- Nincs is szebb a testvéri viszályoknál. - biccentettem egyet, majd közelebb hajoltam hozzá, hogy mások le hallhassák hogy mit akarok mondani. Mert nem akartam a fajomat lebukás szélére sodorni. Nem bírnám elviselni ha mindenki egyfolytában szekálna hülye karókkal. - Én személy szerint valami imádnivaló táplálékra gondoltam. Mondjuk két nőre, akikre vadászhatnánk.. vagy valami. - vontam fel szemöldökömet. - Vagy elleneznéd? - kérdeztem. Remélem hogy nem mond ellent.
- Nem tudok partiról, legalábbis egyelőre nem. De nyugodj meg. Ha szükségem lesz rád, megtalállak - biccentettem, majd felkeltem, és pénzt dobtam az asztalra az italért. - Ne félj... ha hűségesen szolgálsz, nem lesz panaszod a jutalomra - kacsintottam. - Viszlát, Allie. Keress egy szobát a hotelban, vagy ölj meg egy embert a házáért. És érezd magad jól a városban. Meglátod, össze fog jönni - mondtam. - Nekem most mennem kell, már várnak.
(Mikaelson villa)
A hozzászólást Klaus Mikaelson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jún. 16, 2013 3:50 pm-kor.
-Miért tudnék nemet mondani?- Ráztam meg a fejemet és gondoltam mennie kell és tudtam, hogy ismét nem találkozunk egyhamar. -Rebesgetnek itt valami féle partyt talán oda kellenék?- Kérdeztem tőle. -Jutalmamat elfogom nyerni nem hagylak annak a nőnek- Kacsintottam édesen rá. -Igyekszem téged megszerezni..-Mondtam, majd közelebb hajoltam lágyan suttogva ezeket a szavakat.
- Egyelőre senkit - válaszoltam. - Légy készenlétben, ennyi. Bármikor támadhat ellenségem. És ha ügyesen szolgálsz... talán megjutalmazlak - hajoltam közelebb csábítóan, hogy ezzel is rávegyem az együttműködésre. - Nos, akkor a válaszod igen? - dőltem hátra elégedetten, majd az órámra néztem. Indulnom kellene, Tatia talán már anyámnál van.
-Vágyakozhatok olyna után amit nem kapok meg szerintem nem kéne- ejtettem ki a szavakat, majd végig mértem Klaust. -Még is kit kéne kizsigerelni?-Mondtam nem túl lelkesen egy nagy sóhajjal ami muszáj az muszáj...
- Nocsak - mondtam meglepődve, de mulatva. - Dühösnek tűnsz. Csak nem megutáltál? Az előbb még rám akartál mászni - nevettem, és italt öntöttem magamnak. - Ne vedd magadra a dolgot. Te vagy a legszebb hibridem, mármint nők között. Vedd megtiszteltetésnek, hogy neked adtam ezt a feladatot.
-Nyugodj meg nem megyek sehova se.- Mondtam neki, majd fejemet ráztam ebből nem nagyon látok kiutat max, ha én ölöm meg magam. Nem akarok bujkálni. Gyűlöltem és ez kiült az arcomra is, legszívesebben megöltem volna, ha lehetne
- Fogalmazzunk úgy, hogy élhetsz szabadon, ahogy a többi hibridem is. De ha kellesz nekem - csettintettem egyet - ugrasz, és azt csinálod, amit parancsolok. Úgy, ahogy mondom, és akkor, amikor mondom. Ha nemet mondasz, elmehetsz a városból, nem foglak bántani. Most még legalábbis. Adok egy kis egérutat. Úgy sokkal élvezetesebb a vadászat - mondtam, észre sem véve, hogy ebben a tekintetben mennyire olyan vagyok, mint Mikael.
Nem vagyik holmi kurva, de Klaust szívessen megízlelném. Talán ha tudná, hogy az öcsikéjével is eljátszottam hmm mit szólna? -Szóval megölnél?-Kérdeztem vissza felrántott szemöldöggel -És megint magadnál tartasz, mitn egy tárgyat vagy szabad vagyok?- Titkon reméltem a közelében lehetek, de még is tartottam tőle
- Sajnálom, ha szexpartnert keresel, akkor más felé nézelődj - vontam vállat, majd elgondolkodtam. - Hogy mit tervezek veled? Momentán nem tudom. De hasznos lehetsz még nekem. Mostanában egyre több ellenségem támad, én pedig szeretem tudni, hányadán állnak a dolgok velük. És mivel nő vagy, méghozzá jó nő, bármit ki tudsz szedni az ellenségeimből, beleértve a terveiket is. Egy jól bevethető kurtizán leszel. Ha nem tetszik, vagy eltűnsz a városból, vagy megöllek. Válassz.
