Csupán pár évszázada annak, hogy a bátyám szörnyeteggé tett. Egy vérengző fenevaddá, aki elpusztít mindenkit aki az útjába kerül.
Városokat mészárlok le csillapíthatatlan vérszomjam miatt. Majd ezt folytatom egy másikban, majd az azutániban. Senki sem gátolhat meg abban, hogy elérjem amit akarok, különben végzek vele. Vámpír létem minden pillanatát a szenvedélyeknek és élvezetek kiélésére áldozom. De miért is ne tenném? Enyém immáron az örökkévalóság, amit saját vágyaim szerint fogok élni.
Mostani kiszemelt áldozatom egy gyanútlan lány, aki úgy tűnik rossz éjjelt választott az a sötét ösvényen való elkóboroláshoz. A fához dőlve véres ruhával, várom a lány közeledését.
-Uram, jól van? Segíthetek valamiben? rohant oda hozzám, véres ruhám láttán, aggódó tekintettel, a jóllétem felől érdeklődve.
-Igazából lenne itt valami. mondtam még mindig a fának dőlve arccal a földet bámulva. Majd miután befejeztem mondandómat, hirtelen vérben forgó szemmel, szemfogaimat megvillantva támadtam a lányra. Nyakába vájva fogaim kezdtem el szívni a vérét, miközben ő sikítva küzdött életéért.