Válasza hallatán, hirtelen mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívemről, úgy megnyugodtam. Persze, igyekeztem ezt nem ki is mutatni előtte. Elmosolyodtam, majd elindultam a hozzávalók után.
Bő tíz perc múlva már készen is állt minden, a tál és a benne levő gyógynövények, illetve egy kés, amivel majd meg kell vágnom magamat.
- Ugye nincs a közelben semmi olyan tárgy, ami esetleg az emberi életedhez kapcsolódna? Esetleg valaki, esetleg egy családtag.. mert gondolom a tested nincs a közelben.. Mivel régen haltál meg, megkönnyítené a dolgomat, ha idehívnánk valakit, aki kötődik hozzád - magyaráztam el neki, hogy mennyire könnyebb lenne a dolgom, ha idehívnánk valakit a családtagjai, esetleg a leszármazottjai közül. Hisz csak kell legyen valaki, aki miatt vissza akarna térni az életbe.. Titkon reméltem, hogy nem élete szerelme az ok.

/Lucy éppen ráér   Mellesleg meggondoltam magam, mégis életben akarok maradni /

- Megígérem. - bólintottam rá, tudtam, hogy súlya van ekkora varázslatnak, én személy szerint sosem próbáltam, féltem, hogy mi lesz, így ez a legkevesebb amit megtehetek érte, és bármi áron visszahoznám, ha komplikáció lépne fel, de reméltem, nem kerül rá sor. Csendben maradtam, inkább figyeltem mit csinál, és a beszédemmel nem is akartam őt zavarni. Ennyi év után ismét élhetek, ha sikerül, de a kockázat hatalmas..Ő mégis elvállalta..

- Rendben akkor majd kitalálok valamit.. vagy, esetleg már most - kezdtem el töprengeni, hogy mit is kérhetnék cserébe. Sajnos, jelenleg semmi olyan nem jutott az eszembe, amit kérhetnék tőle.. egy dolgot leszámítva. - Lenne itt egy kis apróság. Ha a varázslat során esetleg komplikáció lépne fel.. ígérd meg, hogy nem hagysz cserben és mindent megteszel majd, hogy helyre hozd - kértem őt, hisz per pillanat az tűnt a legjobb kérésnek, hogy ha meghalnék, ne hagyja, hogy szellem maradjak. Persze ezt így szó szerint, nem akartam kimondani, mert akkor lehet, nem engedné, hogy megtegyem. Nem vagyok már kezdő boszi, de egy egy megterhelő varázslat.. még egy profit is földre dönthet.

- Természetesen szeretném, hogy kitalálj valamit, mert nem szeretnék hálátlannak tűnni. Ez a varázslat nagyon megterhelő és veszélyes lehet, te meg magadtól megteszed. Egyszerűen szuper vagy. - használtam egy kifejezést amit nem régibben hallottam, jobban szerettem a modern szavakat kihagyni a mondandómból csak nem mindig sikerült, hiába én is tudok még tanulni. A szellem létnek is megvan az előnye, de több hátránya van, nem tudok Lucy mellett lenni, vagyis igen, de nem tudom megérinteni és ez fájt a legjobban.

- Nem, nincsen semmi más dolgom! - tiltatoztam gyorsan, hisz tényleg nem volt jobb elfoglaltságom, és amúgy is, megígértem, hogy segítek neki, ugyanakkor szeretném ha lehet minél hamarabb túltenni magamat a feltámasztásán.. Hiszen ha úgy vesszük ezzel mégiscsak olyan dolgot teszek, amit az őseim mélyen elleneznének. Na nem mintha érdekelne, hogy mit gondolnak. Soha nem törődtem mások véleményeivel és nem is most akarom azt elkezdeni..
- A hálálkodással ráérsz akkor foglalkozni, miután sikerült a varázslat.. Vagy ha akarod ki is találok valamit, amivel viszonozhatod a szívességet - mosolyogtam rá barátságosan, hisz Ő nem olyannak tűnt, mint az az Anabelle. Sőt, ami azt illeti emiatt volt is egy olyan megérzésem, hogy sokkal nehezebb lesz őt feltámasztanom, mint a vámpír ribit.

