- Jin! - sikkantottam fel, mikor a komornyik megpofozta őt és Jin a földre esett. Azonnal lehajoltam hozzá és segítettem neki felkelni a földről. A szeme könnyes volt és az arcán vöröslött az a pont, ahol Mr Shelby megütötte.
Ezt mégis hogy gondolta?! Ő egy ősvámpír, nem gondol az erőfölényére ezzel a törékeny kislánnyal szemben? Szó, mi szó Jin tényleg megérdemelt volna egy alapos fejmosást, de nem pofozkodást és erőszakos viselkedést. Ha megtehetné ezt vele, akkor sem szabadna. A másik pedig, hogy ő csak egy személyzetis. Hiába villog fel a szeme dühösen, amikor Jin valami gorombábbat mond. Neki úgy el  kell viselnie, mintha semmi nem történt volna. 
Rendkívül kiszolgáltatottnak és tehetetlennek éreztem magam az ősvámpír, komornyik ellen. Túl erős és idős, ahhoz, hogy be merjek szólni, emiatt neki, de egyszerűen nem bírtam ki. Nem bánthatja csak úgy Jint. Semmi köze hozzá. Ő egy alkalmazott, egy komornyik, nem pedig a nevelője.
- Maga fogja vissza magát! - kiáltottam dühösen Mr. Shelby eltűnő alakja után. Remegett a kezem, lábam. Féltem, hogy Jinnel valami történt és kétségbe voltam esve, mert védtelennek és tehetetlennek éreztem magam a komornyikkal szemben. Ugyanezt éreztem anno apámmal szemben is. Gyakran ütött, vert meg, de semmit nem tehettem, mert erősebb, befolyásosabb volt. Szörnyű volt ezt az érzést újra átélni. Magam sem tudom megvédeni tőle, nem hogy Jint is. 
- Gyere, kelj fel. - motyogtam halkan, lágy hangsúllyal és engedtem, hogy Jin a karomra támaszkodva álljon talpra. - Menjünk, nézessünk meg szépen egy orvossal. - mondtam határozottan, ellentmondást nem tűrően. Tudtam, hogy ellenkezni fog, de a múltkori elég véres eset jutott az eszembe, amikor megsérült, így magabiztosan belekaroltam és elindultam a parkoló felé, majd villámgyorsan a kórházba.

-Hát, nem teljesen. A tudat ott van, csak már nem szentelünk neki annyi figyelmet, vagy semennyit sem.- javítottam ki Jin. Felrángatott a földről, és csak úgy köpte a szavakat. -Jin, állj le, oké? Ugye nem gondolod komolyan, hogy egy több, mint ezer éves vámpír megijed tőled, főleg így? A másik: Most komolyan azt akarod, hogy menjek Nash után Vegasba, és rángassam el onnan? Bár... ez nem is olyan rossz ötlet.- Ha jobban belegondolok, egész vicces lenne, ha elmennék Vegasba, és beállítanék hozzájuk az új énemmel. Azthiszem lenne meglepetés és meglepődés mindkét részről. És az összeszólalkozásokról, és veszekedésekről még nem is beszéltem... De egy próbát megér, nem?

Egy kis könnyebbséget éreztem, mikor Clau megszólalt. A tekintetemet elvettem Mike-ról, (valahogy nem áll a számra a Mr. Shelby, mivel nagyjából egyidősek vagyunk. Másrészt: könyörgöm! Ez a 21. század!) majd Clau felé fordultam. Az arcán látszott némi megdöbbentség is, amiből azonnal tudtam, mire gondol. -Nagyon szívesen válaszolok, mind a fel nem tett és a feltett kérdésedre is. Igen, ez, amit most csinálok, valóban az, aminek látszik. És igen, ezt ilyen könnyen mondom.- Fogtam magam és törökülésben leültem a fűbe. -Vámpírbetegség?- nevettem fel. -Na jó. Látom tényleg nem értitek ezt a dolgot. Ha egy ember -bocsánat- vámpír kipapcsolja az érzelmeit, azt valószínűleg azért teszik, mert a bennük felgyülemlett stressz, rossz emlékek már olyannyira eluralkodtak rajta, hogy már nem bírná ép ésszel. Magát a kikapcsolási folyamatot nem tudom leírni, mert azt meg kell hozzá tapasztalni, de nagyjából ezért váltunk hárman -azaz Katie, Nash és én- ilyenné.- Mikor felnéztem, három, elkerekedett szempár nézett le rám. -Most mi van?- kérdeztem meglepetten.

