Gyerekes álom mindaz, melyet egy-egy ember dajkál magában. Gyerekes mindaz, amit megpróbálnak elérni csak azért, hogy boldogok legyenek. Egy autó megszerzése, egy gyermek születése... mind olyan kevés, mind olyan apróság, ahhoz képest, amire már én vágyom évek óta. Nevetséges rögeszme tán, de tudják mit?! Nem bánom. A húgomat akarom. És ehhez ki kell használnom egy régi barátságot, mely sokat jelentett egykoron, de ma már talán mégsem jelent annyit, hogy ne legyek képes bántani Katerina Petrovát. Nevetséges életet él, vagy nem? Hol jó, hol mindennél gonoszabb... hol esendő... nehogy azt higgye, nem tudok róla semmit sem! Kinéztem az ablakon, mikor bevonultam az egyik fülkébe. A vonat már közeledett ahhoz a bizonyos kis városhoz. Mystic Falls. Kiderül, itt valóra válhatnak-e az álmaim. De hiába figyeltem kifelé, akaratlanul is éreztem, és érzékeltem, hogy valaki közeledik a fülkeajtó felé.
Ücsörögtem, az étkező kocsiban és iszogattam a boromat, a magazinom olvasgatása közben, és jókat derültem a családok és más párok magán beszélgetésein, vitáin. Lassan közeledett a vonat Mystic Fallshoz, és már eléggé untam magam az étkező kocsiban, ideje hogy vissza térjek a kabinomba, gondoltam magamban. Az én helyemet elfoglalták ezért tovább keresgéltem, nem szerettem volna egy zsúfoltba becsücsülni, éppen eléggé szomjaztam már a vérré és ha közelebbről érzem még nehezebb megállni. Ennyi ember előtt meg elég érdekes lenne vért szipákolnom, vagy akár csak elővennem a poggyászomból. Egy olyan kabinhoz értem ahol csak egyetlen nő ücsörgött látszólag a gondolataiba mélyülve, benyitottam. -Elnézést, van itt szabad hely?
A hozzászólást Elizabeth Kathrin Weston összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jún. 28, 2013 4:55 pm-kor.
Meglepve fordítottam tekintetem a fülke ajtaja felé. Meglehetősen bátornak kell lennie ahhoz valakinek, hogy engem csak úgy megzavarjon, de üsse kavics, elviselem! Elvégre nem beszélgetni akar velem. Remélem. - Foglaljon csak helyet! - biccentettem felé a kecses mosolyommal, és arckifejezésemmel, ami leginkább az úrinőkhöz illett, és rendkívül büszke voltam arra, hogy ilyen is tudok lenni, ha akarok. Elvégre... valamire nekem is büszkének kell lennem. A külsőmre az vagyok. Az eszességemre méginkább. - Ön is Mystic Fallsba igyekszik? - kérdeztem, de nem azért, hogy beszélgetést kezdeményezzek. Ez csupán... kérdés volt, meddig kell a társaságát élveznem. Jobb szerettem a magányt. Ám ha a kedves ezt észreveszi, itt háború fog kezdődni. Én pedig vért folyatok, ha ez kell a befejezéshez.
-Igazán kedves. Köszönöm. Remek, pont egy ilyen goromba nőt kellet kifognom és az a műmosoly, hát lehet tanulnom kéne tőle. Lehet, hogy nem véletlen, hogy csak egyedül van egy egész kabinban. Látogassunk csak bele a fejecskéjébe. Amíg az ülésre helyeztem a fenekem, közben hátra csaptam a hajam és megpróbáltam behatolni az elméjébe de nem ment. Remek, nem ember, az már biztos, de akkor vajon mi? Közben kérdezett. -Igen. Feleltem nemes egyszerűséggel. Na ez meg mire volt jó? Lehet máris tudja mi vagyok? Mégsem lesz olyan unalmas az út hátra lévő része. Jobb lesz vele vigyáznom. -Ezek szerint ön is éppen oda tart. Járt már ott, máskor is? Én most megyek oda először, és talán tudna ajánlani egy jó hotelt nekem. Tartsd csak szóval, ha esetleg tudja is ki vagy legalább ne higgyen tapasztaltnak, és kövesd el a kezdők hibáit, míg kielemzed, és kideríted mivel is nézel éppen farkas szemet. Közben igyekeztem kerülni a tekintetét és a kezemben szorongatott magazin címlapjára pillantottam néha.
