Figyeltem őt ahogyan magára kapkodja a ruháit és a cuccait. Nem akarta elhinni, hogy tényleg elmegy. Azok után amiket értettem nem kellene így viselkedni. Olyan volt az egész, mintha futna a közelségemtől. AZ még nem jelent semmit se. - mondtam neki még mindig morcosan. Viszonoztam a csókját, majd figyeltem az egyre távolodó hátát. - Ne lepődj meg, ha nem leszek itthon mire hazaérsz. - kiáltottam utána, de nem voltam biztos abban, hogy meghallja. Lerogytam az ágyra, majd a kezembe temettem a fejemet. "Remek, most még rosszabb, mint előtte volt. Nem emlékszik a csajra, de még se akar a közelemben lenni." Kezdtem úgy érezni, hogy dolgok kezdenek kicsúszni a kezem közül.-
- Nem tudom. – Mondtam egyszerűen, majd elhúzódtam tőle és elkezdtem magamra aggatni a ruháimat. Fogalmam nincs, hogy hol vannak a dolgaim.. Remek. Ha nem fognak eszembe jutni ezek a dolgok, akkor nem igazán vagyok kisegítve azzal, hogy Kendra még hazudozik is nekem. Kétlem, hogy az igazat mondaná. Tud valamit, csak nem akarja elárulni. Viszont nem fogom faggatni, majd valahogy kitalálom mi legyen. – Amint láthattad nincs szükségem pihenésre. – Böktem a fejemmel az ágy felé, miközben felhúztam a cipőmet. – Majd jövök. – Mondtam vigyorogva gyors csókot nyomva az arcára és nem vártam meg a válaszát egyszerűen csak kisétáltam az ajtón.
Miért lenne rá okom, hogy ilyen épet vágjak? - kérdeztem vissza mosolyogva és közben végig simítottam a karján s a fején is, majd a hajába túrtam.- Mert szerintem egy okom lehet, még pedig az, hogy féltelek és aggódok érted. - néztem rá aggódó tekintettel és szerencsémre ment is. "Csak így tovább Kendra. Menni fog neked ez."- Elmenni? - vontam fel a szemöldökömet és leplezni se próbáltam a nem tetszésemet.- Nem régen találtalak meg ájultam. Nem hiszem, hogy pont most kellene elmenned. Inkább pihenned kell kicsit. - mondtam kicsit parancsoló hangon is, mert eszem ágába se volt elengednem őt egyedül. Még mit nem. Ezt ő se gondolhatja komolyan. Közben kiléptem az öleléséből és összefontam magam előtt a karomat és úgy néztem rá.-
Azt hiszem jelen pillanatban mind a ketten szívatjuk egymást. Én nem fogom elárulni neki, hogy nem hagyom annyiban a dolgot, bár tudhatná rólam. Mondjuk nem igazán beszéltem erről a sötétségről a fejemben, de azt hiszem látható rajtam, hogy nem nyugszom amíg ki nem derítem mégis mi történt. Nem lehet, hogy csak úgy egy hatalmas képszakadás legyen és még halvány foltjaim se legyenek arról, hogyan kerültem oda abba a kriptába leginkább, hogy miért. Próbáltam játszani a szerepemet, miszerint minden a legnagyobb rendben van, közben pedig odafigyeltem Kendra minden lépésére. Valamiért nem bíztam benne. Bármennyire is próbáltam egyszerűen nem ment. – Nem tudom.. Csak olyan képet vágtál, mint egy kisgyerek, akit rajtakaptak, hogy titokban cukorkát majszol. – Mondtam vigyorogva és átkaroltam őt a derekánál fogva egy szenvedélyes csók közepette. – Arra gondoltam, hogy egy kicsit kiszellőztettem a fejem és elmegyek sétálni.. – Szerettem volna egy kis időt egyedül tölteni, hátha jutok valamire..
