Végre a magam ura lehetek, rá vettem anyámat, hogy had éljem az életem úgy ahogyan a többiek a koromban. Becsekkoltam ebbe az óriási kollégiumba. ahogy a szobámba igyekeztem meghallottam egy ismerős hangot, Bash... Mosolyra ferdült a szám és le dobtam a cuccaim, majd követtem titokban őt a szobájába. Oly rég nem láttam, pontosabban az 50-es évek óta. Megigazítottam a dekoltázsom és hajamat gyorsan és kopogni kezdtem. Álltam és vártam, hogy vajon mikor lép elő és vajon fel ismer. Az ajtó nyikorogni kezdett és ott állt előttem és én ismét mosolyra húztam ajkaim. - Szia! - mondtam és össze kulcsoltam a kezemet, vártam mi lesz a reakciója.
Hosszú és zavaros napok állnak mögöttem, de egy pillanatra sem gondoltam, hogy minden egyszerű lesz, mikor idejöttem. Nem is vágytam arra, hogy minden egyszerű legyen.. Pontosan arra vágytam, hogy egy kicsit felpörögjön az életem. Izgalmat akartam, de közel sem gondoltam arra, hogy ennyit fogok kapni ettől a helytől. Nem számítottam arra, hogy a húgommal fogok találkozni.. Kellene nekem valami állandó.. Valami olyan is, ami nem új, mert ha mindig csak új dolgokba futok bele egy idő után becsavarodom. Vagy éppenséggel elfelejtem, hogy ki is vagyok valójában. Ami kétlem, hogy előfordulna, de azért nem szabad elbíznom magam. Megindultam a szobám felé, hogy egy kicsit lepihenjek és elzárjam magam a külvilágtól az átlagosnál is jobban. Amúgy sem beszélgetek senkivel vagy, ha igen elintézem a modorommal, hogy többet meg ne próbáljon hozzám szólni. De nekem ez pontosan én így jó. Nincs szükségem arra, hogy mások a nyakamon lógjanak. Ha valakinek vágyom a társaságára azt felkeresem. Ilyen egyszerű. Bár sok embernek ezt még nehezére esik felfogni. Amint beléptem a szobám ajtaján ledobtam a felsőmet, majd kopogtatást hallottam és sóhajtottam egyet. Ezek szerint nem tudtam mindenkit elijeszteni. Nagy nehezen rávettem magam arra, hogy kinyissam az ajtót, majd az égig szaladt a szemöldököm, mikor tekintetem találkozott Aylee-vel. Erre aztán nem számítottam.. Itt most már mindenki fel fog bukkanni? Na, mindegy. Csak úgy, mint a húgomnak neki is nagyon örülök. – Aylee.. – Suttogtam vigyorogva, majd megragadtam a derekánál fogva és behúztam magammal a szobámba.
Ahogy megláttam és rám mosolygott rögtön tudtam, hogy felismert és rögtön tudtam, hogy akarom őt és meg kell szereznem magamnak! Berántott én meg nagy bociszemmekkel meredtem rá. - Az lennék édes - Kacsintottam rá, majd körbe sétáltam, akár csak a nagyanyám olyan voltam. Olyan aki tudta, hogy mit akar egy manipulatív kis dög. Egy igazi Petrova. - Ki gondolta volna, hogy ilyen arany bánya lesz ez az iskola - haraptam bele ajkamba, majd lehuppantam a kanapéra, kezemet a szék támláján pihentettem.
Meg kell mondanom, hogy hiányzott. Egy ilyen szépség, miért ne hiányzott volna? Kellemes emlékek köznek hozzá. Nem is egy. Ó, dehogy. Vele minden egyes nap maga volt a mennyország, még akkor is, ha nem is éreztem iránta semmit a véget nem érő vágyon kívül. Ez viszont minden egyes percben jelen volt csak úgy, mint most is. – Hm.. És mégis mi vezérelt ide, kedvesem? – Ledobtam magam az ágyra és vigyorogva mértem végig hosszú lábait, formás kebleit és végül tekintetem gyönyörű szemeinél pihent meg. Ez a nő.. Tökéletes. A belső értékei csak még tökéletesebbé teszik a külsőket. Igaz, hogy egy manipulatív kis hárpia, de szeretem ezt a párosítást. Meg azt is, ha valakiért harcolni kell. A könnyű prédák, mind unalmasak és minimum 100 pasi megszabadította őket az alsóneműjüktől.. Vagy inkább nem is viselnek.
Ahogy ott végig mért a vér is felforrt benne, emlékszem még milyen tökéletes volt vele a sex és még is mennyire oda adó volt, ha nem volt köztünk semmi, de lehet én titkon bele zúgtam, ki tudja nem nem nem nem szabad! - A vágy - mondtam, majd leültem mellé és megsimogattam az arcát. - meg s ekínálsz valamivel, vagy te nem iszol itt- néztem körbe.
