I turn my chin, music up, And I’m puffing my chest
Vigyorogva kifizetem a számlámat és az övét is, ennyi még belefér ha már tényleg eljön hozzám. Megfogom a kezét és kivezetem az ajtón. Az utat a lakásomig gyalog kellett megtennünk, közben pedig értelmetlen dolgokról csevegtünk és hecceltük egymást. Az idő elég gyorsan telt, hamar odaértünk hozzám. Bár egy úgymond legénylakásban élek, a hatalmas franciaágy nem hiányozhat. Ha pedig jól emlékszem akkor most nincs nagy kupi, sőt! Tegnap takarítottam ki mindent. odaérve a liftbe beszálltunk majd a 4.-en ki. Balra fordultunk és a folyosó végén már ott is volt az én drága kis ajtóm a nevemmel. Talán már felötlött a fejében hogy miért nem csókoltam még meg, de nem akarok semmit sem elsietni. Hagyom hogy őrlődjön rajta hogy milyen a csókom íze. Az egyik kezemet a fenekén tartom a másikkal pedig kinyitottam az ajtót. -Üdv nálam! - vigyorogva előre engedem. Majd becsukom magunk után az ajtót és leveszem a kabátomat.
Egész úton amíg mentünk a lakásához hecceltük egymást. Nem olyan mint a mai emberek, a maiaknál ha mondasz még viccből is valami rosszat egyből megsértődnek és szaladnak apucihoz és anyucihoz. Ő nem ilyen, jól el lehet vele viccelődni. van humora, de közben érzem van egy komoly oldala is. Bár azt még nem tapasztaltam meg, és van egy kis halovány sejtésem, hogy a mai éjszaka folyamán nem is fogom megtudni milyen ő, ha komoly. Mikor bemegyünk a lakásba körbe nézek. - Wáow. Nagyon nem így képzeltem el. - mondom halványan mosolyogva és én is leveszem a kabátomat. Tekintetem közben az órára siklik, este 11 van. Hűha, jó sokáig voltam a bárban.
I turn my chin, music up, And I’m puffing my chest
-Nem mindig voltam én sem autószerelő és a szülői támogatás is elég jó volt! -Ezt most úgy mondtam mintha már valami veterán lennék a munkában. Na igen, amikor apám megtudta hogy én nem fogok tovább a politikában helyt állni, és vissza sem megyek hozzájuk, akkor valami megpattant. Legyen bármennyire is undorító tőlem de nem bánom. A lakás pedig... szinte semmire nem kell költenem így a megmaradt pénzem és a mostani melómból származó jövedelmemből csinosítgatom. De ez nem az a pillanat hogy ilyeneken rágódjak. Elveszem az ő kabátját is és felakasztom a fogasra mindkettőt. Majd mikor megint végignézek rajta már nem tudom tovább türtőztetni magam, bármekkora is volt nemsokkal ezelőtt az elhatározásom. A háta mögé lépek és gyengéden elkezdem csókolgatni a nyakát, de aztán módszert váltok és a falhoz lököm majd úgy kezdem el lehúzni róla a felsőjét. Ha egyszer durván szeretem akkor mit tegyek ellene?
Egy pillanatra lehunyom a szememet mikor a nyakamat kezdi el gyengéden csókolni. A hirtelen váltás váratlanul ért, de nem ellenkezek. Egy szempillantás alatt tépem le róla a pólót és végig nézek rajta. Hmmm, mint mondtam izmos test. Jó látvány. Mikor rólam is le kerül a póló megcsókolom őt. Mikor eszembe jut valami elhúzódok tőle pár centire. - Semmi kötődés, csak egy kaland. - mondom kijelentve, majd megcsókolom őt miközben lágyan végig húzom kezemet az oldalán. Hogy miért csinálom azt, hogy lefekszek egy szinte vadidegennel? Azért, mert régen is mindig ezt tettem amikor kedve szottyant hozzá. És habár nem vagyok kikapcsolva, de simán tudok olyan lenni. Nem akarom, hogy még egyszer valaki fájdalmat tudjon okozni nekem. Szerelem miatt kapcsoltam ki, talán pont ezért nem akarok kapcsolatba belemenni, mert tudom, hogy úgy is rossz vége lenne, azt pedig nem tudnám újra elviselni...