Sok mindenre képes vagyok és ha a hazudozásról van szó, akkor azt sse vettem meg, de már magam sem tudtam, hogy medddig fogom így bírni. Tudtam, hogy valami nincs rendben valami és van olyan dolog amit nem mond .Mielőbb beszélnem kell a boszival, hogy tudjam pontosan mi is történhetett Sean-nek a fejében. Tudnom kellet róla, mert ismertem már annyira, hogy tudjam róla, hogy nem fogja annyiban hagyni a a dolgot. Néha már az is átfutott az agyamon, hogy hagyni kellene mindent a fenében, mert hiába volt az enyém még se éreztem annak őt. Néha olyan érzésem volt, mintha egy rideg valami lenne ő. De én soha se adok fel egy könnyen semmit se, szóval még ezen is próbálok javítani majd.- Miért lenne baj? - kérdeztem vissza mosolyogva, majd közben az ajkamba haraptam és viszonoztam a szenvedélyes csókját, majd a karomat a nyaka köré fontam. - Mihez lenne kedved ma? - kérdeztem tőle kedvesen, de továbbra se mozdultam meg. -
Nem tudom, hogy meddig mehet így ez az egész hazudozás. Tudom, hogy valami nem stimmel és ő sem mondta el a teljes igazságot. Én ki fogom deríteni, hogy mégis mi az, ami hiányzik. Az Ő figyelmét meg próbálom elterelni arról, hogy mi is zajlik le bennem. Nem szeretném, hogyha minden szálat elvágna előlem, mielőtt bármire is jutnék.. Tudni akarom mit rejt a sötétség. - Rendben van. – Mondtam, majd miután kiszállt a zuhany alól gyorsan megmosakodtam, majd elzártam a csapot és utána siettem. Nem akartam neki túlságosan sok időt adni arra, hogy bármit is csináljon. Valami nem stimmel.. Addig pedig míg nem tudom, hogy mi eszem ágában nincs túl sok időt adni neki egyedül. Bár így elég nehezen fogok kutatni, de mindegy. – Talán baj? – Kérdeztem vigyorogva, miközben odamentem hozzá és szenvedélyesen megcsókoltam. Tudom, hogy csinált valamit, de amíg pontosan nem tudom, hogy mit nem szeretnék vádaskodni.
Elmosolyodtam a szavain, de legbelül nagyon is jól tudtam, hogy ez nem így van. Nem tudtam pontosan, hogy mire koncentrálhat ennyire, de abban biztos voltam, hogy nem akarja nekem elmondani, így maradt a mosolygás és a hitegetés.- Örülök neki, hogy így gondolod.- mondtam neki kedvesen, majd kicsit a hideg is kirázott az érintésétől. Fura volt, hogy nem bizsergést éreztem, hanem ezt a hidegséget. Vajon ez egy jel lenne?! "Nem!" mondtam határozottan magamnak, ha már ennyit küzdöttem, akkor nem fogom ennyire könnyen feladni. Megpróbálok mindent olyanná tenni, mint amilyen régen. Ezek után gyorsan megfürödtem, majd egy törölközőbe csavartam magamat. - Kint várlak. - mondtam neki egy mosollyal az arcomon, majd azzal a lendülettel el is tűntem. Eszem ágába se volt még felöltőzi, mert rájöttem, hogy egy dolgot nem néztem meg a telefonját. Gyorsan előkotortam és töröltem azokat a dolgokat amik szükségesek és még éppen időben tettem vissza a helyére. - Gyors voltál. - mondtam neki sietve és hálás voltam a sornak, hogy nem buktam le.-
Nem tudom, hogy mennyire verhetem át ezzel az egésszel. Vagyis igazából azt nem tudom, hogy mennyi ideig. Lehet, hogy egy darabig tudom játszani előtte a kiismerhetetlent, de nem csinálhatom ezt az örökkévalóságig. Egy darabig talán, bár nem igazán igyekeztem, hogy leplezzem össze vagyok zavarodva. – Már most minden a legnagyobb rendben van, hiszen itt vagy nekem te. – Mondtam hatalmas vigyorral az arcomon. Közel sem volt így, de erről neki nem kell tudnia. Rendben lesz.. Egyszer biztosan. Viszont jobb, ha ezt az egészet nem verem túl nagy dobra. Nem akarom elrontani az ő kedvét azzal, hogy a sötétségben kaparászom. Azt akarom, hogy jól érezze magát a közelemben. Szenvedélyesen viszonoztam a csókját, miközben a kezeimmel végigsimítottam tökéletes testén. Szerettem vele lenni és most tényleg azon voltam, hogy minden gondolatot kizárjak magamból. Élveznem kell ezt a pillanatot nem hagyhatom, hogy túlságosan is egyértelművé váljon a számára, hogy valami nem stimmel.. Fogalmam nincs, hogy mi, de amíg kiderítem nem kell neki tudnia arról, hogy egyáltalán keresek valamit.