Nem bírtam ki és el kezdtem nevetni. -Klaus Mikaelson szíve foglalt?- Néztem rá még csábítva. -Ugyan már honnan tudná meg? Te is megmondtad, hogy jó volt- Kacisntottam pajzánul, majd ismét hátra döltem. -Mit akarsz velem tenni mellesleg?-KÉrdeztem kissé félve
- Ugyan már. Jobban félsz tőlem, mint mutatod - jegyeztem meg, és megrezzentem, mikor lábával simogatni kezdte az enyémet, aztán egy határozott mozdulattal arrébb ültem. - Tény bébi, hogy annak idején nagyon jó volt veled az ágyban, és ha néhány nappal ezelőtt bukkansz fel, gondolkodás nélkül másztam volna rád. De jelen pillanatban hiába próbálkozol nálam. Foglalt vagyok - szaladt ki a számon valami olyan, amiről azt hittem, sosem leszek képes ilyet kimondani, vagy egy nőt visszautasítani.
Mosolyra állt a szám. -tedd meg tessék úgy is hallott vagyok, barátaim nulla és valahogy vágytam rá, hogy megtalálj, de nem a kötelék miatt. Értesültem róla hidd el.-Mondtam, majd ismét szexysen pillantottam rá lábam elkezdte simogatni az övét szép lassan fel fele. -Veled mindig isteni volt a sex édesem- hajoltam közelebb és suttogtam lágyan. -Bár most biztos van aki ki elégítse a vágyaid, tudod hallottam híred például láttalak is téged a bálon csoda, hogy nem vettél észre.-
- Nyilván te is tudod, hogy működik a hibrid-kötelék. Ha tetszik ha nem, a csicskásom vagy. Vagyis voltál. Sok minden történt, ami megtörte a köteléket. De ebbe ne menjünk bele - legyintettem. - Azzal ugye tisztában vagy, hogy gond nélkül eltörhetném a nyakad, vagy kitéphetném a szíved? Jelzésként a többi nagypofájú hibridnek, hogy nem felejtek, és hogy még mindig én vagyok az erősebb. De nem teszem. Fene tudja miért - vontam vállat. - Talán mert sokkal szórakoztatóbb az a játék, hogy akkor csapok le rád, mikor úgy tartja kedvem.
Felvontam a szemöldökömet és csak meredtem a képébe. -Miért lennék olyanhoz hűséges aki kutyaként bánik velem, mint nő egyrészt és mint .... ember vagy mi is vagyok már- Mondtam kissé feszülten. Kopogni kezdtem az asztalon amit gyorssan abba is hagytam, majd keresztbe fontam a kezem s hátra dőltem. -Miért könyörögnék... nem kerestél. Tudod valami itt tartott a városban, de nem hiszem azt, hogy te!- hazudtam. Kötelék nincs is, de én még vonzódom ehhez a férfihoz.
– Nem hiszem, hogy létezne tökéletes család. Az is egyfajta közösség. És a közösség meg csak úgy vonzza a bajt. Az ellentétek miatt a tagjai csinálják a fesztivált. Sosem volt egyszerű. Ahogyan az élet sem az. Főleg akkor nem, ha úgymond örökké tart. – Egy élet alatt sokkal kevesebb bonyodalmat van alkalma megélni az embernek, míg az öröklét alatt. Habár én semmi ilyesmivel nem törődtem, hiszen engem csak a bosszúm éltetett. Szóval nem volt úgymond családom az emberi életem után. Csak a bosszúmnak élek. Azután, hogy ezt teljesítettem talán keresek magamnak egy újabb célt. Mondjuk egy gyönyörű hölgyemény társaságában. A nők között soha nem válogattam. De azt be kell vallanom, hogy oda vagyok a szőke hajú szépségekért. – Nem olyan régen, de számít ez? – Kérdeztem hatalmas vigyorral az arcomon. Igen.. A démon lányka. Aki azt mondta, hogy meg fogok halni.. Hát még itt vagyok. Élek és virulok. Viszont azt meg kell hagyni, hogy isteni volt a vére..
- Allie... - ismételtem a nevet. - Csaknem eltaláltam. De már emlékszem rád - vágtam az ujjam mosolyogva a képébe. - Az első hibridjeim egyike voltál. És nem voltál túl hűséges... - ráncoltam össze a szemöldökömet. - Ha ennyi ideig bujkáltál, nyilván tudod, hogy nem szeretem az ilyet. Bár őszinte leszek, eszem ágában sem volt, hogy keresselek, pedig az árulókra példás büntetést szoktam szabni. De úgy hittem, már régen holtan fekszel valahol. Úgy látszik, néha még én is tévedek - intettem újabb ital után. - Na és mit keresel ebben a városban? Véletlenül tévedtél ide, vagy azért jöttél, hogy a lábaim elé borulva a bocsánatomért esedezz, és hűséget esküdj nekem?
