Szia! : )

Az előtörténetednél már említettem, hogy a sok hibád miatt egy ideig az oktatósarokban kell majd lenned, így az elkövetkezendőkben egy kis ideig - szívből remélem, hogy csak pár hozzászólás erejéig - egymás társaságát élvezhetjük. : )

Mielőtt hozzálátnánk, szeretnélek pár hasznos tanáccsal ellátni, hogy megkönnyítsem a dolgodat:

♦ Nincs kötelező szószáma egy hozzászólásnak, mint sok helyen, viszont a 10-15 sort érdemes elérni, mert egy játék akkor élvezhető.

♦ A helyesírás is fontos, hiszen néha egyetlen félreírt szó miatt a partnered félreértelmezheti, vagy akár egy az egyben nem tudja érzelmezni az írásodat. Ezért tudom ajánlani neked a Word-öt, mely ha magyarra van állítva, alá fogja húzni neked pirossal a helytelenül írt szavakat, illetve zölddel jelöli, ha netán vesszőt, illetve pontot hagytál el.

♦ Nagyon meg tudod könnyíteni a partnered dolgát, ha tagolod a szöveget, bekezdéseket használsz, pontot és vesszőket alkalmazol, illetve a pontok és a vesszők után egy-egy szóközt nyomsz.

♦ A megadott sorszámot (10-15 sort) könnyen el tudod érni, ha nemcsak párbeszédeket, cselekedeteket vetsz papírra, hanem leírod a karaktered gondolatait és érzelmeit is. Ebből ismerhetjük meg igazán a karakteredet.

♦ Illetve utolsó pontként; nem irányíthatod a másik karaktert, akivel éppen játszol. Természetesen azokat, akik nem vesznek részt a játékban, irányíthatod(nem játszó karakterek, például pincérfiú, utcán elkapott nő, akit vacsorának szánsz, stb.), de a partneredet nem. Ugyanis nem tudhatod, hogy a partnered miként szeretne reagálni egy-egy cselekedetedre.

Az alapszituáció, amit kitaláltam kettőnknek, figyelembe véve az előtörténeted néhány elemét: (teljes mértékben játéktértől független, másképpen is alakíthatod majd életed történetét Mystic Fallsban, ha kilépsz az oktatósarokból)

♦ Elena nemrég vált vámpírrá. Egyedül sétálgat az egyik sötét sikátorban, hogy minél előbb hazaérhessen a családjából, ezért megy ezen a kerülőúton. Nicole is éppen abba az utcába téved be, és mivel Nicole évekkel ezelőtt találkozott Katherine-nel, akivel ellenségekké váltak, Elenáról is azt hiszi, hogy ő maga Katherine. Ezért meg akarja őt ölni.

Helyszín: Mystic Falls sikátorai

Nem könnyű szituáció, és jobb, ha nem térsz rögtön a kezdődben a lényegre, hanem szépen levezetsz mindent. : )
Sok sikert kívánok a kezdődhöz, amit EBBE a topikba várok! (:

Meleg nyári nap volt, szinte perzselte a nap a véremet! Éppen vacsorázni készültem az előttem lévő fiatal férfiből, így szépen nyugodtan sétáltam végig a sikátorokon. Egyszerre csak tipegő hangra lettem figyelmes. Gyorsan elbújtam az egyik sikátori lyukba! Óvatosan ki-ki tekintettem, míg nem megláttam valakit. Félőn elővánszorogtam a lyukból és csak egy valami járt a fejemben, ne legyen vérfarkas.. ne legyen vérfarkas! Nem gerjedtem a fér szagára, nem lehet ember, gondoltam magamban.
Helló! A nevem Nicole, te ki vagy?
Kérdeztem óvatosan! Mikor befejeztem mondatom hátra léptem 3 lépést, ne hogy valami baj legyen!
A feszültség csak egyre nőtt bennem! Elkezdtem izzadni, csak úgy folyt rólam a verejték mint a Niagara vízesésből a víz! Elég furán nézhettem ki. De remélem az idegen nő ezt nem veszi észre! Nagyon melegem lett, így felkötöttem a hajamat kis coff-ba, nincs olyan hosszú hajam! Közben a férfi mint a kámfor suhant el, na tessék oda a vacsimnak! A vacsimnak? Az egész napi kajámnak oda, mindig közbe jön valami! Remélem nem bánom meg annyiszor mint ahány éves vagyok!

