Nem szoktam soha se azt állítani, hogy én vagyok a világ legjobb édesanyja, hiszen megöltem a saját lányomat, mert teljesen kifordult önmagából és senki se tudott neki segíteni. Nem voltam jó édesanyja, de akkor se lettem volna soha képes bántani a lányomat, egyszerűen csak nem volt más választásom és inkább én tegyem meg, mint valami őrült vadász, aki eljátszadozik vele. Azóta is azon dolgozok, hogy egyszer sikerüljön újra visszahoznom őt és egy újabb esélyt kapnom arra, hogy vele lehessek. Egyszerűen úgy érzem, hogy ez a titok megöl legbelül és szép lassan felemészt, hiszen lehet, hogy többé nem öregszem, de így már mit sem ér ez az egész, hiszen miatta állítottam meg az időt, de most meg nincs itt. Egyszerűen csak hiányzik. – Hmm, nem kell megköszönni. Ez természetes dolog, hogy segítek. Csak ne tűnj el szó nélkül. Ennyit kérek. – lehet, hogy nem voltam az édesanyja és nem is kötött össze minket semmilyen vér, de ennek ellenére fontos volt számomra és úgy szerettem őt, mintha a lányom lenne és meg akartam védeni őt is. Mind magától, mind a szüleitől és ettől az őrült világtól is, de ettől már eléggé elkéstem, hiszen kiváltotta az átkát, így az a legkevesebb, ha mellette maradok és segítek neki ezen az ösvényen megmaradni, mielőtt esetleg a sötétség beszippantaná. – Miért lennél teher? – kérdeztem visszacsodálkozva, miközben szép lassan elindultunk a kocsi felé, hiszen itt volt az ideje, hogy menjünk, mielőtt még valaki meglát minket. Azt is tudtam már, hogy mit fogok mondani a telefonban, s a rendőrök pedig hinni fognak nekem, hiszen nem egyszer varrtam már őket össze, így nincs semmi okuk arra, hogy kételkedjenek bennem. Segítettem neki beszállni az autóba, majd sietve szálltam be én is, majd az újabb kijelentése meglepett és megráztam picit a fejemet. – Nem szokásom csak úgy utálni valakit, így nem értem, hogy miért gondoltad ezt. De hidd el, hogy nem utállak és tényleg segíteni szeretnék. – mondtam neki komolyan és barátságosan, majd el is indultam haza. A férjem a következő napokban nem lesz otthon, így nincs miért aggódnom és pár napot én is ki tudok venni a melóból. Amúgy is mostanában túl sokat túlóráztam. Amikor pedig hazaértünk, akkor sietve álltam be a garázsba, majd elindultam vele együtt az ajtó felé. Kinyitottam előtte, majd betessékeltem. Kiléptem a cipőmből, majd beljebb sétáltam. – Nos, ez lenne az én otthonom. Érezd magad otthon. Hmm, először szerintem egy fürdő jót tenne, illetve a lányom ruhái között biztosan találunk olyat, mai jó rád, hogy ne ebben a véresben legyél. Esetleg teát kérsz? – kérdeztem tőle barátságosan, s ha engedte, akkor megsimogattam az arcát, ahogyan egy anya tenné a gyermekével.