I turn my chin, music up, And I’m puffing my chest
Letépte rólam a pólót mire vigyorogva megint elindultam felé. -Rendben! - bólintok a csók után. Hevesen csókolom de vigyázok nehogy megharapjam vagy megsértsem az ajkát, nem akarok még azelőtt végezni vele hogy lenne valami, nem mintha utána akarnék. Amint végighúzza az oldalamon a kezét egy csöppet megborzongok és ettől még jobban beindulva az egyik kezemmel a fenekénél a másikkal a hátánál fogva velem szemben felkapom és elindulok a háló felé miközben csókcsatát vívok vele. Közben egy-két virágot felborítok mert szinte semmit sem látok, csak a megszokás után megyek ami még nem rögződött belém túlságosan. A szobába érve ledobom az ágyra, leveszem róla a cipőit és a nadrágját kezdem el tépni róla, hallottam ahogy egy gomb szétpattan. Nem értem miért fekszik csak le úgy egy vadidegennel, talán 1 vagy 2 órája találkozhattunk. Bár ez nekem csak jó, nem vesztek vele semmit ha velem tölt egy éjszakát, csak nyerek rajta. Aztán ahogy lehúztam róla a nadrágot megállok egy pillanatra. -A vámpírok lehetnek terhesek? - kérdezem kíváncsian miközben a szekrényemhez sétálok. Jó tudom hogy ez most hülyén jött ki, de nem akarok egy bébiek sem az apja lenni, hogy egy nap azzal hagyjanak az ajtómban egy kölyköt hogy "itt a fiad eddig én neveltem most már a te gondod". A valóságban talán nem létezik ilyen de a filmekben igen, más tapasztalatom az apaság terén pedig nincs is, szóval nekem ez a hasonlítási módszerem.
Mikor felkap, kezemmel a nyakát, lábammal pedig a csípőjét karolom át, miközben egyre hevesebben csókolom. A félelem ami még a bárban bennem volt, mostanra már teljesen elmúlt. Az alkohol is segített az mondjuk tény, de amúgy pedig valamiért érzem azt, hogy nem fog bántani. Nem tudom miért bízok ebben ennyire vakon, talán azért, mert még részegen is ilyen csökönyös vagyok, de hát ez van én ilyen vagyok. Mikor az ágyon találom magam, a hátamon fekszek. Mikor meghallom, hogy mit kérdez hátul megtámasztom magamat és ránézek. Teljességgel megértem a kérdését, amikor még nagyon új vámpír voltam és szinte semmit sem tudtam én sem voltam benne biztos, hogy ha lefekszek valakivel és nincs védelem akkor nem lesznek-e utóhatásai, de aztán amikor kikapcsoltam és unalomból jöttek az egy éjszakás kalandok, de semmi utóhatás megbizonyosodtam arról, hogy vámpírnak gyereke nem lehet. - Nem lehet, mivel a vámpírok halottak.
I turn my chin, music up, And I’m puffing my chest
Elmosolyodtam és becsuktam a szekrényt. Megkönnyebbülés hogy nem kell felhúznom az undorító gumit. Utálom az érzését és a szagát, de még a látványát is. Az ágy mellé lépve elkezdem kigombolni a saját nadrágomat majd letolom de még mindig ott állok. Ránézek Chloera majd le a bokszeromra, ezzel szerintem tisztán jelezve hogy én mit is szeretnék. Jó tudom, lányoké az elsőbbség, de én türelmetlen vagyok, szerintem már az ő bugyija csupán a látványomtól benedvesedett. De nekem azért a látványtól több kell, hiába van minden velem rendben. A strandon óriási problémák lennének ha pusztán ennyi elég lenne.
Mikor már csak fehérnemű van rajtunk, egy hirtelen ötlettől vezérelve fel kelek az ágyról, őt oda lököm ahol én eddig voltam, majd ráülök a derekára és lágyan elkezdem végig csókolni a testét egészen a boxer alsója tetejéig. Pár pillanat múlva vissza térek a szájára, majd a nyakát kezdem el csókolgatni. Ösztönösen is kijöttek a szemfogaim amik súrolták a bőrét. Mivel rájöttem, hogy durván szereti ezért óvatosan megharapom a nyakát és elkezdem szívni a vérét, majd pár másodperc után abba hagyom. Melegen ajánlom, hogy ő ne tegye ugyan ezt, mert habár az én harapásom nem halálos csak néha fájdalmas, az övé halálos rám nézve. Miközben újra elkezdem csókolni a száját, kezemmel lágyan cirógatom az oldalát.
