Önbizalommal töltött el ahogy hallottam jóleső sóhajait. Az alsónadrágját egy könnyed mozdulattal téptem le róla. -Hogy mennyire vagyok nagylány? -kérdeztem rá egy pimasz mosollyal az arcomon- Derítsük ki!-mondtam és máris betapasztottam a száját az ajkaimmal. Kezeimmel gyengéden végig szántottam a mellkasát, majd lejjebb haladva kezemmel a férfiasságát kezdtem el kényeztetni. Közben csókolgatni kezdtem a nyakát és aprókat harapdáltam bele. Nem sokáig leszek ilyen gyengéd vele...de gondolom ezzel ő is így van.

- Odavagyok a rámenős nőkért. - vigyorogtam lehunyt szemekkel, mikor fölém kerekedett, miután leszedte rólam a felsőmet, és a kezeim csípőjére tapadtak hogy így tartsam őt magamon, közben jólesően sóhajtozva a tevékenysége miatt. Lehúzta rólam a nadrágot, és felfelé haladva újra a számra tapadt. A hajába túrtam, és kedvesen, édesen kezdtem csókolni, de csak hogy felkészíthessem arra hogy egy vámpírtól ne várjon szelíd viselkedést. Nem vagyok valami nagy idomítható állat.
Lebontottam róla a nadrágját egy tépéssel, és a bugyija még fele ennyi erőmbe se került. - Na mennyire vagy nagylány? - néztem rá pimaszul.

-Jó helyen.-vigyorodtam el. Minden érintése jól esett, amikor ajkai végig járták a nyakamat majd a melleimet, egy jóleső sóhaj hagyta el a számat.
Amikor lekerült rólam a póló és a melltartó, már nem nagyon láttam szükségét annak, hogy rajta legyen bármi is..-Hát... csak nem járhatok félmeztelenül az utcákon.-nevettem el magam halkan, és ajkaim ismét vissza táncoltak az övéihez. Szépem lassan levettem róla a pólót, majd megragadtam a vállánál és egy gyors mozdulattal én kerültem felülre. Kezeim a nadrágja felé haladtak, közben nem eresztve ajkait. Mire végre sikerült kicsatolni az övét elszakadva ajkaitól lejjebb csusszanva húztam le róla a nadrágot. Apró csókokkal haladtam felfelé egészen az ajkáig.

- Hol járnak a kezeid? - vigyorogtam rá szélesen, kezem végigfutott mellkasán, és mellein, ajkaim végigszántották nyaka ütőerét, de nem haraptam meg. Valahogy nem állt szándékomban kísérletezni, hogy milyen lehet a vérfarkasvér. Biztosan nem ízletes. Így neki nem mutatom meg a vámpírpózt. Megkímélem magamat az esetleges kellemetlenségekből.
Felhúztam annyira, hogy ledobjam róla a felsőjét, és melltartóját, tekintetem tetszéssel időzött a dús keblein. - Ezeket rejtegeted egész nap? - vigyorogtam, ajkam pedig kényeztetni kezdte említett testrészét, nyelvemmel finoman bebarangoltam mindkét mellét.

-Falkámmal?-néztem nagyot- Inkább a magányos életmódot részesítem előnyben.-mondtam miközben egy apróbb fintor ült ki az arcomra.
-Ahol csak szeretnéd.-mondtam suttogva egy kis kéjjel a hangomban. Amikor ajkaink összeforrtak és eldöntött az ágyon, egyik kezemmel a hajába túrtam a másikkal pedig már a pólója alatt jártam. Hát.. sosem gondoltam volna, hogy egyszer még ilyet fogok csinálni..pont egy vámpírral. De őszintén szólva nem is bánom...

Kicsit körbenéztem itt, miközben beljebb haladtam, és nagy sóhaj hagyta el a számat. Én nem tudok ilyen lakályosan élni. Valahogy ez a gén belőlem úgy kimaradt, mint egyes vámpírokból az hogy néha kéne enni valami rendes emberkét is. De a vegák már csak olyanok. Én nem lennék a helyükben, az a lényeg.
- Szóval Kendra. - fogtam meg a kezét. - Nos, rólam elég, ha tudod hogy Jade-nak hívnak. Nem kell tudnod, hogy mi a vezetéknevem mert lenyomozol a falkáddal, és kinyírtok. - kacsintottam rá széles vigyorgással, majd követtem Őt a hálószobába lassan, de határozottan.
- Hm. Hát te is tudod, hogy mit akarsz. - somolyogtam amikor megpillantottam az ágyon ülő alakját, de valljuk be hogy én se voltam a szende kisfiúk bagázsának tagja. Szerettem az életet, a szép lányokat, meg a vérüket. De vérfarkassal még nem volt afférom.
- Hol is kezdjem? - kezdtem el dörzsölni az államat, közelebb hajolva az arcához, még mindig széles mosolygással aztán egy pillanat alatt tapadtam ajkaira úgy mint egy vérre éhes pióca, és hátradöntöttem az ágyon hogy vele együtt dőljek én is.

Mikor beértünk a hotelba, sietős léptekkel haladtunk fel a lépcsőn. Hát igen neki lehet, hogy van még pár ezer éve de nekem kétlem, hogy lenne. Mikor felértünk megállt a küszöb előtt, ki is ment a fejemből, hogy őt be kell hívni.
-Gyere be!-kacsintottam egy széles mosollyal az arcomon. Amikor végre bejött megindultam az egyik asztal felé és ledobtam rá a táskámat. Akkor jutott csak eszembe, hogy még a nevét sem tudom, és ő se az enyémet.-Ha már az elején a bemutatkozás elmaradt...-vigyorodtam el- Kendra Fields.-mutatkoztam be, miközben a hálószoba felé haladtam ahol az ágyra ültem.

/Utcák/

Felsétáltunk a lépcsőkön, és egyelőre még úgy viselkedtem mint aki a húgával jött látogatóba. Nem akarok én gyanút kelteni!
Megálltam az ajtó előtt, és vártam hogy belépjen, én viszont nagyot nyelve bámultam le a küszöbre. Nem hívtak még be. Neki kell megtennie, különben.. húha, fuccs mindennek.
Megköszörültem a torkomat, és vártam.

Kendra lakása~