Megszabadított a felsőmtől, miután elengedtem kezeit... könnyebben tudott cselekedni így, mint falra kenve, nemde? S felettébb szórakoztató is, hiszen a kezei nem éppen... haszontalanok. Főleg ahogyan ő használja őket... hhmmm... a gondolattól is bezsongok, ahogy elképzelem, vagy csupán visszaemlékszem arra, hogy milyen volt vele legutoljára... mikor testem az övével érte el az élvezetek tetőfokát... emlékeztem arcának, testének rezdüléseire, kéjes nyögéseire s sóhajaira. Mindezek olyan emlékképek, melyeket amnézia sem lenne képes kitörölni az amúgy rettentően jó memóriámból. Csókjai mellkasomat érintették, míg ujjai cirógatóan száguldottak végig hasamon, s megállapodtak a célnál. Ahogy bontogatni kezdte az övemet, már pontosan tudtam hogy mi a végkifeljet, de mikor megkaptam, s egy élvezetteli nyögés burjánzóan elhagyta ajkaim közét, rögtön jött a csalódás, mert alig pár másodperc múlva már nyoma sem volt.. sem neki, sem az ügyes, rendkívül érzéki ujjainak. Követtem őt tekintetemmel, alakját már nem takarta más, csupán egy selyembugyi és egy fekete, csipkés melltartó. A nadrágja úgy csúszott le azokon a csinos lábakon, mintha soha nem fedte volna el semmi... nagyot nyeltem, de tudtam, ez a játékának része... és ha követem, talán ismét visszaszerezhetem az irányítást. Csupasz mellkassal követtem őt, a ringó csípőt, mely eltűnt a hálószoba ajtajában, majd mikor széles és lehengerlő vigyorral beléptem, már a párnák és lepedők tömkelege közül pillantott vissza rám. Ajkam még ravaszabb vigyort vett magára, de tudtam, hogy ha így haladunk, előbb-utóbb felrobban a testem már attól, hogy őt így látom. - Biztosan szavakkal kell elmondanom, hogy mit adok cserébe? - kérdeztem, miközben vállammal megtámaszkodtam pár pillanat erejéig az ajtófélfában, féloldalas mosolyom nem szünetelt, de nem bírtam sokáig, megindultam felé. - Először csak hanyatt döntelek az ágyon... végigcsókolom a tested minden porcikáját... olyat is, amelyről úriember nem beszél... - kacsintottam rá, miközben alsó ajkamon végighúztam nyelvemet kacéran és szemtelenül. - Tedd meg... és tökéletesen fogom demonstrálni azt, amit elkezdtem neked... felvázolni.. - álltam meg az ágy előtt, és kezem felé nyújtottam, hogy álla alá nyúljak, és gyengéden végigsimítsak már csupasz vállán.
Egy pillanatra bizonytalanság csillan tekintetem mélyén. Félelem, talán, bár persze, ezt sosem ismerném el. Mi van ha szórakozik és én ma éjszaka nem csak a testem adom neki de a lelkem is, ő pedig bosszúja gyanánt kitépi azt belőlem? Nem bírom közel engedni magamhoz újra, képtelenség, hogy újra levegyen a lábamról. A francba is, szeretem pedig tudom, hogy nem szabadna. Csókjaira azonban testem önkéntelenül reagál és mire észbe kapnék, mikor még megálljt parancsolhatnék, testem válaszol. Amilyen rohadék, pontosan tudja, hol kell érintenie, hogy mikor kezeimet a falnak szorítja, mérhetetlenül felhergel. Gyűlölöm elveszteni az irányítást testem felett de amit még jobban gyűlölök, az az érzés, amit ő vált ki belőlem, mikor átveszi a vezetést kettőnk játékában... mert soha, senki nem volt képes elérni, hogy ezt élvezzem de ő igen. Ó, hány alkalommal feszült meg a testem majd hullott ismét alá kezei között, mikor végre behódoltam erejének... s hogy szerettem dacolni vele, hogy újra átéljem az érzést, amit senki más mellett nem találtam meg, egyedül Victor oldalán. Csípőjét nekem tolja én pedig belenyögök csókjaiba, fogai finom csipkelődésébe nyakamon, a barbár vadságba, amivel letépi rólam a felsőt. Elmosolyodom