Halványan elmosolyodtam. Nem tudom, hogy vajon mit tett, vagy milyen apa lehet, de az biztros, hogy ha valaki eltette láb alól, akkor nem lehetett ő olyan ártatlan kis akárki. Vagy netán tévednék?

De ahogy előhozakodott azzal, hogy ezúttal ő lesz olyan nagylelkű, hogy segít nekem, kicsit megkönnyebbültem, miközben a szívem kicsit nehezebben vert. Most van lehetőségem, hogy... talán megtaláljam azt, akiért végülis idejöttem. Ha itt és most elbukok, bizonyára nincs több esélyem, hogy megtaláljam a bátyámat.

- Ha azt kérem, hogy... találd meg a testvérem... a kapcsolataid el tudnák intézni ezt? - kérdeztem rekedten, és kíváncsian vártam a reakcióját. Tudnom kell, hogy hol van a testvérem!

- Csak... meglep, hogy eddig még nem derült ki, hogy apa vagy. - nyeltem újabbat. Azt hiszem, vannak olyan dolgok, amelyekről jobb is nem tudni. Nem tudom elképzelni, hogy ő miylen apa lehet, s talán jobb is, ha nem próbálok erre választ találni, hiszen ismerve az előélete pár mozzanatát, semmi szerencsés dologra nem tudnék felfigyelni vele kapcsolatban.

- Akkor... - köszörültem meg a torkomat, és felé nyújtottam egy pohár vizet. - Talán jobb, ha most... öhm... nem is tudom. - suttogtam rekedtesen.

Míg ő zuhanyozott, én csak néztem kifelé magamból... és közben csináltam pár szendvicset. Engem nem érdekel, mi ő. Ha az én lakásomban él, emberi ételt eszik, hiszen.. rosszul vagyok a vértől! És jobb is, ha ezt tiszteletben tartja, mert elvezsem az életét, ha ezen múlik. Utálom, ha valaki engedetlen.

- Na várj.. - köszörültem meg a torkomat. - Azt mondtad, hogy lányod van? - néztem rá bambán. - Mi a fene? - nyeltem még nagyobbat.

Hogy miért vagyok paprikás?! Nem akartam felelni erre. Jobbnak láttam inkább magamban lenyugodni, mintsem aztán itt kitöreni, és a végén tényleg béka lenne belőle... méghozzá egy egészen szép kis béka, de ez már részletkérdés.
- Van - indultam meg a vendégszoba felé. - A bátyámmal.. mikor találkoztunk, ide költözött pár napra.. és hagyott itt pár göncöt. - rángattam ki a szekrényből a rongyokat, majd elvigyorodtam. Hát igen, ezek a hangulatingadozások... biztosan nem vagyok a kedvence jelen pillanatban, de hát.. mindegy.
- A fürdőt ott találod! - böktem abba az irányba, ahol az ajtót láttam, és a ruhákat a kezébe nyomtam. - Itt is éjszakázhatsz, rendelhetsz kaját.. én nem tudok főzni sajnos. - sóhajtottam, de egyáltalán nem bántam.