Visszamosolyogtam rá és viszonoztam a csókját, de ismertem már annyira, hogy tudjam, hogy nincs minden rendben vele. Gyengéden végig simítottam az arcán és erre egyedül vele voltam képes, vagyis azt hiszem. De fogalmam sem volt, hogy esetleg mással tudnék-e gyengéd lenni, mert amióta ismertem őt nem volt más férfi az életemben. - Minden rendben lesz. - mondtam neki kedvesen.- Segítek amiben tudod, hiszen mindig melletted állok. -tettem hozzá szinte suttogva, mert magam sem tudtam teljesen elhinni azt, hogy tényleg minden rendben lesz, de ezt neki nem kell tudnia. - Újra gyengéden megcsókoltam és a karomat a nyaka köré fontam, közben élveztem azt ahogyan forró víz végig folyik a testemen. Ez valahogyan melegséggel töltött el. A csók végén egy aprót beleharaptam az alsó ajkába és közben elmosolyodtam ördögien. - Úgy éreztem, hogy muszáj tovább játszanom azt, hogy minden rendben van és csak is az ő állapota miatt aggódok. Ez menni is fog, hiszen remek színésznő voltam már, mert nem egyszer kellett megjátszanom mások előtt magamat és biztos voltam abban, hogy ez Sean előtt is fog menni...
Jó érzés volt Kendra-val lenni, de még sem volt ugyanaz. Valami hiányzott az egészből. Talán azért éreztem olyan üresnek a dolgot, mert nem igazán figyeltem oda. Teljesen máshol járt az agyam. Tudni akarom, hogy mégis mi rejtőzik ennek a sötétségnek a mélyén. Nem hiszem el, hogy csak úgy eltűnnek az emlékeim. Ennyire bevertem volna a fejem? Kendra valami olyasmit mondott, hogy le akarták ellenőrizni halott vagyok-e, szóval akkor eléggé kiüthettek.. A fürdőbe érve, csak beálltam a zuhany alá és megnyitottam csapot és őrülten rohangásztam a fejem sötétjében. Nem tudtam, hogy mi hiányzik és ez kezdett megőrjíteni. Talán jobb lenne, ha nem foglalkoznék ezzel, mert még a végén tényleg becsavarodok. A legjobb lesz, ha Kendra-ra összpontosítok és semmi másra. Mindkettőnknek így lesz a legjobb. Talán pár perc telt el vagy annyi se, mikor megéreztem, ahogy Kendra mögém lép. Miután megcsókolta a vállamat felé fordultam és halvány vigyorral az arcomon megcsókoltam. Nem akartam, hogy észrevegye valami nem stimmel, bár valószínűleg már késő.
Élveztem az ölelését, de még se olyan volt, mint régen. Még talán az együtt lét se volt annyira jó. Jó volt, de nem fantasztikus. Hiányzott az belőle, hogy ő is részt vegyem mindenben. Szerettem volna tudni, hogy min kattog ennyire, de az volt a baj, hogy saját magam is tudtam. Biztos voltam abban, hogy az emlékei között kutat ami pedig nem jó, mert most nagy sötétségnek kell ott lennie és azt ő nem fogja annyiban hagyni. Reméltem benne, ha én itt leszek neki, akkor nem fogja a fejét annyira törni a múlton, de nem így lett. Éreztem, hogy nem lesz jó vége, de soha se tartoztam azok közé, akik egy hamar feladják a dolgokat. Figyeltem ahogyan bevonul a fürdőbe. Nem akartam egyből utána menni. Visszadőltem az ágyra és tovább agyaltam mindenen. Habozás nélkül elkezdtem keresni a ruháit és a pénz tárcáját is, amit átkutattam alaposan, de szerencsére nem volt benne semmilyen kép a tolvaj nőszemélyről. Elvett tőlem minden jót és biztos voltam, hogy ezt még meg fogom rajta bosszulni még jobban. Ezek után lassú léptekkel utána mentem, majd mögé léptem a zuhanyzóban és gyengéden megcsókoltam a vállánál.
