Felfedeztem benne az idegességet, de nem értettem az okát. Kettőnk közül viszont határozottan én voltam az, aki gyakorta megfordult ehhez hasonló helyeken, bálokon vagy partikon. Az én világom.. a vámpírok világa. Talán ezért is mindig ennyire fényűzőek ezek a bálok. A vámpírok értenek ahhoz, hogy miként teremtsenek tökéletesen középkori hangulatot. Minden függöny tükrözte azt, amelyet elvárhattam volna. A teríték tökéletes, ahogyan a berendezés is, a virágok friss illata pedig elnyomta a drága pacsulik illatát. Imádtam ide besétálni, mindahányszor meghívót kaptam. De ez az első év, hogy nem Anastasia oldalán érkezem. Ő mindig ott volt a villámban, szinte már berendezési tárggyá vált. Nem mintha tárgyként kezeltem volna őt bármikor. Ezt alaposan a fejébe vertem neki is. - Miért aggodalmaskodsz? Kedvesem, lazíts. Ne akard, hogy én lazítsalak el. - súgtam, miután odahajoltam a füléhez. A hangom lehengerlő volt, és vigyorogtam szélesen, mintha most meséltek volna egy ütős poént. - Sosem fogsz csalódni a táncolási képességeimben. Téged mindig meg tudtalak pörgetni.. emlékszel még? - kacsintottam rá. Régi szép idők. Miért is lett vége? Nem akarok ismét végigfutni azon, hogy a kettőnk kapcsolata nehezen indult, és először nehezen, fájdalommal is ért véget. - És ismét megtaníthatlak téged is, ha te elfelejtetted volna. - vettem ki a kezéből a poharat, majd kipördítettem, hogy visszahúzva a mellkasomhoz tapadjon a háta.
Régen éreztem ehhez hasonló idegességet. Nem azért, mert dühös vagyok, nem bosszantott fel senki. Egyszerű, zavarba ejtő idegesség miatt remeg a gyomrom. Victor mellett belépni ide… nem egyszerű. Már maga a tény is, hogy ott vagyok, sok mindet elmond arról, milyen befolyással bír ez a férfi rám… bár bevallom, némileg várom, hogy elmenjünk, mert jól tudom mit tenne legszívesebben a ruhával és velem. Mosolyogva lépek be. Ujjaim a karján pihennek. Nem is lesz ez olyan borzasztó dolog. Az első bál. Victor biztosan gondoskodni fog róla, hogy emlékezetes legyen… s nem is kell sok hozzá, hogy végigsimítva ujjaimon hívja fel magára és a pezsgőkre a figyelmem. Igyunk egy tökéletes estére… na mit mondtam? Elmosolyodva lépek közel és a magas sarkú cipőknek hála most nem kell lábujjhegyre emelkednem, hogy megcsókoljam. A poharak koccannak és én lopok egy gyors ám annál szemtelenebb csókot tőle mielőtt még kortyolnánk. – Nos Mr. Radev… jobb lesz ha valóban tökéletes lesz, különben pórul jár. – csipkelődöm kicsit de ezt ő is jól tudja. Az igazság azonban az, hogy az ilyen eseményeken mindig történik valami ami kellően elcseszi majd. Vegyük csak a legutóbbi alkalmat. Victor egy másik nővel ütötte el az időt én pedig mikor megjelentem, úgy éreztem majd megszakad a szívem. Arról nem is beszélve, hogy milyen sérüléssel érkeztem… na jó, ha jobban belegondolok, az az este a lehető legjobban végződött. Victor megitatott a vérével, hogy megmentse az életemet majd pedig egy egész napra összezárkózott velem… már aznap este egymásnak estünk. Kellünk egymásnak. Nekem szükségem van rá. Persze ezt sosem fogom az orrára kötni. Kell, hogy mellettem legyen… az érintése, a csókjai… a folytonos évődés és játék. Belekortyolok a pezsgőbe újra és Victor füléhez hajolva suttogok bele. – Remélem még most is ugyan olyan jól táncolsz… - idézek fel egy régi de annál édesebb emléket amikor bohóckodni kezdtem de végül nagyon is jól megtanított táncolni.
