Simon nélkül annyira üresnek érzem magam. Olyan, mintha egy darabot kiszakítottak volna belőlem. Talán pontosan ezért folyamodtam ahhoz, hogy egy másik ember testébe költözzek egy kisebb ideig, hogy élvezhessem egy kicsit az életet. Nem tér el túlságosan sokban tőlem. A hajszínünk majdnem megegyezik. Amúgy sem egy bányarém, de egy rosszabb vagyis inkább gyengébb pillanatában sikerült kifognom őt, amit boldogan ki is használtam annak érdekében, hogy én egy kicsit elszórakozhassak. Már egy ideje a testében vagyok, de ez még mindig nem hasonlítható ahhoz az érzéshez, amikor igazán éltem a saját testemben. Nem több ez a test, mint puszta porhüvely. Ritka az, hogy fizikai érzéseket képes kelteni bennem. Mármint a szellő az arcomon meg ilyen ostobaságok. Egyre jobban vágyom a testembe, de kezdem úgy érezni Simon nélkül nincs értelme. Azonban ez sosem akadályozott meg engem abban, hogy egy kicsit szórakozzak. A lány egyetemista. Az idióta szobatársa elrángatott engem az egyetemre pedig elhiheti, hogy ez nem szerepelt a kívánságlistámon. Amire nekem most szükségem van az a szórakoztatás. Egyedül minden annyira lehangoló. Csak meg kell találnom a megfelelő partnert. Aztán megéreztem. Anélkül, hogy megfordultam volna vagy ránéztem volna éreztem a belőle áradó sötétséget és tudtam, hogy ő kell nekem. Mikor megfordultam már ravasz mosoly ült az arcomon. Ártatlannak tűnő külső.. Tökéletes. Határozott léptekkel érkeztem mellé, majd félrelöktem a lányt, akivel beszélgetett. – Upsz. – Játszottam az ártatlant, miközben a földön fekvő lányra néztem. Körülbelül két másodpercig. – Nincs kedved egy kicsit szórakozni? – Fordultam immár a lehengerlő fiatalemberhez.
I take your body back, take it back to the wilderness
Végzős vagyok, ezaz! Nemsokára itt hagyhatom ezt a már már unalmas intézményt. Semmi nem fog idekötni csak a rengeteg könyvek felett töltött óra meg az unalmas előadások. Na jó az egyetlen jó dolog az egyetemi rádió vezetése volt és talán a rögbi csapat. Miközben a folyosón sétálgatok belátom hogy kezdek megéhezni, valakit találnom kellene hogy csillapítsam a vérszomjamat. Meg is látok egy lányt aki éppen engem szúr és amikor elindulok felé, szégyenlősen elfordul. Még csak pár szót tudtam vele váltani amikor egy örült liba ellőki és betoppan elém. Felvont szemöldökkel figyelem az akcióját. Mi a franc volt ez? Legyökerezve állok ott és nem tudom hogy ezt most mire vegyem aztán elnevetem magam. -Te nem vagy normális! Nem kellene neked valami gyógykezelésre járnod? - kérdeztem miközben felsegítettem a földön fekvő lányt majd egy apró lökéssel elindítottam magam mellől. Szerencsétlen megszólalni sem tudott nemhogy visszavágni, így inkább legyőzötten távozott a csatatérről. Úgy tűnik hogy ő akar a mai csemegém lenni. Egy kissé gonosz mosoly ül ki az arcomra. Lehet hogy húznom kellene kicsit az agyát, biztos ő is csak egy olyan beképzelt picsa aki azt hiszi hogyha felajánlkozik valakinek akkor biztos hogy kap egy jó dugást. -Hagyjál engem békén, ribancokkal nem kezdek! - vigyorgok rá lenézően. és várom a reakcióját. A megszokott az lenne hogy nekem ugrana hogy "Hogy mondhattál ilyet te szemétláda kikaparom a szemeidet!".
