Könnyedebben szorítottam a kezét, majd végül teljesen elmúlt a fájdalom leghalványabb jele is, így adtam át magamat a sosem tapasztalt, önfeledt érzésnek, összeszorított szemekkel.
Bizsergett a bőröm csókjaitól, melyet nyakamra lehelt, és ebben a pillanatban az sem lepett volna meg, ha belémharap, és szívni kezdi a véremet. De az érzések egyre jobbak lettek testemben mozgása nyomán, és felnyögtem egyszer, majd újra és újra.

- Mindjárt elmúlik... - lihegtem, és mikor éreztem, hogy teste már elernyed, és keze sem markolja olyan szorosan az enyémet, tudtam, hogy eltűnőben van a fájdalom.
- Látod... ennyi volt az egész - mondtam, aztán kis lökésekkel kezdtem el újra mozogni benne. Már szinte el is felejtettem, mennyire jó dolog is ez... utoljára egy kurvával csináltam ilyet... évtizedekkel ezelőtt.
- Édes kislány vagy... - mormoltam, nyelvemmel újra és újra végigszántva a nyakán.

Eltűnt testemből, hogy simogató mozdulatok után máshová kezdjen 'befészkelődni'. Szisszenő hangok hagyták el néha a számat, de rögtön el is múlt, hisz megállt, majd lassan folytatta, és mikor már egy bizonyos méretig bejutott, csak bólintottam, hogy folytatjhatja, de kezem az ő kezére tapadt, amivel mellettem támaszkodott.

Elvigyorogtam magam, kihúzódtam a testéből, hogy aztán máshová kezdjek el behatolni. Nagyon lassan, nagyon lágyan... minden másodpercben megállva, hogy ne okozzak neki fájdalmat... egészen addig, míg be nem értem. Akkor megcsókoltam a nyakát, és a vállát.
- Minden rendben? - tettem fel a kérdést, és egy nagyon aprót mozdultam benne. - Folytathatom?

Kicsit elgondolkodtam, mikor feltette a nagy kérdést. Akarom megismerni a még meg nem tapasztaltat, vagy nem? És... húzott a fejem az ismeretlen felé, hisz mindig újjabbat és újabbat tapasztalni... erről szól az életünk, vagy nem?
Csak nyeltem egyet és bólintottam. ‹ Szeretném.. › bólintottam, mikor sikerült magamat meggyőzni, és vártam hogy mit mondd, mit kell tennem.

- Ha nem akarod.... nem kell... - nyugtattam meg. - Tiéd a döntés... - álltam meg a mozgással, és vártam, hogy válasszon. - Tudok kimondottan megértő is lenni... elhiheted. Ha nem, hát nem... az sem baj. Akkor majd a véredből kérek még egy keveset.

Azt észleltem, hogy megáll, és feltett egy kérdést, amit eleinte nem értettem, de nyomban jött a felismerés, amint keze finoman végigsimított a fenekemen.
Verejtékes arccal hátrafordultam feléje, már amennyire lehetséges volt. ‹ Én úgy.. még sosem csináltam.. › ráztam a fejemet teljesen őszintén, kételyekkel a tekintetemben.

- Megmondtam, hogy megmutatom.... hogy csinálja... egy Első - ziháltam, ahogy egyre gyorsabb ütemet kezdtem diktálni. - Akarod... máshová is? - álltam meg a hirtelen a mozgással, és hogy tisztában legyen vele, mit is akarok, a gömbölyű fenekét kezdtem simogatni. - Hm....? - mormoltam lágyan. - Óvatos leszek... és úriember - vigyorogtam el magam.

A testemen ismét átsuhant a vágy szele, és amint mozogni kezdett újult erővel, kellemes sóhajok hagyták el sorra a számat, ahogyan az imént is.
‹ Csodálatos férfi vagy.. › lihegtem csak ennyit, hátranyúlva a fenekébe markoltam fél kezemmel, és halkan felkuncogtam.

- Nem - nevettem fel röviden. - Nem egész éjjel... - moccantam benne aprókat, egészen addig, míg meg nem éreztem, hogy az ágyékom újra keménnyé válik. - Csak amíg... nem ismétlünk... - morogtam, és ismét mozogni kezdtem benne.
- Ugye.... nincs ellenedre? - lihegtem a fülébe.

Követett engem a mámorok birodalmába, és ezen akaratlanul is elmosolyodtam, miközben vártam, hogy testem teljes mértékben megnyugodjon, és lihegésem rendes lélegzetvétellé alakuljon.
‹ Így kell feküdnöm egész éjszaka? › kérdeztem mosolyogva, már nyugodt légzéssel.

