Annyit már régen is tudtam, hogy a hugomnak nagyon heves érzései vannak... és ebben sose fog tudni változni. Ami nem is baj. Legalább nem olyan, akit könnyen meg lehet téveszteni. És nem megy vissza öt perc után ahhoz, aki mélyen megbántotta. Sajnos sokan beleesnek a hibába... de Aimee nem ezt érdemelné, szóval ebből a szempontból jó, hogy az érzései... ilyen szempontból a helyén vannak. - Ezt jó hallani. Így már nem féltelek tőle annyira. A tanítvány már nem egyszer múlta felül a mentorát - kacsintottam rá, majd halkan felsóhajtottam, és ismét felálltam, hogy elővegyek egy üveg bort. Most hirtelen ezt kívántam meg. Ráadásul nemsokára mennem is kell, hiszen randim lesz. Ariellel. Egy pillanatig elgondolkodtam, hogy elhívom Aimee-t is, de nem tudom, menynire lenne jó ötlet váratlan vendéget vinni egy randevúra.  
Ám amit ezután  mondott... jó is, hogy elővettem a bort. - A sötét oldal - ismételtem a szavairt úgy, mintha hipnotizáltak volna. - Mit akart... mire akar kényszeríteni téged? - kérdeztem ledermedve, és még az üveg is majdnem megrepedt az ujjaim között.  

Godric & Aimee

- Sok mindent megtanultam tőle, mert mentorom lett, és ezt sosem felejtem el, mostanra azonban már egy nagy senki számomra, aki nem érdekel engem.. - mondtam ki, viszont az, hogy nincs benn félsz, nem igaz, mert még mindig van az az érzésem, hogy egy nagyhatalmú gonosz barom, aki bármikor eljöhet hozzám, és megölhet. Bár neki nem ez jelenténé az élvezetet, mert mi a fene jó abban, hogy rögtön engem gyilkolna meg hidegvérrel? Nem, ennyire nem gyenge, gyerekes és impulzív. - Egy pár évig vele tartottam, jobbkezévé váltam. Azonban volt egy ügy, ami hatására megmondtam neki, én itt abbahagyom, ő ezt nem nézte jó szemmel, és közel volt ahhoz, hogy megöljön engem.. azért, mert megtagadtam a parancsát - nem tudom, úgy tűnik elhitte, hogy én rajongom érte, és fogolyként kezelt, aki érez valamit a fogvatartója iránt. Igen, érzek, de nem azt,amit ő akar... - Nos, hát, ennyi lenne röviden az oka a menekülésemnek. Nem volt semmi jó az életemben, csupán gonosz tettek, és a sötét oldal teljesen bekebelezett. Innen kiút nem sok van - néztem féltőn Godricra.

ღ zene: - | megjegyzés: -

Nem tartozom azok közé, akik lelkesedve készülnek arra, hogy valami izgalmasat hallva rögtön visszakérdezzenek. Nem csapok le témákra, nem dobok fel semmilyen labdát, de ő mégis csak a testvérem! Pontosan olyan dolgokat teszek most, amelyeket előtte sosem tettem. Ez talán önmagam megcáfolása, de egyáltalán nem érdekel. Mindenesetre próbáltam hű maradni önmagamhoz. Még ha nem is túl sok sikerrel... mert érdekessé kezdtek válni a dolgok. Egyáltalán nem szokott érdekelni a nők trécspartija, de amit ő mondott, hát... ennél jóval több volt. Melyik bátyj nem félti a testvérét egy férfitól? HIsz én magam is az vagyok. Tisztában vagyok azzal, miylen szemét tud lenni egy hím egy nő érzéseivel.
- Nem tudom, akarom-e tudni, hogy milyen elvetemült varázslatokat tanultál attól a férfitól - fintorodtam el, majd nagyot nyeltem, és félrebillentett fejjel füleltem tovább. - De várjunk...! Mit csinált veled, amiért menekülnödkellett? - egyenesedtem ki hirtelen. Miről van szó már megint? Mit művelt vele az a fickó? Ha bármi oylat hallok, amit nem akarok, hát semmi kétség, hogy jobb, ha be se teszi ide a lábát.   

