Nathaniel a tizenkilencedik század végén jött világra, édesanyja belehalt a szülésbe. Az apja egy gazdag szállodaörökös volt, de feletébb goromba és undok volt saját fiával szemben is. Mindent megadott neki, amit tudott a szereteten és a törődésen kívül és sokszor az orra alá dörgölte, hogy ő tehet az édesanyja haláláért. Emiatt sokat szenvedett, hiába járt a legjobb iskolákba, ő volt a leghíresebb a városban, ha a gyermekkorát a saját édesapja tette pokollá. Egy nap késő este sétált haza az egyik barátjától és valaki leütötte. Arra ébredt, hogy egy kihalt sikátorban fekszik a reggeli nap sugarai pedig csak halványan érik el őt. A torka égett, a feje sajgott és rettentő szomj kínozta. Azelőtt soha nem hallott a vámprokról. Egy angliai kisvárosban élt távol az izgalmas, nem mindennapi eseményektől, inkább csak szigor volt, rend és fegyelem. Így hát, amikor felébredt fogalma sem volt mi történt vele, nem tudta mi a teendő ilyenkor. Az átvátozását, akkor fejezte be, amikor kilépett az utcára, hogy hazamenjen enni valamit és csillapítani a szomjat, azonban ösztönösen támadta meg az első útjába kerülő embert. Ezek után menekült. Elmenekült Angliából, bújdosott apja és maga elől is. Látta, hogy az apja keresi őt, plakátokat aggatott Nagy-Britannia összes városába, de Nate már nem akart hazamenni. A vér éltette, volt, hogy hosszú napokig nem tudta mit csinál, hol van és kivel. Idegen helyeken ébredt, idegen nőkkel, akikben már egy csepp vér sem volt. Évtizedeken keresztül ment ez így, amíg rá nem talált egy idősebb vámpírnő, aki elhatározta, hogy segít neki. Hosszú időn át vele volt és kínozta őt, míg vissza nem kapcsolta az érzéseit és megtanulta uralni a szomját. Velem már 2010-ben, azaz 3 éve találkozott. Akkor még a gimnáziumban tanultam és mindennap a könyvtárban várt rám. Először alig bírta elviselni a közelemben, de idővel könnyebb volt neki. Sok ideig csak figyelt messziről, majd megszólított és a találkozóink mindennapossá váltak. Ő volt az egyetlen barátom, az egyetlen lény a földön, aki kedvesen bánt velem. Nem tudtam arról, hogy ő vámpír, de mindig is furcsának tartottam, mégis kötődtem hozzá. Mindennap azért keltem fel, hogy iskola után láthassam. Én beleszerettem és ő is belém, de mielőtt komolyabb kapcsolat kialakult közöttünk elvette az összes emlékemet róla. Sírt, de azt mondta jobb lesz nekem nélküle és eltűnt. Azóta nem láttam és nem ismerném fel, akkor sem ha látnám, mert addig nem térnek vissza az emlékeim, amíg ő nem igézi vissza őket. Most Mystic Falls-ba hozza az útja, mert meghallotta, hogy a városban vagyok és vámpír lett belőlem. Így már bátran élvezheti a közelségem, anélkül, hogy ártana nekem, de előtte még újra kell éleszteni az érzéseimet iránta. Nate mindig a társaság középpontja akármerre megy. Nem csak külsejével, kék szemeivel, kidolgozott felsőtestével vonzza a tekinteteket, de érzelmes, önzetlen belsőjébe is már sokan beleszerettek. Nagyon makacs és eltökélt, de ha szeret, nagyon szeret és a saját boldogságát, életét is feláldozná a személyért. Állandóan mosolyog, kedves és nyitott mindenkihez, de rosszabb pillanataiban goromba is tud lenni.
Kezdőlap