I turn my chin, music up, And I’m puffing my chest
Meglepődtem hogy a dolgok nem úgy alakultak ahogy én elképzeltem. Átadtam magam neki de megint el kellett szomorodnom amikor megiint csak feljebb jött. Éreztem ahogy a fogai végig karcoljk a bőrömet, a következő pillanatba pedig belémmélyednek. Fájt, de ez csak mégjobban felizgatott. Erősen a fenekébe markoltam miközben szívta a véremet. -Hogy ízlettem? - kérdezem tőle kacéran aztán egy pillanatra beugrik az animalporn gondolata de gyorsan ki is rázom a fejemből. Bár az is én vagyok, lehet hogy számára egy kicsit beteges lenne. Mondjuk lehet hogy kipróbálnám egyszer majd egy vállalkozó kedvű vámpírlánnyal. Kikapcsoltam a melltartóját és gyengéden elkezdtem masszírozni a melleit majd a számmal folytatom a kényeztetését. Ennek hatására már éreztem hogy valami munkálkodik az alsónadrágomban így lehúzom azt a térdemig onnantól pedig lábbal küzdöm le magamról, miközben Chloet is a jobb oldalamra lököm. Beletúrok a hajába aztán rászorítok és rávezetem a fejét. -Innentől már nincs visszaút kislány! - vigyorgok és mikor már a szájában van a férfiasságom elkezdem le fel mozgatni a fejét. Egy darabig nézem, de aztán teljesen hátradőlök és kiélvezem a helyzetet. a Jobb kezemmel pedig bugyin keresztül elkezdem simogatni.
- Jó ízed van, bár még jobb lenne ha ember lennél. - mondom és huncutul elmosolyodok. Nem most először iszok más lényből. Habár meg kell hagyni, az emberi vérnél finomabb nincsen. De az is igaz, hogy hibridből még nem ittam, a lényeg, hogy ő ne harapjon meg engem, én haraphatom ő nem. Ez kicsit furcsán veszi ki magát, de most nem lehet mit tenni, nem akarok meghalni, vagy Klausnak könyörögni. - Nem is akarok vissza utat, vagy talán úgy ismertél meg? - kérdezem elnevetve magamat mikor rá nézek. Nem régóta ismerjük egymást, tényleg csak pár órája még is az ágyában kötöttem ki. Holnapra úgy is elfelejtem, hát minek foglalkozzak vele? Ugyan! Nem kell aggódnom. A fejem le-fel mozog a férfiasságán, majd ledőlök mellé és gonosz vigyor jelenik meg az arcomon, már eleget kényeztettem őt, most ő jön.
I turn my chin, music up, And I’m puffing my chest
Ha ember lennék finomabb lenne?Ez a válasz kicsit elszomorít mert én nem hinném. Lehet hogy neki az a megváltás de én semmi egyedit nem vettem észre az emberi vér ízében. Jó volt pár ember akit vérbankként tartottam volna, mert olyan jó volt, de az ritka és ha elkezdem nem tudom befejezni, olyankor telhetetlen vagyok. -Nem tudom, nem ismertelek meg - egyenlőre. Hidd el kislány amint a farkamat beléd vágom minden titkodra fény derül. Elmosolyodom miközben magamban kigondolom ezt a mondatot. Még akkor találtam ki amikor kijött az a film, azt hiszem az Avatar. Még a mai napig nem tudom eldönteni hogy ők most a farkukkal csinálnak-e mindent vagy nem. A madárizéket is azzal szelídítik és ha a feltételezésem jó akkor ők tényleg keményen nyomják azt amit én csak kipróbálnék. Szomorúan ismerem fel a tényt hogy ő is olyan akitől én nem sok kényeztetést várhatok és a "munka" oroszlánrésze is gondolom rám marad majd. Adok neki egy csókot a szájára és a kezemmel végigsimítok a testén majd a lábai közé hasalok. Átkarolom a combjait és a nyelvemet ritmusosan kezdem el mozgatni fel le. Kellemes meglepetés, hogy eléggé jó íze van. Na jó annyira nem hogyha azt mondaná hogy hagyjam abba én még küzdenék azért hogy hagy csináljam még tovább.