Élveztem minden egyes mozzanatát az együtt létünknek, de hiába voltam testileg itt agyilag valahogy nem tudtam. Tetszett, hogy még mindig ugyanolyan jók vagyunk együtt, hiszen pillanatokon belül elárasztott mindkettőnket az a bizonyos mámorító érzés, amit ha akarnék sem tudnék felidézni, hogy mégis mikor volt utoljára. Mellém feküdt én pedig automatikusan átkaroltam közben pedig végig azon kattogott az agyam, hogy mégis mi az utolsó emlékem. Eljöttem otthonról és ennyi. Még arra sem emlékszem, hogy ki az, akivel összetűzésbe keveredtem, mikor Kendra rám talált. Valami itt nagyon nem stimmel, de amíg jól érzem magam nem értem, hogy miért kellene vele foglalkoznom. Szó nélkül pattantam ki Kendra mellől és a fürdőszobába indultam. Nagyon jól esne most egy zuhany.. Ha csatlakozni akar úgy is jönni fog. Ha pedig megsértődik, mert nem hoztam magammal, akkor hát mondhatjuk úgy, hogy azaz ő vesztesége.
Éreztem, amint a kezét a testemen végig csúsztatja, majd a csípőmnél megállt, hogy segítsen a mozgásban. Élveztem közben minden egyes csókját, hiszen mondhatni szenvedélyesen falta az ajkaimat.Nem sokára éreztem, hogy eljuttok ahhoz a mámorító érzéshez és ez be is következett. Egy apró sóhaj hagyta el az ajkaimat és pár pillanattal később a testére rogytam. Hiányzott már ez az érzés, ez a harmónia, ami ilyenkor közöttünk volt. Nem sokkal később mellé feküdtem és magunkra húztam a takarót és a fejemet a mellkasára tettem. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz ezek után, mert úgy éreztem, hogy teljesen máshol jár fejben és nem itt. Bármit megtettem volna azért, hogy minden ugyan olyan legyen, mint régen, de ez úgy nézett ki, hogy esélytelen. Hiába kaptam őt vissza, még se az enyém. Ott feküdtem mellette, rajta szótlanul és közben folyamatosan gondolkoztam. Rossz volt az, hogy itt vagyok neki, de még is úgy érzem, hogy akár levegő is lehetnék. Legalább Aurora dolog egyenlőre le tudva, bár még vele is kell beszélni....
Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy nekiálljunk veszekedni mi a fontosabb és mi nem. Rontsuk el a pillanatot? Nem hiszem, hogy azért jött utánam, hogy kérdőre vonjon mégis mi a fontosabb ő vagy a bosszú? Bár, mivel elhagytam ez eléggé egyértelmű válasz lenne, csak nem a számára. De most, hogy utánam jött nem fogom neki azt mondani, hogy menj vissza oda ahonnan jöttél, mert mindig jól éreztük magunkat, ha együtt voltunk. Habár ez most már teljesen más. Semmi nem olyan, mint régen. Egy örökös seb van rajtam, ami többé nem engedi, hogy túlságosan nagy hülyeséget csináljak. Nem engedhetem, hogy bárki is elterelje a figyelmemet, mert annak soha nem lesz jó vége. Nem telt bele pár percre, mire végre megpillanthattam minden egyes báját. Többnyire nem szerettem, ha más irányít, de most hagytam azt tegye, amit akar. Kezeimet csípőjére csúsztattam és segítettem neki a mozgásban, miközben szenvedélyesen faltam az ajkait. Olyan, mintha évekkel ezelőtt történt volna meg ez utoljára.. De még mindig ugyanolyan jó érzés.
Egy halovány mosoly jelent meg az arcomon, mert néha úgy éreztem, hogy messze jár és a mosolyával vagy a vigyorával akarná ezt leplezni. Most szívesen lettem volna gondolat olvasó, mert legbelül féltem attól, hogy rájön, hogy mi is történt. Fogalmam sem volt, hogy mivel jár ez a varázslat, mert csak egy dolgot mondott nekem a boszorkány, de semmi többet is. Talán ezért is féltem. Rendben. - mondtam meg adóan, mert nekem se volt kedvem egyből veszekedni. Nem akartam őt elüldözni, csak egyszerűen sokszor kimondom azt amit gondolok és érzek. Pedig néha tényleg jobb lenne lakatot tenni a számra, de nem tehetek róla, hogy valami miatt úgy érzem még mindig nem ugyan olyan minden, mint amilyen volt. - Pár pillanattal később megszabadítottam a felesleges ruha darabjaitól, majd újból megcsókoltam ott miközben lassan elkezdtem meglovagolni őt. Idő elteltével egyre hevesebben kezdtem el rajta mozogni és közben a kezemmel és az ajkammal is kényeztetni kezdtem őt. Élveztem minden egyes centijét ami bennem volt, vágytam már erre a mámorra, amit ő tudott kiváltani belőlem.