A hozzászólást Elizabeth Kathrin Weston összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jún. 28, 2013 4:55 pm-kor.
Továbbra is az ezer dolláros mosoly csillogott az arcomon. Bájvigyor, ennyi az egész. Ezt a sok-sok évem alatt már úgy megtanultam, hogy szinte tanítani lehetne. Nevetséges, de néha tényleg beválik. Ott legalábbis, ahonnan jövök, bevált. - Pompás! - mondtam hirtelen kitörve, mintha tényleg lelkes lennék attól, hogy egészen Mystic Fallsig élvezhetem eme nagyszerű társaságát ennek a vámpírnak. Rájuk amúgy is allergiás vagyok. Bár Katerina is az. De hát ő sem a szívem csücske az utóbbi időben. Ember korában még más volt... de akkor én is más voltam. - Nem, sajnálatos módon, az elmúlt ötszáz évben még nem sikerült Mystic Fallsba látogatnom. - vontam egyet a vállamon, miközben oldalra billent a fejem. Tudtam, hogy mit mondtam. De nem zavartattam magam. Éreztem, hogy természetfeletti.
Nem semmi, 500 év, most tényleg ennyire öreg, vagy csak elakarja hitetni velem. Teljesen mindegy, végül is tudja mivel áll szemben, csak ne szeretnék biztosra menni, de néha belefér egy kis kockázat és lehet még élvezni is fogom. Bezártam a magazinom és teljesen rá figyeltem már.
-Szép kor, sok minden láthatott már. Szeretnék én is, legalább ennyi évet megélni. De ha ön boszorkány, bocsássa meg ha tévednék, nem kéne már régen halottnak lennie? Egyébként meg hagyja ezt a mosolyt, lehet hogy másoknál nyerő, de nem áll jól magának.
Lehet, hogy nem kéne felbosszantanom, de szörnyen idegesítő az a mosoly. És az a felsőbbrendűség és arrogancia ahogyan beszél, mintha direkt provokálni szeretne akkor pedig miért ne játsszunk egy kicsit vele.
-Mivel ilyen jól összebarátkoztunk, (most nekem ült ki gúnyos mosoly az arcomra) és mind a ketten Mystic Fallsba megyünk, ki ki a saját céljaiért terveiért, ha csak nem kirándulni szeretne. (nevetek) Tehetne nekem egy apró szívességet, és majd viszonzom ha kéri. Egy lady mindig állja a szavát.
Utaltam én is a koromra ezzel, hogy nem érdemes lenéznie és ismerhetek én is pár dolgot ami neki nem lesz kellemes.
A hozzászólást Elizabeth Kathrin Weston összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jún. 28, 2013 4:54 pm-kor.
- Hm... meglehetősen bátor dolog így beszélni egy boszorkánnyal - mértem őt végig eléggé lekezelően, hiszen... nekem ez általában alap. Nem szoktam jópofizni, az én szememben mindenki egyenlő egy darab hangyával, akiket egyszerűen el lehet taposni. És ezennel ennyi. Ezen nincs mit regélni, nincs mit vitázni. - A boszorkányok nem olyan ostobák, hogy ne tudják megállítani az öregedést - billentettem oldalra a fejemet. Mintha vétek lenne ilyet tennünk. Ők nem öregszenek, de nekünk tilos megállítani ezt a folyamatot? NEvetséges. A szavaira figyelmesen felemeltem a fejemet, és meglepődötten néztem rá. - Milyen alku? Ajánlat? - néztem rá értetlenül.
- Nézze el nekem, de ön sem a kedvesebb, oldalát mutatta. Beképzelt perszóna, de elég öreg ahhoz, hogy megtudja csinálni ami nekem kell. -Természetesen, egyszóval sem akartam megsérteni a boszorkányokat, csak eddig még személy szerint csak olyannal találkoztam aki, vámpírrá változott, hogy örökké élhessen, de mindig lehet valami újat tanulni, még nekem is. Ha nem is nagy, de legalább érdeklődést mutatott a felvetésemre, biztosan komoly dologra készülhet MF-ben, ha elgondolkodott egy pillanatra is. -Előbb szeretném tudni, benne van-e az egyességben? Nem szeretném, ha más is tudna mit akarok úgy, hogy nem egyeztem meg. A boszorkányokat szava tartóaknak ismertem meg és segítőkészek mindenben amíg az a dolog nem sérti a természet rendjét.