Meg kell mondanom nem erre a reakcióra számítottam, de miért is fedné fel magában a természetes sötétséget, amit én olyan tisztán látok, mintha a homlokára tetoválta volna. A bennem lakozó sötétséget egykoron valaki felébresztette azóta pedig megállás nélkül vonzom magamhoz a sötét lelkeket. Mindenkiben, akiben egy aprócska kis sötétség van.. Egyszerűen megbabonáz. A levegőben érzem már a gonoszságot és a halált. Talán azért, mert jó magam is halott vagyok, ha úgy vesszük. Egyenlő vagyok a levegővel, amit ebben a testben beszippantok a tüdőmbe. – Ne legyél már ennyire nevetséges. – Suttogom magam elé. Tudom, hogy hallani fogja, hiszen a sötétség nem csak a vágyaiból árad, hanem a természetéből. Abból fakad igazán, hogy mi is ő. A sötétség megérintette a lelkét és egy pillanatra sem ereszti el. Nekem pedig pontosan erre van szükségem. – Ah, ugyan kérlek. Lehet, hogy nem vagy egy bányarém, de azért ne hidd azt, hogy minden nőnek az a vágya, hogy a gatyádba mászhasson. Mind a ketten tudjuk, hogy sokkal jobb módjai is vannak a szórakozásnak.. Vagy netán tévednék? – Szemeim kíváncsiságtól csillognak, miközben oldalra döntöm a fejemet aztán pásztázni kezdem a tömeget tökéletes áldozat után. Egyelőre nem mondok semmi konkrétumot, mert nem tudom mennyire lenne benne a dologban. – Szóval benne vagy, avagy sem? – Nem szeretem, ha visszautasítanak, úgyhogy nagyon reménykedem benne a válasza nagyon is pozitív lesz. Onnantól pedig már semmi nem állítja meg kettőnk szórakozását.
I take your body back, take it back to the wilderness
Meglep hogy nem támad le, pedig kilencven százalékban biztos voltam benne hogy azt akarja és erőszakosan fog fellépni velem szemben. Nem érzem hogy valami más lény lenne. Csak egy sima ember... az is a beteges fajtából. Hallom hogy azt suttogja hogy nevetséges vagyok és ezzel felkelti az érdeklődésemet. Már miért lennék én a nevetséges, mikor ő lökte félre azt a lányt mint egy buldózer. Szerintem tudom hogy mit akar jelenteni a jobb módja a szórakozásnak, de nem vagyok biztos benne hogy ő is arra gondol amire én. Mondjuk tényleg lenne kedvem egy vámpír megkínzásához, élvezem ahogy eltöröm szinte minden csontjukat és a harapásomtól egy kis idő után elkezdenek reszketni a fájdalomtól, majd a véremből adok nekik és megint újra kezdem az egészet elölről. De ez a lány... ő honnan tudná hogy nekem ez jelenti az igazi szórakozást. Lehet hogy én is beteges vagyok, de ez az én kis titkom és nem igen szoktam mások előtt felfedni. Na de néma gyereknek anyja sem érti a szavát szóval kérdezzünk rá. -Mit értesz azon hogy jobb módjai is? - A szemem színe egy pillanatra megváltozik, ami tényleg csak annyi idő hogy ő észrevegye. Ha tudja mi vagyok nem fog meglepődni, bár ebben egy kicsit kételkedem. Ez olyan mersz vagy nyersz játék lehet? MErt szeretek kockáztatni. -Benne vagyok. - mondom egy féloldalas mosoly kíséretében.