Én csak szótlanul ide-oda kapkodtam a fejem. Meglepetés ért meglepetés után, döbbenetemben megszólalni sem tudtam. Csak hangtalanul, artikulátlanul tátogtam, mint egy hal és kerek szemekkel néztem az előttem zajló jelenetet. Szinte már külső szemlélőnek éreztem magam.
Időközben megjelent a komornyik és Jin egy igencsak goromba megszólalással üdvözölte, mire az a háta mögé lépett és befogta a száját. Legszívesebben késsel hámoztam volna le róla a jóképű személyzetist. Mégis mi joga van erre? Ki hatalmazta fel arra, hogy fizikai erőszakot vessen be egy fiatal lánynál? Ő csak egy komornyik. Minden undokabb beszólást el kéne engednie a füle mellett, mert az a dolga, hogy kedves legyen, a mi kedvünkben járjon és azt csinálja, amit mondunk. Jó az tény, hogy Jin megint nagyon gorombán viselkedett, de egészen eddig , mintha kicserélték volna. Szörnyű volt látni, ahogy Selena megjelenése megszakította ezt a kedves tulajdonságát.
Újabb megdöbbenés, akkor következett be, amikor láttam, hogy beszél Selena a komornyikkal. Nem vagyok ebben valami gyakorlott, de jól észleltem, hogy flörtölni próbál a zavarba jött Mr. Shelby-vel?!
- Ezt csak ilyen könnyen mondod? - itt már nem tudtam csendben maradni. A komornyik az esküvőről kérdezte Selenát, én a helyébe már idegbajt kaptam volna - sőt, kaptam is -, ha az esküvő előtt tűnt volna el a vőlegényem, de rajta nem láttam sok feszültséget. Nyugodtan kacérkodott tovább a komornyikkal.
Láttam, hogy Jinnek is kezd egyre furcsább lenni itt a helyzet és mikor megemlítette, hogy vámpírbetegség nagyot kellett volna nevetnem a szóhasználaton, de önkénytelenül is anyám jutott az eszembe. Az nem lehet, hogy Nash és Selena is olyanná válljon. Olyan érzéketlenné és üressé. 
Kétségbeesetten néztem hol Jinre, hol Selenára.

Látszott rajta, hogy zavarba jött ettől a tegzzük egymást dologtól. A régi Selena biztos hogy a magázásnál maradt volna, de az új énem szeretne inkább mindenkivel tegezőviszonyban lenni. -Az esküvő? Ha én azt tudnám... (kb. ilyen fej: ) Valószínűleg nem mostanában, mivel Nash Vegasban vakációzik azzal a ribanc Katie-vel.- Nagyon mélyen talán volt bennem egy kis féltékenység. Nagyon, nagyon mélyen...
A kérdésére alig bírtam kimakogni a szavakat. -Öhm...neem...épp ellenkezőleg.- nagynehezen sikerült a szemébe néznem. Na, ezt nem kellet volna. Elfogott egy majdnem olyan érzés, mint annak idején, amikor először találkoztam Nash-el. Bár ezt inkább vágynak mondanám, amit láthatólag ő is észrevett rajtam, az arckifejezéséből ítélve...

//bocsi, először véletlenül Betty-vel küldtem el //

Látszott rajta, hogy zavarba jött ettől a tegzzük egymást dologtól. A régi Selena biztos hogy a magázásnál maradt volna, de az új énem szeretne inkább mindenkivel tegezőviszonyban lenni. -Az esküvő? Ha én azt tudnám... (kb. ilyen fej: ) Valószínűleg nem mostanában, mivel Nash Vegasban vakációzik azzal a ribanc Katie-vel.- Nagyon mélyen talán volt bennem egy kis féltékenység. Nagyon, nagyon mélyen...
A kérdésére alig bírtam kimakogni a szavakat. -Öhm...neem...épp ellenkezőleg.- nagynehezen sikerült a szemébe néznem. Na, ezt nem kellet volna. Elfogott egy majdnem olyan érzés, mint annak idején, amikor először találkoztam Nash-el. Bár ezt inkább vágynak mondanám, amit láthatólag ő is észrevett rajtam, az arckifejezéséből ítélve...

