Nem tudom, hogy mit kezdjek az életemmel, valamit ki kéne találnom, valami hasznosat is kéne tennem. Klausszal nem tudok mit tenni, nincs meg hozzá a hatalmam, jobb lett volna, ha hibrid helyett boszorkánynak teremtem volna.. Sokkal jobb a bosziknak, nagyon sok dolgot megtehetnek, amit én nem. Vajon, ha a rengeteg boszi összefogna, akkor képesek lennének legyőzni Klauszt együttes erővel? Nem, az a baj, hogy a legtöbb fél tőle és még a nevét sem meri kimondani, mert félnek attól, hogy az egyik pillanatban csak megjelenik. De most tényleg abba kéne hagynom a gondolkodást, nem szabad kattognia az agyamnak, abból sosem születik semmi jó és csak magamat sodrom veszélybe. És ott vannak a barátaim is, akik jelenleg nem tudom milyen véleménnyel vannak rólam, de talán jobb is, hogy nem tudom. Jól felvágták ennek a pultos lánynak a nyelvét, az egyszer biztos, de nem tudom, hogy mi lehet a baja. Látszik a szemében, hogy valami nincs rendben, de ki vagyok én, hogy rákérdezzek mi a baja, valószínűleg hazudna, vagy elhordana minden szarnak, így inkább nem foglalkozok az ő bajával, van nekem amúgy is elé problémám nélküle is. - Hát.. jöttem volna én, de mondjuk úgy, hogy nagyon elfoglalt voltam. - felelem neki, miközben elkezdem a tarkómat vakargatni, amúgy meg ha rám néz, akkor láthatja is, hogy kibaszott fáradt vagyok. Megvannak a gondjaim, amik miatt nem tudok rendesen aludni, ki tudja hogy Klaus mikor támad rám és öl meg.. Simán megteheti, hisz ő már több mint ezer éves. Férfi vagyok na, be kell látnom hogy lemerültem a segge látványában ami meglehetősen formás- és nem nagyon figyeltem a szavaira, valami óráról beszélt, valószínűleg látott valamikor nagy elvétve. Hát most erre mit mondja, az igazat? Nagy gond nem lehet, ha gáz lesz, akkor megigézem és elfelejtetek vele mindent. - Nehéz suliba járni és üldözni egy ezer éves hibridet, aki megölte az anyádat és miatta már senkim sincs. - aztán mikor a pohár odagurul, akkor felkapom és csak egyszerűen lehúzom a poharam tartalmát. Majd figyelem és látom rajta, hogy az esze nem nagyon jár itt, valahol máshol jár. Egyre jobban érzem a késztetést, hogy megkérdezzem mi a baja, de még nem. Aztán kijelenti, hogy egész héten maradok neki segíteni, nem bánom, hisz úgyis akartam egy új barátot szerezni, talán őt kicsit többet kell majd puhítgatni, de nem gáz, hisz KingTyler mindent megold. DE a beszélgetéses témára azért már visszaszólok. - Ha beszélgetünk, akkor gyorsabban halad az idő. - mondom neki, miközben rákacsintok kedvesen és szerintem most jött el az ideje annak, hogy feltegyem azt a kérdést. - Mi a baj? Neked ki ártott? És.. mielőtt tagadnád, látszik a szemedben a fájdalom. - mondom miközben elindulok ahhoz az asztalhoz, ahol még nincsenek felrakva a székek.
Vontam egyet a vállaimon. Érett bennem egy epés megnyilvánulás, miszerint biztosan nem a tanulás miatt volt elfogalt, de végül lenyeltem. Nem azért, mert nem tartottam volna jogosnak, hanem mert... ma már eleget gonoszkodtam. Na nem mintha ebből lenne statisztikám és felső limitem. Ez jött belőlem, főleg mióta Luke meghalt. Mindenkin le akartam vezetni a sajátosan értelmezett gyászt. Bár eddig a legjobb ötletem még az volt, hogy három üveg vodkába ölöm a bánatom. Vagy saját magam. Nem is tudom, melyik lett volna a legjárhatóbb út. Elhallgatni, a mélyben szenvedni, vagy mindent a világra szabadítani, mondván, hogy megérdemlik. Mert.... egyesek megérdemelték. Szenvedniük kellett volna, nem pedig élni, mint hal a vízben. Az élet tele volt igazságtalan döntésekkel, furcsa húzásokkal, kegyetlen tréfákkal... és mindig azt hittem, hogy velem sosem történhet meg az, ami mással igen. Tévedtem. Éppen annyira veszek részt ebben az istnei cirkuszban, mint mindenki más. Bár sosem hittem istenben, most végképpen elveszítettem minden kapcsot vele. - Mindig ennyire nyíltan kezded? - kérdeztem némi hallgatás után, miután a csípős megjegyzésem következtében rögtön elmondta, hogy meghalt az anyja. Talán nem is ez volt a meredek rész, hanem hogy egy totális idegennek elárulta, hogy ki vagy mi üldözi. Lehettem volna hétköznapi ember, aki egy ilyen kijelentés után hívja a pszichiátriai osztályt.- Talán gondold végig kétszer, mit mondasz idegeneknek. Nem mindenki tud ezer éves hibridekről. De ha mást nem, a gondolkodást biztosan megtanulnád az órákon. - tettem hozzá. Nem bírtam magammal, oda-odaszúrtam egy-egy pofátlan mondatot. Nem sokat gondolkodtam, rögtön megtöltöttem a poharamat, hogy a második kört is lehúzzam. - Teljesen mindegy, milyen gyorsan halad az idő. Már nincs jelentősége. - tettem le a poharat, észre se véve, hogy ujjaim között megreped az üveg. Idges voltam, dühös. Már magam sem tudtam, hogy miért vagy ki kapcsán. Talán csak szimplán nem szerettem a hívatlan vendégeket. - A jó a magányban, hogy... megszokod. És ha egyedül maradsz, már tudod, milyen érzés. Tudsz örülni neki. De még sosem voltam egyedül. -Luke mindig itt volt. Együtt fejlődtünk magzatkorunk óta. Nélküle pedig... mintha minden józan észt elveszítettem volna.
Kezdőlap