- Pár éve már ilyen állapotban vagyok, egy-két napot igazán kibírok, ha van valami fontosabb dolgod. - mosolyogtam kedvesen a lányra.- A vámpírokkal elég nehéz..- ültem le az ágyra. Bár már vártam,hogy újra húsvér ember legyek, mégsem akartam sürgetni, ha van nálam is fontosabb dolga. - Nem tudom hogyan fogom ezt neked meghálálni. - gondolkoztam el egy pillanatra.

- Nem zavarsz, sőt.. jó, hogy jöttél, mert így legalább a figyelmem is elterelődik a vámpírcsitriről - fortyogtam a dühtől még egy kis ideig, majd egy mély levegővétel után szerencsére a haragom is kezdett szépen lassan elpárologni. Vagy legalábbis tovaszállni, hogy aztán ismét fellobbanhasson, ha megint az utamba kerül Anabelle Jonhson. Hm, ez az előnye annak, ha átvágsz egy boszit.. egy életre megjegyzi a nevedet.
- Nem fontos - legyintettem, mikor témát váltott és affelől kezdett el érdeklődni, hogy mi történt velem. - Inkább térjünk át rád és arra, hogy megígértem, hogy segítek - mosolyogtam kedvesen Anara.

Kicsit nézegettem,hogy Lucy mit csinál természetesen nem látott engem, csak élőként szeretnék vele találkozni, és végre az anyja lenni egy kicsit, ezért megjelentem Crystal szobájában, remélem már felkelt.- Jó reggelt, azt hittem,hogy meg alszol, nem akartalak zavarni.- mosolyodtam el halványan. - Mi történt? - kérdeztem kíváncsian gondterheltnek tűnt

/A város temetője/


Teljesen ideges lettem, miután otthagyott és őrült módon kicselezett az a nyavajás vérszívóó.. áá, hogy lehettem ennyire naív? Elképesztő.. Gyorsan becsaptam magam mögött az ajtót, majd lehuppantam a kanapéra átgondolni ezt az egészet, amit az elmúlt 10 percben tettem. De nem.. nem ment.. Úgyhogy helyette inkább csak bekapcsoltam a tévét és bambultam... míg álomba nem merültem.

Nem tudom, mikor ébredhettem meg.. talán másnap reggel.. vagy csak néhány órával későbben, mindenesetre nem is érdekelt. Csak az járt a fejemben, hogy ígéretet tettem Ananak.., hogy őt is feltámasztom. Mert ő sokkal inkább megérdemelné, mint az a tetves vámpírcsitri..  Á, elég legyen! - parancsoltam magamra, mert már elegem volt ebből  a témából. Aztán, mintha csak meghallotta volna, hogy rá gondolok(vagy lehet meg is hallotta), hirtelen megjelent előttem. Én meg hirtelen felültem az ágyban, hogy ezzel a mozdulatommal is kicsit felébresszem a testemet.. ne legyek már annyira elernyedve.

Miután ezzel végeztem még magamra kaptam valami '20-as évekbeli göncöt - többé kevésbé el is találtam az évtizedet:még szerencse, hogy vannak kiegészítőim és jóelőre beszereztem egy ruhát is. Aztán már indultam is a gimibe, mint a suli legújabb földrajztanárnője.

