|
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Dec. 02, 2013 5:48 pm | Búcsúzni? Mintha olyan sok jó ismerősöm lenne. Megrázom a fejemet. Talán Meredith-től el kéne köszönnöm... De ilyesmire nincs idő, üzenetet meg később is írhatok neki. Nem tudom, mit ért Klaus meglehetősen sokáig alatt, de nyilván majd kiderül. Korábban még annyira ragaszkodott Mystic Fallshoz, most meg... Ki érti ezt már? Én azonban csak örülök, hogy meggondolta magát.
- Inkább csak menjünk - motyogom magam elé, és megindulok kifelé a kocsihoz, közben letörök egy kisebb darabot a szárított gyömbérből, és a számba teszem. Majd kiderül, mennyire használ.
|| New Orleans ||
|
|  | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Dec. 02, 2013 4:45 pm | - Van valaki vagy valami, amitől búcsúznál? - vonom fel a szemöldökömet, ahogy a gyömbért szagolgatja. - Harapdálni kell. Így nem használ - teszem hozzá, majd felragadom a táskát. - Induljunk. Ezúttal azt hiszem, meglehetősen sokáig leszünk távol. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Dec. 02, 2013 4:01 pm | Szájzárat, hah? Hát jó. Tudok én csendben lenni, ha ez minden bánata. Azon ne múljon. Most már csak akkor fogok megszólalni, ha muszáj. Nem értem, miért nem egy néma nővel kezdett, ha nem tudja elviselni, ha a másiknak van véleménye, de oké, legyen.
Követem le a nappalin át a dolgozószobáig, de nem megyek be, csak megállok az ajtónál, vállamat a félfának vetve, és megvárom, amíg összetúrja az anyja holmiját. Esther biztos nagyon örülni fog neki, de... nem az én dolgom.
- Kösz - veszem át a csodanövényét, és előbb csak óvatosan megszagolgatom. Tűrhető. Ha az íze sem rosszabb, akkor nem lesz gond. Bizonyos illatokra és ízekre mostanában elég érzékeny vagyok, de szerintem ezzel megleszek. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Dec. 02, 2013 3:09 pm | (Hayley szobája)
Beóvakodtam anyám szobájába, és turkáltam keveset a fiókjaiban, míg nem láttam egy növényt.
- Gyömbér - ismertem fel, és Hayley kezébe nyomtam. - Annak idején, mikor az újvilágba jöttünk, ezt ették akik rosszul voltak a tengeren. Használnia kell. Rágcsálj belőle, de óvatosan. Csíp, mint a veszedelem. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Nov. 09, 2013 9:06 pm | - Szóval kidobsz? Hát legyen. - sóhajtottam fel. - Ha a híradóban túl sok halálesettel találkozol, hát... gondolj rám! - kacsintottam még rá, majd elindultam kifelé, és próbáltam nem figyelembe venni, milyen okító leckét akart adni nekem ez a nő.
// Zárt játék, köszönöm szépen!  |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Okt. 30, 2013 9:53 pm | - Nem kellene folyton ezzel takaróznod. Éppen ezért vagy gyenge...mert tehetnél saját magad ellen, ha szeretnél. De benned és a hozzád hasonlókban az akarásnak még csak apró szikrája sincs meg. És csodálod, hogy megvetnek? - Vontam fel a szemöldökömet, de fogalmam sem volt, hogy miért járatom a számat. Meggyőzni egy ilyen... embernek nevezett valakit, hogy ne tegye még borzalmasabbá a világot egyszerűen képtelenség volt. Ezen kívül nem is az én feladatom, akármennyire is szerettem volna, ha csak egyetlen centivel előrébb tudom őt mozdítani egy jobb út felé. Hiába... ő így akarja élni az életét, én pedig nem is ismerem, hogy akármit mondjak neki.
