To Jin, Selena

Jin arca nem volt olyan kedves, mint az enyém, sőt. Úgy tűnt nem hagy alább a gúnyos, flegma arckifejezéséből és megszólalásaiból, amikor velem egy légtérbe kerül. Összeszorítottam a markom, hogy a karom ne induljon meg önállósodva a haja felé és ne tegyen olyat, amivel rám hozza bajt. Ez milyen skizofrén duma volt... Már szólásra nyitottam a szám, hogy reagáljak Jin újabb idegesítő beszólására, mikor hallottam a bejáratiajtó csapódását és a következő pillanatban már Selena állt a konyha bejáratában, feszült arckifejezéssel.
Nagyon megijedtem, mikor meghallottam, hogy Nash elájult és közben furcsáltam is. Miért ájul el egy többszáz éves vámpír?
- Tessék. - nyomtam rögtön a kezébe egy pohár vizet. - Mi történt? - kérdeztem döbbenten.

Itt volt az ideje, hogy felfedezőútra induljak a házban. Mégiscsak itt fogok lakni egy jó darabig. Nagyon örültem, hogy végre nagyobb szerephez jutok, mióta én is természetfeletti lényé váltam. Így legalább segíthetek Nashnek. Végre hasznos vagyok. De voltak zavaró tényezők, mint Claudia a kis szárnysegéd és Selena. Claudia volt a kisebbik gond. Simán eltiprom, de Selena. Na ő már keményebb falat. Miután Nash közölte velem, hogy ő is egyébként egy ezer éves vámpír, a kép összeállt. A konyhába érve, megpillantottam kedves lakótársnőmet. Rám mosolygott. Undorító. Gúnyos képet vágtam. - ... üdv... - nyögöm majd a felső polcról lekaptam egy üveg bort. Egy ördög volt a márkáján. Eléggé bejövős volt. Leültem az üveggel Claudiával szembe az asztalhoz. Jobb lesz ha nem leszek olyan gonosz vele, hiszen kénytelen vagyok állandóan belé botlani. - Mi az? Már nem is vagyok olyan finom, hogy azt eszed és nem engem?... - tényleg nem tudtam túl tenni magamat a történteken. Igazából nem sok tapasztalatom van természetfeletti lényekkel, inkább csak megtanultam őket anyám démon kézikönyvéből.

To Jin

Jó ideig ültem a kanapén duzzogva, de aztán elkezdtem unni és úgy döntöttem, hogy túl lépek sértettségemen. Együtt kell éreznem vele is. Ő egy kiszámíthatatlan kamaszlány elég goromba modorral, aki valószínűleg szoros kapcsolatban áll Nash-el, én pedig a betolakodó, idegen vagyok számára. Nehéz lehet neki, megértem, de mégsem tudtam elfogadni a viselkedését. Nash-el jóban van, Selenával sem volt semmi baja, bezzeg velem úgy viselkedik, mint egy élősködővel. Oké, az én hibám. Megéreztem a vére illatát és máris fel akartam falni, de még újonc vagyok, ezt ő is megérthetné. Bocsánatot kértem, többször is, miért nem tudja elfogadni és úgy viselkedni velem, mint egy élőlénnyel?!
Felpattantam a kanapéról és a konyha felé vettem az irányt. Gondoltam tovább nézem a lakás szobáit, immáron egyedül és talán be is kapok valamit, valami élettelent...
Meg sem lepődtem, hogy a konyha is milyen fényűző és modern. A vajszínű és barna többféle árnyalataiban pompázott. A hűtőhöz közelítettem és már fel voltam készülve rá, hogy nem találok semmit, de tele volt. Azt hiszem én is használni ezt a kis fekete kártyát. Kivettem egy joghurtot és a fényes konyhapult fiókjaiban kerestem egy kanalat. Leültem a kiugró pult melletti székre és elkezdtem enni.
Halk lépteket hallottam a hátam mögött és egyből hátrafordultam. egy erőltetett mosolyt villantottam a konyhaajtóban álló Bay-re, hátha újra tudjuk kezdeni ezt a kapcsolatosdit. Nem szeretk rosszban lenni senkivel, vele pedig főleg nem.

Kitchen