|
|
|
Elküldésének ideje ♛Csüt. Feb. 13, 2014 6:13 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Jan. 18, 2014 5:28 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | -Hát ebben a városban pontosan, hogy a pokol folyik. -heves bólogatásba kezdek, miközben a kezem a hasamra csúszik. Beljebb terelve őt a hidegről, ami mondjuk valószínű csak engem zavart, elmeséltem neki szóról-szóra türelmesen mindent. Ő szintúgy türelemmel viselte a percenként nyögéssel járó belém hasító fájdalmakat, kimerültséget, hogy néhányszor majdnem elbóbiskoltam mesélés közben, de végül a végére értünk. Az arcáról nem tudom leolvasni mit is érez pontosan. Dühöt, örömöt, meglepettséget, bizalmatlanságot, egyszerűen nem tudom... Azt hiszem ezt ma már nem is fogom megtudni. -Nem haragudnál, ha ledőlnék egy kicsit? Keress magadnak egy üres szobát, de azt hiszem tovább már nem tudok állva maradni. -a tekintetét keresem, majd bátorítóan rámosolygok. Ő az, akit mindenféle kihasználás nélkül szerettem egész életem folyamán. A testvérem, az öcsém. -Lehet pár napig nem látsz majd, van amikor egész nap a szobámban vagyok, szóval nem kell nyugtalankodj, nincs okod aggódásra, csak érezd otthon magad, hiszen otthon is vagy. -kacsintok egyet, majd megveregetem a vállát, és beinvitálva őt a nappaliba elindulok a szobám felé..
[Folyt.:..] |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Nov. 24, 2013 9:52 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Bólintottam egyet. Nem tudtam mindig hová tenni hogy hogyan viselkedik velem, mert.. Katie-ben az a furcsa Petrova vér folyik, ami állítólag megbolondítja a nőket hosszú távon. Vagy rövid távon is? - Terhes?! - kérdeztem vissza olyan "mi az isten?" ábrázattal, és először hinni sem akartam neki, de elég gyorsan rátévedt a tekintetem a kézenfekvő bizonyítékre. - mi a pokol folyik ebben a városban? - döbbentem le totálisan, és megtámaszkodtam az ajtófélfában, mintha ez tartana vissza attól, hogy összeessek. - Nem értem, tudnál csöppet lassítani? - köszörültem meg a torkomat. - Örökbeadni? Fattyú? Visszajött a jövőből?! - ráztam a fejem olyan bambán, hogy magam sem tudtam, mit cselekedjek vagy mondjak már többet... mindez olyan váratlanul ért. - Azt hiszem, az én problémáim eltörpülnek a tiéid mellett.. - köszörültem meg a torkomat. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Okt. 29, 2013 9:15 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | -Elesettnek? -felvonom a szemöldökömet. -Egyet tanulj meg, Ed. Én sohasem vagyok elesett. -bólintottam egyet, pajkos mosollyal, miközben még mindig mély levegőket veszek. -Szóval, ha nem látnád. -egy pillanatra megakadtam, lenéztem magamra. -Terhes vagyok. Na meg gondterhes, de ez csak mellesleg. Vérfarkas sztori, és egy Emma, aki nem engedte, hogy megöljem ezt a fattyút. Majd odaadom valakinek. -felcsillan a szemem, mintha nem is tudom milyen jó dologról beszélnék. -Különben lány, Emily Stella Pierce. Szőke, azt mondják hasonlít rám, de szerintem nem. -megvonom a vállam. -Visszajött a jövőből és táncol az idegeimen. Később talán meg is lesheted. -áthelyezem a súlyom a másikra. -Nem mellesleg egy kedves rokonom, aki ezzel aláírta a halálos ítéletét, egy gyógyír által átmenetileg emberré "változtatott". Kár, hogy túl erős.. -macskakörmöket rajzolgatok a levegőbe. -Szóval szerencsétlen helyzetben vagyok, de ahogyan mindenből, ebből is könnyedén kitáncolok, már csak pár hónap! -elvigyorodom. -Körülbelül ennyi lenne. Most mesélhetsz te! -bökök rá, halkan felnevetve. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Okt. 27, 2013 3:22 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Megölelt, ekkor már valamilyen jó érzés száguldozott végig ereimen.. nem tudom, minek nevezzem ezt a tökéletes gondolatot, hisz nincsenek megfelelő szavak rá.. olyan, mintha végre hazaértem volna a hosszú útról.. jólesett ez az apró gesztus.. a nővérem van itt előttem, és.. örül nekem.. talán.