- Ideje menned. - Nyeltem nagyot, hiszen tisztában voltam azzal, hogyha kilép innen, akkor sok mindenkinek eshet bántódása. Ám nem szegődhettem mellé felügyelőtisztnek akkor sem, ha a szorító érzés a gyomromban egyre erősödött. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Okt. 29, 2013 8:01 pm | - Tudod, mi a meredek? Egy ember... soha nem értheti meg, mit érzünk mi, akiket úgy meggyaláztak, ahogy másokat nem. Minket nem ért meg senki, miért próbáljuk önnön fájdalmunkat leküzdeni, mely csak emészt és emészt, és nem engedhetjük, hogy felfaljon minket! - csattantam fel hirtelen, megemelve a hangomat, majd nagyot sóhajtottam, és próbáltam elcsitulni, nehogy magunkra hívjam valaki figyelmét.
- Gyenge vagyok... háh! Ezt még sosem mondták. -billent oldalra a fejem vigyorogva. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Okt. 19, 2013 6:03 pm | Elborzadtam, de most már végleg és visszavonhatatlanul. Találkoztam már néhány... nevezzük személynek, akik nem voltak teljesen normálisak, ám ő túltett mindenkin. Veszett ügy volt, méghozzá a legjobb fajtából, viszont nem az én dolgom volt megváltani a lelkét, hiába szüntelenül rossz érzésem, mert én szabadítottam ismét rá őt a világra. A hideg kirázott a gondolattól.
- Ez nem igaz. - Csóváltam meg a fejemet határozottan. Az kellene, hogy engem is belerángasson a játékába és párhuzamot kezdjen felállítani kettőnk között. Semmiben sem hasonlítunk ezzel az őrülttel. - Az emberek azért emberek, hogy érezzenek. Én szeretem, ha érzek, mert így legalább tudom, hogy életben vagyok. Ehhez a fájdalom is hozzátartozik... aki nem szeretne érezni, az egyszerűen gyenge. - Néztem rá kissé lekezelően. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Okt. 16, 2013 8:37 pm | Tekintetem ugyanolyan őrült fénnyel csillogott, mint eddig bármikor. Nem voltam képes változni. Nem voltam képes arra, hogy akár egy józan gondolat is feljöjjön a fejemben, mert... képtelen vagyok bárminemű érzésre, mióta itt vagyok. Mióta meghaltam... mióta testet kaptam. Életben vagyok, élek, már nem szellem vagyok, és így ugyan nehezebb lesz számomra a vadászat, mégis sokkalta örömtelibb, mint eddig bármikor. Most már senki nem lökhet ki a testéből.
Elvigyorodva néztem vissza a boszorkány szemeibe. - Minden férfiban lakozik egy vadállat. Csak egyesek olyan nevetségesen primitívek, hogy soha életükben nem mernek egy kést sem felemelni. - billent hirtelenjében oldalra a fejem, majd visszapillantottam az ablak irányába. - Az érzés olyasfajta őrültség, melyet nem lehetett volna az emberekbe programozni. Tudod, kik szerencsések? A szociopaták. - bólogattam váratlanul. - Mindenféle érzelem nélkül fürkészik ezt a világot. És tudod mit? Néha te is szívesen élnél érzések nélkül, mikor valaki fájdalmat okoz. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Csüt. Okt. 10, 2013 12:31 pm | Nem gondoltam, hogy túlságosan hathatok rá a szavaimmal, hiszen sütött róla, hogy ő élvezni ezt a fajta életformát. Csak legalább ártatlanokat ne bántana, akkor olyan mindegy lenne nekem is, hogy mit, hol és mikor csinál. De így... nem olyan egyszerű a dolog.
