- Akkor jó!- mosolyodtam el, hogy egy kicsit jobb legyen a hangulatunk. Végül is ezek után sem bántam meg, hogy megtettük és "összefutottunk" a vámpírlánnyal.
- Remélem azért nem bántad meg azt, amit tettünk..- értem az előbbi kis harcra, mert ha úgy nézzük, csak ő jött ki belőle rosszul, és ezt sajnáltam is...
- Akkor nem lesz könnyű dolgod... már tudod, hogy akarod majd megkeresni, és mikor?- faggattam tovább.

- Hát igen.. de kibírom! - vontam vállat, kissé elfintorodva, mivel elég későn esett le, hogy a váll vonogatás nem éppen a legjobb ötlet..
- Hát.. akárki is legyen az, állítólag csak poénból kell elrabolnom őt.. És ezt az egyet nem értem. Miért? Miért nem rendesen..? Mert ha bosszút akarna állni valamelyik szerettén, nem azt kérte volna, hogy raboljam el rendesen és kínozzam is meg? - tettem fel a költői kérdést, amire nehezen kaphatnék választ. - Így nem sok értelmét látom a dolognak.. Na de.. Hacsak.. nem akarja rám szabadítani azt az illetőt.. - borzadtam el a gondolatra, hogy kitudja kivel kell majd szembe néznem emiatt a nőszemély miatt.
- Amúgy, valóban gőzöm sincsen arról, hogy ki lehet.. Vivienne.. legalább egy családnevet igazán mellékelhetett volna a név mellé.. - töprengem, hiszen így nehezen fogom megtalálni. Csak annyit tudok róla, hogy szőke.. és hogy valószínüleg egy gyerekkel szokott járkálni.. Mert a babát nem bánthatom. Nem mintha akarnám..

- Úúúh, akkor ez még fájni is fog egy ideig, szegény. Viszont én nem is hittem volna, hogy ilyen gyorsan gyógyulok...- vallottam be az igazat. Még mindig nem értem, hogy hogyan is lehet ez, de inkább már nem is firtatom, hisz nincs értelme.
Akkor tehát lehetetlenség... nincs értelme megpróbálni, a lányt elfogja rabolni és kész.
- Biztos valami híres kislány lehet, és a nyakadra akarja hozni a bajt.- találgatok. Nagyon meglepett a vámpírlány válasza... hogy nem a lány a fontos, hanem valaki más. Biztos egy egyik szerettén, családtagján akar bosszút állni azzal, hogy Daviddel elraboltatja... csak ilyesmire tudok gondolni.
- És gondolom lövésed sincs arról, hogy ki lehet a csaj...- vontam meg a vállam.

Miközben pillantásom követte az övét, észrevettem, hogy ő már csöppet sem vérzik. Sőt, mi több.. a ruháján levő alvadt véren kívül már egy apró karcolás sem látszott a testén. Akkor ezek szerint a vérfarkasok még nálunk is hamarabb gyógyulnak. De kell is nekik, mert ők elég gyakran keverednek vámpír társaságba a fajok közti ellenségeskedés miatt.
- Nem ennyire gyorsan, de az emberekénél azért jóval hamarabb begyógyulnak a sebeim.. Remélhetőleg ezek is be fognak - mondtam elgondolkodva. Mert ha nem fognak rendbe jönni másnapig.. akkor ilyen állapotban kell elrabolnom azt a leányzót.. és félő, hogy azt nem tudnám megtenni. Na.. ez lehet a kiskapu? Áh, dehogyis.. hiszen a vámpír nyiltan kijelentette, hogy ha nem teszem meg, felkeres és megöl. Ha megtalál..
- Nem működne.. - feleltem a fejemet rázva, hogy az úgy nem működik. - Csak az tudja visszavonni az ígézetet, aki rám szórta ezt az átkot. Senki más nem képes rá. Ő meg tuti nem fogja meggondolni magát.. Hallottad, mit mondott! Nem is a lányon van a hangsúly.. kitudja mit talált ki nekem..

