Volt már olyan amikor úgy érezted, hogy nem tudod mit mondj vagy éppen mit tegyél? Biztosan, csak annyi  a különbség, hogy mögöttem több, mint 700 év van és mégis tehetetlennek érzem magamat. Nem tudtam, hogy mit mondjak vagy mit tegyek, hiszen soha se kerültem korábban hasonló helyzetbe. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lehet minden, de egy dolgot tudtam, hogy küzdeni fogok érte, értünk, hiszen vannak olyan dolgok az életben amikért megéri harcolni, még akkor is, ha minden reménytelennek látszik. Számomra ő is ilyen volt, hiszen ha kellett volna, akkor akár még abba is belementem volna, hogy ember legyek újra, de persze minden teljesen másképpen alakult.
Lassan fújtam ki a levegőt, amikor válaszolt. Felpillantottam rá és egy biztató mosolyt villantottam rá, de valójában úgy éreztem magamat, mint aki azt se tudja, hogy mit tegyen vagy csináljon. Soha se bántam azt, hogy magasabb nálam, s azt se, hogy ennyivel. Hogy az emberek mit gondolnak, az nem érdekelt, boldog voltam és ez volt a lényeg. Hallgattam apám szavait és figyeltem azt a személyt akit behozott. Nem volt jó ember, de még mindig úgy gondoltam, hogy nem ítélkezhetünk senki fölött, hiszen közöttünk is vannak kegyetlen gyilkosok, vagyis szinte minden vámpír az és én valószínűleg egy selejtes fajta vagyok.
Igen, utána bármit. - mondtam neki biztatóan, hiszen nem kell mindig így táplálkoznia, elég egyszer ezt megtennie. Utána ehet tasakos vért, vagy éppenséggel állati vért. Óvatosan apámra pillantottam és próbáltam rájönni, hogy honnét tudod ennyire gyorsan egy embert szerezi. Fura volt az a tudat, hogy esetleg ő élve fogva tartja őket, hogy utána táplálkozhasson belőlük Talán még se különböznek annyira Ren-el egymástól. Ren is oda volt az emberi vérért, csak ő jobban szerette a mókát és kiélvezni a dolgot, bár az is tuti, hogyha megtudom, hogy egy embert tart fogva erre a célra, akkor összepakolok és eltűnök a bátyám mellől. Hallottam az egyre hevesebb szívverését, de nem vettem még a le a tekintetemet Nate-ről. Követtem őt és minden egyes mozdulatát. Hallottam Nate szavát, majd amikor belevájta a fogát az emberbe és a vér illata bejárta a szobát, akkor legszívesebben eltűntem volna onnét, hiszen tisztán emlékeztem arra, amikor az első embert megöltem. Utáltam magamat érte és a mai napig utálom, de másképpen nem lehetnék itt. El akartam tűnni, de erősnek kellett maradnom Nate miatt. Elfordítottam a fejemet és az ajkamba haraptam. Próbáltam másra gondolni, majd hallottam az egyre lassuló szívverését az embernek, majd hallottam amint a szíve lassan megáll. Egy pillanatra a kezem a hasamra csúszott, majd újra Nate-re pillantottam. Most már úgymond még egy ember élete a lelkemen szárad, hiszen Nate miattam tette ezt.. Figyeltem ahogyan elmegy, de én még mindig nem tudtam mozdulni. Figyeltem az élettelen testet magam előtt, Ezio-ra pillantottam, majd utána Nate-re.  Oda sétáltam, majd egy apró csókot adtam neki és az ajkai fölött súgtam neki. - Sajnálom. - tényleg sajnáltam, hogy miattam ezen kell keresztül mennie.
Odasétáltam apámhoz, adtam neki egy puszit és elköszöntem tőle, mivel úgy éreztem, hogy itt az ideje "hazamenni". Megfogtam Nate kezét, majd kézen fogva sétáltunk vissza a házához. Nem mondtam semmit se, ahogyan ő se. Türelmesen vártam, amíg kinyitja az ajtót. Ezek után bementem és mosolyogva figyeltem, hogy a kutyus még alszik. Elindultam  fölfelé a szobánkba, hiszen itt volt az ideje, hogy most már én is ruhát cseréljek mivel Nate vére "díszítette" a ruháim anyagát. Kinyitottam a bőröndöt és hallottam amint Nate megáll az ajtóban és figyel engem. Nem bírtam tovább, egyszerűen megőrjített ez a némaság dolog.
-Sajnálom és elmondhatom még ezerszer is, akkor se tudom megváltoztatni a történéseket. - mondtam neki őszintén. - Miért nem mondod el, hogy mit érzel? Miért burkolózol némaságba? Én is átéltem, így valamennyire megtudlak érteni.. - közben végig őt néztem. Nem tudtam, hogy mennyire sikerül rávennem arra, hogy beszéljen, de aggódtam érte, nagyon is aggódtam. - Kérlek... - még mindig őt figyeltem aggódó tekintettel, hiszen szerettem volna segíteni, de úgy nehéz, ha teljesen magába folytja az érzéseit. Majd hirtelen ellökte magát az ajtófélfától és elindult felém, magához húzott és az ajkai megtalálták az ajkaimat. Nem akartam ennyiben hagyni, de most mindennél jobban szükségem volt arra, hogy érezzem a "szerelem apró dolgait". Kezemet a nyaka köré fontam és viszonoztam a csókját.