- Mielőtt még folytatnák ezt a beszélgetést kérlek nyisd ki az ajtót, Kendra. - Nyeltem egy nagyot majd tettem egy lépést hátra. Nagyon nem tetszett ez a helyzet. Megígértem Auroranak, hogy csak beszélgetni fogunk. Nem is lesz több. - Azért ő, mert szeret engem és nem tervez semmiféle bosszúhadjáratot. - Vontam össze a szemöldökömet. - Igen ami megtörtént az megtörtént. Egy ideig tényleg téged okoltalak, de már nem érdekel. Az egyetlen dolog ami érdekel most az Aurora. Nem akarok elveszíteni még több fontos embert a számomra. Ezzel ezt a témát le is zártam. - Hátráltam egy lépést, majd hátat fordítottam neki.

Amikor végre besétált az ajtón egyből eltűnt a bánat a tekintetemből, főleg amikor kérdőre vont..-Háát..-húztam el a szót és egy gonosz mosoly kíséretében kulcsra zártam az ajtót, majd Sean felé fordultam.-Miért pont ő?-sétáltam hozzá közelebb úgy, hogy szinte már csak egy leheletnyi távolság legyen köztünk.-Tudom, hogy engem hibáztatsz a családod halála miatt. De hé lépj már túl rajta..NEM MIATTAM VOLT..Mondhattál volna nemet arra az estére..de nem tetted. Ami megtörtént az megtörtént, nem szépíthetsz rajta, és aminek meg kell történnie az megfog..-kacsintottam rá.

Igaza volt nekem sem az ajtóban állt szándékomban megbeszélni a dolgokat. Amiről mindenképpen meg akarom győzni, hogy hagyja békén Aurorat. Ő nem tehet semmiről. Szépen lassan elsétálva mellette bementem. Mikor már körülbelül közepén voltam a kis lakáskának megfordultam és karba tett kézzel vártam válaszokat. - Nos akkor kezdetnek beavathatnál a gonosz kis tervecskédbe.

Hiába volt az a könnycsepp az sem hatotta meg..Akkor maradok a másik ötletnél..-Gyere be!-álltam hátrébb az ajtótól és kíváncsian vártam, hogy be fog-e jönni vagy sem. -Nem akarom ezt az ajtóban megbeszélni.-tettem még hozzá türelmetlenkedve.

Hiába erőltetett mosolyt az arcára láttam az arcán lévő könnycseppet. Nem tudtam, hogy igazi vagy csak meg akarja sajnáltatni magát és ez is csak az aljas tervének egy része. Sose tudtam kiigazodni rajta. - Tudom Kendra, tudom. De köztünk te is tudod jól, hogy nem működött. Mind a ketten félre-félre kacsingattunk. - Fura egy kapcsolat volt a mién együtt voltunk, de mégsem.

-Lényegtelen.. Felejtsük el.-ráztam meg a fejemet kinyitva az ajtót. Pechemre nem töröltem le a könnycseppeket az arcomról..De aztán észbe kaptam és egy mosolyt festettem az arcomra.-Tudod..bármilyen távol is kerültünk egymástól az idők során én mindig szerettelek...-motyogtam halkan szinte alig halhatóan.

- Mégis miféle tervedről? Jobban járunk, ha te is keresel magadnak egy értelmesebb srácot. Jobb lesz így Kendra. - Padlót kezdtem fürkészni hiszen eszembe jutott annyi emlék. Amikor még szórakoztunk.. együtt voltunk. Legbelül valahogy mindig is hibáztattam Kendrát a családom halála miatt. Ha akkor éjjel nem rángat el. Talán megvédhettem volna őket. De nem szabad a múlton rágódni, hiszen nem old meg semmit.