Sajnálatos módon manapság már mindenki szereti rejtegetni a benne lakozó sötétséget. Régebben annyival egyszerűbb volt. Akiben ott volt a sötétség ahhoz párosult a kegyetlenség is így senki nem merte a szájára venni a nevét az illetőnek egyszerűen csak némán tűrte a megaláztatást vagy éppenséggel, amivel járt a dolog. Rettegtek az ilyen emberektől. Akiknek igazi hatalmuk volt és nem féltek azt használni. Azt hiszem így lehet tekinteni most a természetfeletti lényekre is, hiszen nekik is olyan hatalom van a kezükben, ami nem akad minden halandónál. – Szerintem nagyon jól tudod, hogy mit értek ezalatt. – Halványan elmosolyodom, majd eszembe jut, hogy a legjobb ha valamilyen formalitásokat letudunk. – A nevem Emery. – Mutatkozom be egyszerűen. Ezzel nem árulok el semmilyen államtitkot sem, szóval nem lesznek rémálmaim, hogy betör a házamba és elrabol. Egyáltalán nincsenek is igazán rémálmaim. A szellemeknek már ez sem adatik meg. Micsoda szemtelenség! – Nagyot csalódtam volna, ha nem lettél volna benne. Mellesleg szívesen. Az a kis csaj nem bírta volna túlságosan sokáig a dolgot. Túlságosan is törékeny volt. Bár.. A vére talán elfogyasztható lett volna. De nekünk valaki olyan kell, aki tud küzdeni és remélni, hogy élve kijut onnan. Mondjuk, ha élve távozik, akkor még nehezebb lesz eljutnia egyről a kettőre. – Azt hiszem a taktikát és a végkifejletet nem itt kellene megtárgyalnunk, de bizonyos információkat szükséges volt megosztanom vele, hogy egy hullámhosszon legyünk.
I take your body back, take it back to the wilderness
Miért kell ilyen rejtélyesnek lennie? Meglehet hogy pár tekintet ránk szegődik de hallótávon belül csak pár pillanatra kerülnek az emberek amikor elhaladnak mellettünk. Kimondhatná végre hogy mit akar mert kezd felidegesíteni és akkor akárhogy is nézzük, nem ő jönne ki jól az egészből. Te...jó...úr... isten! Komolyan egy szar film kellős közepére képzelem el kettőnket. Hol vannak a kamerák? Ez a tudod mire gondolok style csak a bal szemmel kacsintás és a nyelv a jobboldalra kidugva hiányzik az összképből. Ha nem hajtana a kíváncsiság már biztos hogy itt hagytam volna a fenébe. Na és ez a név....Emery, valódi egyáltalán, soha nem hallottam még. -Caesar - bököm oda neki félvállról és hallgatom a kis monológját. A VÉRE?! hát ez nekem egyre furcsább. A piros lámpa villogni kezd bennem. Eszembe jut amit Dilory mondott nekem a vadászokról, de tényleg ennyire naiv lenne? -Akkor hova menjünk hogy megtárgyaljuk a részleteket? Ki néztél már valakit? - kérdezem színlelve hogy felcsigázta az érdeklődésemet, de közben már felkészülve állok egy esetleges támadásra. Bár nem hiszem hogy hirtelen előhúzna egy machetét valamelyik zsebéből és lenyesné a fejemet.
Gondolom nincsen hozzászokva ahhoz, hogy az emberek csak így leszólítják ilyen dolgokkal kapcsolatban, hogy szórakozzanak egy kicsit, de nem a megszokott módon. Azt hiszem, hogy még bizonyítanom kell ahhoz, hogy komolyan vegyen, mert én sem venném komolyan, ha valaki csak így odasétálna hozzám és semmit nem tenne le elém annak érdekében, hogy legalább egyetlen egy szavát elhiggyem. Azonban ez még közel sem a bizonyítás helyszíne. Amúgy is én vagyok az, aki elméletben kockáztatja az életét. Szétszaggathatja ezt a testet, de engem már nem igazán tud megölni. – Történészek voltak a szüleid vagy mi a fene? Ah, bocsi ez undok volt. – Nem tehetek róla, de néha kijönnek dolgok a számon, ha akarom ha nem. Ez is egy olyan alkalom volt. Nem tudtam magamban tartani a dolgot. Kénytelen voltam megmondani a véleményemet a nevéről. Bár az enyém is elég ritka, de legalább nem egy híres történelmi személyről kaptam a nevemet. Igazából soha nem kérdeztem, hogy miről kaptam. – Én egyelőre új vagyok errefelé, szóval.. Esetleg van olyan ember, vámpír vagy akármi, akivel szívesen elszórakoznál? De persze rábízhatod a dolgot az én két szép szememre is. – Bár mellékesen megjegyezném, hogy az eredeti szemeim szebbek, de sajnálatos módon ez nem állná meg a helyét, mert nem hiszem, hogy látni fog eredeti pompámban. – Hát, szia! – Fél füllel hallom meg a sipítozó hangot, majd odajön hozzám és megölel. Fogalmam sincs ki ez a csaj. Talán a test tulajdonosának a barátnője. Mindenesetre pont nem érdekel. A tekintetemből rögtön leszűrheti, hogy életének legrosszabb döntését követte el, mert teljesen lesápadt. A hajánál fogva picit megrántom és Caesar felé fordítom. – Mit szólsz hozzá?