Nekem fájt látni, hogy hogyan áll fel. Látszott rajta, hogy megviselte a testét nagy esése.
- Ahogy gondolod... de te is olyan gyorsan gyógyulsz mint én?- teszem fel a kérdést, miközben a szemeim a ruhámat vizsgálgatják. A szakadáson és az alvadt véren kívül a testem, a bőröm már rendben is volt. Egy kis karcolás sem látszott rajta... nem is értettem, hogyan lehet ez!
- Ez nagyon durva!- lehelem el a pár szavacskából álló mondatot. Nem tehet mást... el kell kapnia a lány, el kell rabolnia.
- És ha esetleg egy másik vámpír megigézne, hogy ne tedd ezt?- kérdő tekintettel meredtem rá.

Felnéztem a lányra, akin látszott, hogy mindjárt kidobja a taccsot a látvány miatt. Én meg.. valamiért nem idegeskedtem. Előbb utóbb úgyis beforrik.. sőt, animágusi mivoltamból adódoan inkább előbb, mint utóbb.
- Fölösleges - lecsintettem a másik karommal. Ő is segített bekötözni a kezemet, hogy jó szorosan legyen, majd miutá végeztünk megpróbáltam felállni, de ez csak pár szisszenés után jött össze. Azt hiszem van még pár zúzódás is a hátamon meg a derekam környékén..
- Igen.. Meg fogom tenni.. - horkantottam fel dühösen, mivel ha akarom, ha nem muszáj lesz elrabolnom azt a lányt..
- Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ilyesmi történjen velem.. Ezért sem tartottam szükségesnek, hogy igyak verbénát - vallottam be elkomorodva.

Kirázott a hideg, mikor megláttam a kezét. Az én gyomrom nem bírja az ilyet... borzalmasan ronda volt, és csak remélni tudom, hogy ő is olyan gyorsan gyógyul, mint ahogy én tettem.
- Jobb lesz, ha elmész egy orvoshoz mihamarabb, mert ez nem mutat semmi jót..- haraptam bele az alsó ajakamba, mikor felmértem a helyzetmagaslatát. Szó nélkül segítettem neki bekötni a kezét, majd mikor kész voltunk, szusszantam egyet. Remélem Ariellel majd könnyebb lesz a helyzetem.
- Meg kell tenned igaz, elfogod rabolni a lányt?- kérdeztem. Csak remélni tudom, hogy használt vasfüvet, így rá nem hatott a "boszorka" igézése.

Na tessék.. Nem elég, hogy kiszedett belőlem mindent.. ő drágasága, még meg sincs elégedve a hallottakkal. Hát, sajnálom.. vagyis nem, csöppet sem! Egy hatalmas üvöltés szakadt fel belőlem, mikor a nyakamat szorítva emelt meg és repített neki a legközelebbi fának. Hangos roppanást hallottam és érzékeltem is.. áááá, ez bizonyára a kezem volt.. majd egy huppanás és a földön kötöttem ki. Gyorsan körbe néztem, már amennyire az lehetséges volt a jelenlegi helyzetemben.. de a vámpírt már sehol sem találtam. Remek.. legalább az lelépett.
- Hát.. idővel jobb lesz.. - morogtam a törött karomra célozva, amit egy az ingemből kiszakított rongydarabbal igyekeztem megkötni, hogy lehetőleg ne forrjon vissza rosszul.

Megvártam míg elmegy, és csak utána rohantam oda a földön heverő fiúhoz. Nem voltam elégedett magammal, de most már tudom mit kell tennem, verbénát kell innom. Néztem Davidet, hogy vajon, hogy lehet... elég nagyot esett.
- Héé, minden rendben?- kérdeztem miközben kicsit én is lerogytam a földre. Fárasztó dolog egy vámpírral küzdeni...
Egy ideig csak szakad ruhámat néztem, amin már megszáradt a vér. Szuper, nekem még ez is új, hogy ilyen gyorsan gyógyulok!