▲note: inkább elbújok, mert ennyire béna reagot is rég írtam.
- De még mekkora. - Mondtam vigyorogva. Valami nem stimmelt legbelül éreztem. Hiányzott valami, de hiába próbáltam rájönni falba ütköztem. Olyan, mintha egy labirintusban rohangálnék, csak itt még a kiutat is befalazták. Nem emlékszem semmire, mióta eljöttem Kendra-tól.. Minden annyira homályos. Mindegy.. Valahogy vissza fogom szerezni az emlékeimet. - Ne kezdjük ezt, rendben? - Nem akartam vele veszekedni. Utálok veszekedni, amikor ilyen jól alakulnak a dolgok.. Főleg, mivel utánam jött és most hát.. Elég közel vagyunk egymáshoz, szóval nem szívesen rontanám el ezt a pillanatot azzal, hogy most elkezdünk beszélgetni a bosszúm fontosságáról meg róla. Mindenem a bosszú, de természetesen Kendra is jelent nekem valamit, hogy mit azzal nem vagyok tisztában már.. Régebben tudtam. A vele töltött idő maga volt a szórakozás. Jó kedvű voltam, de minden felfordult azon az estén.. Testét alig borították ruhák, mikor felülkerekedett rajtam, hogy ő lehessen felül. Imádtam, ahogy átveszi az irányítást, bár irányítani még jobban szerettem. Minden egyes perc elteltével egyre jobban kívántam őt.
Még szerencse. - mondtam nevetve, mert általában rájövök mindenkinél, hogy mire gondol és előnyt kovácsolok belőle. Illetve sokban segít ez is, hogy rájöjjek mik a gyenge pontjaik és hogyan tudom őket bántani, vagy esetleg egy-egy tervet véghez vinni. Mindig is szerettem, hogy elég gyorsán átlátok az embereken. Csak már minden fontosabb neked, mint én. - mondtam ki habozás nélkül, hiszen amit gondoltam és éreztem azt mondhatni mindig ki is mondtam. Soha se érdekelt az, hogy másoknak ez hogyan esik, hiszen az igazság mindig jobb, mint a hazugság, vagyis majdnem mindig jobb. Láttam rajta, hogy már nem olyan, mint régen volt és ez fájt legbelül, de határozott célom volt, hogy mindent olyanná fogok tenni, mint amilyen volt. - Készséggel segítettem neki a ruhadarabjaimtól megválni, majd amikor már alig volt rajtam valami, akkor fordítottam a helyzeten és én kerültem fölülre. Vadul és szenvedélyesen megcsókoltam őt, majd ajkaimmal elindultam lefelé a meztelen felső testén. Apró és szenvedélyes csókokkal haladtam lefelé a felső testén, miközben a kezemmel végig simítottam a farmerjén és elkezdtem lehámozni róla.
- Előbb vagy utóbb igen. De nincs is ezzel semmi probléma. - Nem szeretem az olyan nőket, akik már szinte matatnak a fejemben. Nem szeretnék annyira átlátszó lenni, hogy szó szerint olvasni lehessen belőlem. Meg is őrülnék egy idő után az egyszer biztos. Vannak titkaim és ezt nem fogom mindenki előtt kiteregetni. Egyszerűen hülyén jönne ki a dolog. Mi értelme a gondolatoknak, ha valaki számára minden tisztán látható egy mozdulatomból? Nem emlékszem, hogy lenne bárki ilyen az életemben.. - De természetesen nagyon is létezel. - Nem akarom megbántani, de legbelül érzem, hogy már ez az egyetlen, ami miatt élek.. Vagy még valami, de puszta sötétség villan be.. Olyan, mintha valami hiányozna belőlem, de nem tudom mi. Biztos csak azért érzem így, mert kis híján meghaltam. Hála Kendra-nak, hogy még életben vagyok. Még mindig nehezemre esik elhinni, hogy utánam jött. Gyönyörű.. Bármikor találna magának valaki mást. De neki én kellek.. Egy balek. Mindegy, amíg így van kiélvezem. Szerelmesnek nem mondanám magam.. Valahogy attól még távol állok. Mindig is szerettem Kendra-ban a vadságot. Ez most sem volt másképp. Pillanatokon belül voltunk a hálószobában és az ágyra dobtam ő pedig rögtön magával húzott és letépte rólam a pólóm. Elvigyorodtam, majd én sem tétlenkedtem kezeimmel a lehető leggyorsabban kezdtem el lefejteni róla a felesleges ruhadarabokat.