Mindig is volt valami Aylee-ben, ami különlegessé tette. Mélyen valahol csodáltam ezt a nőt mindig is. Még akkor is, ha soha nem voltam képes arra, hogy beleszeressek. Egyszerűen a szerelmet, már kiradíroztam a szótáramból nagyon, de nagyon régen. Megpróbáltuk ketten, hogy legyen köztünk valami, de ez az egész nem ment tovább a testi vágyaknál. Legalábbis a részemről. Nem szeretek játszadozni a nőkkel, mert a saját bőrömön tapasztaltam meg milyen érzés, ha átvágnak. Az meg még pocsékabb, ha egy hozzád közel álló személlyel. Na, de mindegy. Nem rágódhatok a múlton, amikor ilyen szépséggel fonódik össze a tekintetem. – Hmm.. Megkínálhatlak magammal, ha szeretnéd. – Játékos vigyor kúszik az arcomra. Aylee nagyon jól tudja, hogy ami kettőnk között van az nem szól másról, mint testi dolgokról. Ezt már a legelején tisztáztuk és úgy tűnt nekem, hogy rendben van vele, de aztán ki tudja.. Lehet változott a véleménye. Mindenesetre nincs olyan dolog, amit mi ketten ne tudnánk megbeszélni. Legalábbis szeretném azt hinni, hogy így van. Mindig is nyitottan viselkedtünk egymással.
Mosolya nagyon vonzott magában a férfi is, közelebb hajoltam ajkaink szinte majdnem össze értek, de ekkor a háta mögül elvettem az italt és kaján vigyorral az arcomon néztem rá. Öntöttem magamnak. Nem szerezhet meg ilyen könnyen engem többé már nem. HIába kívánom minden egyes porcikámmal ezt a férfit. - Na és a barátnőd mit szólna? - kérdeztem, majd bele kortyoltam a nedübe ami marta a torkom, éhségemre tökéletes, valamiért egyre éhesebb lettem. Ha nem lennék urinő már rég megettem volna 50 embert is. Kezemet végig simítottam a combján és mosolyogtam. - Hol jártál abban az időben még nem láttalak kedvesem? - kérdeztem.
Nem szokásom a nőket rávenni olyasmire, amit nem akarnak. S ez jelen esetben sem lesz másképpen. Nem tudom, hogy most valami idióta játékot akar velem játszani, vagy tényleg nem akar az ágyamban kikötni. Bár, akkor nem éppen itt kellett volna rám rontania, mert egy ilyen szűk térben vele kettesben, hát.. Nehezemre esik gondolkodni. – Nincsen semmilyen barátnőm. – Forgattam meg a szemeimet. Eleanor-ban látok egy kis kihívást. De nem fogok a nyakában lihegni éjjel-nappal, hogy megszerezzem. Annyira elkeseredett szerencsétlen még nem vagyok. Meg minek rohanjak utána? Előbb vagy utóbb ő fog rohanni utánam. – Erre-arra. Elég sok helyen megfordultam, de rendkívül sajnálom, hogy elkerültem egy olyan szépséget, mint te. Remélem tudod nem volt szándékos. – Rákacsintottam, majd belehúztam az ölembe, de nem csókoltam meg. Nem kényszerítem magam rá a nőkre én nem olyan típus vagyok. Ha akarnak, akkor akarjanak maguktól. Nem azért, mert én ráerőszakolom magam rájuk vagy éppenséggel megigézem őket. Ezek a dolgok egyáltalán nem az én asztalom.
Felállok helyemről és át sétálok a szoba másik sarkába. Mosolyogva pillantok vissza rá vállaim fölött. Régen is ilyen volt, szexi, maga biztos. - Ezt mindig kedveltem benne, hogy tudod, hogy mit akarsz. - mondtam határozottan és vissza sétáltam hozzá. Felnézett rám én pedig bele pillantottam az igéző tekintetébe. - Mindig is akartalak. - suttogtam, majd meg simogattam édes arcát és nevetni kezdtem. - És nem akarsz vagy tényleg nincs, mert nem hiszem, hogy nem lenne olyan akinek nem kellenél. - néztem kérdő szempárra, felhúzott szemöldökkel, majd a szembe lévő kis logó valamihez siettem, ahogyan a fény át sütött rajta a szivárvány minden színében táncolt az. Olyan csoda szép látványt nyújtott.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Kedd Aug. 05, 2014 8:17 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Nathaniel & Aylee
► I MISSED YOU DARLING
Aylee valahogy mindig is lenyűgözött engem. Még akkor is, ha nem volt különösebben köztünk semmi. Volt valami varázslatos benne. Egyszerűen.. Tökéletes nő volt a számomra. Mégis a szerelem valahogy hiányzott közülünk, de lehet azért, mert mindig is úgy gondoltam, hogy nem engedhetem meg magamnak a szerelmet. Azonban nem leszek az a szerelmes idióta, aki itt és most színt vall egy gyönyörű nőnek, hogy mennyire bele is van esve. Főleg, mivel nem vagyok tisztában az ő érzéseivel. – Most pedig téged akarlak, kedvesem. – Szeretem, ha vadászni kell, de azt is szeretem, mikor az áldozatom magától jön a karjaimba. Most pedig pontosan ezt akartam. Nem bánom én ezt a kis játékot, ami kettőnk között zajlik egészen addig míg biztosan tudhatom, hogy a végén úgy is alattam fog kikötni ez a szépség. – Miért érdekelne engem az, hogy ki akar engem, mikor itt vagy nekem, te szépségem? – Végignézek gyönyörű alakján és halványan elmosolyodom, majd kényelmesen elhelyezkedek az ágyamon. Talán tényleg itt az ideje, hogy megpróbáljuk ezt az egészet komolyan venni. Bár előtte talán ki kellene derítenem, hogy milyen érzéseket táplál irántam, ha egyáltalán vannak valamilyen érzései felém.
Kezdőlap