csókunk közben, ujjaim elvesznek rövid tincseiben mire ő szemét módon elhúzódik és már folytatja is a dominálást kettőnk csatájában. Parancsol és tudja, hogy nem fogom megtenni amit akar, ahhoz túl makacs, túl dacos vagyok. Felhergel, ingerel, holott tudja, hogy az övé akarok lenni, hogy az övé leszek ma éjszaka, hogy nem csak a testemet fogja megkapni, hanem ismét a markában tarthatja a szívemet. - Én megvagyok így is... - suttogom miközben ujjaim az övbe csúsznak és pimaszul lépek közelebb hozzá de nem érintem, még nem. - Ellenben rajtad, rohadt sok a gönc. - ujjaim feljebb futnak és azonnal lehúzzák felsőtestéről a pólót. A hegek, melyeket annyiszor csókoltam, most is mellkasán pihennek és én újfent végigcirógatom őket ajkaimmal, még ujjaim könnyedén oldják az övet és a nadrág gombját, hogy egyetlen határozott érintéssel illessem férfiasságát. Felsóhajtok, ajkaimba harapok, eleresztem és ellépek tőle. Nem várom meg a reakcióját, azonnal a háló felé indulok és megszabadulva nadrágomtól, melltartóban és csipkés franciában, térdre ereszkedve a puha paplanokon várom belépő alakját. Ujjaim vállamra simulnak mikor megjelenik és finoman, lassan, sőt, számító mozdulattal ejtem a pántok végig balomon. Ajkamba harapok újfent még balomat felé nyújtom és hívogatóan intek ujjaimmal. - Mit kapok ha vetkőzőm neked? - kérdem hirtelen és játékos fény csillan tekintetemben. Tudom, milyen nagyon vágyik rám, mert én is épp ilyen mocskosan akarom őt magamban. Azt akarom, hogy kitöltsön, hogy testünk eggyé váljon a bársonyos paplanok fogságában, megfulladjunk csókjainkban, felemésszen minket a szenvedély, mi olyan alattomosan keringőzik velünk már túl hosszú ideje.
to olivia; your heart is mine... and mine is yours
+18
Döntött. A vágy már szinte felemésztette a testem, úgy vágytam arra, hogy adja meg az irányt... vagy lökjön el magától, s én lehetőséget kapjak arra, hogy hidegvíz alá álljak, vagy szorítson még inkább magához, s mutassa meg, hogy jelentett számára mindaz valamit, mely egykoron történt közöttünk... s mely történt közöttünk mostanában. Nem tudom, mi ez az érzés... életem hosszú évei alapján egyáltalán nem ragaszkodtam az érzelmekhez... talán ezért nehéz megfogalmaznom magamban az ilyesmit. Megfogtam két kezét, és feje fölé szorítottam a falon. Kényelmes helyzet volt, számomra legalábbis. Izgatott a tény, hogy én vagyok az erősebb, s most jelenleg én irányítok... ami nem egyenlő azzal, hogy magam is szeretem, ha ebben a helyzetben uralkodnak felettem. De egyelőre ez az én jogom... Ajkam levándorolt a nyakára, gyengédgségem átment vad hévbe és szenvedélybe, majd elengedve egyik kezét egy rántással tüntettem el útba kerülő felsőjét, melyet a partin viselt. Szép ruhadarab, de annyira nem, hogy rajta kelljen maradnia. Egy vigyor jelent meg ajkam sarkában, miközben csípőmet az övéhez feszítettem, s már ekkor érezhette, hogy a vérem mennyire tüzel, s hogy én magam mennyire vágyom rá.. ha most ellökne, valószínűleg én magam dőlnék bele egy karóba. - Vetkőzz le! - szakadtam el végül tőle, tekintetemmel lehengerlően vizslatva csipkés melltartóját, és teljesen eleresztettem. Látni akartam, ahogyan minden ruhadarab elhagyja teste érintését. A vér egyetlen testrészem felé száguldozott, és maga a gondolat, hogy hamarosan fedetlen, csupasz bőrét érinthetem... felért egy valódi kielégüléssel. Én magam sosem szerettem, ha a nők ellenállnak. De Oliviával ez szinte világ életemben játék volt... még ez az elmúlt pár hónap is... "játék". Amire megérte várni...