Látszott rajta, hogy zavarba jött ettől a tegzzük egymást dologtól. A régi Selena biztos hogy a magázásnál maradt volna, de az új énem szeretne inkább mindenkivel tegezőviszonyban lenni. -Az esküvő? Ha én azt tudnám... (kb. ilyen fej: ) Valószínűleg nem mostanában, mivel Nash Vegasban vakációzik azzal a ribanc Katie-vel.- Nagyon mélyen talán volt bennem egy kis féltékenység. Nagyon, nagyon mélyen...
A kérdésére alig bírtam kimakogni a szavakat. -Öhm...neem...épp ellenkezőleg.- nagynehezen sikerült a szemébe néznem. Na, ezt nem kellet volna. Elfogott egy majdnem olyan érzés, mint annak idején, amikor először találkoztam Nash-el. Bár ezt inkább vágynak mondanám, amit láthatólag ő is észrevett rajtam, az arckifejezéséből ítélve...

-Úgy értettem, hogy a macska lesz a kertben, mi meg lehetőleg kerüljük el egymást. Komolyan néha annyira értetlen vagy.- ráztam meg a fejemet. -Majd én is nagyon jól fogok szórakozni, ha egyszer a szemem elé kerül, mert tutira kicsinálom a csajt.- forgattam a szemeimet. A férfi, aki az előbb közeledett, befogta Jin száját. A komornyik? Nos, azthiszem lesz vele egy kis...dolgom-gondoltam, miközben elmosolyodtam. Na ilyet is régen csináltam. -Hello Mike. Igen, én Selena vagyok, ő pedig, akit az előbb láttál, a lányom, Ariadne. Ugye nem gond ha tegezlek? Mert...szerintem kb. egyidősek lehetünk.- Még a hülye is látja, hogy ősvámpír. Mi régiek legalábbis sokkal hamarabb észrevesszük. Kétszer is végiglegeltettem rajta a szemeimet, de végülis muszáj volt félrenéznem. Ezt inkább lerendezem Mike-al akkor, ha Clau és Jin nem lesznek a közelben....

-Hát, ha utálja a macskákat, arra van egy könnyű megoldás. A ház és a kert is külön-külön elég nagy, hogy mindketten elférjenek egymás mellett. És ez ugyanúgy vonatkozik kettőnkre is, Jin.- kacsintottam rá. Pár héttel ezelőtt egy ugyanilyen helyzetben valószínüleg mindent megtettem volna annak érdekében, hogy kiiktassam ezt a lányt. Most viszont belátom, hogy sokkal élvezetesebb az, ha csak simán felcukkolom.
-Szóval Vegasban van. Gondolhattam volna. És ha már ott van, valószínűleg Katie-t is vitte magával, igaz?- néztem rájuk felváltva. -Tudod Jin, azért nem kerestem őt, mert éppen Olaszországban voltam Ariadnéval. Emmellett kipróbáltam a vámpírok által igen kedvelt érzelem-kikapcsolást, és most, bevallom sokkal jobban érzem magam, mint pár héttel ezelőtt. Épp ezért kíváncsi vagyok a Nash-el való találkozásra, és arra gondoltam, hogy talán én is beszállok a pofoszkodásba.- nevettem fel, miközben Claura kacsintottam. Lépteket hallottam a ház felől, de ez biztos nem a lányomé, mert ezek erőteljes, férfias léptek. -Ez meg ki?- kérdeztem értetlen arckifejezéssel.