Még alig hittem el azt, hogy képes voltam megszelidíteni ezt a vadóc nőt. Hát még hogy sikerült rábeszélnem őt arra, hogy eljöjjön ide velem! Egyszerűen elképesztő, fogalmam sincs, hogy mely szavammal (vagy cselekedetemmel) voltam képes annyira lekenyerezni őt, hogy hajlandóságot mutasson eljönni velem. Talán csak álmodom. Csípjen meg valaki. A ruha, amit választottam számára, eszméletlenül festett rajta, igaz, az én öltözékem csupán pár perces készülődést igényelt, vele ellentétben. De miután kifejtettem a véleményem róla, miszerint lélegzetelállító, és ha nem lennék hivatalos a ma esti bálra, letépném róla ezt az anyagot, már felém is nyújtotta a karját. A megérkezést tekintve időben jöttünk, ám nem töltöttem az időmet azzal, hogy másokakl foglakozzam, miközben itt volt velem a saját hercegnőm. Kit hitegessek azzal, hogy nem estem bele ebbe a nőbe úgy, mint részeg a mélykútba? Igaz, nem mondom ki... nem fogom még kimondani, hisz mi szükség arra, hogy valaki fogást találjon rajtam? Vagy talán ő maga lenne az első, aki ezt... kihasználná... - Nos, kedvesem... - simítottam végig ujjain, és ahogy érkezett a pincér, levettem két pohár pezsgőt a tálcájáról, egyiket pedig felé nyújtottam. - Igyunk kettőnkre! Erre az estére... tökéletes lesz! - kacsintottam rá.
- Még mindig nem hiszem el, hogy rávettél erre… - simítom le újra a szoknyát a tükör előtt és idegesen igazgatom kontyba fogott tincseimet is. Úgy érzem magam, mint egy idióta és szerintem úgy is nézek ki. Persze, szó se róla, Victor gyönyörű ruhát választott; én viszont vadász vagyok. Az én ruháim többnyire farmerben, kényelmes nadrágokban, dzsekikben és topokban merül ki. Pultosként meg egyenruha kötelez. Nem járok estélyekre, csak nagy ritkán jutok el a színházba így nem érzem magam túl kényelmesen a báli ruhában. A bálra is azért megyek, mert szemmel akarom tartani a dolgokat. Jó, ez nem teljesen igaz. Soha nem voltam még bálon és Victor ezt tudja. A vámpír pedig azonnal lecsapott és én hogyan is tudtam volna nemet mondani neki? Szeretem őt. Tagadhatom, de így van. Őszintén? Azóta az este óta, hogy megmentette az életemet és egymásnak estünk, úgy érzem, végre van miért élnem azon túl, hogy vadásszak a rossz fiúkra. Ő is az, jól tudom. Mégsem tudok és nem is akarok már ellenállni annak ami kettőnk között van. Persze, egyikünk sem mondta ki, hogy járunk és nem is igazán tudom, hogy merre tartunk de azt tudom, hogy imádok a karjaiban ébredni reggelente és a mellkasára hajtott fejjel elaludni egy olyan nap után, amikor a vendégek parasztok, a seggemre csapnak és utána még meg is akarnak ölni. Jól esik elmerülni a forró vízben ha ő is ott ül a kádban és imádom amikor eltűri az előre szökő tincseket, mikor megcsókol. - Na, hogy festek? – lépek ki a fürdőből végre és idegesen tördelem a hátam mögött rejtőző ujjakat. Ha pedig mindent rendben talál, indulhatunk is, hogy húsz perccel később a motor leálljon és kiszállva az autóból az oldalán lépjek be az első bálomra.
Kezdőlap