- Nem. - Csóváltam meg lemondóan a fejem. - Erre nincs semmilyen varázslat. Akarni kellene, semmi más. De van egy olyan érzésem, hogy te soha nem fogod akarni mert megragadtál egy szinten, ahonnan más nincs visszaút... és igazából ezért sajnállak. - Nyeltem egyet. AZ ilyen figurák utálják a sajnálatot és a szánalmat... ki tudja, feldühítem-e a kijelentésemmel, ám nem voltam hajlandó magamban tartani a véleményemet. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Okt. 09, 2013 9:05 am | Próbáltam értelmezni, amit mondott. Jószerével arra akart utalni, hogy ha már új esélyt kaptam, hát változtassak. De se kedvem, se türelmem nem volt ahhoz, hogy így tegyek. Ahhoz túl gonosz vagyok, és nem is akarom legyőzni ezt és kész. Válasszam a nehezebb utat, szokjak le a mészárlásról? Soha nem menne. Ez vagyok én.
- ilyen hókuszpókusz nem létezik? Hogy meg tudjatok szelidíteni valakit? - kérdeztem gunyorosan. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Csüt. Okt. 03, 2013 5:18 pm | Nem nagyon tudtam már reagálni, elvégre azt is megtehette volna, hogy ő más lesz, mint akik bántották. Hogy más embereknek még véletlenül se kelljen átélniük azt, amit neki kellett. De nem... mondhatni a könnyebbik utat választotta, már ha lehet ezt annak nevezni.
Csak legyintettem egyet. Milyen lett volna már, ha azt mondom: semmiség? Elvégre nem volt az. Vagy ha elintézem azzal, hogy ugyan, nem tartottál fel? Az olyan lenne, mintha nem zavart volna az, amit tettem. Ezért maradtam a legyintésnél.
- Nem kellene bántanod az embereket. Ha már kaptál egy esélyt az újrakezdése, hogy így életben vagy... változtathatnál az eddigi hozzáállásodon. - Néztem rá komolyan. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Szept. 30, 2013 5:29 pm | - Nem tervezek dolgozni, hogy önéletrajzot kelljen írnom - húztam el a számat. Életem utolsó lépése lenne az, hogy én önéletrajzot kezdjek firkálni... vagy mi a halál!
- Nem vagyok jobb. Én soha nem is mondtam, hogy az vagyok... csak... egy lélek vagyok... akit senki nem értett meg soha... akit mindenki kihasznált, míg aztán nem lettem képes arra, hogy bosszút álljak az ellenem elkövetett sérelmekért! - vált hevessé a hangom, majd összekoccant a két fogam.
- Sajnálom, hogy feltartottalak.
|
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Csüt. Szept. 26, 2013 6:14 pm | - Kérlek, ne tarts nekem pszichológia órát. - Sóhajtottam fel. Talán neki egyszerűbb ezt gondolni és lehet is benne valami, ám lehetne jobb ember. Nem kell azért őrültnek lennie, mert gyermekkorában csináltak vele valamit. Próbálhatna normálisan viselkedni és nem kivetíteni az őrültségeit másokra, hiszen senki nem érdemli meg, hogy egy ilyesfajta ember áldozatává váljon.
- Szerencse, hogy nem kell önéletrajzot írnod. Nem mutatnának benne szépen ezek a gyilkosságok. - Feszült meg az arcom, talán még valamiféle undor is belevegyült a mimikámba. Én is nő voltam és bár meg tudtam védeni magam ellene... sajnáltam, hogy rászabadítottam őt a világra. Nagyon. - Te sem vagy jobb, mint a vámpírok. Sőt. - Néztem rá komolyan. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Szept. 25, 2013 6:37 am | - A normális emberek számára meredek, hogy miért vagyok ilyen. Vagy miért vagyunk mi, nem normális emberek ilyenek. Mi történt velünk, hogy ilyesmiket tegyünk? Pedig igenegyszerű... vagy bennünk van. Benne a génjeinkben. Vagy pedig gyermekkorunkban olyan sérelem ért bennünket, hogy nem tudjuk legyőzni azt a vágyat, hogy ártsunk másoknak. Azt hiszed, én mindig ilyen voltam?! - tettem fel a nagy kérdést kibukva. - Nem. Voltam normális gyermek. De egy király, egy uralkodó félresikerült gyermeke voltam, aki... beteges vágyait nem tudta máson levezetni. Először állatokkal kezdtem... állatok haltak meg ujjaim között. Majd nők. Azt tettem velük, amit a féreg apám tett velem. Majd többet. Míg végül nem élték túl. - telt meg hangom undorral, majd zsebre vágtam ujjaimat. Meglepő, hogy már majdnem egy órája itt vagyok, és nem akartam megölni ezt a nőt.