A hozzászólást Elizabeth Kathrin Weston összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jún. 28, 2013 4:53 pm-kor.
- Talán mert egyáltalán nincs kedves oldalam. Erre nem gondolt? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Ostobaság rólam azt hinni, hogy tudok gyengéd, vagy kedves lenni. Egyetlen személlyel igen, de ő történetesen nem vámpír. Ez a nő meg igen. Velük eleve nem vagyok kedves. Felvontam a szemöldökömet. Egyezség... úgy tűnik, nagyon is tisztában van azzal, hogy egy boszorkány mindig állja a szavát. - Mégis, miféle egyezség? Valami konkrétum? AKkor talán meggondolom a dolgot - vontam egyet a vállamon vigyorogva.
-Kedvesem, mindenkinek van kedves oldala. mondtam széles mosollyal az arcomon. Talán csak azzal van a gond, hogy nem vagyok elég szimpatikus vagy az a gond, hogy vámpír vagyok? Én sem szívlelem mindet elhiheti. Felkeltettem az érdeklődését ezzel az alkuval, lehet hogy egy keveset elárulhatok neki. Lassan felálltam és azzal a lendülettel már ültem is le vele szemben. -Ön készít nekem valamit, a jövőben pedig kérhet tőlem majd ön is valamit, hacsak nincsen szüksége pénzre vagy bármi másra. Tudja, hogyan működnek a napfénytől védő ékszerek, nos nekem pont az ellenkezőjére lenne szükségem, ami megszünteti ennek a hatását. Remélem nem fog kérdezősködni, csak válaszol igen vagy nem. Ha nemet mond majd keresek valakit MF-ben aki elkészíti, bár jobb lenne már úgy oda érnem, hogy ez a rendelkezésemre áll. Miért út közben jutott ez eszembe, New Yorkban már régen készen lenne.
- A vámpírok azok vámpírok. Valamiben mindegyik egyforma. Márpedig hogy vérrel táplálkoznak. A "normálisabbak" mégpedig embervérrel. És már megbocsásson, minket boszorkányokat a vámpírok istenien tudnak zsarolni, ha akarnak valamit. Van néhány tisztességes, de mégis több van azokból, akik képesek bárkit megölni, hogy megkapják, amit akarnak - jelentettem ki eltökélten. Igen, ez így van. Némelyik kegyetlen... legyen szó bármiről. - Hm... és mégis... kinek szánja ezt? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Nem lehetetlen varázslat. De ha akarja, akkor tájékoztatnia kell.
Ezt a gyűlöletet, pusztán csak mert vámpír vagyok, mintha én választottam volna, hogy az lehessek. De biztosan megvan rá az oka amiért gyűlöli őket, de ez engem nem igazán izgat. -Nem tagadom, én is emberi vérrel táplálkozom, de már vagy kétszáz éve nem öltem meg egyet sem. Ennem pedig kell ezt meg maga sem vitathatja. Ami a boszorkányokat illeti a saját bőrömön tapasztaltam már, milyen az a bűbáj amit erővel csikarunk ki, vagy milyen az amit kapunk akár csak úgy, vagy valamiért cserébe. Legyen szó bármiről is. Talán sikerül meggyőznöm, hogy a tisztességesebbekből származom, és hajlandó lesz segíteni. -Pusztán csak önvédelemből, annyi szépet hallottam Mystic Fallsról, hogy nem árt egy kis elővigyázatosság. Hmmm.. de kis kíváncsi. Ha nem lennének pletykák az ősi vámpírok itt létéről biztosan nem jövök ide és másra bízom ezt a dolgot, de szeretnék eggyel találkozni, lenne egy pár kérdésem a számára.