Nem igazán foglalkoztam a farkas lány kérdéseivel.. mert engem más érdekelt. Mégpedig az, hogy hogyan tudnám elmúlasztani ezt az égető érzést a lábamból?? Nagyon fáj.. és csíp.. Remélem mondd valamit róla.., mert különben esküszöm, megfójtom. 
Legszívesebben kitörtem volna a farkas nyakát, mikor közbe szólt.. de mégsem tettem. Csak rá szóltam, hogy hallgasson már. -  Kuss! - kiáltottam rá, majd ismét a férfira néztem.. Akinek egyáltalán nem tetszett a válasza.. Idővel elmúlik.. Nesze nekem..
- Remek.. - morogtam. - Remélem igazat mondtál, mert ha rájövök, hogy hazudtál, megkereslek és megöllek! - fenyegettem meg, közben megemelve őt a nyakánál fogva és a legközelebbi fának dobtam. 
- Na de én most lelépek.. viszlát pólyások!  - búcsúztam tipikus gunyoros stílusomban, igyekezve elterelni a figyelmemet a lábamban érzett fájdalomról. 

/Valamerre/

Természetesen a harapás felől is érdeklődött.. hah.. vicces! Még el is várja, hogy megmondjam? Óh, az ördögbe is, naná, hogy el fogom mondani.. mert vérszívó megígézett..
Épp beszédre nyitottam a számot, mikor Pati közbeszólt és én hálásan pillantottam felé. Persze ez sem tartott sokáig, mivel a lány hamar rászólt, hogy hallgasson... így hát, egye fene, kinyögtem amit tudtam.
- Sehogy. Idővel elmúlik. De a heg életet végig ott marad a lábadon - feleltem elködösült tekintettel.

Hajtott a kíváncsiság... vajon minek kell ennek a vámpírnak, az a lány? Nem értettem, minek akar elrabolni egy átlagos lányt. A vacsit tudtommal nem raboljuk el... de hát értek én ehhez? Nem, persze, hogy nem és nem is akarok hozzá.
- Miért akarod bántani azt a lányt?- teszem fel a nagy kérdést. Minek kell neki pont az a lány? Annyi kérdés volt a fejembe, de tudtam, hogyha nem állítom le magam, akkor vagy engem, vagy Davidet fogja bántani és ezt nem akartam. Talán jobb lesz ha felszívódok innen. De előbb hallani akarom a válaszát, hogy minek kell neki az a lány.
Mikor meghallottam, hogy a kígyóharapás iránt érdeklődik megpróbáltam kitalálni valamit, hogy a megigézett férfi nem jusson szóhoz.
- Semmivel, elfogsz pusztulni!- húztam egy ravasz mosolyt az arcomra.

- Helyes - mondtam, közben egy gúnyos mosolyt villantva a kígyófiúra. - És most pedig.. - hajoltam ismét a férfihez. - Parancsolom, hogy áruld el nekem, hogy lehet megszüntetni ezt az éles fájdalmat a lábamban..? - sziszegtem természetesen ígézet formájában. Mielőtt még lelépnék, muszáj megtudnom, hogy mit kell beszereznem ahhoz, hogy ez az égő érzés elmúljon a lábaimból.
- Vivienne csak egy lány.. - feleltem egyszerüen vöröske kérdésére. - Nem rajta van a hangsúly.. - tettem hozzá sejtelmesen. Majd meglássuk mi lesz veled, ha szembe találod magad egy démonnal.

Mikor megjelent előttem és meg akart ígézni, már akkor sejtettem, hogy baj lesz.. A szemébe néztem.. és elvesztem benne. Nem tudtam ellenkezni.. képtelen voltam rá. Csak egy dolgot akartam: megtenni, amit mondott és elrabolni azt a lányt. Vagyis én nem akartam.. de a testem másra sarkallt. Némán álltam a tekintetét, egészen addig a pillanatig míg el nem hallgatott.
- Megértettem - mondtam gépiesen, mielőtt még eljutott volna a tudatomig, hogy mit teszek.
Szóval ilyen egy ígézés.. Aztán mivel úgy se tehettem mást, feltettem neki egy kérdést.. Amint messziről Pati is feltett az imént.- Ki az a Vivienne?