De mindig rájövök, nem? - kérddeztem tőle mosolyogva, majd folyamatosan őt figyeltem. Olyan volt, mint régen, de még se teljesen olyan. Magam sem tudom, hogy miért de valami fura érzés volt bennem, hogy talán még se fog annyira könnyen menni a dolog bármennyire is akarom. Aurora-t se tudom kiverni a fejemből bármennyire is akarom, valahogyan számára is világossá kell tennem a helyzetet. Szóval én már nem is létezem? - kérdeztem tőle kicsit ingerülten, mert egyáltalán nem tetszett az amit mondott. Én itt voltam neki mindig és még is úgy beszél mintha levegő lennék. Soha se értetettem, hogy miért engem hibáztat részben a családja haláláért, illetve miért saját magát. Fiatalok voltunk és éltük az életünket, miért a mi hibánk lenne az, hogy egy vámpír megölte őket. Tudtam, hogy fájdalmas dolog, de akkor is tovább kell lépnie egyszer. Remélhetőleg még az előtt, hogy valami baja esne. Elmosolyodtam, amikor viszonozta a csókomat, majd ezek után hamarosan a karjaiba kapott. Automatikusan a lábaimat a dereka köré fontam, majd a hajába túrtam, de egy másodpercre se szakítottam meg a csókunkat közben. Pár pillanattal később az ágyamon landoltam és automatikusan magammal rántottam Sean-t is. Nem most fogom magamat leállítani az egyszer biztos. Szószerint letéptem róla a pólóját és ördögi mosoly jelent meg az arcomon.
- Hmm. Kendra Field nem tudja, hogy mi jár a fejemben? Érdekes. – Mondtam nevetve. Igyekszem nem túl kiszámítható lenni, de ez nem mindig jön össze. Többnyire esélytelen az egész, de a lényeg, hogy megpróbálom. Vagyis hát most eléggé kiesett, hogy mi történt miután eljöttem. Furcsa, hogy pont Kendra karjaiban tértem magamhoz. Talán találkoztam azzal a vámpírral, aki megölte a családomat és a düh eluralkodott rajtam? Nem tudtam gondolkodni? Biztos, ami biztos azaz, hogy ki fogom deríteni mi történt.. Olyan üresnek érzem magam. De erről Kendra-nak nem kell tudnia.. – Ez az egyetlen dolog maradt nekem.. Még szép. – Eszem ágában nem volt meghátrálni pont most, mikor ilyen közel éreztem magam a sikerhez. Még Kendra sem olyan fontos személy az életemben, hogy feladjam érte a bosszúmat. Furcsa, de valamiért éreztem iránta egy kis dühöt. De elkönyveltem annak, hogy őt okolom a családom haláláért. Valószínűleg ez az oka. Pedig az egész az én hibám volt.. Na, de lényegtelen. Most nem ezen kell törnöm a fejem. Hamarosan megérkeztünk a hotelszobájához és, mikor beléptünk halványan elvigyorodtam, miközben körbenéztem. Szerettem azt, hogyha Kendra-val vagyok nem kell kezdeményeznem. Ő elintézi az egészet helyettem. Hamar a karjaimba vetette magát és szenvedélyesen kezdett csókolni, amit készséggel viszonoztam, majd kezeimet a fenekére csúsztatva felkaptam és elindultam vele a hálószoba felé.