Ahogy az agyam próbál túl látni az alkoholon folyamatosan villog a vészjelző, hogy ezt másnap megfogom bánni, rossz előérzetem van. Viszont nem értem miért agonizálok ennyire túl mindent, hisz 300 évig nem érdekelt semmi, most meg itt nyávogok - magamban - egy hülye egy éjszakás kaland miatt, még is mi ütött belém? Nem lehetek ilyen, nem ismerek magamra. Belle-nek igaza volt mikor kioktatott, jogosan. Neki köszönhetem azt, hogy újra érzek, de ez annyira két oldalú... Azért örülök annak, hogy vannak újra érzéseim, mert végre nem halnak meg miattam ártatlan emberek, viszont a rossz oldala az, hogy szinte belehalok a lelkiismeret-furdalásba, nem bírom elviselni a tudatot, hogy 300 év alatt mennyi ártatlan életet oltottam ki, pokoli az érzés... Mikor úgy döntök, hogy ma éjszaka inkább nem agyalok a múlton, és magasról leszarok mindenkit, felsóhajtok az izgalomtól.
I turn my chin, music up, And I’m puffing my chest
Már már azt hittem valamit rosszul csinálok amikor egy érzéki sóhaj világosított fel hogy rosszul gondoltam. A hangja valamiféle vadságot váltott ki belőlem így abba hagytam amit eddig csináltam és az egyik kezemmel durván a feje fölé emelve lefogtam a kezeit majd csókolgatni kezdtem a kulcscsontja körül. A másik kezemmel pedig bemértem a célterületet majd a fegyveremmel behatoltam. Egyre erősebben löktem, miközben egy reccsenést is hallottam ami bármi lehetett, nagyobb érdemet nem fordítottam rá. Majd az egyik pillanatban amikor egy olyan pontra értem hogy : legszívesebben olyat löknék rajta hogy kettérepedjen mert olyan jó. Akkor véletlen, miközben a szám a bőrére tapasztottam egy sóhaj következtében felkarcoltam a fogaimmal a bőrét. Tudtam hogy ez mivel jár így kissé ijedten eltávolodtam tőle. Nem tőle féltem, hanem attól hogy én ezt nem akartam és egy eléggé jó szexpartnert veszthetek el.
Mikor belém hatolt kicsit hangosan felnyögök miközben a kezemmel beletúrok a párnába. 300 év alatt esküszöm ő az egyik olyan ember akit jobban is megszeretnék ismerni, és nem csak azért, hogy többször is találkozhassak vele a szex miatt. Nem mintha nem lenne jó, csak kezdem úgy érezni, hogy itt az ideje, hogy több legyen az életemben, mint pár egy éjszakás kalandok. Mondjuk az is igaz, hogy én mondtam neki azt, hogy semmi kötődés stb. Ilyen gondolatok jártak a fejemben mikor megéreztem, hogy kicsit megharap. Pár pillanatig nem tudok semmit sem tenni, az agyam a sok alkohol miatt nehezen fogja fel azt, hogy mi is történt. Mikor felfogtam dühösen a nyakánál fogva a falhoz szorítom. - Te vadbarom, megharaptál! Tudod te, hogy ez mit jelent? - mondom neki nagyon dühösen.
I turn my chin, music up, And I’m puffing my chest
Amint megéreztem a kis kezeit a nyakamon, nem mondom nagyon megijedtem. Gyorsan rászorítottam az övéire ahogy éreztem hogy egyre nehezebben jutok levegőhöz. Tetszett hogy így látom de sajnáltam is. Én ezt tényleg nem akartam. -Engedj el! - mondtam miközben magamhoz tértem. Az alkohol eléggé lelassított és talán kicsit ki is szívott az erőmből, vagy valami ilyesmi, hiszen most egyáltalán nem érezem magam úgy, hogy egy mozdulattal le tudnám szedni a kezeit a nyakamról. Mikor már tényleg elkeseredetten levegőért kapkodok végül mégis sikerül leszednem a kezeit magamról. -Te megőrültél! - támasztom a falat miközben a nyakamat dörzsölgetem a másik kezemmel. Lehet hogy nem is fogom elmondani neki, hogy vissza tudom fordítani. Kis híján megölt.