I take your body back, take it back to the wilderness
Halványan elmosolyodom, történészek... ócska poén de azért bejön, főleg ha tudná hogy nem is áll olyan messze a valóságtól. A nyelvek tanulmányozása utáni szenvedélyemet anya régész beállítóttságából örököltem. Fogalmam sem volt hogy mit szóljak erre vissza, ezt a labdát még soha nem dobták fel nekem, szóval nem hiszem hogy most le tudnám csapni. -Hát éppenséggel... - rögtön abba is hagyom és nézem szegény lányt aki mit sem sejtve Emery pszichopata karjaiba rohan. Egy visszafojtott nevetés hagyja el a számat ahogy megtépi szerencsétlent és felém fordítja. Kezdem megkedvelni ezt a lányt, ha vadász, ha nem. Nem mindennap találkozni ilyen emberekkel. Megigézem a lányt hogy ne sikítson, mielőtt bármi hang is elhagyná a torkát. -Nekem megfelel, de te skizofrén vagy? Ja és hol játszadozzunk el vele? - Tényleg erősen elkezdtem rágódni a dolgon, talán ki kellene mennünk a legközelebbi erdőbe? Nincs vadászidény így nem hiszem hogy akár egy is az utunkba kerülne, szóval semmi nem zavarná meg a felhőtlen szórakozásunkat. -Bááááár.... - jobban végignézek a lányon - Ez sem bírná sokáig. Engedd el! - legyintek neki és körbenézek jobban. Pár nagyobb termetű férfit kiszemelek de gyorsan le is teszek róluk, nem szívesen ennék belőlük. Pedig most az az elsődleges célom. Az női atléták szinte az orrom előtt mennek el, mintha csak azt ordibálnák hogy válasz közülünk. -Valamelyik? - kérdezem vigyorogva közéjük mutatva.
Tetszik a helyzet, hogy mind a ketten úgy méregetjük az elhaladó embereket, mint valami darabok húsokat, amiknek eljött az ideje, hogy levágjuk őket. Ritka, hogyha az ember képes egy kellemes társaságot találni. Főleg, aki ilyen dolgokban is benne van. Nem mondható egyszerűnek rávenni valakit ilyesmire, de örülök, hogy ilyen hamar megtaláltam a sötét lelkem alkalmi párját. Nincs szükségem szerelemre, rózsára, bonbonokra meg ilyen sületlenségekre. Egy közös kis kikapcsolódás számomra sokkal többet jelent, mint bármi más. Most pedig már mondhatni elvonási tüneteim vannak. – Ez most egy sértés akart lenni? – Kérdezem felvont szemöldökkel. – Csak, hogy megnyugtassam a lelkedet.. Nem még véletlenül sem vagyok skizofrén. – Lehetséges, hogy egy átlagos ember szemével nincsen rendben valami a fejemmel, de én tökéletesen jól érzem magam és csak ez számít, nem? Teszek magasról mások véleményére. Azt teszem, ami engem boldoggá tesz. Nem azért jöttem a világra, hogy mások kedvére tegyek. Elhúzom a számat, de végül elengedem, mert el kell ismernem, hogy igaza van. – Kár érte. Kíváncsi lettem volna, hogy mennyire tud sikítani. – Ezzel a magas tónusú hanggal.. Hát egyértelműen tudott volna valamit alakítani, de sajnos túlságosan is hamar ért volna véget a szórakozás. Szemeimmel végigmérem az általa kiválasztott kisebb csordát. Hm. Egyáltalán elég nekünk kettőnknek egy? Nem akarok telhetetlen lenni, de azt hiszem jobb, ha biztosra megyünk és hosszútávra betervezzük a szórakoztatásunkat. – Mit szólnál kapásból kettőhöz? Ha már csináljuk, akkor csináljuk jól.. Az én szavazatom a szöszin van. A másik a te választásod. – Kíváncsi vagyok, hogy kit fog választani. Egy ilyen választás nagyon sok mindent elárul egy személyről.