Na, most azt az érzést keltetted bennem, hogy azt az előtörténetet nem is Te írtad. Ez a kezdő nagyon jól sikerült, de lenne pár észrevételem:

- Használj pontot a felkiáltójel helyett, legalábbis ahol lehet. Ez így úgy tűnik, mintha egyfolytában ordítva mondanál/gondolnál valamit, és mikor éppen csinálsz valamit, tegyük azt, bebújsz az egyik sarokba, ott pedig teljesen feleslegesen teszed ki a felkiáltójelet.
- A párbeszédeknél nem kell új sort kezdeni. Persze ez nem a legnagyobb hiba, hiszen nem értelemzavaró, de a párbeszédedet én így írtam volna:
" - Helló! A nevem Nicole, te ki vagy? - kérdeztem.... "

Több hibát nem észleltem, nagyon jól átadtad az érzelmeket is, legalábbis nekem. Tetszett, úgy összességében. És az én reakcióm:


Nem szerettem a bevásárlótúrákat. De mégis muszáj volt, hiszen egyrészt a családomnak emberi ételre is szüksége van, másrészt pedig néha csak úgy jó volt kikapcsolódni, és nem figyelni a zajokra otthon. Nem... egy kis kikapcsolódás mindnekinek jár, még ha ez azt is jelenti, hogy elmegyek a központba, és bevásárolok.
A rövidebb utat akartam választani, ezért is mentem azon az útvonalon, amivel hamarabb hazajuthatok. Ehhez egy sikátoron kellett végighaladnom, és egy kis sóhajjal szorongattam a táskámat, főleg mikor meghallottam egy apró zajt. Nem voltam már ember, a hallásom mint a nyúlé, és hirtelen kaptam oda a fejemet, hogy rögtön egy lány arcába bámuljak.
- Hé! - szólaltam meg megdöbbenve, majd nagyot nyeltem, és végigmértem. Sosem láttam még Mystic Fallsban. - Senki nem mondta még, hogy ne settenkedj csak így? Rámhoztad a frászt - motyogtam heves légzéssel. Utáltam az efféle kis afférokat. El is felejtettem, hogy kérdezett valamit. Csak azt észleltem, hogy egy idegen férfi eltűnik a szemeink elől.
- Óh... - nyeltem egyet. - Megzavartalak - kezdtem el kicsit feszültebbé válni. Nem vagyok olyan erős, mint egy másik - idősebb - vámpír. Velem bármelyik elkezdhet kötözködni, és nem tudok nyerni.

Mikor hirtelen megszólalt a lány nagyon megijedtem, ugrottam is egyet. Hoppá, kissé megijedt a lány tőlem, lehet még is ember? Nem, az nem lehet, hisz nem kívánom a vérét! -Settenkedni? Én? Én csak megijedtem, ezért bújtam el. -Na hát, úgy tűnik mind ketten megijedtünk. Még ilyen egybe esést. -Ó igazán sajnálom. -Persze ez nem volt igaz, el is kezdtem gonoszul nevetni.-Mi van kicsi lány, tán süket vagy, kérdeztem valamit! -Folytattam ördögi gonoszsággal.Az után érdeklődik, megzavart-e, erre elnevetem magam. Még ilyen szánalmast, mint ez a lány. -Ami azt illeti..eléggé! -Kiáltok a lányra ijesztően. -Épp vacsora idő van. -Folytatom az ijesztgetést szemrebbenés nélkül.Eléggé fiatalnak látszik, lehet pótolhatná az elszalasztott vacsimat. Biztos finom lehet a vére. Nyalom meg a szám szélét. Már egy napja nem ettem, azt hiszem ennek a lánynak nem ma van a szerencse napja. Miközben ezeken gondolkozom, hirtelen feltűnik egy férfi, egy karóval a kezében, a messzeségben. Hű ha, csak nem a lány védelmezője,még egy alapos leírást is szemléltetek magamban. Szőkés-barna felnyalt tüsi haj,rendezett öltözék, hirtelen megakad a férfi kezén a szemem, egy gyűrű, ilyesmit már láttam. Talán egy vámpír lehet. Sóhajtok fel nagyot.

