A konyhába érve ki is vette a két sört a hűtőből és az egyiket a kezembe nyomta. Jól esően belekortyoltam és tudtam, hogy most jön majd a találkozás lényege.
- Hát nem volt egy hétköznapi 'visszajöttem'. - Nyeltem egy nagyot, hiszen alig tudom mi volt azelőtt. Hogy történt mindez. Egyszerűen az egész még nagyon zavaros volt számomra.

(ház)

Kinyitottam a hűtőt, kivettem két sort, és lepattintottam a kupakokat, majd az egyiket a kezébe nyomtam.
- Nos Curtis - ültem le a konyhaasztal mellé - úgy hallottam, hogy eléggé... khm.... nem szokványos volt a felbukkanásod itt - jegyeztem meg ártatlan arccal. Lássuk, mire emlékszik a srác a régi életéből.

(Nappali)

Még a boltban kigondoltam mivel is lenne a legjobb várni a kis csapatot, így vettem minden ami kellett az elképzeléseimhez. Liszt, cukor, csokoládé, stb.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Szépen összeadagoltam a hozzávalókat egy tálba, külön a csokis tésztához, és a csokikrémhez is. Csomómentes masszává kavargattam mindkettőt, majd a krémet a hűtőbe tettem, amíg a tésztát elkészítettem. A sütőben aztán az hamar meg is sült, így mikor a friss forró alapot kitettem egy tálra, csodálatos csokoládés illattal telt meg a konyha, még annál is erősebben mint mikor még a sütőn belül volt.
Három egyforma vastagságú lapra szeltem a tésztát, majd különvéve őket, újra elővettem a kémet a hűtőből, és megkentem őket bőségesen, majd egymásra pakoltam a három lapot, és kívülről is beborítottam a csokival.
Aztán már csak egy kis díszítés kellett, néhány marcipánvirág és levél képében, és el is készült az én kis remekművem.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Mikor kész lettem, a tortát a hűtőbe raktam, biztonságban és hűvösben várhatja majd hogy felszolgáljam. Rendet tettem szépen magam után, aztán tovább lépve vissza indultam a nappaliba, ahol ugyancsak akartam egy kis rendet tenni.

(folyt. köv. Nappali)

Miközben enni kezdtünk, követtem én is Curtis pillantását kifelé, és való igaz, hogy a ház mögött már látszódtak a gyülekező, nem túl barátságos felhők. Hát, reméltem a tónál nem fog esni...
- Jó ötlet - mosolyogtam vissza Curtis-re. - Úgyis régen volt már szerencsém olyan filmhez, amiben nem éneklő halak, meg macskák vagy egyebek vannak - nevettem el magam kissé, miközben a bögrémbe kortyoltam.

Szépen ráérősen befejeztük a reggelit, majd elpakoltam a cuccokat, míg Curtis a nappaliba ment keresni filmet. Mikor megvoltam, készítettem popcornt meg üdítőt, és azokkal megpakolva sétáltam Curtis után.

(folyt. köv. Nappali)

(Háló)
Lejöttünk, megcsinálta a fincsi reggelit, és el is kezdtem enni.-Köszönöm.-mosolyogtam, de közben az ablakon néztem ki..Igen csak felhős volt az ég..-Mit szólnál inkább , egy kis filmezéshez? Mivel, eléggé esős , az idő szóval nem lenne célszerű elindulni.-mosolyogtam rá

(Háló)

Kihúztam magammal a konyhába Curtis-t majd mosolyogva nyomtam le egy székre az asztal mellé. Elé toltam az újságot, míg én előhalásztam a hűtőből a szalonnát, meg a virslit, és elkészítettem azokat is. Közben melegítettem tejet, elővettem a kakaót, és a cukrot. Mindent szépen megcsináltam, hogy aztán egy-egy tányérral és bögrével léphessek vissza néhány perc múlva az asztalhoz. Egy-egyet letettem Curtis elé, a másikakat meg magamnak tettem le, és én én is helyet foglaltam.
- Jó étvágyat - mosolyogtam Rá az asztal felett, miközben a kezembe vettem a villámat.

