSOLATUNK » Minek nevezhetnélek? Édes kísértés? Éjsötét árnyék? Szenvedélyes, kegyetlen szerető? Vagy hagyjuk a cukormázat, és mondjam egyszerűen, hogy egy utolsó aljas, önző rohadék? Kijelenthetjük, hogy beléd aztán nem sok érzelem szorult, mindig is úgy tekintettél a nők érzelmi világára, mint egy kártyapaklira, amelynek lapjait szorongathattad a vékony, ápolt ujjaid között. Ó, milyen elvakultnak kell lenni ahhoz, hogy ne vegyük észre a benned rejtőző gonoszt? A szörnyeteget, amely bekebelezte azt a jóhiszemű, dolgos fiúcskát... mert az voltál, mikor kislányként megismertelek. Már kamaszodtál, az apád pedig próbált erős kezekkel fogni, de nem hagytad magad; én pedig irigy voltam azokra a lányokra, akikkel együtt töltötted az idődet. Alig léptem be a 16. évembe, amikor már rájuk akartam hasonlítani. Azt akartam, hogy felfigyelj rám, talán túl sokat láttam a gesztusaidban, amelyeket felém intéztél. Gyakori vacsoravendég voltál az apáddal a családunknál, hiszen a szüleink évtizedes barátságot ápoltak egymással. Végül megláttad bennem a lehetőséget, amikor visszatértem Angliába az egyetemi évek után. Tanult, fiatal nővé cseperedtem, aki már régen elfelejtette, hogy milyen álmokat ringatott veled kapcsolatban. Fordult a kocka. Nem tartott sokáig, hogy néhány kellemesen eltöltött vacsora, pár, a réten eltöltött piknik után rád irányuljon a figyelmem. Már elmondhattad magadról, hogy megszereztél. Az apád halála azonban mindent eltorzított benned. A példaképed volt. A hősöd. Vele temetted a lelked, a szerelmed, amit irántam éreztél, beteges rögeszmévé alakult. S amikor először emeltél kezet rám, hagytalak el. Többé rád sem néztem, Londont is magam mögött hagytam. Nem találtál rám többé. Elrejtőztem. Te pedig bezártad a szíved, és eldobtad a kulcsot... // Egy érzelmes, domináns, szenvedélyes férfinak képzelem el Alexandert (a név alkuképes), az igazi angol úriemberek modorával, akiből bármikor kitörhet az állat. A play by nem alkuképes, de remélem, hogy ez nem szab gátat senkinél. Nagyon várlak! | |
|
|