Nos, akkor ismét itt. Azonnal vizslattam is az írásodat, és ismét kiemelném a hibáidat.

- egybe esést -> egybeesést
- tégy szóközt a gondolatjelek ( - ) után. Egyszerűen szebb látványt kelt egy olyan reag, amelyben minden szépen a helyén van.
- valamint ami még úgy igazán feltűnt, hogy a válaszod elején ijedős voltál... ezzel utalok arra, hogy ha már túl vagy százon, ne légy ilyen ijedős, mert szerintem egy ilyen idős vámpírhoz az már nem olyan helytálló. )
- ennek kapcsán pedig tudom ajánlani azt is, hogy az előtörténetedet is tedd izgalmassá azzal, hogy a félős, ijedős dolgokat a vámpírrá válás után mellőzöd.


Felvontam a szemöldökömet. Nem értettem, miért fél tőlem ez a lány, egyáltalán hogy fél-e, vagy csak simán ijedős, mindenesetre nem tett túl jó benyomást magáról. De hát... mit várhatna az ember - vagyis vámpír -, ha mostanában ebben a városban már semmi nem olyan, mint régen? Én is kezdő vámpír vagyok, de... ez kicsit túlzás.
Kissé dühösnek éreztem őt, de nem törődtem vele. Maximum elkapja a torkomat. Én meg elkapom az övét.
- Ha jót akarsz magadnak... leszállsz rólam, és elindulsz a sikátor másik vége felé - szóltam felé eléggé megvetően. Semmi kedvem nem volt ehhez a színjátékhoz, de a torkom kifelé száradt egyre inkább. Nem tetszett a szituáció. De el tudom ijeszteni, ha kell.
De ekkor én is megpillantottam valakit... vagyis hallottam. Majd ahogy arra fordultam, elégedetten állapítottam meg, hogy itt most nem lesz... probléma.
- Most mondom... tűnj el innen! - mondtam kissé indulatosan.

-Jobb lenne ha elmennék? -mit képzel ez magáról, tán ősvámpír? Nem hiszem, makacsabb lenne és nem ijedt volna meg tőlem. -Inkább te neked kéne lelécelned, kezdek éhes lenni. -Célozgattam arra, hogy vámpír vagyok és éhes. Vajon mennyi idős lehet? -Hány éves vagy te, hogy fenyegető hozzászólásokat teszel? -Kérdezem tőle kissé mérgesen és mogorván. Elkezdtem nagyokat nyelni, egyre éhesebb vagyok. Kezdett igazán kiszáradni a torkom. Már több mint egy napja nem táplálkoztam vérrel. Nem túl ijesztő a lány, viszont a nevét még mindig nem tudom. A férfi a háta mögött kissé megrémiszt. -Szép estét uram, ismeri a lányt? -szólok a férfihez. Sok karót láttam, de ez a fadarab egészen különleges és ismeretlen. Nem vagyok én olyan tapasztalt és idős, hogy minden fadarabot ismerjek. Jó hegyes, biztos vagyok benne, hogy nem mai ember készítette, aki meg nem mai ember az vagy halott, vagy természetfeletti.