I take your body back, take it back to the wilderness
-Egyáltalán nem sértésnek szántam de ez a lány nem úgy viselkedett mintha ezt az énedet ismerné. - mutattam Emery egész lényére - én meg nem vagyok palimadár! - Hiába vonogatja itt nekem a szemöldökét, valami gubanc van a háttérben, látom. Ennyi erővel, miért nem nézzük meg hogy te mennyire tudsz sikítani kis anyám? Elvigyorodok miközben méregetni kezdem. Nem tűnik törékenynek, és akár még élvezne is egy kis szadót. Kezdhetném mondjuk azzal hogy eltöröm az egyik bokáját. Szeretem nézni ahogy próbál előlem menekülni a vacsora, ebéd, vagy bánom is én hogy melyik étkezés van soron. Talán nem is figyelnék rá a nagy tervezgetéseim közepette ha nem azt mondaná hogy kettőt akar... kettőt. Ezt a lányt tuti megszállta az ördög. Ha már olyanok mint én léteznek, akkor az ördög miért ne? Jó móka lesz vele együtt huncutkodni. Összeszűkült szemekkel és félrehúzott szájjal vizsgálgatom a választékot, mint a gyors éttermekben. Aztán az egyik kis vörös szívdobogása fog meg igazán. Erős, de mégis csinos alkattal rendelkező, angyalarcú lány. - Nekem a vörös kell! - mosolygok és elindulok feléjük, nem próbáltam még egyszerre két embert megbűvölni, lehetséges ez egyáltalán? Szerintem inkább félrehívom az egyiket hogy csalja el a másikat. Aztán így is tettem. Odamentem félrehívtam stb. a többi magától értetődő, nagyon nem akartam már ezen tökölni. Az előbbi félbeszakított ételszerzésem után már tényleg jó lenne enni is valamit.
– Édesem.. Egy pillanatra se hidd azt, hogy kiteregetem előtted az összes lapomat. Az annyira béna lenne. Nem nézlek hülyének, nehogy azt hidd. Egyszerűen van egy aprócska lényegtelen információ, amit nem szükséges tudnod. – Nem fogom elmagyarázni neki, hogy pusztán csak szellem vagyok és úgymond bérelem ezt a testet, ameddig bírja, de nem jósolok neki túlságosan sokat. Egyik test sem bírta sokáig, amiben tartózkodtam. Ez az eddig úgymond legerősebb, bár már egyáltalán nem érzem, hogy harcolni akarna ellenem, hogy küzdeni akarna azért, hogy visszaszerezze az életét. Nem, mintha különösebben bánnám. Nem érem be egyetlen eggyel. Plusz így mind a ketten kedvünkre kapható áldozatot kapunk. Mondjuk a vérük teljes mértékben az övé. Még nem igazán volt lehetőségem ember vérét kóstolni, de azt hiszem, ha ilyesmi elő is fog fordulni biztos vagyok benne, hogy úgy szeretném, ha megtörténne, hogy már a saját testemben vagyok, mert valljuk csak be. Minden sokkal élvezhetőbb, ha az ember a saját testében tombolhat és érezhet. Ez egy átmeneti állapot, amit kénytelen vagyok elfogadni. – Akkor tiéd a vörös enyém pedig a szöszi. – Mondom vigyorogva, majd megnyerő mosollyal indulok a szőkeség felé és gyorsan leszólítom, majd improvizálva zagyválok valamit, ameddig Caesar elintézi a vörös démont. Végül pedig a szőkeséggel az oldalamon sétálok oda Caesar-hoz és a vörös leányzóhoz. – Akkor bemutatom a barátomat, aki ellenállhatatlan vágyat érez aziránt, hogy megismerhessen. – Oké.. Kicsit kihasználtam a srác külső adottságait.. Na, és?