/Középsuli/

Miközben a könyvet bújtam, időközben príma kis ötlet körvonalazódott ki a fejemben. Egy varázsitallal kapcsolatban.. amivel immunissá tehetném a vámpírokat a verbénára.. Már ha létezik olyan vérszívó a földön, aki ezt megérdemli. Nem hiszem, mindenesetre már az is megérné, hogy becsaphatom a nyavajásokat ezzel a dumával. Mindenesetre a lötty elkészítése egy próbát mindenképpen megérne. És ekkor Anastasia fele fordultam, hogy közölhessem vele az ötletemet. A '20as évek bulija már a nyakunkon van.. ez lehetne a  tökéletes alkalom a varázsital áruba bocsátására. Vagy.... Nem, nincsen semmi vagy! És ha van egy kis szerencsém, még akár Benjaminba is belefuthatnék.. És a képébe törölhetnék egy adag verbénát.. na jó, nem! Jobb ötletem van ezzel kapcsolatban..
Ezt az egészet aztán Anának is elárultam, és még hozzátettem azt is, hogy a buli után ígérem, végre sort kerítek a feltámasztására is. Jó buli lesz az is! De most először ezt kéne kiviteleznem. Mielőtt még távozott volna, én elnézést kértem tőle, hogy az 'idejét rabolom' , mire mindketten szinte egyszerre nevettünk fel.
Miután eltünt, előkaptam minden cuccot, amiről kicsit is azt hittem, hogy hasznos lehet a varázsital elkészítésében. Mindenféle általam gyűjtött gyógynövények, tiszta viz, alkohol(vodka, whisky és brandy formában), egy csipet verbéna és farkasölő, no meg az elmaradhatatlan titkos hozzávaló.. a.. aaaa.... - erre gyorsan kikaptam egy random élelmiszert a hűtőből, ami a... - vaj volt. Úú.., hogy ebből mi lesz, az egy jó kérdés. Minden hozzávalót szépen beleejtettem egy nagyobbacska tálkába, majd meggyújtottam gyertyákat helyeztem a tál  köré és egy pillanat alatt meg is gyújtottam őket. A természetből merítek erőt.. így könnyebb lesz. Lehunytam a szemeimet, majd a tálkára fókuszáltam és a benne levő adalékanyagokra, majd... mély levegőt vettem.. és mintha megéreztem volna egy lágy fuvallatból, hogy jó uton haladok a siker fele. Szemeimet lehunytam, majd mormolni kezdtem egy varázsigét.. Természetesen latinul, erősen koncentrálva a tál tartalmára. Igyekesztem nyugodt maradni, bár ez kudarccal zárult. Egy légy zümmögése hallatán akaratlanul is ingerültebbé váltam, és egy véletlen mozdulattal a legyet a tálba juttattam. Upszi.. ismét mormolni kezdtem -ezuttal egy számomra is ismert igét - mire a tál hirtelen lángra kapott és mire sikerült azt eloltanom, a hozzávalók helyett már csak egy folyékon krémszínű lét láthattam. Krémszínű? Ööö.. ez komoly? Vajon lett is belőle valami, vagy.. most alkottam meg azt a folyadékot, ami az emberiség végét fogja jelenteni?? Á, a csudába is.. ahhoz több kell némi fűnél és  piánál .. remélem. Mindenesetre nem magamon akarom ezt kipróbálni, hanem a vámpírokon. És nekik édesmindegy, hogy mit adok oda.. nem sajnálom eggyiküket sem, pláne nem Mr. Lockwoodot. A készített folyadékot aztán kis kémcsövekbe öntöttem, egészen addig, míg az utolsó cseppig ki nem ürült a tál.

/Főtér/

Nem telt sok időbe, míg a főtérről a hotelszobámba jutottam. Alig 5 perc múlva már nyitottam is a szobám ajtaját, közben lelkiekben abban bízva, hogy Nick időközben elment valahová. Nem lenne túl előnyös, ha meglátna, hogy mire készülök, vagy hogy kivel beszélgetek. Mert felteszem ő nem látná ezt a nőt..
Átlépve a küszöböt rögtön megpillantottam Anastasiat, aki mosolyogva pillantott felém.
- Nos, akkor.. amennyiben még mindig akarod, előkészítem a kellékeket - vetettem fel az ötletet, mivelhát itallal hiába is kínáltam volna. Persze, remélem még megvannak a cuccok meg az a bizonyos varázsige amire szükségünk lesz..
- Hát.. lássuk csak - keresgéltem a könyvek tengerében. Annyira belefeledkeztem a keresésbe, hogy csak jó későn esett le, hogy Nicket sehol sem látom. Bizonyára elent valahová.. de hová? Na mindegy, majd később megkeresem, most más dolgom van. - Voilà!! - szakadt ki belőlem mikor végre ráaadtam a megfelelő könyvre. Gyorsan kinyitottam és keresni kezdtem a megfelelő oldalt, ahol részletesen leírja, hogy mire lesz szükségünk.