Szó szerinte nem bírtam megmozdulni, nem tudtam a vérszívó után menni. Engem is megigézett és ez borzalmas érzés volt, a tehetetlenség, hogy mindent csak nézek. Ott álltam, mivel megtiltotta, hogy elmozduljak, vagyis azt mondta, hogy hagyjam békén... Nagyon ügyesen megválogatott szavakkal igézett meg, de én is még kitudok játszani egy, két kártyát, hisz kérdezni, még kérdezhetek!
- Mi a fenét csináljak most?- kérdeztem magamtól, miközben láttam, hogy igézi meg Davidet, még egy nevet is hallottam...
- Ki az a Vivienne?- teszem fel a kérdést. Kíváncsi vagyok, mint mindig...

Gunyoros mosoly jelent meg az arcomon, látva, ahogy a lány üres tekintettel mered vissza rám. Helyes..! Már akartam volna még mondani valamit, amikor ismét éles szúrást tapasztaltam a lábamban.. Mindkét lábamban.. - Áuu! - szakadt fel belőlem, miközben pillantásommal már kerestem is a tettest.. A kígyót. De sehol nem találtam. Bizonyára elment visszaváltozni.. - tippeltem, közben a hangokra, illetve a szagokra fókuszálva. Hátha megérzem valahol.. és siker! Jó messzire tőlem egy fa mögülről motoszkálást hallottam.. Nekem sem kellett több és már ott is voltam a pasi előtt.
- Tádám! - mutattam magamra meglepetésszerűen, majd dühösen néztem a szemébe és ígéztem meg őt is.
- És most pedig jöhet a Te büntetésed, kisfiú - vigyorogtam a képébe, közben őt szuggerálva. - Holnap az lesz az első dolgod, hogy elrabolsz egy Vivienne nevű szőke lányt! Kisbaba nélkül.. Csak úgy lazán, mintha poénból tennéd meg! - néztem mélyen a szemébe, közben abba nem hagyva a mosolygást. Ha ezt Lee meglássa.. Ennek a nyavajásnak annyi lesz. Tuti. Volt időm nyomozgatni kicsit. Megtudni, hogy ki Lee kiskedvence. - Nem bántod őt, sőt egy teljesen átlagos helyre viszed! Majd.. egy idő után elengeded - mondtam szigorúan az írészének. - Megértetted?

Egy darabig csak meghúzódtam és vártam a tökéletes pillanatra, mikor ismét a vérszívóra támadhatok. Ami hamarosan el is jött.. Látva, hogy a vámpír megígézte Patit, rögtön támadásba lendültem. És mikor már azt hihette, hogy bizonyára leléptem, én hirtelen előkúsztam a rejtekhelyemből és két helyen is belemartam a lány húsába. Hogy mindkét lábán ott maradhassom a harapásom nyoma.. Minimum egy ennyi emlékeztető legyen rajta. Ha már megölni nem tudjuk..
Aztán kétszer megkerülve Patit jeleztem neki, hogy elmegyek visszaváltozni. Úgy hogy a vámpír lehetőleg ne tudjon róla.
Mikor elég távol éreztem már magam ahhoz, hogy ne érezzem, hogy követnek, egy fa mögött találtam legalkalmasabbnak visszavenni az emberi alakomat. A kissé elnyűtt állapotban levő ruháimmal együtt..

Most fordít a helyzetünkön, ami miatt olyan tehet lennek érzem magam.
- A verbéna?- nézek rá értetlenül, ebbe bele se gondoltam. Mélyen állom a tekintetét, míg rá nem jövök, arra, hogy mit tervez. Ekkor már nincs menekvés... pupillái kitágulna és én elveszek a feketeségbe.
- Haza megyek és békén hagylak!- ismétlem meg a szavait kábán. Mi a fenét tesz velem?

Az animágus csávót sehol sem találtam.. Sebaj, biztos megfutamodott! Az imádottja nélkül? Nem hinném.. Itt kell még lennie valahol.. de alighogy elterelődött a figyelmem egy tized másodpercre, ő már ki is húzta a karót magából és megint belém döfte azt. Ezuttal a hátamat találva el.
- Az ellenszert keresed? - nevettem fel, miközben ügyesen változtattam a helyzetünkön,hogy ezuttal én lehessek felül.
- Az ellenszert épp az előbb öntötted a képembe - vágtam rá gúnyosan, közben a szemébe nézve, hogy megmutathassam neki, miként is működik ez az egész. - Most pedig menj szépen haza és vidd magaddal a társadat is és hagyjatok nekem békémet! - ígéztem meg a lányt, erősen koncentrálva. Biztos voltam benne, hogy nem szed verbénát, hiszen most az imént kérdezett rá arra.

