Vigyorogva kifizetem a számlámat és az övét is, ennyi még belefér ha már tényleg eljön hozzám. Megfogom a kezét és kivezetem az ajtón. Az utat a lakásomig gyalog kellett megtennünk, közben pedig értelmetlen dolgokról csevegtünk és hecceltük egymást. Az idő elég gyorsan telt, hamar odaértünk hozzám. Bár egy úgymond legénylakásban élek, a hatalmas franciaágy nem hiányozhat. Ha pedig jól emlékszem akkor most nincs nagy kupi, sőt! Tegnap takarítottam ki mindent. odaérve a liftbe beszálltunk majd a 4.-en ki. Balra fordultunk és a folyosó végén már ott is volt az én drága kis ajtóm a nevemmel. Talán már felötlött a fejében hogy miért nem csókoltam még meg, de nem akarok semmit sem elsietni. Hagyom hogy őrlődjön rajta hogy milyen a csókom íze. Az egyik kezemet a fenekén tartom a másikkal pedig kinyitottam az ajtót.
-Üdv nálam! - vigyorogva előre engedem. Majd becsukom magunk után az ajtót és leveszem a kabátomat.

-Nem mindig voltam én sem autószerelő és a szülői támogatás is elég jó volt! -Ezt most úgy mondtam mintha már valami veterán lennék a munkában. Na igen, amikor apám megtudta hogy én nem fogok tovább a politikában helyt állni, és vissza sem megyek hozzájuk, akkor valami megpattant. Legyen bármennyire is undorító tőlem de nem bánom. A lakás pedig... szinte semmire nem kell költenem így a megmaradt pénzem és a mostani melómból származó jövedelmemből csinosítgatom. De ez nem az a pillanat hogy ilyeneken rágódjak. Elveszem az ő kabátját is és felakasztom a fogasra mindkettőt. Majd mikor megint végignézek rajta már nem tudom tovább türtőztetni magam, bármekkora is volt nemsokkal ezelőtt az elhatározásom. A háta mögé lépek és gyengéden elkezdem csókolgatni a nyakát, de aztán módszert váltok és a falhoz lököm majd úgy kezdem el lehúzni róla a felsőjét. Ha egyszer durván szeretem akkor mit tegyek ellene?

Letépte rólam a pólót mire vigyorogva megint elindultam felé.
-Rendben! - bólintok a csók után. Hevesen csókolom de vigyázok nehogy megharapjam vagy megsértsem az ajkát, nem akarok még azelőtt végezni vele hogy lenne valami, nem mintha utána akarnék. Amint végighúzza az oldalamon a kezét egy csöppet megborzongok és ettől még jobban beindulva az egyik kezemmel a fenekénél a másikkal a hátánál fogva velem szemben felkapom és elindulok a háló felé miközben csókcsatát vívok vele. Közben egy-két virágot felborítok mert szinte semmit sem látok, csak a megszokás után megyek ami még nem rögződött belém túlságosan. A szobába érve ledobom az ágyra, leveszem róla a cipőit és a nadrágját kezdem el tépni róla, hallottam ahogy egy gomb szétpattan.
Nem értem miért fekszik csak le úgy egy vadidegennel, talán 1 vagy 2 órája találkozhattunk. Bár ez nekem csak jó, nem vesztek vele semmit ha velem tölt egy éjszakát, csak nyerek rajta. Aztán ahogy lehúztam róla a nadrágot megállok egy pillanatra.
-A vámpírok lehetnek terhesek? - kérdezem kíváncsian miközben a szekrényemhez sétálok. Jó tudom hogy ez most hülyén jött ki, de nem akarok egy bébiek sem az apja lenni, hogy egy nap azzal hagyjanak az ajtómban egy kölyköt hogy "itt a fiad eddig én neveltem most már a te gondod". A valóságban talán nem létezik ilyen de a filmekben igen, más tapasztalatom az apaság terén pedig nincs is, szóval nekem ez a hasonlítási módszerem.

Elmosolyodtam és becsuktam a szekrényt. Megkönnyebbülés hogy nem kell felhúznom az undorító gumit. Utálom az érzését és a szagát, de még a látványát is. Az ágy mellé lépve elkezdem kigombolni a saját nadrágomat majd letolom de még mindig ott állok. Ránézek Chloera majd le a bokszeromra, ezzel szerintem tisztán jelezve hogy én mit is szeretnék. Jó tudom, lányoké az elsőbbség, de én türelmetlen vagyok, szerintem már az ő bugyija csupán a látványomtól benedvesedett. De nekem azért a látványtól több kell, hiába van minden velem rendben. A strandon óriási problémák lennének ha pusztán ennyi elég lenne.

Már már azt hittem valamit rosszul csinálok amikor egy érzéki sóhaj világosított fel hogy rosszul gondoltam. A hangja valamiféle vadságot váltott ki belőlem így abba hagytam amit eddig csináltam és az egyik kezemmel durván a feje fölé emelve lefogtam a kezeit majd csókolgatni kezdtem a kulcscsontja körül. A másik kezemmel pedig bemértem a célterületet majd a fegyveremmel behatoltam. Egyre erősebben löktem, miközben egy reccsenést is hallottam ami bármi lehetett, nagyobb érdemet nem fordítottam rá.  Majd az egyik pillanatban amikor egy olyan pontra értem hogy : legszívesebben olyat löknék rajta hogy kettérepedjen mert olyan jó. Akkor véletlen, miközben a szám a bőrére tapasztottam egy sóhaj következtében felkarcoltam a fogaimmal a bőrét. Tudtam hogy ez mivel jár így kissé ijedten eltávolodtam tőle. Nem tőle féltem, hanem attól hogy én ezt nem akartam és egy eléggé jó szexpartnert veszthetek el.