Tulajdonképpen még mindig megvoltam lepve, nem hittem volna, hogy ennyi év után ismét élhetek. Persze nem tudtam mivel fog ez járni, de most nem is ez érdekelt. Megjelentem a szobájában,s leültem a kanapéra. Ugyanolyan volt, mint Lucy-é, de ezek szerint nem törekedtek a változatosságra a hotelban. Bár, hogy mi lesz az első tettem még nem tudom, de szerintem az, hogy találkozzak emberi külsővel a kislányommal. Mosolyogva pillantottam a belépő boszorkányra, hatalmas segítséget kapok tőle, s nem tudom, hogy fogom ezt meghálálni.

Miután megettem, továbbra is ellenségesen bántam Nickkel. Nagyon megsértett a tegnap este.. ilyesmit semmiképpen nem vártam volna tőle! Talán pontosan ezért is esett annyira rosszul ez a dolog. Miközben kajáltam a gondolataim szárnyra kelltek.. A múltkori eseten kezdtem el gondolkodni Bennel, no meg a közelgő gimis bulin.. ki kellene találnom valamit.. Amivel a drága vérszívók agyára mehetnék. Bátyám megjelenése óta mintha kicseréltek volna.. ezidáig semmi bajom nem volt a vámpírokkal. És Ben is olyan kedvesnek tűnt a legelején. Míg fel nem tűnt Nick és ekkor mintha kicserélték volna. Végülis ez érthető, hiszen Nick egy vámpírvadász.. és eleve ő kezdte az egészet. De akkoris.. Ezekkel a vámpírokkal már igazán kezdeni kellene valamit! És erről nekünk bosziknak kell gondoskodnunk. De én egyedül semmire sem megyek. Segítségre van szükségem. És ekkor szinte villámcsapásra eszembe jutott egy név: Dana Petrov. Ő egy elég erős boszorkány és ha rátalálnák.. közösen kiötölhetnénk valamit a vérszívók ellen. Ez az! Meg kell találnom! De hogyan? Hát, mielőtt még elkezdenék ezen agyalni, előbb mindenképpen ki kell szellőztetnem a fejemet. A tegnapi piálás után meg pláne.
Gyorsan felpattantam és mielőtt még ezt Nick megneszelhette volna, hogy utánam kiáltana én már a szobámban is voltam. Gyorsan magamra kaptam egy csinos nyári ruhát meg egy topánkát, felkentem egy kis sminket, majd kiszóltam Nicknek, hogy megyek sétálni.
- Kaja a hűtőben, a pia elfogyott, a wc-t megkapod, az ágyat is.. itt már nincs rám szükséged - kiáltottam a továbbiakban is megmaradva a sértődött félnél.

/Pierce lakás/

Kérése hallatán csak felhorkantottam.
- Ha jól emlékszem, az előbb azt mondtam, hogy a konyhában találsz kaját! És nem pedig azt, hogy készítek neked kaját! - jelentettem ki a kelleténél kissé szigorúbban, mintha én lennék az idősebb. Bár, néha tényleg úgy viselkedik mint egy gyermek.. kettőnk közül általában én vagyok a felelősségteljesebb.
Miközben beszéltem, előkaptam két tojást a hűtőből, majd neki is láttam tükörtojást csinálni belőlük.
- Mindkettő az enyém! - jelentettem ki, még mielőtt ellopná a kajámat.

Elég jó fej volt ahhoz amilyennek elképzeltem. Ki mentem nehezen és leültem az asztalhoz.
- Crys akkor kérnék egy kis reggelit, ugye készítesz nekem is? Meg kérlek hozz még egy üveg piát - Mosolyogtam rá és nevettem fel, amikor el sütöttem egy kis viccet. Nem tudom, hogy most mit csinálunk, mert még nincs kedvem újra az ügyön dolgozni. Nem nagyon érdekel már, hogy mi van velem.. Már csak azt a Ben-t akarom levadászni.

Nem tudom mikor ébredhettem fel, mindenesetre iszonyatosan fájt a fejem és mérhetetlenül másnapos voltam. A fejemet fogva indultam a konyha felé, mikor a látóterembe került az ébredező bátyám, aki épp a kanapén terült ki, amikor beléptem.
- Az üveg nem érdekel - vontam vállat, figyelmen kívül hagyva az előbbi bocsánatkérését, majd egy egyszerű mozdulattal megemeltem az üvegszilánkokat és a szemeteskosárba repítettem őket.
- Ha éhes vagy, a konyhában találsz kaját - tettem hozzá kissé távolságtartóan, majd elindultam a konyha felé, hogy összedobhassak magamnak valami ehetőt.

