Kénytelen voltam megköszörülni a torkom, hogy álljam Maybelle pillantását. Egyelőre nem tudtam megszólalni, ez a nő tényleg olyan, mint egy két lábon járó meglepetés, mindig ott bukkan fel, ahol várják, vagy éppen nem várják. Szóval... még nem fogtam fel teljes mértékben, hogy ott áll velem szemben. Pedig hozzá jöttem, tökéletes beszédet terveztem, erre mégis itt kötöttem ki, és még a szó is belém fagyott. Ez az, Gillian, ez teljesítmény! - Én, szóval... - köszörültem meg ismét a torkom. - Sajnálom, hogy így törtem be, csak... szóval szükségem lenne egy pici apróságra, Miss Morgenstein! - jött meg végül a hangom, majd halványan, de keserűen elmosolyodtam, vagy inkább bátortalanul? Próbáltam tartani a tekintetét, de kettőnk közül én voltam az, aki eléggé bátortalan és inkább bújik el egy bokor mögött, mintsem szembekerüljön egy vámpírral. Gyáva vérfarkas vagyok, semmi kétség. - Esetleg élre tudnánk vonulni egy olyan helyre, ahol kettesben vagyunk, vagy... nagyon rosszkor jöttem? - kérdeztem nagyot nyelve.
Egy újabb nap a paradicsomban, vagyis inkább a pokolban. Amíg Drake a képben van, addig ezt nem nevezném annyira jó dolognak. Bosszant az, hogy ennyire ki tudott rajtam fogni, de leginkább az, hogy nem tudom mit akar velem tenni, mihez akar igazából felhasználni. Sok helyen megfordultam ma is. Egy részt volt egy újabb ügyfelem, másrészről meg meg kell tudnom azt, hogy miként tudok fogást találni a "kedvenc" vámpíromon. Kell nekem az a talizmán, vissza akarom kapni az erőmet és bármire képes lennék. Főleg most, hogy tudom nála van. Ha sikerülne, akkor megtanulná azt, hogy milyen érzés az, amikor a "fagyi vissza nyal". Sietve nyomom meg a lift gombját, majd kissé türelmetlenül várom, hogy megérkezzen. Annyira lassúnak tűnik, hiszen annyi dolgom van még mielőtt betoppanna az újabb kliens. A számára megszerzett információkat rendszerbe kell szedni, illetve a saját magam számára szerzetteket meg el kell rejtenem. Amint megérkezik beszállok, majd megnyomom a legfelső színt gombját, ezek után pedig sietve csapom fel az egyik mappát. De ahogy egyre feljebb érek eléggé érdekes beszélgetés fültanúja leszek. A mappa bezárul és kíváncsian várom, hogy milyen látvány fog elém tárulni, amikor kinyílik végre ez a fránya ajtó. Kissé meglepődve látom, hogy Gillian van itt, hiszen tudtommal nem volt megbeszélve találkozó, de ő legalább szívesen látott vendég, nem úgy, mint a tegnap betoppant Gabriella. Miss Andrews, esetleg valami probléma van? - fordulok egyből hozzá és tudomást se veszek arról, hogy a titkárnőm éppen milyen arcot vág. Lassan odasétálok hozzájuk és kinyomom a telefont. Kíváncsian várom a vendégem válaszát. Egy apró mosoly szökik az arcomra, miközben visszarakom a táskámba a mappát. Miben segíthetek? Hiszen ha jól tudom, akkor nem volt mára megbeszélve találkozó, de gondolom igazán fontos lehet, ha ennyire harciasan kiállt a titkárnőm ellen. - mondom neki komolyan és egy rosszalló pillantással nézek a pult mögött ülő lányra. A szívesen látott vendéget ki akarja dobatni, akit meg be se kellene engednie azt meg beengedi. Komolyan ki érti a mai munkaerőt?! Talán itt lenne az ideje egy új segítő után néznek.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Pént. Feb. 27, 2015 4:56 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
to maybelle
i need some help... now
Seattle. Sosem tudom megunni. A város, mely sosem alszik. Egyszerűen olyan szinten álmaim városa, hogy ha ki kellene találnom egyet, biztosan erről mintáznám. Igaz, mostanában gyakorta ingázok Mystic Falls és Seattle között, mert néhány szál odaköt. De... nem igazán érdekel az, hogy mit mondanak mások erre a kóborló állapotra. A táskámban kotorásztam éppen, és egy kis sóhajt hallattam. Nevetséges, amit néha tudok művelni, miközben keresem a mobilomat. Egy hívást kellene intéznem Alexanderhez, a kedvenc barátomhoz, akit jelenleg ugráltatok. Vagy... inkább ő ugráltat engem. Egyre megy. De sajnos mondhatjuk azt is, nem mindig elérhető. Nem tudja előlem eltitkolni kétes ügyleteit. Csak szeret belőlük kihagyni. Nem hibáztatom érte. Már egyszer találkoztam Maybelle-lel. Üzleti ügyek kötnek össze, próbálom elérni, hogy segítsen elérni hogy megnyithassam a könyvesboltot, amelyet tervezek magamnak. Muszáj, hogy valami lekössön engem, és úgy tűnik, hogy ebbe fogok belemenekülni. Jól esne néha leereszteni, nem azzal törődni, hogy ki és milyen indítékkal próbál meg elkapni engem. - Nincs időpontom, de kérem, fontos beszédem lenne Miss Chamberlain-nel! - álltam a recepciós előtt már majdnem tíz perce. Nem akart beengedni, ráaádusl még felhívni sem szándékozott a főnökét. Pedig az a nő nem hiszem, hogy... szóval hagyná ezt, ha itt lenne. Csak a vállalkozását égeti le ez a kis senkiházi lány. És belegondoltam, hogy nemrég én sem voltam még senki sem. Most sem vagyok egy nagy szám. Végül felemelte a telefont, de azt hiszem, hogy nem azért, amiért én kértem. Csak nem ki akar innen vitetni a biztoságiakkal? Ha a nő azt mondta, nem fogad senkit, akkor miért nem mondja ezt ez a kislány? - Meg ne próbáld! - bukott ki belőlem, és ekkor nyílt ki a lift ajtaja.. benne Miss... Chamberlain.