Szinte másodpercek alatt feszült meg alattam a teste, és a torkából előtörő hangok is jelezték számomra, hogy neki már eljött a mámor....
Nem várattam magamra sokat én sem, két-három hevesebb mozdulat után egy mély nyögéssel testébe engedtem gyönyöröm jelét, aztán ráborultam izzadtan, csapzottan, és lihegve.
- Ne.... még ne mozdulj - sóhajtottam a bőrébe, és egyelőre nagyon nem akarózott leszállnom róla.

A hasamra fordított, és így takarta be testemet tűzforró bőrével, hogy újra mozogni kezdjen bennem, egy idő után már tempót váltva, és csapzott hajamat igazgattam közben az arcomból. Már nem bírtam a hangosabb nyögéseket magamban tartani, hisz' ki hallhatta itt meg? ‹ Óh, te jó ég... › lihegtem hevesen, és tüzelő tüdővel, amint a levegő már úgy felforrt bennem, akárcsak a vérem... végül a robbanáspont sem váratott magára sokat, a testem úgy adta meg magát neki, mint egy vékony kis fa tornádó idején, de ez határozottan élvezetesebb volt... a levegőt nehezen engedtem be a tüdőmön, a testem megfeszült, és reszketve éltem át a gyönyörtr.

Fújtam, nyögtem és lihegtem felváltva, de még nem akartam, hogy ilyen gyorsan vége legyen.... leemeltem hát magamról, és hasra fektettem az ágyon, majd ráhasaltam, így merültem el újra a testében.
- Ez valami isteni.... - tördeltem a szavakat, aztán elhagytam a testét, hogy újra visszatérjek, és minden mozdulattal egyre mélyebbre merültem el benne, majd eljött az a pont, mikor a mozgásom üteme is felgyorsult.

Halvány mosoly rajzolódott szám szélei köré, miközben ugyanolyan jóleső hangok törtek elő az én számból, mint az övéből, és néha lehunytam szemeim, hogy úgy érezzem azt a csodát, amit Ő volt képes tenni velem. Valami sosem tapasztalt furcsaságot érezhettem benne.
Felülre kerültem, ami első pillanatban meglepett, hisz' nagyon gyorsan történt, de nem estem kétségbe. Lábaim közrefogták a csípőjét, és ritmikusan kezdtem el mozogni csípőjén, az elejétől kezdve mélyre engedve testembe Őt, gyorsabb mozdulatokat alkalmazva, néha hátravetve a fejemet, mikor túláradt bennem a közeledő kéj érzése.

- Varázsolj el, tündérlány - lihegtem, és lassan mozogni kezdtem benne, gyengéd, mégis mély lökésekkel, ajkam közben újra a nyakára tapadt. Nem vettem most a véréből, csak csókoltam illatos bőrét, és néha belenyögtem a gyönyörbe, amivel megajándékozott.
- Csodálatos vagy... - mormoltam, aztán egy hirtelen mozdulattal átfordultam, hogy ő lehessen felül.

Nem fogtam fel az időt, csakis azt a momentumot, mikor lerázta magáról a lábaimat, és felkúszott énhozzám, hogy a szemeimbe nézzen, és hangja elárulta mindazt, amit egyénisége is. Egy Első vámpír... mindent megkaphat, amit akar. Hangjának keménysége árulkodott arról, hogy hiába mondanék már bármit is, Ő elveszi, ami a véremhez jár 'ajándékba'.
Felnyögtem, amikor férfiasságával belém hajolt, és szélesebb terpeszbe 'kényszerítettem' magamat, hogy teljes testtel hozzámsímulhasson, és vártam a pillanatot, hogy ezek után vajon hogyan viszonyul majd hozzám.

Tetszett a börtön, ahová fogott lábaival, és imádtam az önkéntes fogságnak ezt a fajtáját... egészen addig, míg úgy éreztem, hogy most már nekem is kapnom kellene valamit.
Kiszabadítottam magam, aztán felkúsztam arcáig, és merevségemet a csípőjének dörgöltem.
- Akarlak.... most, azonnal - mondtam már keményebb hangon, ellentmondást nem tűrően, aztán lassan a testébe nyomtam magam, és hátravetettem fejem az élvezettől.