Üvöltözni kezdett hozzám és már csak annyit láttam, hogy el ment a kanapéról a hálójába letettem a fejem és el aludtam...

Reggel lett és felébredtem a betűző nap miatt. Szétnéztem és nagyjából derengtek, hogy mi történt itt az este. Úgy éreztem a fejem szét robban.. felkeltem a földről és a kanapéba zuhantam, ekkor jött Crys is.
-Crys én nagyon sajnálom, ha tegnap mondtam valamit, amit nem kellett volna. Ezt az üveget meg.. hagyd majd feltakarítom jó? - Próbáltam magamat kidumálni a helyzetből bár tudom, hogy a húgomnál nem lesz mentség az, hogy részeg voltam.. De egy próbát megért.

- Hogy mit mondtál? - üvöltöttem rá már amennyire a hangomból ez kitellett. Legszívesebben jól a szemközti falnak vágtam volna dühömben, annyira kiakasztottak a szavai.. de még sem tettem, mivel nélkülem is volt annyira szerencsétlen, hogy leesett a padlóra és az üveget is összetörje.
- Tudod mit? Mivel ezt mondtad, most itt hagylak! Úgyse fogsz innen reggelig feltápászkodni.. - morogtam dühösen, közben feltápászkodva a kanapéról, úgy próbáltam meg kikerülni őt, hogy a hálószobámba juthassak. Elég nehéz volt, de végül sikeresen eljutottam az ágyamig. Amint ráestem már aludtam is.

Ez a sok ital már nagyon a fejembe szállt kezdem kidőlni..
-Ne pimaszkodj velem te szemét kis szuka.- Húztam félre a számat és véletlenül elestem. Az üveget kiejtettem a kezemből és összetört én pedig a földrezuhantam. Nem ájultam el, de nagyon álmos voltam és jó volt a földön feküdni kényelmes pozícióba feküdtem és aludni kezdtem..

- Muhahahaa.. - mosolyogtam önelégülten közben a plafont bámulva. Rossz ötlet lenne, ha innen elmozdulnék, legalábbis addig míg ki nem józanodok..
- Nocsak bátyó, csak nem neked is megártott a sok pia? - kérdeztem tőle gunyoros hanglejtéssel. Nem tagadom, hogy hihetetlenül élveztem a helyzetet.. persze annyira azért mégsem kellett volna, hiszen én sem nézhettem ki jobban nála.

Még, hogy ledobott a párnával.. sajnos ráömlött a felsőmre, amiért ideges lettem. De nem tettem mást levettem magamról és eldobtam, majd ittam tovább az asztalon lévő Whiskys üvegből.
-Húgi te is kapd be! - Mondtam neki vissza egy kis fázis késéssel. Már én magam is teljesen kész voltam minden olyan homályos volt és nagyon szédültem..

És mint azt előre sejteni lehetett, naná, hogy kihasználta a helyzetemet..! Hogy lehet ennyire piacentrikus? Már kezd az idegeimre menni.. Aztán amikor pofátlanul még azt is megkérdezte, hogy kérek-e dühösen vágtam hozzá az egyik párnát a hátam mögülről. - Bekaphatod! - kiáltottam mellé, de akaratlanul is elmosolyodtam, mikor észrevetettem, hogy a párnával sikerült kivernem a kezéből az üveget. Így a pia is a felsőjére ömlött. - Na ezt megkaptad - nevettem fel, közben önelégülten hátra dőlve csaptam össze a két tenyeremet.

A drága kis húgom újra elkezdett gúnyolódni.. na jól van majd megkapja. Már a kanapéhoz is alig tudott elmászni.. hát igen, aki nem bírja az ne igyon..
-Na látod Crys még sem kellett volna beleinnod a boros üvegbe. Már teljesen k.o. vagy!-Sétáltam el nehezen a borért majd leültem Crys mellé. -Kérsz? - Nyújtottam oda majd egy hirtelen mozdulattal én húztam meg az üveg tartalmát. Szerintem Crys már teljesen kész nem szabad neki többet innia még csak az kéne, hogy rosszul legyen nekem itt..