I take your body back, take it back to the wilderness
Miért hív édesemnek? Ez az a tipikus rossz lányos duma, de egy kicsit irritáló. Én is szoktam mondogatni a drágámmal egyetemben, de ha más mondja az kicsit felborzolja az idegeimet. Annyira nem is érdekel hogy vitázzak vele emiatt. Amit nem akar elmondani, azt nem is kell. Mikor már megigéztem a kis vöröst hogy ellenállhatatlan vágyaqt érezzen követni engem, Emery odajön hozzánk a szőkével. A kitalált kis dumájára akaratlanul is forgatni kezdem a szemeimet. A szőke lányra nézek és bejátszom a kis visszahúzódó fiút. Elkezdtem a tarkómat vakargatni és félrefordított fejjel a lányra nézek. -Tudod én ezt nem így akartam, de ha már így alakult... Caesar vagyok! - mutatkozom be a lánynak, bár az egyetem nem olyan nagy hogy ne ismernének hallásból esetleg látásból is, ezért sajnos nem szívesen hagynék szemtanúkat a kis játékunk után, de ez még majd kiforrja magát. -Nincs kedvetek eljönni velünk valahová? - kérdezem kedvesen mosolyogva, mire a vörös rögtön rávágja hogy "igen" és belekarolva a másik lányba hogy "ugye te is benne vagy?". Átkarolom a szőkét és két szem közt váltok bele pár csábító mondatot miközben Emeryt a vörössel hagyom aki szinte már be van zsongva a vágytól hogy velünk jöjjön. Pár perc után visszafordulok feléjük és már indulásra készen állok. -Akkor mehetünk? - kérdezem vigyorogva és Emery-re kacsintok.
Meg kell mondanom, hogy nagyon élvezem a helyzetet. Persze az áldozatok levadászása nem mindig túlságosan szórakoztató. Mindkét lány már teljesen nedves odalent valószínűleg pusztán attól a ténytől, hogy egy olyan pasival tölthetnek pár órácskát, mint Caesar. Bár, ha tudnák, hogy igazából mégis mi vár rájuk azt hiszem kétszer is meggondolnák, hogy velünk jöjjenek. Legalábbis a szőke, akit én csábítottam el egy nagyon béna dumával. Ha a saját csapatába játszana egyszerűbb lett volna, de így sajnos fel kellett használnom Caesar-t, mint eszközt. Aki láthatóan nem nagyon örült a dolognak, de hé.. Legalább elintéztem és most már két lánnyal karöltve távozhatunk ebből a tudást sanyargató épületből. Megforgatom a szemeimet mindkét lány reakcióján. Komolyan ennyire el lehet olvadni egy külsőtől? Miért nem érzik a sötétséget, ami a tekintetéből árad minden egyes pillanatban. A szem a lélek tükre és jelen pillanatban nagyon is meglátszik. De az is lehet, hogy csak számomra ennyire egyértelmű. Sőt nagyon is valószínű, hogy így van. Azt hinné az ember, hogy néhány lánynak van egy kis esze, de most ismételten csalódnom kellett. – Még szép, hogy indulhatunk. – Mondom halovány mosollyal az arcomon, majd hirtelen késztetést érzek, hogy bemossak a vörösnek, mert egyszerűen be nem áll a szája. Legalább valami értelmesről dumálna ahelyett, hogy azt próbálja megvitatni velem, hogy vajon hogy nézhet ki meztelenül Caesar. Kicsit kíváncsi lettem, hogy pontosan milyen szavakat is használt, mikor megigézte. Mert ez már nekem is túlságosan sok. Nem igazán ismerem New Orleans-t ezért inkább úgy döntök, hogy egyszerűen követem Caesar-t bárhova is visz minket. Még a végén harmadik áldozatként végzem.