- Mi történt veled, Katie? - kérdeztem tőle aztán, ahogy elengedve végignéztem rajta. - Olyan.. elesettnek tűnsz most. Mi a baj? - sorjáztam őt a kérdésekkel egyfolytában, és nagyokat nyelve próbáltam rájönni, mi olyan más rajta, mint rajtam.. egyszerűen nem nézett ki vámpírnak most. - Neked van sok mesélnivalód most. - hárítottam át rá a beszéd lehetőségét. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Okt. 20, 2013 12:06 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Valahogy felfoghatatlan, hogy most itt áll előttem az öcsém, teljes valójában, akinek tulajdonképpen hosszú, boldog életet kellett volna élnie, és nem szabadott volna meghalnia majd átváltoznia. Örülök neki, emberi mivoltomból, és a terhességből következően fojtogat a sírás. Mégis hány évesen változhatott át? Olyan kis fiatalnak, még kölyök tinédzsernek látszik. Talán 15 évesen halt meg? Nem tudom, nem érek rá ezen rágódni, miközben a miérteken kattog az agyam. Nem sokáig gondolkozom, miután megszólal, közelebb lépek hozzá és megölelem, teljesen ránehézkedve, hiszen tudom, hogy megtart, még ha én alig-alig állok a lábamon. -Nem éppen a legjobbkor... -morgom, suttogva, miközben a tüdőm levegőért kapkod. Nem vagyok túlzottan boldog, hogy életem egyik legnagyobb mélypontjában kell látnia, betegen, gyöngén, várandósan, emberként. Nem baj, már csak két hónap és mindenfajta tehertől megszabadulok, újra a régi leszek, és megbosszulok mindent. Emilyt meg elpasszolom valakinek még kiskorában, még ha azt is mondja, hogy nem teszem meg, mert ő a jövőből jött, és tudja.. Képes szétszedni a fejemet az ilyenekkel. Elengedem, visszaérkezve a lábamra, kissé megingva megtartom a súlyomat, és az arcát fürkészem. -Hol voltál eddig? -beletúrok a kócos fürtjeimbe, az ajtófélfának dőlve. -Úgy gondolom, hogy rengeteg mesélni valód van, öcsém. -összeráncolom a homlokom, majd halvány, gonoszkás mosoly keretében kifújom a levegőt. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Okt. 19, 2013 9:11 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Álmaimban mindig másképpen képzeltem ezt a pillanatot. Képzeltem könnyeket, képzeltem nyakba borulást, képzeltem egy pofont, mellyel ő jutalmaz meg, de még az is előfordult, hogy eszembe rémlett, talán a saját fejemet nyomja a karom alá, hogy úgy távozzam. Nem tudom, mitől rettegtem ennyire, de csak... tudni akartam, hogy a lány, akit annak idején ismertem, még él ebben a nőben.