Hátrébb lépek pár lépést, majd össze szedem a ruháimat és felöltözöm, majd leülök az ágy szélére. Iszonyú nehéz rávenni az agyamat, hogy kezdjen el gondolkodni, hisz az alkohol totál lelassított. Nem tudom mit tehetnék, egyszerűen csak tanácstalan vagyok. - Tudtad, hogy a vérfarkas harapás halálos a vámpírokra, még is megharaptál. - mondom miközben felnézek rá, a tekintetemben pedig látszik a szomorúság és a félelem. Félelem a halál miatt, egyszer már meghaltam, nem akarok még egyszer, szeretek élni, viszont ha jól tudom Klaus vére kell a vérfarkas harapás gyógyításához, Klaus viszont nem fog csak úgy adni nekem a véréből... Nem tudom mi legyen, lehet hazafelé megölöm magam, hogy ne kínok közt haljak meg. Nem tudom, hogy mi lesz, tanácstalan vagyok.
I turn my chin, music up, And I’m puffing my chest
Végignézem ahogy felöltözik közben én is magamra húzom a boxeremet. Szánalomra méltó ahogy ott ül az ágy szélén szinte reszketve. Már már befelelnék neki hogy "te hülye picsa, nem direkt volt", amikor mélyen belenézek a szemeibe és a szám tátva marad, próbálnám formálni a szavakat de egyszerűen nem jön ki hang a torkomon. Még soha nem kerültem ilyen helyzetbe. Talán ilyen lehet az ha valakit megigézek. Keserű bűntudat ülepedik a szívemre és talán... talán ez a lelkiismeret furdalás. Úgy érzem hogy ezt vissza kell csinálnom mindenáron. A visszafordítás pedig nem sok erőt vesz igénybe. Becsukom a számat és leülök mellé. Az egyik kezemmel átölelem a másikkal pedig magam felé fordítom óvatosan az arcát. - Meg tudlak gyógyítani - suttogom neki miközben a szemeibe nézek, erőteljesebb hang nem igazán tudja most ebben a pillanatba elhagyni a számat. Odafordítom a csuklómat a szája elé és várom hogy belém harapjon. Talán kicsit beteges, de még mindig sátorozok.
Nézem ahogy leül mellém, és valamiért jól esik az érintése. Kezdek kijózanodni, és hát nem is tudom... Valami van benne ami azt sugallja, hogy tudjak meg róla minél többet, meg akarom őt ismerni, bár ez nem lesz olyan könnyű, mivel a vérfarkas méreg árad szét a testemben, percről-percre egyre több méreg van bennem. Mióta vámpír vagyok mindig meg tudtam magamat védeni a vérfarkasoktól, ezért nem is tudtam, hogy milyen a harapásuk, viszont sokat hallottam róluk. Az viszont tényleg meglep amikor azt mondja, hogy meg tud gyógyítani. Eddig azt hittem, hogy csak Klaus vére tudja a harapást meggyógyítani. Úgy látszik nem tudok még mindent. Megfogom a csuklóját, majd beleharapok és elkezdem szívni a vérét, majd mikor kezdem érezni, hogy jobban vagyok elengedem a kezét. - Öhm... Köszönöm. - mondom ránézve és a vért letörlöm a számról. - Bocs, ha az előbb majdnem megfojtottalak, csak... Nah mindegy, hagy ne kelljen magyarázkodnom.
I turn my chin, music up, And I’m puffing my chest
Szinte elérzékenyedve figyeltem ahogy a véremet szívja a kis szúnyog. El tudom képzelni hogy mekkora megkönnyebbülés lehetett számára hogy hatástalanítani tudom a mérget. Mondjuk nem vagyok benne 100%-ig biztos, de egy fél órán belül úgy is ki fog derülni. Valamiért reménykedem benne hogy túléli, a pontos okát nem tudnám megmondani, de úgy érzem kedvelem Chloe-t és ha jobban megnézem, nagyon vonzó "nő", bár egy plasztikai sebész számát még mindig megadnám neki. Észrevettem hogy még egy csepp vér van a száján, miután nem sikerült neki az összeset eltávolítania a kezével. Mintha az ajkai magukhoz vonzanák az enyémet, akarom őt. Nem tudtam hogy így is érezhetek valaki iránt. Eddig még hosszasabb párkapcsolatom nem is volt, de most úgy érzem hogy talán mégis szeretnék. Óvatosan mindkét kezemet a csöppnyi kis arcára helyeztem és elkezdtem lassan közeledni, miközben az ajkait néztem. Istenem... remélem meglesz a szikra. Olyan vagyok mint a nők... az első "igazi" csókból szűröm le hogy lesz-e a kapcsolatnak jövője.