Keze és ujjai besiklottak combjaim közé, miután az alsóm darabokban végezte mellettünk, és ha azt hittem, hogy ennél jobban fokozni nem lehet az izgalmakat, nagyon nagyot tévedtem! Ajkai hamarosan követték a keze útját, és amint rátalált a legkényesebb pontomra, összeszorított szemekkel feszült meg a testem néhány másodpercre csupán, és halványan megremegtem. Fantasztikus volt, amit művelt velem, és egyik lábam ösztönösen emelkedett meg, hogy gyengéden a vállára, majd a nyaka köré emelkedjen, és így szorítottam magamhoz finoman, közben a hátravetett karomba haraptam nem fájdalmasan, de ez fojtotta el a lázas nyögésemet.

- Ez az.... - lihegtem, mikor a markába fogott, hogy kényeztetni kezdjen, és nem vacakoltam, két mozdulattal szaggattam szét a még rajta lévő ruhadarabot, hogy kezem akadálytalanul találjon utat combjai közé, és felderítsem teste legmélyebb titkait is.
- Megmutatom neked, hogy csinálja egy Első! - néztem a szemébe, aztán egyre lejjebb haladtam a csókjaimmal, hogy simogató ujjam hegyét ezúttal nyelvem vegye át.

‹ Talán a kényelem néha visszacsábít ide. › kuncogtam pimaszul, mikor már az ágyamban feküdtünk, és kényeztetni kezdett a szájával. Eltűnt rólam a melltartóm, és önkétlenül nyögtem egyet, ahogy ajkai finom cirógatását a melleimen éreztem. Lehunytam szemeimet egy pillanatra, kezem a hajába túrt bele teljes átéléssel, és szavaira csak bólintottam egyet.
Mutatóujjam a nyakától indult, lassan végighúztam a mellbimbóin, és kockás hasán, hogy megálljak a nadrágja derekánál. Letoltam róla a zavaró ruhadarabot, az alsónadrágjával együtt, és míg ajkaim mellkasára tapadtak, hogy serényen kényeztetni kezdjem, ujjaim rátaláltak merevedő férfiasságára, és gyengéden vettem kézbe, hogy méginkább felizgassam Őt a simogatással.

- Akkor gyere - kaptam az ölembe, miután megszabadított a felsőmtől is, és így vittem el a hálóig, hogy az ágyra huppanjak vele.
- Klassz ágy. Irok egy elismerő levelet a hotel vezetésének - dünnyögtem, aztán lehúztam róla a melltartóját, és kemény mellbimbóira nyomtam a számat, hogy nyelvvel kezdjem lágyan ingerelni, kezem pedig közben fel-alá simogatta combját.
- Remélem, nem veszed tolakodásnak, de.... én is vágyom az érintésre - suttogtam.

Alig vettem észre, hogy pár másodperc alatt már csak fehérneműben álltam előtte, és így mért végig, a szavaitól enyhe pír jelent meg az arcomon. Egy nőnek az ilyesmi mindig jólesik. Főleg egy 19 évesnek, akinek szüksége van az önbizalom-tuningra.
‹ Arra.. › böktem a nappaliból nyíló ajtó felé, már magam is a vágy tüzében égve, és amint kipattintotta nadrágjának gombját, egy mozdulattal húztam le róla pólóját.

- Ügyes kislány - sóhajtottam, ahogy megéreztem kezét a felsőm alatt matatni, és forró szája a nyakamon csak még feljebb szította bennem a vágy tüzét.
Türelmetlenül rángattam le róla a felsőjét és a nadrágját, aztán végignéztem fehérneműs alakján, és elismerően füttyentettem egyet.
- Nagyon szép vagy Harmony - mondtam, teljesen őszintén. - Hol... hol van a hálószoba? - húztam magamhoz, és fél kézzel kipattintottam a nadrágom gombját.

A hátam mögé lépett, és megfogta a vállamat, hogy határozott mozdulattal harapjon belém. Felszisszentem, de már teljes mértékben hozzászoktam az érzéshez. Eric annak idején sokkalta durvábban is megtette ezt, ha épp kedve szottyant hozzá.
Nem mértem az időt, de mikor elengedett, nagyot sóhajtottam megkönnyebbülve, hogy nem vesztette el teljesen a fejét. De simogató kezei már elindultak a testemen, kétséget sem hagyva affelől, hogy nem éri be a véremmel, és igényt tartana másra is.
Szembefordultam vele, kezem elindult a csípőcsontjától, hogy feltúrjam rajta a felsőt egyre feljebb, és feljebb, de ajkam már játékosan tapadt a szájára, és nyakára.