A pulthoz állva előveszek két csészét és beteszek egy kapszulát a kávéfőzőbe és elindítom. Ugyanígy teszek a másikkal.
Persze én is tudom hogy csak az ősi vámpírok tudnak megigézni vámpírokat és hibrideket, csak vicces bóknak szántam. Túl komolyan vette. MEgfogom az egyik csészét és a kezébe adom.
- A cukor ott van a mögötted lévő polcban - mosolyogva mutatok oda. Lehet hogy el kellene hívnom a nemsokára megrendezésre kerülő álarcos bálra New Orleansba. Furcsa események szoktak ott történni, és az ott maradt baráti körömnek is bemutathatnám talán.
-Szereted a bálokat? - szürcsölök bele a kávémba. Én nem szoktam hozzá semmit sem tenni, ez a kapszulás kávé szerintem direkt az én ízlésemre lett kifejlesztve.
-Mert ha lenne kedved akkor szívesen elvinnélek oda, az jó lenne első randinak nem? - bár valamiért érzem hogy már befutó vagyok nála, mégis bizonyítani akarok neki, hogy én nem csak annyi vagyok hogy felszedem egy szórakozóhelyen hazahozom, keffentünk egyet és aztán Bumm!! Barát és barátnő...

Mikor igent mond a meghívásomra, öröm tölti el a pici szívemet. De szép is lesz... mondjuk még nincs maszkom és szereznem kell majd valami menő cuccot is.
Elképzelem magamban ahogy Chloe és én együtt táncolunk és érzéki csókokat váltunk. Na... már álmodozom is. Túl sok véremet szívott ki, vagy mi történik velem?
Az eddigi jókedvemet úgy éreztem semmi nem ronthatja el, de rá kell jönnöm hogy mégis, mikor felhozza Klaust. Nem szívesen mesélek a múltamról senkinek, de talán most kivételt teszek. Olyan sokat úgysem fogok magamról elárulni.
-Őszintén nem tudom, hogy miért reagáltam úgy ahogy... de valamiféle késztetést érzek hogy megtaláljam. A többi hozzám hasonlótól függetlenül - már akikről hallottam - én nem akarom őt szolgálni egyáltalán, csak olyan sok miért maradt bennem, amikre választ szeretnék kapni. - Megiszom egyszerre a kávémat majd előveszek egy doboz cigit az egyik szekrényből, az ablakhoz sétálok, kinyitom és a párkányra ülök. Nem szoktam cigizni, undorítónak tartom, de valami igazság van benne hogy megnyugtat és most a gondolataimat muszáj elterelnem valamivel, különben végig megint ezeken a dolgokon fog kattogni az agyam. Előveszek egy szálat és Chloe felé nyújtom.
-Kérsz te is? - kérdezem tőle miközben az ablakon kifelé bámulva nézem a közvilágítás fényeit.

Örömmel veszem hogy többet nem kérdez Klausról és meggyújtom a cigarettámat. Rengeteg titkom van amiket nem akarok a felszínre hozni. Ha jobban összeismerkedünk talán megosztom vele őket, de ha nem muszáj inkább megtartanám magamnak. Nem akarom hogy tudja milyen szörnyű dolgokat követtem el anno.
-Rendben, nyugodtan! Ha nem baj cigivel a lakásban nem rohangálnék. Ahogy belépsz a szobába rögtön ott van szemben a fürdő - mutatok a szabad kezemmel a fürdő irányába, de nem látom sok értelmét. A falon gondolom nem lát át, így simán pedig nem látni be. Örülök hogy itt marad estére, bár egy kicsit fáradt vagyok, a kávé sajnos nem segített sokat. Remélem hamar lefürdik és alszunk egy jót. Kíváncsi vagyok, milyen smink nélkül.

