1634. Bulgária

A helyiséget csupán egy halványan pislákoló gyertya világotta meg, melyet az asztal közepére helyeztem. Huszonkét esztendősen kedvem leltem az olvasásban, melyet ilyenkor - közel az éjfélhez - még szívesebben űztem. Dante Isteni színjátékának minden egyes szava úgy vésődött bele emlékezetembe, mintha legalább ezerszer olvastam volna már ezt a tökéletes irományt. Lekötött, s még a nyugtalan gondolataimat is képes volt egy pillanat alatt elmúlasztani. Pedig vártam. Valakire, aki érkezését ígérte. A kapcsolat, mely Maria s köztem kialakult, semmiképpen sem nevezhető hétköznapinak. Testvériségünk csupán apánk részéről szent, anyáink személyét két különböző nő testesítette meg. Mondhatni, apám ágyékának utolsó gyermeke vagyok, hiszen minden gyermeke idősebb nálam...
Amikor zajt hallottam, rögtön letettem a könyvet ujjaim közül, s felállva a kényelmes párnázatú székből, az ajtó felé indultam, mely már odaérkezésem előtt kinyílt.
- Maria, kedves - hagyták el ajkaimat eme szavak, ahogyan a mosolyom elbűvölően fonódott oda ajkaim gyűrűje köré. Jó ideje nem láthattam már; a hírek szerint egy angol férfi csábította ujjai köré, de sosem ejtett szót róla, mikor ideérkezett.
Idősebb volt mint én, s mi több, vonzó nő. Gondolataimat nem tudta megakadályozni a tény, hogy egy bizonyos részben ugyanazon vér csörgedezik ereinkben. Egy vízió, mely álmaimban gyötört, s néha, mikor ébren voltam sem tudtam ellenállni annak, amelyet ezen képzelgések sugalltak számomra. Tűz, mely lávaként siklik végig lábujjtól fejbúbig... vágy, mely az egyház szemében eretnekség, s szentségtörés. A saját vérem, mely elbűvölt, s melyet már azót kívánok, mióta beléptem a férfiak ostoba, tomboló korszakára, és ráléptem a férfivá válás rögös útjára. Sose mondta, hogy ne tegyem; nem kért, hogy ne bámuljam... biztos voltam abban, hogy neki is tetszik... s annyi gondolat, az enyémhez hasonló vágyak tombolnak le őbenne is...

A VÁMPÍR
1839. Párizs

Egy ecset mozog kezeim alatt, az ég, melyet viharosan ábrázolni akartam, kezdett formát kapni. Öltözékem a legrongyosabb, mindig ezt hordom, mikor festésre adom fejem. Gyakran előfordul; megnyugtat, ha előtör az a lidérces álom, melyben testem Mariáéval válik eggyé, s mikor azt akarta, hogy vámpírrá tehessen. Ellent mondtam. Nem vágytam a vérszívók életére, még akkor sem, amikor Ő annyira dicsérő szavakkal illette ezt az életet.
Az álom vége pedig mindig ugyanaz, már évszázadok óta... mikor a szemembe nézve mondta, hogy többé nem érez semmit. Mindezt azért, mert kiöregedtem. Akkoriban a magam harminckét évével talán tényleg annak számítottam, hiszen kevesen élték meg ezt az - akkor már sok esetben aggastyánnak számító - kort a környezeti adottságok miatt. Elment. Én pedig sértettségem leküzdésével azóta sem tudtam előrrébb lépni. Nem volt elég egyetlen emberi élet rá, hogy megbosszuljam bántalmaimat, melyet ejtett önbecsülésemen: öt esztendővel később magam is a vámpírok életét választottam. Eleinte a nyomába akartam szegődni. Majd rájöttem, hogy többszáz évem van arra, hogy megtegyem. Élni akarok. A nők számára továbbra is vonzó férfi voltam, ki tudja, hogyan varázsolja le róluk a fűzőket. A csábítás minden mesterségét kitanultam, ám az igaz szerelemmel sosem találkoztam. Tán mert sosem kerestem. A bosszú egy életcél. Nincs mellette másnak hely az életben... s én tudom, hogy miként fogok elszámolni vele...

A SZERETŐ
1895. London

A csipke, mely ujjaim közé simul,  a legfinomabb anyag, mely ma a világpiacon kapható, s melyet csupán elegáns hölgyek hordanak. A csípő, mely viseli ezt, kecsesen szép, s mikor ráhelyezem tenyerem, úgy simul rá, mintha egy sima fedőburkolat lenne. A bőr finom, miután a ruhanemű lehull róla, tekintete tüzes, melyben ott időzik az izgalom heve; tilosban jár. Férje háta mögött másnak adja magát. Teste olyan izgalmakat s élvezeteket érezhet át velem, melyre azzal a másikkal - s ki férjnek nevezi magát - soha nem lesz lehetősége. Heves, mikor csípőm mozdul. Légzése szapora, mikor a tempó gyorsul. Arca nedves, miután tüzes és szenvedélyes csókcsaták után verejtékünk összekeveredik, s kiütközik halántékán az izzadtság. S ő maga remeg, mikor élvezetünk egyszerre szeli át az eget...

A CÉLTUDATOS
2013. New Orleans

Új terep. Számomra mindig is kihívás új színeket, új házakat látni, miután hozzászoktam Párizs fényeihez, Bulgária visszafogottságához és elmaradottságához, New York pompájához és felhőkarcolóihoz... de a tény, hogy egyre inkább Maria nyomábasn vagyok, hogy végre beteljesedhessen bosszúm, mindennél édesebb...
Arra azonban nem számítottam, hogy más is fog idekötni azon kívül, hogy Maria a közelben van... egy fiatal, barna hajtömeg... egy igéző szempár, mely még engem, vámpírt is képes rabul ejteni, ha engedem neki... ahhoz kevés, hogy életem fő célját eldobjam... de ahhoz éppen elég, hogy ismét úgy véljem... évszázadok vannak még, hogy megtaláljam Maria-t...