-Nyugi, majd én kifizetem neked. Bepótoljuk az elmaradt karácsonyi ajándékomat neked. . -kuncogtam, mivel nálunk nem nagyon volt szokás az ajándékozgatás, sosem voltunk olyan család. Bár ez nem is baj. Amikor kijelentette, hogy vett nekem valamit eléggé meglepődtem, de ugyanakkor jól is esett.
-Én annyira imádlak. -ugrottam szinte a nyakába, persze csak jelképesen. Régóta elakartam menni külföldre kikapcsolódni. Mintha csak a fejemben olvasott volna.

-Az jó ötlet lenne. Pénzem van de ruhám nincsen. Ilyen sem volt még. Kellett ott hagyjam az előző lakásomban.. -fintorogtam egyet egy sóhaj után. Majd visszaadta az üveget. Ahelyett hogy megint meghúztam volna töltöttem egy pohárba és lehuppantam a kanapéra. Iszogatni kezdtem,miközben a fejemet törtem,hogy mit kéne csinálni.
-Óó! -néztem le a táskámra. -Jut eszembe! Vettem neked valamit karácsonyra. -vigyorodtam el.
-Nem nagy dolog,de nekem tetszik,és a te ízlésedet ismerve,neked is fog! -mosolyogtam.
-Mivel annyi nyűg van velünk mostanában,gondoltam elmehetnénk egy közös programra,mint régebben. -húztam elő a táskámból két repjegyet.
-Akármikorra beváltható,legelőször Görögországra gondoltam,de végül Hawaii lett a "végállomás". Pálmafák,tengerpart,egy wellnesshét és örök meleg. Szerintem szuper,ha van kedved valamikor elmehetnénk. -örvendeztem. -Úgy is régen csináltunk ilyen tesós programot. -mondtam,letéve a kis asztalra a repülőjegyeket.

-Rendben. Szolgáld ki magad! -böktem a fejemmel a hűtő felé ahonnan hamar ki is vett egy whiskysüveget.
-Ez nem kérdés.-kaptam ki a kezéből az üveget és én is jócskán meghúztam a tartalmát.
-Nekem is jól jönne egy pár. Ha gondolod majd elnézhetünk a plázába. -vontam egyet a vállamon, majd ismét meghúztam az üveget aztán pedig a kezébe nyomtam. Egy ilyen nap után ez baromi jól esett.

-Na jó. Azt hiszem iszok valamit. Valami erőset. Addig is gondolkozhatunk mi lenne a legjobb. -magyaráztam miközben a hűtőajtót kinyitva kivettem egy whiskys üveget.
-Kérsz? -vigyorogtam,majd meghúztam.
-Kéne vegyek pár normális cuccot is.. -sóhajtottam lenézve magamra.

-Egy a gond..-sóhajtottam- A fiatal boszorkányok elég esetlenek és bénák. Kétlem, hogy komolyabb varázslatokra képesek lennének. -túrtam bele a hajamba tanácstalanul.
-Akkor marad a jó öreg és jól bevált módszerem: A fenyegetés. -húzódott ravasz vigyorra a szám. Hát igen, fenyegetéssel ezer-millió dolgot el lehet érni.

-Ugyan. -vontam vállat.
-Éppen ez az! Már régen meghosszabbítottam volna a vérfarkas átkom megszüntetését! Már csak három hónapom sincsen! -emlékeztem vissza arra a március 9.-ei napra,amikor egy boszorkányt megigéztem hogy segítsen nekem.
-A mostani boszorkányok 70%-a szedi azt a hülye verbénát,ami miatt megigézni sem lehet őket.. -sóhajtottam.
-Egy tiszta,és kicsit fiatalabb boszorkányra lenne szükségünk! -mondtam.

Viszonylag gyorsan meg is érkeztünk. Egy ideig babráltam is a kulcsokkal mire bejutottunk a lakásba.
-Elnézést a kupiért. Nem volt időm rendet rakni. -vontam vállat nemtörődöm módon.
-Tanácstalan vagyok...Banya ügyben is. Nem hiszem, hogy bármelyik is önként segédkezne nekem. -vágódtam le mellé a kanapéra.