Tényleg szőrnyű ami a családjával történt, de nem tudtam átérezni a fájdalmát..Hiszen nekem még itt van a nővérem a szüleimet meg gyűlölöm.-Tudod mit? Hagyjuk....Legyetek boldogok ameddig tudtok, de akkor sem mondok le a tervemről...-néztem rá komolyan, de legbelül széthullani készültem. Egy pillanatra be is hajtottam az ajtót, hogy ne lássa azt a kósza könnycseppet az arcomon...Nem gyengülhetek el..

Hirtelen megfordultam. - Mert mégis mikor hagytalak cserben? Talán akkor amikor rájöttem mennyit is jelent a család? De akkor sajnos már késő volt. - Nagyot nyeltem hiszen beugrott a kép ahogy lemészárolva találtam az egész családomat én pedig az estét Kendrával és pár haverommal töltöttem. - Sajnálom, hogy felnőttem. Nem Auroran kell kiélned a bosszúd. Itt vagyok én. - Tártam szét a karjaimat, hogy most akár laposra is verhet nem érdekel.

Meghallottam Sean hangját....Hát persze..Gondolhattam volna, hogy nem hagyja ennyiben a fenyegetésemet. Kikászálódtam az ágyból és az ajtó felé indultam. Tétováztam egy pár másodpercig, hogy kinyissam-e vagy sem?! -Mit akarsz?-nyitottam ki az ajtót résnyire.- Ha azt akarod mondani, hogy száljak le nődről, akkor azt már most megmondom, hogy tegyél le róla...Én betartom a szavam...Nem úgy mint te amikor megígérted nekem, hogy sosem hagysz cserben.-néztem rá hideg tekintettel...

- Hát oké. - Mondtam halkan, de tudtam ha meghallja egyben a hangomat is felismeri. Ha hajlandó beszélni velem kijön, ha nem nem. Mindenesetre pár lépést hátráltam az ajtótól. Ezek szerint nem fogadta meg a tanácsom. Bár lehet azon törte a fejét.

Pár perc múlva kopogást hallottam. Nem volt kedvem most senkivel se beszélni. Még az is lehet, hogy Sean az....-Húzz innen bárki is vagy!-üvöltöttem dühösen és továbbra is az ágyban feküdtem a párnát szorongatva..

[Sean lakása]

Mikor odaértem az ajtaja elé össze kellett szednem magam, hogy ne rúgjam be az ajtót és fojtsam meg. Tudom, hogy nőket nem szabad bántani, de akkor is. Hacsak egy haja szála meggörbül Auroranak nem állok jót magamért.
Határozottan bekopogtam és vártam, hogy ajtót nyisson. Bár kitudja lehet nem is itthon van hanem megfogadta a tanácsom és egy táblával mászkál.

[Sean lakása]

Akárcsak egy őrült rontottam be a lakásba..Ez a "kis" incidens nagyon felpiszkálta az agyamat.. Legszívesebben ott helyben tekertem volna ki annak a csajnak a nyakát, csak Sean miatt nem tettem..Bár így is úgyis utál. Nem lett volna veszíteni valóm. Lerúgtam magamról a magassarkúimat és a szoba felé vettem az irányt ahol azonnal az ágyba vetettem magam.

Amikor már Jade távozott nem sokkal utána rendbe szedtem magam és elindultam a belváros felé.

[Belváros-sikátorok]

-Szavadon foglak.-másztam ki az ágyból és én is magamra kaptam a ruháimat. -Ki nem hagynám.-vigyorodtam el. -Hát akkor Jade..Jövök neked egy teliholdas éjszakán egy harapással. Vagy sikerül vagy nem.-kacsintottam rá. Szép lassan elindultam az ajtó felé és kinyitottam előtte, nem fogom visszatartani. Egy halvány ördögi vigyor kíséretében vetettem rá egy utolsó pillantást.

- Nos, drága hölgyemény... ideje távoznom. Holnaptól megint harapdálhatjuk egymást - vigyorodtam el, és mint a villámcsapás, úgy öltöztem fel és álltam meg előtte. - Remélem, a bálon látlak. Ha másért nem, gyilkjos szemekkel méregethetjük majdegymást - kacsintottam rá.