Godric & Aimee

- Sok mindent megtanultam tőle, mert mentorom lett, és ezt sosem felejtem el, mostanra azonban már egy nagy senki számomra, aki nem érdekel engem.. - mondtam ki, viszont az, hogy nincs benn félsz, nem igaz, mert még mindig van az az érzésem, hogy egy nagyhatalmú gonosz barom, aki bármikor eljöhet hozzám, és megölhet. Bár neki nem ez jelenténé az élvezetet, mert mi a fene jó abban, hogy rögtön engem gyilkolna meg hidegvérrel? Nem, ennyire nem gyenge, gyerekes és impulzív. - Egy pár évig vele tartottam, jobbkezévé váltam. Azonban volt egy ügy, ami hatására megmondtam neki, én itt abbahagyom, ő ezt nem nézte jó szemmel, és közel volt ahhoz, hogy megöljön engem.. azért, mert megtagadtam a parancsát - nem tudom, úgy tűnik elhitte, hogy én rajongom érte, és fogolyként kezelt, aki érez valamit a fogvatartója iránt. Igen, érzek, de nem azt,amit ő akar... - Nos, hát, ennyi lenne röviden az oka a menekülésemnek. Nem volt semmi jó az életemben, csupán gonosz tettek, és a sötét oldal teljesen bekebelezett. Innen kiút nem sok van - néztem féltőn Godricra.  

ღ zene: - | megjegyzés: -

Talán túlságosan is lelkes lettem. Nem akartam tovább erőltetni az Ariellel való találkozást, hiszen úgy gondoltam, hogy... jobb lenne, ha ők döntenék el, mikor is akarnak találkozni. Az lenne a leginkább célravezetőbb, nem pedig a nyaggatás. Gyakran beleesem ebbe a hibába, de próbálom mérsékelni ezt az amúgy idegesítő tulajdonságot.
- Ezt csak támogatni tudom - mosolyogtam rá. Még szép. hogy ezután nem akarok kihagyni egy másodpercet sem az életéből. Az milyen lenne már, nem ezért küzdöttem hosszú éveken keresztül a vérszomjam ellen, hogy aztán... szóval ne élvezhessem ki ezeket a pillanatokat. Igaz, erre igazán nem számíthattam. Csak a legmerészebb, legédesebb álmaimban. A húgom itt van... velem.
- Mindent értek! - biccentettem, és tovább erősödött a mosolyom, bár ebbe már vegyült némi keserűség. Tudom milyen érzés keresni az igazit, habár mindvégig tudtam, hogy sosem fogok Arielhez hasonlót találni. - Ariel-en kívül... nos, nem túl sok olyan lehetőségem volt, ami akár biztosította volna a boldog élet reményét. Még így sem biztosítja semmi - ráztam meg a fejem, majd megszorítottam a kezét, miután megfogtam azt.
- Nevet is változtattál... - köszörültem meg a torkom. - Honnan jött a Hastings? Úgy értem, csak úgy felütötted a... izé... minek hívják? - gondolkodtam el. - Számítógép. Igen. A neten találtál rá? - jöttem meglehetősen zavarba. Azt kell mondanom, nmem vagyok ezekben nagyon jártas.  