I take your body back, take it back to the wilderness
Imádom ahogy a gyanútlan áldozatok, szinte maguktól a karjaimba rohannak. Akár itt az egyetemen vagyok, akár egy szórakozóhelyen. Sokszor nem is lenne szükséges megigéznem a gyanútlan kis... khmm... hölgyeket, de ez könnyebb és gyorsabb módszer. Eszembejutott hogy a szobatársam kocsikulcsa még a múlt éjjelről a pulóverem zsebében maradt, ami nagy öröm számomra. Nem vagyok lusta csak kényelem kedvelő. -Mit szóltok ha autókáznánk egyet? Van egy nagyon szép hely amit szívesen megmutatnék nektek - Az egyetemtől nem messze az erdőben van egy kis vadászház, nem tudom hogy feledkezhettem el róla, hiszen sokkal jobb érzés ha az egerek fejvesztve ide oda rohangálnak egy kisebb térben könyörögve, mintha hajtóvadászatot kellene tartani miattuk. Mikor kiérünk, kinyitom az autót, nem éppen egy puncimágnes de a célnak megfelel. Beülök a vezetőoldalra, majd mikor a vörös be akar mellém ülni egy szimpla mozdulattal megállítom és hátra mutatok, jelezve hogy azt a helyet Emery fogja elfoglalni. Mikor már ismerős a környék lelassítok és befordulok a betonról a földes útra és megállok a kis ház előtt. Kiszállok és az ajtóhoz sétálok. A kulcsot tudom hova szokták tenni mert elég sokszor kifigyeltem már amikor idejönnek a vadászok. Az ajtó feletti szarvaskoponya alatti kis résben benyúlva elő is veszem a kulcsot és kinyitom az ajtót, aztán betessékelem a lányokat. -Mindjárt megyek én is! - beszólok nekik majd becsukom az ajtót megállítva Emery-t - Kezdődhet? - egy gonosz vigyor kíséretében ejtem meg a kérdést.
//Bocsi hogy belepörgettem kicsit de már úgy rosszalkodnék :DD//
Engem furcsa módon soha nem csábított az, hogy egy férfi külső tényezői vonzóak legyenek. Természetesen ez sem háttérbe szorítható, mert nem szokásom összeállni bányarémekkel, de ha még abban a bányarémben is van valami, ami képes engem megfogni, akkor nem fordítok nekik hátat. De ha nincs bennünk semmi közös, akkor felesleges erőlködni, mert úgy sem fogunk egyről a kettőre jutni. De azt talán soha nem fogom megérteni, hogy miért kell ledobni a bugyit, ha valakinek gyönyörű arcszerkezete van. Ez olyasmi, amit soha nem fogok megérteni. Mert, mint Caesar esetében is ezen arcszerkezet mögött ott van az igazi sötétség, amit nem mindenki lát, de könnyedén érzékelhetik, hogy az, ha egy sráccal elmennek egyedül valahova az soha nem jelent jót. Azonban egy kicsi igézés és azaz érzés, hogy kiugranak a bugyijukból már attól, hogy hozzászól valamelyikhez megnövekszik. Végig mögöttük sétálok és figyelem őket. A mozdulataikat, ahogyan járnak. Mindent. Jól az eszembe vésem ezen apró, kis emlékeket miután ők már nem lesznek. Bepattanok Caesar mellé és rávigyorgok, majd hátrapillantok a buta libákra, akik már szinte remegnek az izgalomtól. Őszintén bevallhatom, hogy ez az izgalom talán bennem is megvan csak teljesen más értelemben. Nem volt túlságosan hosszú az út vagy túlságosan sokáig voltam a gondolataimban és nem vettem észre az idő múlását. De még a nap fenn van az égen ez pedig remélhetőleg azt jelenti, hogy gyorsan ideértünk nemhogy egy napot átutaztunk. Nem lenne meglepő, ha annyi ideig a gondolataimban tudnék úszkálni. Szellemként csak ez jár nekem. – Még szép, hogy kezdődhet. Reméltem, hogy nem akarsz még unalmas köröket futni. – Mondom vigyorogva és rákacsintok aztán belépek a házba, ahol a lányok már próbálják megtalálni az összes lehetséges helyszínt, ahol a kedvére tehetnek Caesar-nak. Nevetséges, buta libák. Odasétálok a szöszihez és végigsimítok az arcán, majd finoman rászorítok a nyakára. Az arca vörösödni kezd és kapálózik, mintha bármit is tehetne. Azonban még mielőtt túl késő lenne eleresztem. – Kezdetnek nem rossz.
Kezdőlap