Nem volt túl sok kedvem hinni neki, de mégis mit tudtam volna tenni? Jobb ez így... az igazság az, hogy bármit is mondjak, bármikor képes lenne kinyírni engem vagy ő, vagy valaki más. Inkább nem akarok kockáztatni semmit. Nem feledhetem, hogy komoly céljaim vannak. Méghozzá Zooey... és nem hagyhatom veszni holmi vámpír miatt, aki szereti a vért, de embert nem öl. - Elővigyázatosság mindenhová kell - köszörültem meg a torkomat. - Talán megteszem magának. De nem egy vonaton. Remélem, ezt maga is meg tudja érteni - kacsintottam rá meglehetősen szemtelenül.
Elmosolyodtam a kacsintásán aztán belekotortam a táskámba, kerestem egy névjegykártyát és egy tollat majd a hátára ráírtam a saját számomat. Nem nagyon füllik a foga ehhez az üzlethez, de nem fogom elveszteni a fejem, mindig volt és mindig is lesz valahogyan. -Tessék, ha esetleg majd ráér, és lesz kedve megcsinálni, hívjon fel. Egyet értek elég kockázatos lenne itt varázsigéket mormolni amikor bárki bejöhet. mosolyodtam ismét rá. -Lassan megérkezünk, jobb lesz ha utána nézek a csomagjaimnak, hogy biztosan lekerüljenek a vonatról. Remélem sikerrel jár MF-ban, bármiért is utazik oda. kacsintottam búcsú képen oda. Jó lett volna egy ilyen erős boszorkány szövetségesként, de szörnyen bizalmatlan és én nem fogom erőltetni a dolgot. Ha akar majd megkeres, de mindenesetre nekem nagyon szimpatikus a stílusa.
Távozni készült. Remek. Sajnálatos módon, szükségem van valami "munkára" itt is, míg nem jövök rá, hogyan segítsek Zooey-n. Hiszen az utolsó hozzávaló még hiányzik. Katerina vére! - Várjon - állítottam meg ezzel a szóval, majd ránéztem, és kíváncsian meredtem tekintetébe. - Rendben, megteszem. De azzal a feltétellel, hogy... ha a jövőben bármit kérnék öntől, maga is megteszi nekem szemrebbenés nélkül!
Remekül jönne számomra a segítsége már ha benne van a dologban, és nem ellenkezik, de persze egyenlőre semmi olyat sem mutatott, hogy tényleg megakarja tenni ezt nekem, ezért pedig felesleges már a társaságom. Ő se kedvel engem, és én sem őt, szóval.. ez amolyan kölcsönös viselkedés egymással szemben. Csak annyit kértem tőle, hogy tegye meg nekem azt, hogy meglehessen törni a napfényvédő gyűrű hatásosságát, és nem pedig azt, hogy égesse porig ezt a várost.. amelybe jövünk majd. -Persze várok.. Végül is miért ne?!-Fordulok felé, miközben kérdően pillantok rá, hogy most még is mit akarhat tőlem? Hisz az előbb már odaadtam neki a névjegykártyát, amire még a számomat is ráírtam, nem? Akkor meg minek állít meg? Veszek egy mély levegőt, miközben figyelem őt. Nem sokára meg hallom azt, hogy miért is állított meg engem, szóval.. benne van a dologban. Elmosolyodok, miközben sikeresen nyugtázom, hogy ez a dolog meg van.-Köszönöm szépen!-Felelem egyszerűséggel.-Természetesen bármiben számíthat rám, amit csak kér, de előbb legyen meg az, amit mondtam, vagyis.. kértem.-Felelem őszintén, miközben elégedett vagyok ezzel a dologgal, hisz benne van. Ez nap fénypontja, én úgy hiszem..
//Nos, mivel nem az előző user vagyok, ezért kissé nehéz ennek a karakternek a vitele.. sőt mi több ez az első női karim, szóval.. nézd el nekem ezt a szörnyű reagot
Visszafordult felém. Ebből már tudtam, hogy olyan ajánlatot mondtam számára, ami talán tetszhet neki. Vagy legalábbis... ez még nem volt konkrét ajánlat, éppen ellenkezőleg. Ez egy... kezdetleges megállapodás volt, mely valószínűleg folyamatosan bővülni fog még. És nekünk kell majd gondoskodnunk arról, hogy ez így is történjen. - Remélem, nem ver át - billent oldalra a fejem. - Tudnia kell, hogy nem jó magára vonnia egy boszorkány haragját. S mi több... jobb lenne, ha egyáltalán nem packázna velem. Nem tudja, mire vagyok képes - sóhajtottam fel.