Mikor végre megérkezünk, hidegen fonom össze magam előtt karjaimat. Nem arról van szó, hogy nem érzem biztonságban magam a lakásán csak éppen arról, hogy túl sok emléket ébreszt bennem ez a hely. Máris látom magunkat, ahogy a kanapén pihenünk, ujjaink egymásba fonva, magához von, az ölébe, megcsókol... ajkai elvesznek tincseim között, ujjai tarkójára futnak, ölelem s nem ereszt. Elmerülök benne, ő is bennem, csípőm mozdul, táncot lejtek neki. Egész éjjelen át tart nászunk, hogy reggel a nap sugarai mezítelen bőrünket cirógathassák. Nagyot nyelek. Hallgatom szavaim és megcsóválva fejem lépek hátrébb. Nem, nem lehet. Nem engedhetek a csábításnak, nem köthetek ki a karjaiban, nem szerethetek ismét belé mert soha többé nem akarnák más karjaiba zuhanni, mint az övéibe. Gyűlölöm vágyni őt, mégis testem megálljt parancsol és nekem nincs hova menekülnöm, mikor hátam a szobaajtónak feszül. Tekintetem az övét keresi, ujjai szőke tincseimbe futnak és én felsóhajtok közelségétől. Le akarom ereszteni a falat, mit magam köré vontam, mi eltaszítja magától azt, amire vágyik. Megragadom arcát mielőtt megcsókolna, mielőtt bármi történne. Erősen tartom de nem tudok megszólalni. Hagyhatott volna meghalni, elvérezni. Megkaphatta volna a bosszút amire oly nagyon vágyik és amelyet talán meg is érdemel. Persze, nem ringathatom magam, abba az álomba, hogy nem töri ki a nyakam és tesz olyanná mint ő maga. Megteheti. A vére bennem kering. Egyetlen mozdulat és elég, hogy elkárhoztasson... végül is miért ne? Remek bosszú lenne, ha vámpírrá tenne. Beleőrülnék és végeznék magammal. Mi sem lehet nagyobb öröm számára... - Helyes... - suttogom s átszakítva az apró de annál ingerlőbb távolságot csókolom meg a vágyott ajkakat. Először csak ízlelgetem majd magamat nem türtőztetve s kínozva tovább adom át testem a szenvedélynek, a bennem lángoló kéjnek. Akarom őt és ő is akar nem, kár volna tagadnunk. Tudom, hogy megölhet de ha ma éjjel meghalok, a karjaiban akarom tenni... mert ha végez velem és visszatérek, megölöm őt, majd végzek magammal is.
Mit tehettem volna kérése ellen? Miután vérem lecsordogált torkán, s érzékeltem magam is, hogy sérülése halovánnyá válik, majd teljesen eltűnik... nem tudtam nemet mondani neki. Szavaim édesen csengtek szájából, ahogyan megismételte őket, s nem tudtam, mi lenne ebben a pillanatban kegyesebb halál: megkapni őt... vagy szenvedni a vággyal, melyet folyamatosan gyújt bennem puszta közelségével. Olyan ő nekem, mint forró láva, mely végigfolyik testemen, s eléggé pozitív hatást gyakorolt rám, nem lehet kétséges. - Teljesítettem kérésedet. Elhoztalak onnan. - súgtam, s nem engedtem el mindaddig, míg a szoba ajtaja be nem csukódott hátunk mögött. Akkor megálltam ott, egy méter távolságot engedve meg közöttünk, és félrebillentettem fejem, hogy végigmérjem. - Ha most... nem égne bennem olyan heves parázs, amelyet puszta érintéseddel ébresztettél bennem.. - súgtam lehengerlően, szinte fuldokolva a tűztől és szenvedélytől, miközben lassan de biztosan megszegtem a távolságot, és ott termettem előtte. -, képes lennélek elengedni. De így... ha könyörögnél sem menne... - fejeztem be végül a mondatot fuldoklódva, majd ujjaim szőke tincseibe mélyedtek, és egy centire hajoltam szájától, hogy érezzem tüzes lélegzetét. Vágytam rá. Hogy mióta? Mióta csak megláttam... meg akartam kapni. Azt akartam, hogy a szenvedély úgy ragadjon el mindkettőnket, mint előtte még soha senkit.. minket sem..
Kezdőlap
