Damon Salvatore

A zene dallamai elhalkultak, lecsengtek, és nagy nehezen kibontakoztunk egymás öleléséből.
- Igazad van - néztem ki az ablakon, ahol már a fekete égbolt látszott. - Eljött az utolsó esténk is. Olyan fura... azt kívánom, bár otthon lehetnék már a gyerekeknél, és azt is, hogy soha ne kellene elmenni innen - fogtam át a derekát, majd kértem a számlát, és szép borravalót is hagytam ott.
- Menjünk vissza a szállóba. Pakolnunk kell, és holnap reggel kijelentkezni. Holnap estére otthon leszünk.

(hotel, lakosztály)

Elena Gilbert Salvatore

- Nem fogok hozzáérni a gyomrodhoz - vigyorogtam rá szélesen, néha fel-felkuncogva, és egy sóhaj bukott ki a számon.
Hallgattam a fülembe súgott szavakat, és mindvégig mosolyogtam, majd viszonoztam a csókját, és szerelmesen pislogtam a szemeibe. - Ennél szebb nászútat lezáró estét el sem tudtam volna képzelni - mosolyogtam rá, tovább ringva vele a zene lassú ritmusára, és nem is beszéltem tovább... felesleges lett volna. Minden, amit mondani akarhattam volna, fele annyira nem fejezte vlna ki az érzéseket, amelyeket tényleg éreztem... arra csak a szemem volt képes. Akárcsak az övé.
Aztán végetért a zene, bár jóval hosszabbnak tűnt, mint azok, amiket nálunk játszanak... - Ez nagyon szép volt... - mosolyogtam szélesebben, és elengedtem a nyakát, így nézve ki a szabad égre. - Azt hiszem, talán mennünk kellene. Besötétedett... és holnap reggel korán kezdődik a nap... - cirógattam az arcát.

Damon Salvatore

A halomnyi kaját annyi idő alatt ettem meg, míg Elena eleszegette a sajátját. Mikor az utolsó falat is lecsúszott a torkomon hátradőltem, és félig aléltan emésztettem, de Elena nem hagyott kegyelmet, felhúzott táncolni.
- Kegyelem! - motyogtam. - A gyomrom... - öleltem azért magamhoz. - Előre szólok, ha megnyomod a hasam, magadra vess az eredményért - nevettem, és a lassú zenére lépegetni kezdtem Elenával.

https://www.youtube.com/watch?v=TR1ttVCvi_M

- Ki hitte volna, hogy az arab zenében is lehetnek modern és szép dallamok? - súgtam Elena fülébe. - Mennyire illik ehhez a helyhez... és ehhez a pillanathoz - hajoltam oda, és gyengéden megcsókoltam az ajkait.

Elena Gilbert Salvatore

Mosolyogva néztem, ahogy jóízűen lakmározik, közben pedig lassan ettem meg a saját adagomat. Hát engem a jóisten se vett volna rá annyi kajára, amit ő betermelt rövid idő leforgása alatt, de tény, hogy vicces volt, és néha fel is kuncogtam, az arcát látva, ahogy újabb ízeket fedezett fel.
Végül az egészet leöblítettem egy pohár gyümölcslével, és amint láttam, hogy ő is elégedetten teszi le a desszert után a villát, egy csókot nyomtam a szájára. - Egészségére, Mr Salvatore. Öröm volt nézni, hogy ilyen jóízűen evett - kuncogtam, majd felhúztam, és a táncparkettre húztam.
- Tartozik nekem az ígért tánccal - vigyorogtam rá, átfonva a karjaimat a nyakán.

Damon Salvatore

- Marad még itt elég - nevettem, és az asztalon átnyúlva megfogtam Elena kezét, és szerelmesen néztem rá. Csak az zökkentett ki, mikor megjelent a pincér, és egy szekérre való kaját pakolt az asztalra.
- Ezt nevezem! - dörzsöltem össze a kezem elégedetten, és úgy vetettem magam az ételre, mintha nemrég tüntettem volna el a véres sültet. - Ez valami isteni! - hunytam le a szemem ahogy elomlottak számban az ízek. - Egyél ebből a babból... valami fantasztikus - toltam Elena elé a kis tálkát, és magam elé húztam az apró halakat.

Elena Gilbert Salvatore

- Külön hordárkocsi kell neked, ha én ma haza akarlak majd cipelni innen... nemhogy még táncolni veled... - sóhajtottam nagyot pimaszkodva, a hosszú listát hallva, és vigyorogva néztem a pincérre.
- Én narancslevet kérek - mondtam még neki, ő pedig elvonult. - Most ki fogod őket enni a napi kínálatból... - kuncogtam széles mosolygással.

Szerző
Damon Salvatore

- Hal? Jó választás - bólintottam, aztán a pincérre néztem.
- Irja, mert hosszú leszek - vigyorogtam. - Babkrémet kérek pirítóssal előételként. Aztán apró sült halat, feltéve ha szálkamentes. Aztán sült bárányvelőt, töltött karfiolt, és a végén narancsos rizspudingot - csaptam össze az étlapot. - Szeszes italuk van? - kérdeztem, de a pincér csak megrázta a fejét, és valami olyasmit magyarázott, hogy tilos.
- Jó, akkor ananászlét. Neked is jó lesz? - kérdeztem Elenát.

Elena Gilbert Salvatore

Én is bámulni kezdtem az étlapot, és nagyot sóhajtottam. Volt választék bőven. És eléggé jól is hangzott minden...
- Én valami halat szeretnék. Legalább ezen a héten szereljek fel fehérjéből - mosolyogtam. - És valami köretet mellé, mondjuk... ezt az izét... - böktem értetlen pofával az étlapra. Valami itteni köret volt, csak a benne szereplő zöldségek voltak felsorolva angolul.

Damon Salvatore

Kézen fogtam Elenát, és besétáltunk az étterembe. Tényleg hangulatos volt. Nem túlzsúfolt, bár nem is néptelen. Pont tökéletes.
Egy üres asztalhoz kísértek bennünket, és a pincér kezünkbe nyomta az étlapot.
- Mázlink van - néztem Elenára. - Angolul is itt van az ételek neve. Legalább tudni fogjuk, mit is eszünk - böngésztem a kaják között, és rájöttem, hogy ezt mind, egy ültő helyemben képes lennék felfalni.

Elena Gilbert Salvatore

Követtem Damont, hogy aztán lefékezzem ott, ahol ő is megállt, és bámult befelé. A zene hallatszódott odabentről, és ez rögtön valami melegséget adott a helynek.
- Szerintem menjünk. Egyszer élünk, nem? - kacsintottam rá, majd besétáltunk, mire egy szorgoskodó nő egy szabad asztalhoz kísért minket, és volt akkora szerencsénk, hogy beszélt a nyelvünkön.

Damon Salvatore
(hotelszoba)

Nem kellett túl messze sétálnunk, talán fél óra bolyongás után találtunk egy kimondottan hangulatos kis helyet. Nem volt nagy, de szinte hívogatott be a lámpák színes fénye, és a halk zene, ami áradt az utcára bentről.
- Nekem tetszik - fordultam Elena felé. - Bemenjünk?