A hangok egyre közelebb jöttek és már az alakjukat is ki tudtam venni a kert végében. Ugyanis nem csak Selena érkezett meg, hanem a mellette lépkedő lánya is. Tudtam, hogy van egy eltitkolt lánya, akivel úgy tűnik azóta felvette a kapcsolatot, de akkor is furcsa volt. Mikor megtudtam, hogy ő a lánya nagyjából köpni-nyelni nem tudtam, de sokkal jobban érdekelt, hogy Jin mit reagál erre. Féltem, hogy ezek hallatán felháborodik és olyanokat vág Selena fejéhez, amiket nem kellene. 
- Jin itt lakik. - világosítottam fel Selenát halovány mosollyal. - Én pedig itt maradok vigyázni rá, míg Nash haza nem ér. 
Nem tudom, hogy nekem kellene-e elmondanom, hogy mi van Nash-el, hiszen velem nem is beszélt. Csak Jinen keresztül tudom hol van, mi van vele.
- Vegasban van. - motyogtam tömören és segélykérőn néztem Jinre. Valószínű Selena nem éri be majd ennyivel, de nem tudom jó ötlet-e a leendő menyasszonyának elárulni, hogy egy másik nővel indult 'vakációzni'.

-Macskát? Felőlem jöhet, bár nem tudom, Nash mit szólna hozzá. Hát...majd meglátjuk.- rákacsintottam, aztán hirtelen felkaptam a fejemet, mert a nevemet hallottam. Méghozzá Claudia hangján. Ahogy közelebb értünk, végre megláttam... őket. -Clau, Jin! Hát ti hogy kerültetek ide?- Felváltva néztem rájuk meglepett arckifejezéssel. Mivel ők ugyanígy néztem Ariadnéra, bemutattam nekik. -Ő Ariadne. Az én kislányom. Kicsim, amíg én elbeszélgetek velük, menj be, és nézz körül a házban.- az utolsó mondatot már csak suttogtam, majd Ariadnét a ház felé tessékeltem. -Nem tudtok valamit Nashről? Nekem csak annyit írt, hogy elment valahová, és hogy mire visszajön, költözzek ide.-

- Úgy lesz. - mondtam elszántan a pofozkodós dologra. Kuncogva figyeltem, ahogy Jin veri a levegőt és végre vidáman szónokol tovább. 
Kicsit igaza is volt, meg kicsit nem is Selenával kapcsolatban. Tényleg nem hallottam róla mostanában és Nash sem mesélt róla. Érdekli őt egyáltalán hol van? De egy nyomos érv viszont mellette szól. A menyasszonya. Valószínűleg most is fehér ruhákat próbálgat vagy kitudja mi kell még az esküvőhöz. Hosszú lett volna sorolni, hogy Nash esküvőjéhez mi kell, mert vagy minden, ami kék és fényűző, vagy semmi, mert maga a vőlegény nem lesz ott. 
- Ne mondj ilyet Selenáról. - motyogtam rosszallóan. - Igenis összeillenek, hiszen boldogok... jó ez kissé hülye kijelentés volt jelen körülmények között, de... - mély hallgatásba merültem, ugyanis nem tudtam több jó érvet felhozni. 
Pont én elemzem ki a kapcsolatukat és állapítom meg, hogy boldogok együtt, mikor még a kapcsolatokat sem ismerem közelről és vacak emberismerő is vagyok. Jobb lenne, ha be tudnék dugulni ilyen témáknál, mert sok hülyeséget beszélek.
- Benne vagyok. - vigyorogtam izgatottan.
Jin mondandójára figyeltem, de még így is hallottam a garázsból jövő zajokat. Lépteket és egy hangot, aki magyaráz valakinek. Valószínűleg ketten vannak és nem személyzetisek. És ez a hang... olyan ismerős. - Selena... - mondtam ki hangosan is, amire gondoltam és tovább füleltem a kocsifelhajtó irányába hátha hallok még valamit. - Őt hallom. - tájékoztattam Jint is.

- Apunak is nagy háza volt, de ez..nagyon hatalmas. - füttyentettem elismerően, bár gondolhattam volna, hogy egy vámpír költi a pénzt, s minél nagyobb, annál jobb. Még nem találkoztam a mostohaapámmal, és nem tudtam mire számítsak, viszont, ha a nyálas filmeket veszem alapul akkor utálni fogjuk egymást.- Jut eszembe, lehetne macskám? - mosolyogtam anyára szélesen. Szerettem az állatokat, s ebben a kertben nem lenne nagy gond tartani. - Itt nem zavarna senkit, bár nem tudtam, hogy a vőlegényed mennyire örülne neki.-