Godric & Aimee

- Ha te mondod, bátyuskám, akkor biztosan imádni fogom őt - vigyorogtam, és közben pedig felüdített az, hogy megint a közelemben van az egyetlen élő szerettem. Nem szoktam elérzékenyülni semmin, ezt ő tudja legjobban, mindig az erőset mutatom, viszont most, hogy ő itt van, nem fogok eltűnni az életéből. Önként meg tuti nem. - Arra azonban számíthatsz, hogy nem fog megtörténni újra az, hogy évekig nem tudunk egymásról semmit sem. S ne hagyjunk ki egyetlen pillanatot sem a másik életéből - bájosan néztem rá, és ez a vágyam jelenleg. - Hú, de gyorsan szeretnél tudni mindent rólam... csak úgy füstölögsz a kíváncsiságtól - nevettem fel egyet, majd pedig folytattam. - Sosem találtam olyan személyt, mint a te életedben Ariel... voltak kapcsolataim, de egyik sem volt az igazi. Nagyon mélyre estem évekkel ezelőtt, olyanoknak kezdtem dolgozni, akiktől mások megrémülnének. Ilyen élet mellett a gyermek kizáró ok, mert nem szeretném, ha valamely múltbéli történés miatt kelljen őket elveszítenem - próbáltam nem zaklatottan, hanem normális hangszínben beszélni, ami sikerült is eddig. - Lezártam a régi életemet, de a múltból bármikor előbukkanhat valami rossz, s nem tudnék senkit kitenni ennek, és annak, hogy miattam bántódása essék - komoly és nyílt voltam Godric-kal most. - Nagyjából ezért nincs családom, csak te... és akár Ariel is az lehet - ismét huncut mosoly jött az arcomra. Megvédem őket, és távol tartom az esetleges ellenségeiket tőlük.

ღ zene: - | megjegyzés: -

Valamiért teljesen kiment a fejemből, hogy nem úgy viselkedem, mint egy jó házigazda. Bár tény, hogy a tény, miszerint a régen nem látott húgom van itt velem, kicsit elfeledtette velem a protokoll szabályait, és mi több... egyáltalán nem is érdekelt, hogy mi a feladatom. Azon kívül, hogy megvédjem és oltalmazzam őt. Ezen kívül nem akadt sok dolgom. Tényleg. Ez viszont egy egész életen át tartó feladat. Azt tudva persze, hogy régen olyan kis... lázadó makranc volt. Ki tudja, mára mi lett belőle. Több időt kell vele töltenem.
- Imádni fogod őt! - mosolyogtam rá boldogan. Ez ritka volt tőlem. Sosem szoktam hízelegni, és mi több, nem szoktam dicsérgetni embereket mások előtt. De most ez az ember Ariel... és szükséges, hogy jóban legyen azzal a lánnyal, aki a legboldogabbá tesz engem. Mintha egyszerre annak idjeén két drágakövet rántottak volna ki a zsebemből... Ariel majd Aimee... mintha valaki isteniesen büntetni próbált volna engem.
- Szerencsére azt hiszem, nem lesz éles probléma a vámpír-boszorkány dolog. Ha így lenne, talán nem ülnél itt velem... - mosolyogtam rá, félrebillentett fejjel. - Azt akarom, hogy itt lakj velem, és... bepótoljuk az elmúlt... hú, legalább ötven évet! Szükségem van arra, hogy megtudjak mindent... mindent! - hangsúlyoztam. - Rólad. Hogyhogy nem mentél férjhez? Miért nincsenek gyerekeid? - vágtam bele rögtön a közepébe. Felpörögtem. Nem tudom, hogy miért.    

Godric & Aimee

- Ha ő is benne van, akkor szívesen találkoznék vele - emlékszem Ariel-re, azonban nem teljesen, és az, hogy a testvéremnek fontos, és én ennek örülök, mert legalább van boldogsága. Persze, ha Ariel megbántja őt, akkor én fogok rendet tenni. - Örülnék neki, ha megismerhetném őt jobban is - én is elmosolyodtam.
Az italpulthoz sétált, közben pedig elmeséle, hogy ő is vámpír... Ez nekem nem volt meglepő, de jó érzés, hogy elmesélte. Közben vodkanarancsot készített kettőnknek.
- Ne szaladjunk ennyire előre, de biztosíthatlak arról, hogy nem fogom leharapni a fejét, vagy ilyenek. Különben is... jó viszonyba kell lenni vámpírokkal is, mert sosem lehet tudni, mikor kell segítség valamiben - őszintén beszéltem, mert nincs semmi ebben a boszi-vámpír barátságban. - Egyre jobban örülök, hogy itt vagy a közelemben - bájosan mosolyogtam.