Igazán örömömre szolgáló tény, hogy benne van a dologban, és nem utasítja el eztet.. viszont számolnom kell azzal, hogy cserébe nem akármit fog tőlem kérni. Én nem vagyok ez ellen, de remélem nem lehetetlenséget kell majd csinálnom neki, hisz azért én sem vagyok képes mindenre. -Nem fogom átverni.. A szavamat adom, hogy bármiben számíthat rám, hisz az egyességünk így szól, nem?-Vonom fel kérdőn a szemöldökömet, miközben a szemeibe nézek.-Egyáltalán sem célom az, hogy magamra vonjam a haragját.. sőt mi több a lehető legjobb üzletet kötöttük meg, én úgy hiszem. Mindketten tartjuk magunkat az előírt dolgokhoz, és ennyi.-Mondom egy mosollyal az arcomon. Én nem verem át őt, és tartom magam ahhoz, amiben megállapodtunk, de ha ő ehhez nem úgy viszonyul, akkor az egyességet felbontom..
Az, hogy miként fog alakulni ez a szövetség... vagy nevezzük inkább törvényszerű megegyezésnek és fegyverszünetnek ezt a békeféleséget az ő fajtája és az én fajtám között... hát, mit is ne mondjak...? Eléggé érdekes. De hát mindannyian ilyenek vagyunk. Mármint mi, boszorkányok. Mindig arra az oldalra állunk, ahol többet kaphatunk. És hát... ez most egyelőre úgy fest, hogy a jobbik oldal. - Talán jobb lenne, ha adna valami elérhetőséget is. Tudja, valahogyan meg kell találnom. És nem vetném be rögtön a varázserőmet, hogy csak úgy simán... megtaláljam. - csettintettem egyet az ujjammal mintegy jelzésként, hogy jobb lesz, ha valami támpontot ad nekem, hol keressem majd őt.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Szept. 07, 2013 4:03 pm
Nekem személy szerint csak jól jön az egyezség, ami persze lehetőleg most neki is a hasznára válik szerintem, hisz nem kis dolgot kérhet majd cserébe. A lényeg voltaképpen az, hogy belement, és innentől fogva nincs is miről beszélni, hisz benne van, és ha megteszi, akkor csak közelebb kerülök ahhoz, amit elterveztem. Persze, ha ezt megszegi, akkor ugrott a megállapodás, és ezt szerintem nem igen kell ecsetelnem magamnak, szóval.. megértettem mit kér, és ő is megértette szerintem, hogy nekem mi kell. -Elérhetőséget?-Nézek rá kérdően eleinte, hisz még én magam sem tudom, hogy hol fogok megszállni egyáltalán.-A Mystic Fallsi hotelben megtalál.. azt ne kérdezze, hogy merre van, mert még magam sem tudom, de a számomat már odaadtam, szóval.. azon elérhet bármikor.-Vonom meg egyszerűen a vállamat, miközben a szemeibe nézek komolyan.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Szept. 14, 2013 8:59 pm
- A jó öreg Mystic Falls Hotel - billent oldalra a fejem. Nem is tudom, miért, de én is ezt néztem ki ebből a nőből. Vagy lányból. Nem is tudom, hogy... miért. Vagy... egyértelműen sugárzott az arcáról, hogy úgy igazából nincs hová mennie. A hotel pedig mindenki számára otthont ad. - Fel fogom keresni. Bella - biccentettem felé, majd magam is felálltam, mikor a vonat megállt, és láttam a táblát, hogy már bizony Mystic Falls városába érkeztünk. - Nos... örvendek a találkozásnak, kedvesem. És ne feledje... utoljára mondom is el: velem nem ajánlatos tréfálni - vigyorodtam el ravaszsággal.