Hosszas töprengésem végén valahogy megráztam fejem. Megint egymagam álmodoztam, elmélkedtem... az meg sose jó... csak hiú ábrándok, vagy önkínzás a vége... abból meg lég volt...
Vettem egy mély levegőt, majd még egyet, és felálltam. A repülőjegyeket visszaraktam a borítékba, és a zsebembe süllyesztettem őket. Összeszedtem a reggeliből maradt mosatlant, és elmosogattam, majd egy új gondolattal indultam el visszafelé, ezúttal be a hálóba...

(folyt. köv. ott)

(Ház)

Amint Damon-ék elvitték a kicsiket, s Curtis szunyókáló alakjától eltekintve egyedül maradtam a házban, újra ide hoztak a lábaim, hisz nem feledtem még el azt a bizonyos borítékot, amit öltözködés közben találtam. Valahogy ott motoszkált az elmémben az információ hogy mi is az, de nem jutott eszembe... hiába törtem magam, nem ugrott be... pedig tudtam hogy fontos... Így hát nem volt más hátra, mint megnézni. Ezért visszajöttem, kezembe vettem a borítékot, s így ülve vissza a konyhaasztalhoz, egy mély légvétellel felnyitottam a kis csomagot, hogy 2 másodperccel később döbbent csodálkozással meredjek a kezembe került papírokra...

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Repülőjegyek...? - hallottam meg a sajt hangom, s felrémlett bennem az a több mint másfél évvel ez előtti nap, mikor Damon jött hozzánk, két ajándékkal érkezve... Egy kis doboz és egy boríték... a dobozban az a régi és gyönyörű csörgő volt, amit Adam-nek ajándékozott... a borítékban pedig ez a két repülőjegy... Londonba... nekem és Rick-nek...
- Istenem... - suttogtam fátyolos szemekkel meredve a két jegyre, s nem tudtam hogyan gátoljam meg kikívánkozó könnyeimet... London... a város, ahová oly nagyon vágytam, amit olyan nagyon szerettem volna látni... s amit már lassan 2 éve, Rick-el közösen szerettem volna megnézni... de sosem jött össze... Ő mindig nélkülem ment el valahova, és én csak itthon ültem a gyerekekkel, mindig várva hogy Ő visszajöjjön hozzánk... Egészen mostanáig, hisz most... most talán már hiába várom... talán soha többé nem jön haza... nem jön vissza hozzám és a kicsikhez... nem jön vissza Damon-höz, Elenához... az unokáihoz... a családjához...

Nem tudtam visszafogni magam, hangosan felzokogtam, s a repülőjegyeket szorongatva borultam az asztalra, hogy annak lapját áztassam el könnyeimmel.
- A pokolba a világgal, én boldog akarok lenni... - zokogtam a karjaim közt, homlokommal az asztalt támasztva hulló könnyeim közt, s percekig képtelen voltam abbahagyni... Annyira hiányzott... hiányzott Alaric, hiányzott hogy szeressen... az ölelése, a csókja, a hangja, az arca... minden... úgy hiányzott... Annyira szerettem volna ha hazajön, és minden rendbe jön, de már olyan sokszor vágytam erre, és mindig újra minden elromlott, még mikor haza is jött... Most meg ezerszer inkább élnék itt vele haragban, csak lenne itt velünk...

- De nincs velünk... - motyogtam keseregve, próbálva megtörölgetni az arcom, de csak nem akartak elapadni a könnyek. - Sosincs velünk... Bármi mást dalolva vállaltam volna, csak egyedülálló anyának lennem ne kelljen, mégis az lettem... szeretetre vágytam, de azt már rég nem kapok... Gyerekeket kaptam, aztán huss, eltűnt, mint az a bizonyos szürke szamár... egyedül hagyott a terhességgel, a szüléssel, a kicsikkel... a szörnyekkel a városban, és minden gonddal... Isten áldja, hogy Curtis nem ártani jött vissza, mert ha úgy lenne, már rég fogságban lennék, talán a gyerekekkel együtt, Rick meg közben... tivornyázna valahol... a lelke meg... ki tudja... Vagy akár Oliver, akár Klaus... Mióta Alaric elment, annyiszor halhattunk volna meg, hogy lassan számolni is nehéz lesz... de Ő nincs sehol... senki nincs sehol... egyedül vagyunk... Néha feltűnik valaki, majd egy szempillantás múltán eltűnik... huss... Talán Curtis is el fog tűnni... ki tudja, meddig marad itt... marad-e...? Talán neki is csak elege lesz és elmegy...