Néha úgy érzem, nem tudom mi jár a fejedben, szóval ezt rossztól kérdezed. - mondtam nevetve, mert biztos voltam benne, hogy ő is tudja, hogy képes lennék fenékbe rugdosni őt, de az is lehet mérgembe, akár még rosszabb is tennék. Nálam soha se lehet tudni, hogy a dühöm mihez vezet, de az biztos, hogy mindig a legrosszabbhoz. - Még mindig bosszút akarsz állni? - kérdeztem tőle habozás nélkül, mert tudtam, hogy mi tartja itt. Nekem meg nem volt más választásom, mint maradni és vigyázni a hátsójára. Másrészről meg megértettem, hiszen én is pontosan ilyen voltam, mint ő. A bosszúért bármit képes lettem volna feláldozni, de valami miatt fájt, hogy képes a bosszút választani helyettem.- Habozás nélkül elindulta vele a hotel szobámhoz, de közben folyamatosan az járt a fejemben, hogy remélem Aurora nem fog szembe jönni, mert tuti kicsinálom azt a r*bancot. Elegem volt belőle és nem értettem, hogy miért nem tűnt már el akkor Sean életéből, amikor kiváltottam az átkát. Komolyan úgy éreztem, hogy nem lesz könnyű dolgom vele, de most jobb, ha ki is verem a fejemből. Most csak az számít, hogy itt van Sean és megint az enyém. Nem sokkal később meg is érkeztünk, kinyitottam az ajtót, majd automatikusan ledobtam a kabátot magamról és Sean-re néztem érdeklődve. - Érezd magad otthon. - mondtam neki mosolyogva, majd habozás nélkül megcsókoltam úgy, mint aki mindjárt "felfalja". -
-Nem, nem hallottam semmit, de remélem megtört valamennyire az első alkalom miatt..-vontam egyet a vállamon egy gonosz mosoly keretében. -Sean tutira visszajönne hozzám ha Aurora nem lenne a képben, de valamit muszáj lesz tennem ez ellen. Rossz emberrel kezdett az a rohadt ribanc... -morogtam az orrom alatt. -Jaj, tényleg. Ne haragudj eléggé szétszórt vagyok. -túrtam a hajamba egy kicsit elszégyellve magamat. Össze kéne szednem végre a gondolataimat és teljes egészében magamat is. -Viszont most azt hiszem én lelépek egy kicsit, kitombolom magam. -vigyorodtam el és felállva a kanapéról magamra kaptam a kabátomat. -Ha hazajöttem elugorhatnánk vásárolni. Ha már úgyis beígértem. -vetettem fel az ötletet és egy mosolyt dobva felé kiviharzottam a lakásból.
-Végül is... -rántottam egyet a vállamon elmosolyodva. -Ránk bizony. -ismét elmosolyodtam, a tipikus féloldalas/nővéres mosolyommal. Sejtettem, hogy mire érti ezt. Nekem úgy különösebb problémám nem volt hála Istennek! -Tényleg, arról a csajról hallottál valamit? -jutott hirtelen eszembe. -Kíváncsi lennék rá.. -vigyorodtam el, kissé gúnyosan felnevetve. -Akármikorra beváltható a jegy. -mutattam rá, emlékeztetve, hiszen már mondtam. Persze, gondolom a hadarásomból nem vett ki semmit, nem is hibáztatom érte...
-Miért lenne giccses? -mosolyodtam el, majd akarva akaratlanul kifakadt belőlem egy kisebb kacaj is miközben visszaültem a helyemre. -Ránk fér a kikapcsolódás. Mostanában így is túl sok nyűg van amit le kell ráznom magamról. -vigyorodtam el kínomban. Egyértelmű, hogy ezzel Sean-re gondoltam. Fogalmam sincs, hogy miért ragaszkodom hozzá ennyire. Meg sem érdemelné, hisz összeállt azzal a szukával...Bár kíváncsi lennék, hogy boldogul mióta kicsesztünk vele.. -És mikor mennénk? -vetettem fel a kérdésemet mivel eléggé felcsigázott ezzel az egésszel.
||Nagyon, nagyon bocsi ezért a jó hosszú késésért. ||
*júúj, Kendrám visszatért! gyorsan körmölöm is a választ. *
-Ohh! -rántottam egyet a vállamon hirtelen. -Erre semmi szükség. -kacsintottam rá,hátradőlve a kanapén,és vártam hogy mondjon valamit az ajándékra. -Örülök,hogy örülsz. -vigyorodtam el. -De ugye nem túl giccses a hely? Jobbat nem tudtam volna választani. -vontam vállat,még mindig serényen mosolyogva.
Kezdőlap
Remélem többet nem tűnsz el.. 
/
||
gyorsan körmölöm is a választ.