Nem sokára Mystic Fallsba érkezünk ez kétségtelen tény, viszont a tudat, hogy ez a boszorkány ennyire gyanakvó kezd idegesíteni, amit felé persze nem mutatok. Ha megcsinálja azt, amit kértem, akkor én is teljesítem az alku rám eső részét, és ennyi.. Innentől fogva nincs miért körbe járni ezt a témát, vagy ezerszer, nem de? Le van tárgyalva, és vége. -Én is örülök a találkozásnak.-Mondom számára egy mosoly kíséretében, de különösebben csak ennyit intézek ehhez, aztán lassan elindulok kifelé, de még mielőtt magára hagynám őt annyit még hozzá teszek a dologhoz, hogy: -Én sosem tréfálok senkivel sem.. A szavamat betartom, ha ön is megteszi, és itt vége.-Mosolygok rá, aztán már ott sem vagyok. Megkeresem a csomagjaimat, és miután összeszedtem őket, sőt megérkezett a vonat Mystic Fallsba, akkor leszállok, és elindulok megkeresni a Hotelt, hogy minél előbb lepakolhassam a cuccaimat, aztán pedig elinduljak szét nézni itt a környéken.
Játék Vége Részemről! (Főtér) // Köszönöm a játékot Viszont elnézést kérek azért, hogy nem voltam tökéletes alakítója a karakternek, de igyekeztem vele
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Szept. 28, 2013 8:26 pm
Egy ravasz mosoly jelent meg ajkaimon, majd felsóhajtottam, és magam is kisétáltam. Nem kellett nekem több ennél. Egy ígéret... amelyet be kell tartani neki is, és nekem is. Máskülönben csúnya véget fog érni.
...Couldn't take the blame... ...You can't play the victim this time...
Mire elértem a külvárost, mintha kiszellőzött volna belőlem az alkohol, hatását kevésbé éreztem, ám szagom árulkodott róla, hogy honnan is jöttem és ott mit is csináltam. Haladtam előre, jól megfigyelve hol is járok, mit is látok, egészen addig, míg egy vasútállomásra nem tévedtem. A sínek mellett sétálva közelítettem meg, s az épült elhagyatottságát tükrözte, hogy a fényesen kivilágított várón kívül egy lélek se járt erre. Távolról tűnhetett csak így. Közelebb érve azonban egy nő rohant felém, és üvöltözve próbált elhúzni a sínekről, mert talán attól tarthatott, elcsap a közelgő vonat. De csak tartott tőle. hallásom bár sokkal inkább szívverésének zakatolására figyelt fel, mintsem a vonatéra, de az utolsó utáni pillanatban mégis engedtem neki és hagytam, hogy elrántson a felénk száguldó vonat elől. -Bűzlesz a piától.-közölte egykedvűen, s amikor barátja is csatlakozott a "bulihoz", amit agyban már kiterveltem, hanyagul vállat vontam, és hagytam, hogy éhségem úrrá legyen rajtam. Előugró fogaim láttán a lány elengedte karom, s a barátja felé húzódott, aki ledöbbenve egy szó nélkül állt. Ránéztem a lányra, gonosz mosoly húzódott számra, magamhoz rántottam és éles fogaimmal átszakítottam bőrét. A fiú ez idő alatt megfordult, rohanni kezdett, de túl lassúnak bizonyult hozzám képest. -Búcsúzz el, majd a túlvilágon találkoztok.-emelem fel nyakát szorítva, összenyomom nyelő és légcsövét, míg nem a puszta szorításomtól ki nem törik a nyaka. Elengedve a vörös lányka mellé dobom, arcukon még a haláluk beállta ellenére is ott ül a rémültség, ami megmosolyogtat. Leülök az egyik padra, onnan nézem, ahogy a két tetem füstölve égni kezd ahogy a gyufa lángra lobbantotta ruháikat. Előveszem a flaskám a zsebemből, meghúzom azt, s egészen addig a pillanatig nem mozdulok meg, míg léptek zaját meg nem hallom. Könnyed mozdulattal állok fel, sétálok elő az árnyékosabb helyről, amit nem világított meg egy lámpa se, s megfordulok egyszer a tengelyem körül. -Gyere elő, ha akarsz, de ne lopakodj a hátam mögött. Utálom az ily alattomos megközelítési módszereket.-mondom, szám körül még mindig ott vöröslik a lány vére, s a kora esti friss levegőben már érezni az égett hús szagát, ami emlékeket idézhet bennem, de mégsem teszi, mert nemrég épp ugyan ez az emlékképsor játszódott le előttem.
Kezdőlap
Viszont elnézést kérek azért, hogy nem voltam tökéletes alakítója a karakternek, de igyekeztem vele 