De a legrémisztőbb az volt, hogy nem akartam hogy elmenjen. Mióta Rick elment... Ő az első akihez tényleg kötődni kezdtem... biztonságot ad a jelenléte... pedig az irántam való vonzalmán kívül sötét folt az élete... mégis bíztam... benne... És ez megrémített. Ha eszembe ötlött a múlt... féltem... Most mégis bíztam... s nem tudtam miért. Talán ha anno máshogy ismerem meg, már akkor is bíztam volna...? Talán vissza se jöttem volna, talán sosem békülünk ki Rickkel... Annyi sok talán volt ebben az egészben...

(Gyerekszoba)

Amint kiértünk, fél karomba kapva Adam-et is, besegítettem Őt a székébe, s szerencsére nem kellett rábeszélés a reggelihez, máris rávetette magát a falatozásra, így én igazíthattam is odébb a felsőm, hogy JJ is hozzájusson a már annyira keresett reggelijéhez. Most úgyis ha elmennek tápszert fog kapni, jó is ha még ma a reggelire a szokásos tejet találja meg.
Közben én is folytattam a magam kis bögre kávéját, és néztem a két gyönyörű angyalomat. Istenem, hogy fognak nekem hiányozni a hétvégén... persze tudom hogy jó helyen lesznek, meg jól fognak mulatni, és nekem sem árt ha Curtis-el kicsit kettesben leszünk, de... oh, az égre... nagyon ragaszkodom hozzájuk, szóval így is és úgy is hiányozni fognak.

Vágyakozó, honvágytól máris túlfűtött töprengésemből Adam lelkes nyelvcsattogtatása rázott fel, mikor kisfiam vigyorogva kezdett felém nyújtózkodni, kakaósan maszatos arcocskájával.
- Szép vagy, látlak, igen - léptem mellé, óvatosan, hogy ne zavarjam meg JJ-t, és szépen megtörölgettem Adam száját. - Jé, vagy egy kisfiam is a maszat alatt, ki hitte volna - mosolyogtam rá, és megpusziltam a kis kezét. Várj egy kicsit Szívem, a húgod mindjárt végez, és akkor leengedlek, addig csücsülj még itt kicsit.
Nem is kellett sok, JJ néhány perc múlva szintén elégedett cuppogással ugyancsak végzett, és az Ő kis száját is megtörölgettem, majd felsőmet megigazítva a talpára engedtem Adam-et is. Ő már szaladt is befelé a nappaliba, és huppant le a tévé elé, ahová én is követtem őt JJ-vel.

(folyt. köv. Nappali)

(Hálószoba)

Első utam a konyhába vezetett, és melegítettem kakaót Adam-nek, meg készítettem elő neki egy kis vajas kenyérrel, magamnak meg egy jóóó nagy adag kávét.
Közben a magammal hozott pulóvert akartam épp felvenni, amikor kiszórtam az anyag közül valami borítékot. Fogalmam se volt hogy került oda, de nem is volt időm megnézni, mert épp mikor átdugtam a fejem a pulcsi nyakrészén, meghallottam a gyerekszoba felől felharsanó sírást. JJ felébredt, és pár pillanaton belül Adam is csatlakozott a zajongáshoz. Így aztán sietve indultam hozzájuk, egyrészt hogy ne melegedjenek bele a lármázásba, másrészt hogy nehogy felverjék Curtis-t is.

(folyt. köv. Gyerekszoba)

(Konyha)