[Főtér]

Beértünk a hotelbe,majd a lépcsőkön fel a szobája felé. Hát olyan Kendrás kupi,mégis a többi lakásához képest tisztaság fogadott. Tipikus Fields szoba,mármint Kendra Fileds. Én valahogy mindig tisztaságszeretőbb voltam a húgomnál.
-Szép lakás. -bólogattam elismerően.
-A többihez képest egy palota! -vigyorodtam el,majd lehuppantam a kanapéra.
-Szóval valamit ki kéne dolgozzunk. Valami tervet. Amiből mondjuk nekem nincsen hasznom,de legalább meghálálom a lakást! -kacsintottam majd mutattam hogy üljön le mellém.

(Park)

Úgy gondoltam, hogy jobb lesz ha kipihenem magam mielőtt elindulok az erdőbe. Amint beértem a lakásba vettem egy frissítő zuhanyt és az ágyba vetettem magamat. Fáradt voltam ezért hamar el is ragadott az álom.

Másnap délután:

Jó sokáig aludtam, csak arra keltem fel, hogy az ablakon beszűrődő napsugarak bántják a szememet. Már alig volt pár óra teliholdig..Tökéletes..Erre vártam egész hónapban, és arra a tudatra, hogy Aurora szenved...
Összedobáltam pár cuccot amire szükségem lehet és elindultam az Erdő felé.

[folyt. ott]

Úgy döntöttem, hogy itt az ideje annak, hogy valakin kiéljem a dühömet. Sean nagyon kiakasztott. Nem értem mit eszik abban a csajban....de nem is akarom magam ezen törni, inkább levezetem a feszültséget valahogy. Összeszedtem magam és kiviharzottam a lakásból.

[folyt. Utcák]

Amikor utánam jött még csak nem is válaszoltam neki...csak szótlanul ültem az ágyon."Még beszélünk"-akkor is ezt mondta amikor otthagyott...Azt hiszem minél hamarabb ki kell dolgoznom valami ütősebb tervet a mostaninál...
Hamar ki is pattant a fejemből az ördögi terv....De egyedül nem tudom véghezvinni..

Hallottam ahogy csapódik mögötte az ajtó.. Utána akartam menni, de én most Auroraval vagyok. Nem engedhetek meg egy kufircot magamnak. Nem akartam haragban elválni. Igazából magam sem tudom, hogy miért, de utána mentem.
- Ha elvesztesz valakit a hiánya egy idő után megváltoztat. A szüleim nélkül már nem vagyok az a teszek mindenre Sean. Nem becsültem meg amim van. Ők, te és most Aurora. - Végigsimítottam arcának puha bőrén majd lehajtottam a fejemet. - Még beszélünk. - Kiviharoztam a szobából majd kinyitottam az ajtót és végre hazamentem.

(Sean lakása)

-Hát ez annyira kiszámítható volt.-ráztam meg a fejemet és hátrébb léptem tőle..-Sosem leszel már az a Sean aki voltál.-néztem rá egy kis megvetéssel a tekintetemben és mást már nem is mondtam ez volt a végszavam. Beviharzottam a hálóba és becsaptam magam után az ajtót. A kulcs ott volt ha menni akar hát menjen.

Éreztem ahogy kezével elkezdi kigombolni az ingemet. Ez térített észhez. Ennél a csóknál nem lehet több. Nem tehetem meg Auroraval. Erről is be kell számolnom neki és az is lehet, hogy már ezután nem akar majd látni. Bűntudatom volt és nem is.
- Kendra, nem. - Váltam el ajkaitól és óvatosan eltoltam magamtól. - Sajnálom, de ennél többet nem nyújthatok amíg nem beszéltem Auroraval. Így is félek, hogy leszedi a fejem. Vagy valami őrültséget csinál amivel kiválthatja az átkot. Nem akarom, hogy akkora fájdalmat kelljen átélnie. Más ha saját akaratodból, élvezetből csinálod, mint amúgy.

Hevesebben kezdett el verni a szívem amikor a nyelvével az enyémet kezdte el cirógatni közben pedig az arcomat simogatta. Még emlékszik mit szeretek..-mondogattam magamban és szinte kicsattantam az örömtől. Hát én sem tétováztam..Kezeimmel az inge felé haladtam és kigomboltam rajta egy pár gombot, az egyik kezemmel pedig a mellkasát kezdtem el simogatni.