Elszívom a cigarettát majd a szobába sétálok és bevágódok az ágyba. Bekapcsolom a tévét, valami jó műsort keresve, de ilyenkor nem hiszem hogy a pornónál érdekesebb filmek is mennének. Aztán hirtelen eszembejut hogy van egy csatorna amin ilyenkor horrorok szoktak menni szóval odakapcsolok. Nem tudom miért de lételemem hogy tv-re aludjak el. Mikor kijön a fürdőből jól megnézem az arcát és szinte tátva marad a szám. Semmit nem változott, ugyanolyan gyönyörű így is, mint sminkkel.
-P-persze - motyogom a fejemet kapkodva a szekrények irányába. Vannak női ruháim is de inkább nem említem meg neki, mert valami perverznek tartana aki azokon éli ki a hajlamait. De a nők rengeteg cuccot tudnak elhagyni... főleg ha halottan távoznak.
Előveszek egy hosszú fekete pólót, ami eredetileg egy pizsamám felsője lenne, ha meglenne az alja, de szerintem az még a költözködésnél elkeveredett. Átnyújtom neki majd én is bemegyek a fürdőbe.
-Sietek! - kiabálom neki miután becsukom az ajtót. Nem zárom be, nem vagyok szégyenlős. Beállok a zuhany alá és gyorsan letusolok. Megmosom a hajamat is és egy törölközővel gyorsan átdörgölöm hogy nagyjából megszáradjon majd félig vizesen megpróbálom beállítani.

Miután végzek, a törölközőt a férfiasságom elé fogom és kisétálok, vagyis éppenséggel csak a legközelebbi szekrényig ahol az alsónadrágjaim vannak. Kiveszek egyet és gyorsan felhúzom, rá pedig egy szürke melegítőnadrágot.
Befekszem mellé az ágyba a hátamra fekve, a kezeimet a fejem alá kulcsolom. Ez tipikusan a gyere a mellkasomra póz. Remélem hogy észreveszi ő is, vagy talán ő az a fajta aki nem szeret úgy aludni?
Alig hogy ezeken gondolkoztam és már rögtön el is aludtam. Nem sok kellett és én nem vagyok az az igazi, kényszeríthető virrasztó. Mondjuk ha szexről van szó akkor bármikor, bármeddig.

A nap első sugarai keltenek fel gyönyörű álmaimból. Ami mit ne mondjak, nagyon szar érzés. Óvatosan kimászok az ágyból és elhúzom a függönyt, amit tegnap sikeresen elfelejtettem megtenni, majd gyorsan vissza is mászok Chloe mellé. Megsimogatom a feje tetejét, miközben mosolyogva nézem ahogy alszik. Olyan tökéletes, már egyáltalán nem bánom hogy kislányos vonásokkal rendelkezik, sőt gyönyörűnek találom. A haja pedig olyan selymes hogy nem is tudom mihez hasonlítsam. Az egész lány maga egy angyal.
Egy ásítás veszi át a testemen az irányítást és kénytelen vagyok kinyújtóztatni elgémberedett végtagjaimat.

Ahogy rámnéz, egy kicsit zavarba jövök, nem gondoltam volna hogy felébred. Még soha nem néztem egy lányt sem ahogy alszik, szóval ez nekem egy kicsit új volt.
-Neked is! - Szerelmes vagyok...? A hátamra fekszem és a plafont kezdem bámulni. A fejemben azok a dolgok kavarognak amiket a szerelemről hallottam. Hogy jó, de fáj, tönkretesz, bepapucsosít... Talán hagynom kellett volna hogy a mérgem végezzen vele? Felé fordítottam a fejemet és rájöttem rögtön a válaszra; NEM!
Mindegy most ne is gondoljunk ilyenekre úgyis nemsokára itt a bál és még a munkahelyről is ki kell kérnem a bent maradt pénzemet. Az órára pillantok és kétségbe esetten kipattanok az ágyból. Hirtelen nem tudom mi legyen, nekem sietnem kell, mert elkések a munkából. De nem hagyhatom magára Chloe-t. Toporzékoltam egy kicsit, mert meg akartam indulni a szekrényem felé, de aztán mégsem.
-Neked mennyi idő lenne elkészülődni? - kérdem lágyan az ágyhoz sétálva és egy csókot nyomok a homlokára.

Ha egy nő azt mondja hogy 5 perc azt soha nem úszod meg fél óránál kevesebbel. De majd meglátjuk, nem sok időm van már. A szekrény mellől felveszem a munkásruhámat és felöltözöm. Bár ki van mosva, attól még bevette az olaj szagát, nem olyan durván de mégis annyira hogy nem szívesen raknám a többi ruhám közé. Ügyet sem vetve Chloera egy gyors fogmosást megejtek és a konyhában elindítom mind a kettőnknek a kávét.