-Te sem panaszkodhatsz, vámpír létedre. -nyomtam egy gyors csókot az ajkaira, majd elszakadva tőle a tenyeremnek támasztva az arcomat mosolyogva néztem őt. Ki gondolta volna, hogy ilyen jól alakul a mai estém. Igazán élvezetes volt..

Megtörtént nála a robbanás, és én se voltam rest követni őt szinte azonnal. A testem robbanáspontra jutott, és felrobbant hogy lassabbodjak a lökéseimmel, végül lihegve töröltem meg az arcomat mikor már mellettem feküdt az ágyon.
- Isteni vagy, te kis vérfarkas-lányka... - vigyorogtam rá még zihálva, de légzésem lassan csillapodott.

Éreztem, hogy közeledik az a mámoros érzés, de még ki akartam használni a maradék időt. Egyre vadabbul kezdtem mozogni rajta közbe nem eresztve ajkait. Kezeim a mellkasát simították.
A következő percben már csak annyit éreztem, hogy izmaim teljesen megfeszülnek, és egy elégedett mosoly kíséretében zuhanok Jade mellé az ágyba..

Imádtam a tüzes lányokat, sose tagadtam. Tenyereim a csípőjére siklottak, így rántva néha vissza magamhoz hevesebben, és vadabban mint ahogyan ő mozgott rajtam, és elvigyorodtam közben. Már éreztem a beteljesülést, a hívó szót, de előtte mindenképp azt akartam hogy neki legyen jó. Hát faltam tovább ajkait mint egy éhes pióca, a hajába túrtam, és erősebben mozgattam alatta a csípőmet.

Élveztem csókjait és igyekeztem is viszonozni azt. Mikor hirtelen a csípőjére ültetett egy vigyor jelent meg az arcomon. -Hmm.. Ezt már szeretem.-haraptam ajkaimba, miközben beletúrtam kissé kócos hajamba. Vadul elkezdtem mozogni rajta közben ajkaihoz visszatérve harapdáltam az apró csókok között. Hát nagy szerencséje van, hogy nincs telihold, különben harapásaim végeznének vele, bár akkor nem lennék ilyen óvatos.

- Te rossz vadmacska. - vigyorogtam a hátam karmolászására reagálva. Tovább sóhajtoztam a nyakába, végigcsókoltam ütőerét, de még mindig tartózkodtam a harapástól. Jobb ha nem érek a nyakához. Nem kívánom a vérét. Őt már annál inkább.
Gyorsítottam a mozgásomon, a verejtékem végigfolyt testemen, közben egy hirtelen mozdulattal hanyattfordultam, és őt a csípőmre ültettem, hogy ő diktálhassa a ritmust. - Most is rossz leszel? - kacsintottam rá lihegve.

-Tudom.-súgtam ajkaira egy önelégült mosollyal. Amikor maga alá tepert körbefontam derekán a lábaimat , és mikor belém hatolt az csak fokozta az élvezeteket. Apróbb nyögésekkel fejeztem ki tetszésemet. Isteni volt ez az érzés. Egy szót sem tudtam már kinyögni ajkaira tapadtam és vadul kezdtem el csókolni miközben a hátát karmolásztam.

Felnyögtem, ahogy kényeztetni kezdett meleg keze, de lehunyt szemeimmel is tudtam hogy ezt így nem fogom bírni sokáig. - Túlságosan.. jól csinálod. - lihegtem a fülébe, majd magam alá tepertem, és a csípőmre húztam a két lábát. - Bocsásd meg nekem, de túlságosan kívánlak a finomkodásokhoz. - vigyorogtam rá, majd testébe hatoltam mélyen, érezhetően, és megálltam. Vártam.. ezek a pllanatok soha nem voltak foghatók semmihez. Mennyei érzés volt..
Majd mozdulni kezdtem... újra... és újra...