- Az anyád szerintem ostoba volt. Persze a vámpírok sokat adtak, de... akkor is hülyeség volt tőle, amit tett. - vontam egyet a vállamon. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Szept. 11, 2013 10:41 pm | Sóhajtottam egyet. Egyre inkább kezdtem érezni annak a súlyát, hogy a világra szabadítottam ezt a férfit. Szellemként maximum magában, láthatatlanul tudta nézegetni azokat a szerencsétleneket, akiket kiszemelt magának, de most, hogy testet és életet kapott... tényleg bármit megtehetett, amit a beteg elméje megkívánt. És egy védtelen lány vagy nő nem lesz képes elmenekülni előle... elég csak ránézni vagy belenézni a szemébe, amiben az állandó őrület csillogott. Egy mezei embernek hátborzongató lehet.
- Miért csinálod ezt az emberekkel? Mi jó az neked, ha bántod őket? - Bukott ki belőlem a kérdés, hiába tudtam, hogy az őrültek nem képesek erre pontos választ adni. Ez a lényük, ez jön belőlük. Mégis annyira furcsa.
Leütöttem a tekintetemet kérdése hallatán. Nem volt szép tőlem, hogy néha azt hangoztattam, hogy a vámpírfajnak nem kellett volna megteremtődnie. Anyám a testvéreim életét mentett meg ezzel a lépésével, ő sem sejthette, hogy idáig fognak fajulni a dolgok. Hogy a világot szinte uralják a vérszívók, akiknek nagy része cseppet sem használ, csak árt az emberiségnek.
- Az anyám abban a pillanatban valószínűleg nem látott más esélyt arra, hogy életben tartsa a családját. - Köszörültem meg a torkomat. - Az már más, hogy én nem értek teljesen egyet ezzel a döntésével. Ha nem változtatta volna őket vámpírrá, akkor sok embert megkímélhetett volna attól, hogy egy ragadozó faj vacsoráivá váljanak vagy akárki egy legyen közülük. - Húztam el a számat. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Szept. 10, 2013 8:31 pm | - Hát.. csak annyiban kellene, hogy érdekeljen, hogy.. ha kilépek innen, és otthont kell keresnenm, nagyon nagy eséllyel olyanoknál fogom keresni, akik nem örülnének a jelenlétemnek. - billent oldalra a fejem. Ebből leszűrhette, hogy miről beszélek. A nőkről, kik áldozatul esnének mindennek.
Végigmértem őt tekintetemmel. Eléggé éhes, falánk pillantással, és széles vigyorral dőltem aztán neki az íróasztalnak, nem törődve senki lányával-fiával.
- Az a bizonyos ősmama elég nagy hibát követett el azzal, hogy ilyesmit létrehozott. Te is így véled, igaz? - vontam fel kérdőn szemöldökömet. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Szept. 02, 2013 10:29 pm | - És engem miért kellene érdekeljen, hogy neked nincs hová menned? - Vettem elő már végképp a bunkó stílusomat, miközben végighordoztam a tekintetem az íróasztalon. Anyám ízlését látva senki nem mondaná meg róla, hogy majdnem ezer évet koporsóban töltött. A stílus örök. Ahogy a tény is, hogy a házunk nem hajléktalanszálló volt, főleg nem úgy, hogy ennek a srácnak a szeme sem állt jól. Kellett nekem rászabadítani még egy őrültet a világra..!
