Nos, azt hiszem minden lány azt szeretné, hogy tündérmese legyen az élete. Még akkor is, ha nem vallja be. Legyen egy fehérlovon – vagy csinos autóban – herceg, meg egy kastély – vagy egy kertvárosi emeletes ház, vagy éppen egy manhattani penthouse, - és boldogan éljen, amíg meg nem hal. Jó, ennek a fordított verzióját, hercegnővel, meg nagy mellekkel akarják a pasik… mert ki ne akarna magának boldog és gondtalan életet? Na, most elmesélem nektek az én tündérmesémet.
Mint minden mese főhőse, az én életem se kezdődött valami döccenőmentesen… Még egész csecsemőkoromban, egy gonosz sárkány felgyújtotta az autónkat, és egy misztikus csodalény – nevezzük vámpírnak – megmentette az életemet. De nem… nem ő a lovagom. Egyrészt, én még kicsi voltam, akkor, konkrétan pár hónapos, azért ennyire beteg senki nincs remélhetőleg… másrészt, az túl egyszerű lenne és rövid történet, ugyebár.
De ő is lovag volt, valahol… az én szememben, azt hiszem. Igazából azóta is felnézek rá, de a mesében ő lenne a varázsló a főhős mellett, aki tanácsokkal látja el, meg mondjuk helyrepofozza, ha valami hülyeséget akar csinálni. Mint a mai világban egy normális testvér, vagy nagybácsi, ha muszáj elhelyeznem valahol Marcelt.
Szóval, ez a misztikus lény elvitte a hercegnőt, vagyis engem, egy kastélyba, ahol a nagynéni és nagybácsi lakott… Igazából, tényleg kastély volt, legalábbis az én szememben. Na jó, nem csecsemőként, akkor még nem fogtam fel az ilyen dolgokat. De a lényeg, hogy ők dúskáltak az aranyban, ezért boldogan magukhoz vették a hercegnőt és sajátjukként nevelték, mivel az élet oly’ kegyetlen volt velük, hogy nekik ezt nem adta meg. Mily’ szomorú dolog…
Boldogan teltek, röpültek az évek, a hercegnő szépen felcseperedett, igazi úri hölgyet faragtak belőle… ő pedig boldogan élt… na nem amíg meg nem halt. Az a része még nem következett el… és az én történetemben nem is fog, sajnálom srácok.
Egyszer, egy szép tavaszi napon, az iskolából hazafelé menet a hercegnő olyannyira elkalandozott gondolataiban, hogy észre se vette, hogy kishíjján elüti egy autó. Bizony, ezek a fránya autók, már másodjára vették el majdnem az életét, de ezúttal is megmentette az életét valaki, aki kivételesen nem egy misztikus lény volt, viszont lovagnak már nagyon is lovag. Mondhatni a herceg a fehér lovon. A hercegnőnket pedig pillanatok alatt levette a lábáról. Na, ez már hihetőbb, mintha Marcel lett volna az a herceg, ugye?
Ez a herceg, akit Vittornak hívtak, udvarolni kezdett a hercegnőnek, aki először nem akarta beadni a derekát, hiszen úrihölgy, vagy mi a fene, de végül adott a csábításnak és innentől kezdődnek a bonyodalmak. Mert minden tündérmesének van árnyoldala, ugyebár… Csipkerózsika is megszúrta az ujját, Hófehérke is beleharapott abba az almába… hát én is beleharaptam a sajátomba.
A hercegnő vakon követte mindenhova a hercegét, mindent elhitt neki és mindent megtett, amire kérte. Hogy bolond volt –e? Feltehetőleg igen… de hát, ezt teszi az emberrel az a bizonyos 7 betűs szó… megbolondítja és elvakítja.
Azonban a herceg egyre furcsább és mondhatni durvább dolgokra kérte a hercegnőt, aki kezdett már kételkedni abban a 7 betűs szóban, és úgy azt egész dologban. Abban, hogy ez valóság e, nem csak valami rémmese, vagy valami gonosz boszorkány műve… de szépen, lassan kiderült az igazság. Bizony a hercegnőt tőrbe csalták és a herceg a fehér lovon inkább sötét és gonosz volt… a mesék vasorrú bábája, vagy a modern kor pénzéhes rosszfiúja.
A hercegnő szabadulni akart, ugyanis olyanokra kérték, hogy lopjon, csaljon, hazudjon… de már késő volt, túl sokat tudott. Fenyegették, zsarolták, hisz megmentette a herceg az életét, hát nem jár ezért némi hála? Azonban a hercegnő, mivel viszonylag tiszta élete volt eddig, nem gondolta, hogy bele akarja ártani magát olyan alvilági és gonosz dolgokba, ami mások életébe, vagy szabadságába kerülhet.
Fenyegették kínzással, rablással, sőt, szerettei halálával is, de még a saját életének elvesztésével is, ezért a hercegnő csak tűrt, és folytatta… Egészen addig, amíg nem talált egy kiutat magának. Mivel eleget tudott, úgy döntött, hogy megkeresi a kiútját, aki a mesékben mondjuk a vadász, aki megmenti Piroskát… Elment tehát a nagykutyákhoz és kitálalt mindent, azonban a vasorrú bába és csapata nem gondolta ezt túl jó ötletnek… és üldözni kezdték a hercegnőt.
Nos, a hercegnőnek egy ember jutott eszébe, akihez menekülhetett, így hát felült a varázsszőnyegre és elrepült New Orleansba, hogy meglátogathassa azt, aki egyszer már megmentette… és akinek kezében a kulcs lenne, amivel erősebbé tehetné magát a védtelen hercegnő és szabaddá is…
Elvégre, ha ráveszem Marcelt, hogy változtasson át, akkor nem fognak tudni megölni… láttam, hogy ő mire képes… és tudom, biztos vagyok benne, hogy meg tudom győzni, még ha nehéz is lesz. Eltökélt vagyok és megkapom, amire vágyok.