Remélem tényleg hatásos lesz a vére a méreg ellen, bár ezt csak jó fél-1 óra után fogom megtudni, mikor a seb begyógyul. Kezdek kijózanodni ami segít gondolkodni, bár mintha az alkohol teljesen megölte volna az összes agy sejtemet, nem vagyok képes beindítani az agykerekeimet. Lehet nem is akarok gondolkodni most, szimplán csak szeretnék sodródni az árral. A szemeibe nézek mikor két kezével megérinti az arcomat, majd egy pillanatra a szájára pillantok. Mikor szép lassan közeledik felém, óvatosa, s lágyan megcsókolom őt. Ez a csók teljesen más volt, mint az eddigiek a mai éjszaka folyamán, nem vad volt hanem lágy és érzéki, még is olyan kis különös volt. Ilyet régóta nem éreztem már.
I turn my chin, music up, And I’m puffing my chest
Lehunytam a szemeimet és lányan csókoltam. Éreztem a szikrát és akaratom ellenére is csók közben egy kicsit mosolyra húzódott a szám. A homlokomat az övéhez nyomtam és úgy fejeztem be a csókot. Remélem nem csak én érzek úgy iránta, hogy jó lenne egy kapcsolatba belekezdeni vele, de ki tudja, lehet nem kellene ennyire elhamarkodni mindent? Nem akarom hogy azt higgye hogy ilyen nyomulós vagyok... mondjuk az előbbi szex után, nem hiszem hogy annyira visszahúzódónak hinne. -Nem kezdhetnénk mindent elölről? - beletúrok óvatosan a hajába mosolyogva. Már a szórakozóhelyen rosszul közelítettem meg ezt a lányt. Ha előre tudtam volna hogy ez lesz belőle...
Nem tudom, hogy a mai éjszaka folyamán még mi fog történni, de nem is szeretnék ezzel foglalkozni, a jelen sokkal fontosabb, többet ér, mint azzal foglalkozni, hogy mit hoz számunkra a jövő. Minek foglalkozzak vele? Semmi értelme nincsen. Akaratlanul is, halványan elmosolyodok mikor beletúr a hajamba és a szemeimbe néz. Régen érezem többet férfi iránt, mint egy éjszakás kalandnak megfelelőt, mondjuk ez 300 évig így volt jó, mivel kikapcsolt érzésekkel éltem, de most... Most minden annyira másabb, nem csak pár kalandot szeretnék. - Mi mindent szeretnél újra kezdeni? - kérdezem tőle kedves hangnemben. Talán a mai nap folyamán még nem is beszéltem vele így, eddig csak civakodtunk és vadak voltunk, most pedig hirtelenjében minden megváltozott.
I turn my chin, music up, And I’m puffing my chest
-Szinte az egészet! - felállok és teljesen felöltözöm. Beteges hogy még mindig nem múlt el az erekcióm? Olyan érzésem van hogy talán ez később még fájni fog. -Eddig még nem is nagyon vettem észre hogy milyen szép szemeid vannak. Olyan mintha megigéztél volna, de ugye nem? - próbáltam bókolni, de nem vagyok most a legjobb formámban, úgy érzem hogy egy kicsit megzavarodtam. Nem attól hogy már szinte teljesen józan vagyok és a másnaposság határait súrolom, hanem valami egész más miatt, de azt most körbeírni biztos nem tudnám. -Kérsz egy kávét? - kérdezem miközben a fejemmel az ajtó felé biccentek és kiindulok, ha kér, ha nem kér nekem muszáj lesz innom egyet. Jó a másnaposságra és már csak az íze miatt is imádom.
Szinte mindent. Akkor magyarul... Nah jó, lehet a józanodás miatt, vagy csak mert az agyamnak túl gyors ez a tempó, de most nem nagyon tudom meghatározni, hogy most mik vagyunk. Barátok? Barátság extrákkal, vagy több? Nem tudom, talán majd később megkérdezem tőle, vagy majd ő felhozza. Nem tudom mi lesz, de nem sietek semmit sem el, majd kiderül. - Köszi. - mondom halkan, - és talán kicsit zavarban is vagyok - majd felkelek az ágyról és követem őt a konyhába. - Amúgy pedig csak embereket tudok megigézni. - mondom mikor neki dőlök a konyha pultnak. Az egyetlen vámpírok akikről tudok, hogy tudnak vámpírokat igézni, az az Ősi család.