- Nem is örülsz nekem? - kérdeztem egy pirinyó méretű nyeléssel, majd közelebb léptem. - Katie. Én vagyok. - erősítettem meg egy apró mosollyal. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Okt. 12, 2013 3:52 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Fogjuk rá, hogy jobban vagyok, de csak mert a terhesség miatt mindenféle iszonyatosan undorító kaját kívánok, amiket Em rendszerességgel meg is vesz, és elém is rak, különben magamtól még a hűtőt sem nyitnám ki, hacsak nincsen benne vértasak. Vérről jut eszembe magamtól a vízen kívül csak azt vagyok hajlandó lenyelni, még ha az emberi gyomrom legtöbbször felfordul tőle. Emilyhez beszélek, aki folyton nyaggat. Éppen azt magyarázom neki, hogy menjen fel a szobájának kijelölt szobába, és kapcsolja be a tévét, vagy csináljon akármit, csak hagyjon, amikor csöngetnek. Emma megint nincs itthon, ezért kénytelen vagyok én kimászni, mivel még tudok járni. Két hónap van hátra Emily születéséig, az esetek óta nem tettem ki a lábam a házból. Majd persze, terhesen fogok végigmenni az utcán! Gondolom.. Előbb meghalok. Meg aztán a világ minden pontján, minden egyes négyzetcentiméterén van egy ellenségem, aki csak arra vár, hogy megöljön. Ember vagyok, nem lenne nehéz dolga! Lassú vagyok, a nappaliból a bejárati ajtóhoz sétálok, majd a hullámos fürtjeim közé túrva nyitom ki, kikukucskálok a résen. A szívem megáll egy pillanatra, a pupilláim kitágulnak, miközben hangos csattanással vágom be az ajtót. Csak képzelődök, ez nem lehet valóság! Megdörzsölöm a szemeimet. Átfutnak az agyamon a farkasharapás után történtek, hónapokkal ezelőtt, még Vegasban. Vagy most is hallucinálok, vagy amikor akkor láttam dolgokat, ő azért nem jelent meg, mert még él, és vámpír. De nem lehet vámpír, ha az lenne, már rég megtalált volna! Össze vagyok zavarodva! Újra kinyitom az ajtót, érzem magamon, hogy elsápadok, a lábaim remegnek, meg kell támaszkodjak. -Liam? -vonom fel a szemöldököm, a hangom is megremeg. -Te nem lehetsz itt.. -megrázom a fejem, miközben a hangom már nem remeg, hanem a mondat végén elcsuklik. Érzem, ahogyan elönt a forróság, amitől szédülni kezdek. Forog körülöttem az egész ház, én pedig nem tudok szóhoz jutni. Biztos csak képzelődöm, ő már régen meghalt! |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Okt. 11, 2013 4:28 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Megtelt a szívem valamiféle különleges érzéssel, ahogy közeledtem a ház felé. Tudtam a címet, csak azt nem tudtam, vajon fognak-e engem valaha szívesen látni itt. Katie-vel mindig rendben volt a viszonyom, legalábbis az esetek többségében, de mégis adódhat úgy, hogy... nem is tudom. Elküld. Mert nem férek bele az életébe. Hiszen nem vagyok vérszerinti rokona, csak egy... különc. De talán nem fog elküldeni... ebben bíztam én. ha mégis megtörténik, le fogok állni a békességemmel, és nekirontok valakinek a torkának.
Megálltam a küszöbön, és tétovázva néztem a lakásajtót. Hangokat tisztán hallottam bentről, és Katie neszeit ezer körül megismerném. - öhm..- suttogtam csak magamnak, miközben csengőt nyomtam, és vártam hogy befogadjanak. Vagy elküldjenek. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Júl. 24, 2012 10:04 am Ugrás egy másik oldalra ♛ | |
| | |
|
A poszt írója ♛ Ajánlott tartalom Elküldésének ideje ♛ Ugrás egy másik oldalra ♛ | |
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
• az új oldal nyitásáig •
• ROTM FRPG •
|
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm Szer. Május 29, 2019 1:28 am Kedd Május 28, 2019 8:31 pm Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm Szer. Május 22, 2019 12:03 pm Hétf. Május 20, 2019 10:43 am Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm • ROTM FRPG • |
|