Hirtelen kacagni kezdtem. Ugyan is se a nevem se az évemet nem találta el. -Allie és 4 éve szöktem meg.. hiányozhattam látom- Mondtam neki flegmán, úgy viselkedtem mint egy csaj akinek a pasija el felejtette a valentin napot. Ez tudatosult bennem, hogy nem is keresett. Én meg itt paráztam. -Nem hiányoztam drága pedig jót mulattunk együtt. Bár kissé a kutyád voltam, de se baj többé már nem leszek- Mondtam, majd a mulatós résznél szexyn bele haraptam a szám
Tudtam, hogy ez hatásos. A hibridjeim előnye: mindig tudják, hogy komolyan beszélek. Ő is visszasétált hozzám, és úgy ült le velem szemben, mintha dinamit lett volna a széke alatt. Szemeiben láttam a félelmet, ami még inkább szárnyakat adott nekem. - Lám-lám, milyen régi jó ismerős - mosolyogtam kissé kegyetlenül. - Alice, ha jól emlékszem? Javíts ki ha nem. Ezért még nem öllek meg. De a memóriám nem terjed ki mindenre. Arra viszont igen, hogy régen találkoztunk. Több mint száz éve, ha nem tévedek - ittam bele az italomba.
Pánik ki ült az arcomra ahogy hallottam Klaus morgását. Istenem istenem, most meghalok. Gondoltam magamban. Megfordultam és mint egy nem éppen csúnyán elvállt barát sétáltam oda a "Főnökhöz" cipőm kopogása csak úgy zengett a teremben. -Klaus öhmm... micsoda meglepetés-Mondtam, majd beletúrtam a hajamba. Próbáltam leplezni idegeségemet, de tudtam egyszer rám talál majd. Én voltam a legelső hibrid lány akit teremtett biztos fontos lehettem a számára. Nem is tudtam mit mondani helyet foglaltam vele szembe és próbáltam szemmel tartani a kezeit, hogy a végén még meg ne öljön. De reménykedtem benne nem teszi majd.
Nem figyeltem fel rá, mikor nyílt újra az ajtó. Elég sokan jöttek-mentek. Csak akkor kaptam fel a fejem, mikor meghallottam egy rég hallott, mégis ismerős hangot. És a jelek szerint nem csak én figyeltem fel a belépőre. Ő is észrevett engem. Már csak a pánikszerű menekülés gyorsaságából is feltűnt. - Jobb, ha nem lépsz ki innen - szóltam utána halkan. Tudtam, hogy úgyis hallani fogja. - Ha mégis kimennél, teszek róla, hogy az legyen az utolsó lépésed. A saját, tőből kitört lábadat fogom ledugni a torkodon. Szóval, a helyedben szépen visszasétálnék, ide, az asztalomhoz. MOST! - keményedett meg a hangom.
Nem volt éppenséggel jó kedvem ezért úgy döntöttem le iszom magam. Még mindig rettegtem attól, hogy egyszer csak megtalál Klaus itt vagyok ebben a városban már vagy 2 hónapja szökésem után, de még nem talált rám, érdekes! Kezdtem fel adni, hogy megtalálhatna, még is volt benne valami, olyan érzésem volt, hogy nem kéne itt hagynom. Kötelekét már megszűnt szóval másról lesz szó. Vonzódnék ehhez a férfihoz? Nem kizárt. Beléptem az ajtón és egyből ahogy megláttam a Wisky-s üveget nem érdekelt más csak az. "Megmutatnád a személyidet?" Kérdezte a csapos, belenéztem a szemébe és azt mondtam. -Arra nincs semmi szükség és te fizetsz.- A férfi csak bólintott és már töltötte is az italom. Körbe néztem és hirtelen mikor kikaptam az italom le ejtettem azt a földre. -Klaus!- Suttogtam és egy hatalmasat nyeltem. Szemeim egyből a kijáratot keresték, de láttam, hogy megtalált. El indultam a kijárat fele.
Szokásommal ellentétben nem rúgtam be a Grill ajtaját, mint egy westernhős, sőt. Most azt akartam, lehetőleg ne figyeljen rám fel senki. A túl zajos vadász elűzi a zsákmányt. Nekem pedig vérre volt szükségem. Meleg, friss vérre, mindenáron. Leültem a sarokban az egyik boxba, egy italt rendeltem, és tekintetem körbejártattam a tömegben. Találgattam, ki lehet majd méltó a mai áldozat szerepére.
- A család rengeteg módon értelmezhető. Sajnálatos módon, az utóbbi időkben nem találkoztam olyannal, ahol minden rendben lett volna. Már csak elég a sajátomra néznem. Egyedül a lányom maradt, és a feleségem. A lányom... még nem él. A feleségem utál. És tudod barátom, néha bármit megtennél, csak hogy újra szeressen, és legyen végre valaki, aki kizökkent a hétköznapok keserűségéből... a szomorú, hogy ha ő újra szeretne, az én célom, miszerint gyűlöljem őt, köddé válna. - ittam ki a poharamat. Szavaim eléggé úgy csengtek, mintha érzelmileg instabil lennék, de az alkohol ezt váltotta ki belőlem. - Mikor ettél utoljára valami jó meleget? - kérdeztem aztán felvont szemöldökkel, széles vigyorgással. Ebből láthatta hogy nem emberi ételre gondolok.
Kezdőlap