ღ zene: - | megjegyzés: -

- Talán ideje lesz majd neked is találkoznod vele. Egyszerűen semmit nem változott. Maximum annyiban, amiben mindannyian: más divat szerint öltözködik - mosolyodtam el. Egyelőre még nem tudom, hogy vajon itt fogok-e letelepedni, vagy Arielnél, egyáltalán hogy eltűr-e hosszabb távon maga mellett, vagy hogy alakul az életünk. Egyelőre az a legbiztosabb, ha ez a lakásbérlés marad. És maximum Aimee-nek jó lesz ez a lakás. Persze abban az értelemben, hogy én fizetek majd érte. A húgomnak ennyi jár. Még több is. Ha már ennél többet nem is tudok neki nyújtani egyelőre.
- Ő is vámpír. És úgy hiszem, hogy pontosan annyira emlékszik rád, amennyire te rá. Arra gondoltam, hogy... - sétáltam az italos pulthoz, és neki is. és nekem is öntöttem egy kis pohár vodkát, majd naracslével higítottam. - Esetleg lehetnétek barátnők is. Nem szívesen élnék úgy, hogy életem szerelme és a húgom utálja egymást - vigyorodtam el, majd átadtam neki a poharát. Remélem, beleiszik, és nem fogja azt hinni, hogy meg akarom mérgezni. Erről szó sincs.

Godric & Aimee

A lakásába invitált, amit elfogadtam, hiszen nincs miért félnem tőle. Megérkeztünk hamarosan hozzá, de őt még mindig gyötri az évtizedekkel ezelőtt történt eset. Túlságosan is.
- Szép... - amitláttam alakásból, arra értettem. Kicsit furcsa azért az egész, hogy ennyi év után megint itt vagyunk mi ketten. Szemtől szembe. Én nem haragszm rá, sosem haragudtam rá. Jól tudom, mivel jár az, ha valaki vámpírrá változik. - Köszönöm - a narancsléért nyúltam, amit átadott nekem.
- Emlékszem rá, persze - elég sok mindenre emlékszem, de erre az Ariel nevű lányra is. - Találkoztatok? Mi történt? - érdeklődő hanggal kérdeztem, és valóban érdekelt, mi van a bátyámmal.

ღ zene: - | megjegyzés: -

 Sikerült elcsalnom őt a lakásomra. Lényegében úgy éreztem, itt minden beszélgetésnek jobb helye lesz, hiszen nem a nagy tömegben kell megosztanunk egymás titkait, és azt, hogy mi minden történt az elmúlt években... pontosabban évtizedekben velünk. Remek gondolat volt idejönni, annak ellenlre, hogy azt hiszem, én nem sokáig fogok itt élni. De ha neki nincs szállása, akkor örömmel fogom fizetni neki. Ennyivel mindenképpen tartozom a húgomnak. Akit majdnem megöltem egykoron...
- Fáradj beljebb! - kacsintottam rá, mikor elfordítottam a kulcsomat a zárban, majd visszatértem a főtéren feltett kérdésekhez. - Öhm... igen, az efféle boszorkány trükkökről már én is hallottam - bólogattam, mint valami kutya a műszerfalon, miközben narancsléért nyúltam a hűtőbe, hogy mindkettőnket kiszolgáljam belőle. - Parancsolj! - nyomtaam a kezébe a poharat kedvesen, majd egy sóhajjal leültem a kanapéra.
- Tudod... Ariel ismét felbukkant. Őt... vele szóval... öhm... te is találkoztál - köszörültem meg a torkomat. - Még mikor ember voltam. A halálom előtt - emlékeztem vissza, bár nem tudom, ő mennyire emlékszik Arielre.