Amint megéreztem a kis kezeit a nyakamon, nem mondom nagyon megijedtem. Gyorsan rászorítottam az övéire ahogy éreztem hogy egyre nehezebben jutok levegőhöz. Tetszett hogy így látom de sajnáltam is. Én ezt tényleg nem akartam.
-Engedj el! - mondtam miközben magamhoz tértem. Az alkohol eléggé lelassított és talán kicsit ki is szívott az erőmből, vagy valami ilyesmi, hiszen most egyáltalán nem érezem magam úgy, hogy egy mozdulattal le tudnám szedni a kezeit a nyakamról. Mikor már tényleg elkeseredetten levegőért kapkodok végül mégis sikerül leszednem a kezeit magamról.
-Te megőrültél! - támasztom a falat miközben a nyakamat dörzsölgetem a másik kezemmel. Lehet hogy nem is fogom elmondani neki, hogy vissza tudom fordítani. Kis híján megölt.

Végignézem ahogy felöltözik közben én is magamra húzom a boxeremet. Szánalomra méltó ahogy ott ül az ágy szélén szinte reszketve. Már már befelelnék neki hogy "te hülye picsa, nem direkt volt", amikor mélyen belenézek a szemeibe és a szám tátva marad, próbálnám formálni a szavakat de egyszerűen nem jön ki hang a torkomon. Még soha nem kerültem ilyen helyzetbe. Talán ilyen lehet az ha valakit megigézek. Keserű bűntudat ülepedik a szívemre és talán... talán ez a lelkiismeret furdalás. Úgy érzem hogy ezt vissza kell csinálnom mindenáron. A visszafordítás pedig nem sok erőt vesz igénybe.
Becsukom a számat és leülök mellé. Az egyik kezemmel átölelem a másikkal pedig magam felé fordítom óvatosan az arcát.
- Meg tudlak gyógyítani - suttogom neki miközben a szemeibe nézek, erőteljesebb hang nem igazán tudja most ebben a pillanatba elhagyni a számat. Odafordítom a csuklómat a szája elé és várom hogy belém harapjon. Talán kicsit beteges, de még mindig sátorozok.

Szinte elérzékenyedve figyeltem ahogy a véremet szívja a kis szúnyog. El tudom képzelni hogy mekkora megkönnyebbülés lehetett számára hogy hatástalanítani tudom a mérget. Mondjuk nem vagyok benne 100%-ig biztos, de egy fél órán belül úgy is ki fog derülni. Valamiért reménykedem benne hogy túléli, a pontos okát nem tudnám megmondani, de úgy érzem kedvelem Chloe-t és ha jobban megnézem, nagyon vonzó "nő", bár egy plasztikai sebész számát még mindig megadnám neki. Észrevettem hogy még egy csepp vér van a száján, miután nem sikerült neki az összeset eltávolítania a kezével. Mintha az ajkai magukhoz vonzanák az enyémet, akarom őt. Nem tudtam hogy így is érezhetek valaki iránt. Eddig még hosszasabb párkapcsolatom nem is volt, de most úgy érzem hogy talán mégis szeretnék. Óvatosan mindkét kezemet a csöppnyi kis arcára helyeztem és elkezdtem lassan közeledni, miközben az ajkait néztem. Istenem... remélem meglesz a szikra. Olyan vagyok mint a nők... az első "igazi" csókból szűröm le hogy lesz-e a kapcsolatnak jövője.

Lehunytam a szemeimet és lányan csókoltam. Éreztem a szikrát és akaratom ellenére is csók közben egy kicsit mosolyra húzódott a szám. A homlokomat az övéhez nyomtam és úgy fejeztem be a csókot. Remélem nem csak én érzek úgy iránta, hogy jó lenne egy kapcsolatba belekezdeni vele, de ki tudja, lehet nem kellene ennyire elhamarkodni mindent? Nem akarom hogy azt higgye hogy ilyen nyomulós vagyok... mondjuk az előbbi szex után, nem hiszem hogy annyira visszahúzódónak hinne.
-Nem kezdhetnénk mindent elölről? - beletúrok óvatosan a hajába mosolyogva. Már a szórakozóhelyen rosszul közelítettem meg ezt a lányt. Ha előre tudtam volna hogy ez lesz belőle...

-Szinte az egészet! - felállok és teljesen felöltözöm. Beteges hogy még mindig nem múlt el az erekcióm? Olyan érzésem van hogy talán ez később még fájni fog.
-Eddig még nem is nagyon vettem észre hogy milyen szép szemeid vannak. Olyan mintha megigéztél volna, de ugye nem? - próbáltam bókolni, de nem vagyok most a legjobb formámban, úgy érzem hogy egy kicsit megzavarodtam. Nem attól hogy már szinte teljesen józan vagyok és a másnaposság határait súrolom, hanem valami egész más miatt, de azt most körbeírni biztos nem tudnám.
-Kérsz egy kávét? - kérdezem miközben a fejemmel az ajtó felé biccentek és kiindulok, ha kér, ha nem kér nekem muszáj lesz innom egyet. Jó a másnaposságra és már csak az íze miatt is imádom.