- Az előbb azt hiszem bemutattam, hogy nincs szükségem segítségre. Sem a testvéreimére, sem senkiére. Én vagyok közülük a legidősebb, de szerencsére engem elkerült a vámpírlét. - Vontam vállat. Inkább nem kommentáltam anyám jó régi húzását, miszerint az örökléttel adományozta meg a családomat. Bár ha nem így tett volna, akkor jó pár embert nem ismerhettem volna meg. Például lehet, hogy Brad-et sem... ki tudja. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Szept. 01, 2013 2:48 pm | - Jelenleg nincs hová mennem. - vontam meg a vállaimat elegánsan, és jól is esett a mozdulat. Végre teljes húst érezhettem magamon. Csontjaimon. Nem voltam már áttetsző, nem voltam semmi. Ember voltam. Vagyok. leszek. Ha nem csinálok hamar bajt.
- Szóval ki tudja... nem hiszem, hogy békává tudnál változtatni, ha nem tetszik, hogy itt vagyok. Vagy jönnek a nagymenő bátyók, akik megvédik a nővérüket? - kérdeztem gunyorosan. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Aug. 19, 2013 8:11 pm | - Nem úgy ismerem Cassidy-t, mint aki félne akármitől is. Biztosan csak azt akarta, hogy hagyd már végre békén. - Megforgattam a szemeimet és arrébb tettem az asztalon a levélbontó kést, csak hogy csináljak valamit. Nyomasztani kezdett ennek a fiúnak a jelenléte, elvégre akár be akartam vallani akár nem, tényleg árasztott magából valami különlegeset... furát... veszélyeset.
- Ugye nem akarsz beköltözni? - Sóhajtottam egyet, megforgattam a szemeimet és ekkor kiabálásszerű hangokat hallottam nem is olyan messziről. Biztosan egyszerre több családtagom is egy helyiségben tartózkodik és nem jutnak dűlőre egymással. - Bár vendégszeretőnek tartom magam, de te még vendégnek sem vagy mondható, úgyhogy... - Megvontam a vállamat. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Aug. 18, 2013 11:36 pm | - Az a Cassidy nevű csaj csak félti a családja életét. Meg a sajátját is. - vontam egyet a vállamon, miután végighallgattam a tartalmas előadást arról, miként lehet végezni velem. Pluszban hogy nem akar beavatni engem abba, hogy miért és mivel fog fizetni a természetnek ha én innen élve kilépek.
- Nincs több kérdésem, bírónő. - ültem le a kanapéra egy jóleső sóhajjal. - Túl kényelmes ez a ház ahhoz, hogy csak úgy itthagyjam. - biggyesztettem le ajkaimat. Tudtam hogy mennem kell, mert a testvérei kinyírnak. De túl szép álom. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Aug. 07, 2013 9:16 pm | Leültem az egyik székbe, elvégre ez a ház már az én otthonom is volt. Kényelmesen akartam érezni magam, miközben osztottam az eszet ennek a cseppet sem szimpatikus... fiúnak. Csak hogy szépen fogalmazzak, mert sokkal cifrább jelzők ez eszembe jutottak, de rájöttem, hogy még azt sem érdemelné meg, ha sértegetném.
- Nos, ha például feldühítesz egy vámpírt és megharap vagy csak egy embernek lesz elege belőled és esetleg gyomron szúr egy késel, akkor természetesen meghalsz. De természetfeletti úton, varázslattal csak én tudom elvenni az életedet. - Mondtam. Ez tény volt és legalább ezzel is alá tudtam támasztani, hogy jobb, ha velem tényleg nem szórakozik. - És az nem a te dolgok, hogy én mivel fogok adózni a természetnek. Jóban vagyunk egymással, elintézzük a dolgot. Inkább örülj, hogy tartoztam egy szívességgel Cassidy-nek és feltámasztottalak. Ha nem így lett volna, akkor még mindig szellemként bolyonganál valahol. - Hátradőltem és így figyeltem rá. Még annyit sem volt képes kinyögni, hogy köszönöm... vagyis én nem hallottam. - Egyéb kérdés? |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Aug. 06, 2013 1:42 am | - Ahha... - sóhajtottam fel, majd legyintettem. A szellemekkel elleszek, nemrég még én is az voltam. De a többi nem érdekelt igazán. Megoldom én a dolgokat... ha erről van szó. És legyen mindegy mindenkinek, hogy én hogyan akarom azt még megoldani.