Csak ott ültem a lányon, míg erőt nem vett magán és le nem lökött magáról. A földön landoltam, ami egy kicsit fájt, de a karó erre még még jobban rá segített.
- Csúcs, ez csak egy kölcsönzött ruha volt!- bosszankodok, majd kiszedem magamból a karót. Még hála, hogy gyorsan gyógyulok. Ismét elindulok felé, látszik, hogy most Davidet keresi, ezért kihasználom a figyelmetlenségét és a hátába döföm a fadarabot.
- Hogy tudtok megigézni minket? Mi az ellenszer az igézésre? Válaszolj!- ripakodtam rá, miközben ő ismét földre esett.

Alig kaptam erőre, mikor a farkas ismét nekem lendült.. majd a bal vállamba döfött egy fa karót.
- Az ördögbe veleteek! - sikítottam, majd egy hirtelen mozdulattal pattantam fel és löktem le magamról a leányzót. Akármennyire is fájt, mégis muszáj volt megerőltetnem magamat.. majd villámgyorsan kicsavarva a karót a kezéből, egyenesen az oldalába szúrtam azt.
- Nem győzhettek le engem.. ti.. pelenkások! - üvöltöttem teljes torkom szakadtából, majd a kígyót kezdtem el keresni a tekintetemmel, aki hát.. nem volt sehol.

Elégedetten sziszegtem a vérszívó fele, mikor észrevettem, hogy igen fájtatja a combját. Majd Patrizia mellé csúsztam, hogy éber lehessek, ha a vérszívó megint akcióba lendülne. Pati egy hirtelen mozdulattal a lány vállába döfte a karót, mire az egy hatalmas visítással fejezte ki a fájdalmait. De erős volt a leányzó és nem adta fel, tovább küzdött. Ezek szerint nem egy mai gyártmány.. De nem is annyira idős, hogy félnünk kellene.

Még engem is meglepett a férfi átváltozása. Persze, csak egy percig volt időm álmélkodni, tovább kellett keresnem egy fadarabot. Áhh, végre, megvan a legmegfelelőbb! Ekkor már lábra állt a lány, ami nem jelentett semmi jót. Felvettem a karónak való fadarabot és elkezdtem üldözni. Látszott rajta, hogy fáj a harapás... és mivel én is természetfeletti lény vagyok, ezért viszonylag gyorsan utol is értem. Ráugrottam így a földre került.
- Dönthetsz: has, vagy kar?- teszem fel a költői kérdést, majd gondolkodás nélkül a bal vállába döföm a karót.

Annyira finom volt a férfi vére.. Per pillanat még az sem érdekelt, hogy csak egy nyavajás kutya.. - gondoltam addig a pillanatig, míg át nem változott.. és el nem tűnt a szemeim elől. Próbáltam követni, merre lehet de időközben a farkas lány is a képembe öntött egy adag verbénát. - Áááá - üvöltöttem leginkább a meglepetés ereje miatt, de mikor összeszedtem volna magamat, egy éles szúrást tapasztaltam az egyik lábamban. - Ááá - szakadt fel belőlem egy újabb kiáltás. Mi a nyavaja..? Épp csak, hogy megpillantottam az okozott sebet és már suhantam is odébb, még mielőtt a farkas egy karóval is bepróbálkozna. Még csak az hiányozna nekem.. Iszonyatosan fájt a seb, ahol az az idióta megharapott.. és égett az érintett bőrfelület. Remélem nem halálos..

Pontosan erre a reakcióra számítottam, mint amit kaptam. Bár, a kéz kitöréssel talán egy picikét meglepett, ugyanis nem egy, hanem rögtön mindkét kezemet törte hátra, mire belőlem egy eszeveszettül hangos kiáltás szakadt fel.
- Oké vérszívó, te akartad - morogtam, majd miközben a lány Pati verbénája miatt szenvedett, én egy pillanat alatt vettem fel a kígyó alakomat, majd haraptam bele a vámpír lábába pár sziszegés kíséretében.