Kicsit elengedtem a fantáziámat, ha már úgy sem számít bele a valós játéktérbe remélem tetszik az ötlet
*szituáció* Silas bezárja hasonmását a vasládikába és bedobja a tóba, mint a sorozatban. Ennek Elena éppen a szemtanúja volt.
Elena & Silas
Elégedetten porolgattam a tenyeremet miután a vízbe hajítottam a hasonmásomat. Még nem tudom mik a terveim a továbbiakra, de folytatni fogom a tervemet, amik majd szépen segítenek megvalósítani az igazi céljaimat. Vettem egy mély levegőt. Az éjszaka hidegében láttam a saját leheletemet. Pont olyan rideg, mint én. Elégedetten fordultam az autó fele, hogy távozzak, amikor mocorgást hallok meg. - Ki van ott? - pillantottam körbe idegesen.
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Nagyon kreatív volt ez a szituáció, nagyon tetszik!
Egyelőre semmi hibát nem ítélek meg. Mivel jelenleg már tag vagy, és jó ideje játszol, valószínűleg kicsit belemerülve már a játékba lesznek észrevételeim.
____________________________________________
Magam sem tudom, hogyan keveredtem ide. Azt sem, hogy miért tűnt olyan jó ötletnek az, hogy kövessem Stefant, ahogyan eltünteti Silast. Talán csak ezzel próbáltam meggyőzni magam, hogy Stefan nem csinál ostobaságot azok után, hogy én Damont választottam, és nem őt. Tudtam, hogy fáj a szíve. De minketten tudhattuk már, sőt... érezhettük is jó ideje, hogy a szerelmünk nem olyan, mint régen. Az utóbbi időszak pedig egyetlen dologra döbbentett rá. Kötelék ide vagy oda, szerelmes vagyok a bátyjába. Ezért nem hibáztathat... legalábbis remélem, hogy megért engem. Nagyot nyeltem, és egy kissé távolabb álltam meg, de ahogy egy fa rejtekéből figyeltem az eseményeket, meglepődve pislogtam. Stefan... és vele szemben én?! Katherine? Nem... lehetetlen. Katherine nem lehet itt. És ahogy beszélt... egy pillanat múlva pedig nyoma sem volt nekem... Stefan állt... Stefannal szemben... és a szavak... egy árnyékmás... egy hasonmás... a természet létrehozott egy hasonmást Silasnek... mit sem értettem. Rezzenéstelen arccal figyeltem, ahogyan a "koporsó" a vízbe hull... de nem Silas testével, hanem Stefanével. Arcom verejtékbe borult, majd nagyot nyeltem, és testemet végigrázta valami kellemetlen hidegség... és fájdalom. Stefan... a víz alatt? Ekkor a másik Stefan tekintete arra irányult, amerre én rejtőztem. Nem bírtam ki, muszáj volt kisétálnom. - Mi folyik itt...?! Mi... Stefan... - motyogtam zaklatottan, a folyó felé figyelve, majd hirtelen fisszakaptam a tekintetemet a férfi felé. - Ki vagy te?