- Még egy pár kérdés... ezek szerint.. nemcsak te veheted el az életemet? - kérdeztem felvont szemöldökkel, de egy grimaszt vágtam, ahogy tettetett sajnálatot mutatott az utolsó mondata után.
- Kíváncsi vagyok, hogy ha már képes voltál testet adni... a természet vajon hogyan fog téged jutalmazni.. - vágtam vissza én is gonoszsággal. Hiszen tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen varázslatnak következményei vannak. Lesznek.. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Aug. 02, 2013 9:59 pm | Apró, ezt most komolyan gondolod-stílusú kacaj hagyta el a számat. - Maradjunk annyiban, hogy aki nem tudja, hol a helye, az te vagy. - Pillantottam rá megvetően, elvégre ha én nem hozom vissza az életbe, akkor még mindig szellemként keringene vagy ebben a szobában vagy már máshol ontaná a nyomort láthatatlan kis csodabogárként. Ezt a tiszteletlenséget nehezen toleráltam, de lehet, hogy csak én vagyok ilyen régimódi ebben a kérdésben... a boszorkányok jóval mindegyik természetfölötti faj előtt léteztek, ha pedig segítünk valakinek, akkor az legalább fogja be a száját.
- Vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok... szellemek. - Tettem hozzá már csak azért is utalva arra, hogy nemrég még ő is közéjük tartozott. - A felállás csak rosszabbodott az idők folyamán, legalábbis ahogy hallottam. Egyre többen vannak és egyre több mindent akarnak. - Sóhajtottam. - Nincs is idegesítőbb egy túlzottan akaratos lénynél. - Vontam fel a szemöldökömet rá nézve. - Úgyhogy ha meg akarod tartani a testedet, akkor jobb lesz vigyázni, mert könnyen lehet, hogy mégsem én foglak eltenni láb alól, hanem például egy vámpír vacsorája leszel. - Végigsimítottam az asztallap fáján, majd a bútornak dőltem a hátam mögött megtámasztva a kezeimet. - Elvégre egyszerű emberként képtelen vagy arra, hogy beleszállj másokba és irányítsd őket. - Lebiggyesztettem az ajkaimat, mintha tényleg sajnálnám őt emiatt, de a hangsúlyomból kiérezhette, hogy ez egyáltalán nem így van. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Aug. 02, 2013 1:39 am | - Utálatos boszorkány. Az én időmben legalább tudtátok, hogy hol a helyetek. - vágtam oda egy keserű fintort, ahogy gyötört és gyötört és gyötört, és... gyötört! Na, ez túl sok gyötrés. Elég lenne egy kis.. szabadlevegő.. már végre..
- Mondd csak, tudnom kellene nekem valamit az itteni viszonyokról? Értem ezt arra, hogy... vámpírok minden sarkon? - Enélkül az információ nélkül nem távozom. |
| | | |
|
A poszt írója ♛ Ajánlott tartalom Elküldésének ideje ♛ | |
| | | | |
Similar topics | |
|
| | Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
• az új oldal nyitásáig •
• ROTM FRPG •
|
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm Szer. Május 29, 2019 1:28 am Kedd Május 28, 2019 8:31 pm Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm Szer. Május 22, 2019 12:03 pm Hétf. Május 20, 2019 10:43 am Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm • ROTM FRPG • |
|
Kezdőlap