Nyelvemmel gyengéden az övét kezdtem cirógatni, kezemmel pedig az arcát. Tudtam, hogy ezzel lehet levenni a lábáról. Ha nem is mindig tudtam kiszámítani mit miért tesz. Valamennyire azért ismertem. A szeme volt az egyetlen ami elárulta a dolgokat. Most viszont a szívverésére hallgattam. Olyan volt, mint régen. Az első csókunknál.

Kimondhatatlanul boldog voltam amikor nem lökött el magától, hanem elmélyítette a csókunkat. Kezeimet körbefontam a nyaka körül nem eresztve ajkait. Kár lett volna elrontani a pillanatot. Minden olyan volt mint régen. Legbelül reménykedtem, hogy újra felébred benne a régi énje akit annyira szerettem.

Mielőtt el tudtam volna hagyni a lakását előttem termet és ezúttal ő csókolt meg. Teljesen elvette az eszemet ezzel. A szabad kezemet derekára csúsztattam így húztam közelebb magamhoz és mélyítettem el a csókunkat. Hirtelen minden olyan volt, mint régen amikor a szüleim még éltek. De nem élhetek örökké a múltamban..

Mikor rájött, hogy mekkora hülyeséget csinált és elindult a kijárat felé utána rohantam. -Ne sajnálkozz!-rántottam közelebb magamhoz és most én csókoltam meg a lehető legérzékibben. A csók közben a tenyeremet az ő tenyerébe fűztem.

Összevontam a szemöldökömet, mert rájöttem mekkora őrültséget is csináltam az imént. - Sajnálom. Ezt nem kellett volna. - Nagyot nyeltem és tekintetembe kiült az ijedtség, hogy ezt mégis, hogy mondjam el Auroranak. Megígértem, hogy nem lesz semmi.. és most még is. Sokkal jobbat érdemel nálam. Elkezdtem hátrálni kifelé a lakásból.

Mielőtt az ágyhoz érhettem volna hirtelen megragadta a csuklómat és magához rántva megcsókolt. Valami furcsa de jó érzés öntött el olyan amit már évek óta nem éreztem, pontosabban azóta mióta nem vagyok Sean-el. Mikor elszakadtak egymástól ajkaink értetlenül néztem rá, de legbelül majd kicsattantam az örömtől.

Magam sem tudom miért, de lelkiismeret furdalásom volt. Most simán leléphetnék innen és boldogan élhetnék nyugiban Auroraval. De miért Kendra mivel érdemelte ki azt, hogy ilyen módon megbántsam? Attól, hogy játssza a nagy érzéstelen ribancot.. Még nem vesznek el ez érzései.
A kulcsokat levágtam az asztalra, majd utánamentem és mielőtt az ágyához érhetett volna megragadtam a csuklójánál fogva magamhoz rántottam és hosszasan megcsókoltam.

-Megértem.-hajtottam le ismét a fejemet és tekintetem a padlóba fúródott. Egy pár perc múlva előhúztam a zsebemből az ajtó kulcsát és kezébe nyomtam.-Jobb ha most mész.-mondtam elcsukló hangon.
-Nem foglak titeket zaklatni. Elmegyek Mystic Falls-ból és megpróbállak elfelejteni.-vettem egy még lélegzetet és a hálószoba felé vettem az irányt, hogy vagy valamit összetörjek mérgembe vagy sírva essek az ágyra....vagy mindkettőt egyszerre.

Összeszorult a szívem amikor kimondta, hogy szeret. Bármennyire is próbálom tagadni én is érzek még iránta valamit. De magam sem tudod mit. Ez a mi kis bonyolult kapcsolatunk. Sosem lesz minden olyan egyszerű, mint azt egy fél órával ezelőtt hittem. Auroraval boldogan leéljük az életünket és ennyi.
Mikor maga felé fordított lesütöttem a szememet és megráztam a fejem. - Auroraval vagyok. Nem bánthatom meg, nem ezt érdemli.

Sejtettem, hogy nem adja be ilyen hamar a kulcsot.-Sean...SZERETLEK! Még annak ellenére is, hogy ez egy halott ügy..-hajtottam le a fejemet, majd percekkel később erőt vettem magamon és magam felé fordítottam és mélyen a szemébe néztem.-SZE-RET-LEK!-mondtam most már szótagolva a lehető legőszintébben.