Beintivált engem, és örömmel fogadtam el a behívást. Nagyon úgy éreztem, hogy ezúttal szükségem van a társalgásra, és valószínűleg Esther nem fogja nekem megadni a beszélgetés örömét, ahogyan mostanság soha nem tette meg. De mit tudnék tenni, valószínűleg én neki már csak a múlt vagyok, és van saját jövője, meg jelenje.
- Köszönöm. - biccentettem mosolyogva Rosemarie felé, majd úgy döntöttem, le is ülök, ha már felajánlotta nekem.
- Nem, tényleg nem. De egy ilyen nő... mióta van itt koccintáson a hangsúly? - villantottam felé egy bátrabb mosolyt, majd rákacsintottam, és átvettem tőle a poharat, és rögtön fel is álltam, hogy udvarias legyek.
- Nincs mit. Részemről volt ez az este tökéletes. - suttogtam, felé nyújtva a saját poharamat, hogy összekoccinthassuk. A poharak összekoccannak, a helyiséget betölti ez a hang, és mosolyogva figyelem a lány szinte rabulejtő szemeit.
- Káprázatosan szép voltál ma este.

//Bál//

Amikor a nyitott vaskapukon beléptem, s megláttam a házat, egyfajta megnyugvás vett erőt rajtam. Tudtam, itt biztonságban vagyok már, itt nem eshet bajom. A hosszú kavicsos úton végigmentünk, majd az ajtó előtt megálltam, és lassan lenyomtam a kilincset. Kat nem tartózkodott itthon, ennek egy kicsit örültem is.
-Gyere csak be.-nézek a férfira biztatóan, miután én már beléptem az ajtón. Magassarkúmból kilépve indultam el a konyha felé, de visszanéztem Fenrir-re.
-Foglal helyet, ahol gondolod.-mondom, majd a konyhában magamhoz veszek egy üveg bort, és egy zacskó vért, biztos, ami biztos alapon, s visszatérek a nappaliba. Leülök a fotelbe, a tálcát pedig az asztalra csúsztatom.
-Nem is koccintottunk. Ideje bepótolni.-nézek a férfira mosolyogva, s felé nyújtom a palackot, hogy nyissa ki. A két poharat a kezembe veszem, majd miután töltött, egyiket átnyújtom neki.
-Köszönöm, a szép estét.-emelem meg poharam, s koccintásra nyújtom. Közben végig mélyen szemébe nézek, s rabul ejtem íriszét.

Álmaim békések voltak, vagyis nem emlékszem rájuk, de ha rémálmaim lettek volna, biztosan felriadtam volna. Ezzel ellentétben úgy aludtam, mint a bunda, a lehető legnagyobb kényelemben. A pia és a vér hatása, jellemző.. Nem tudom mit hittem, de ilyen ébresztésre biztos nem számítottam, bár mit ne mondjak lehetett volna rosszabb is. Nem vártam, hogy ágyba reggelivel kívánjon jó reggelt, és kiszolgáljon, de várhatott volna türelemmel, amíg felkelek.
- Mi.. mi van? - morogtam, miközben a szemeimet dörzsölgettem.
Kellett pár pillanat, míg teljesen magamhoz térek és felfogom szavai értelmét. Felültem, majd körülnéztem, és megpillantottam a földön a gyűrűt, de mielőtt letámolyogtam volna, hogy visszaadjam neki, nem hagyhattam ki a kora szemétkedést sem.
- Várj egy kicsit.. - láthatóan nem siettem, lassan kinyújtózkodtam, megropogtatva pár csontom.
Teljesen nyugodtan az ablakhoz sétáltam, és még jobban kitártam a függönyt, majd kinyitottam az ablakot, hogy a friss és hűs szellő jólesően csipkedje arcom, és felébredjek tőle. Ma is szép napsütötte reggelünk volt, amit valószínű Rose is nagyon élvezett volna a gyűrűjével az ujján. A fénysugarak egyre kevesebb helyet adtak a sarokban meghúzódó lánynak. Persze nem akartam megsütni, de szórakoztató volt így látni. Az Én helyeben ő sem hagyná ki ezt a lehetőséget, hogy megszorongasson. Felvettem a gyűrűt a földtől, majd vizsgálgatni kezdtem.
- Szép gyűrű, akárcsak a mai reggel. Nem igaz? - sandítottam felé féloldala mosolyom kíséretében, majd visszahuppantam a kanapéra, és kényelembe helyeztem magam.
A gyűrűvel játszadoztam, miközben feldúlt erőteljes szavai az egyik fülemen be, a másikon ki járkáltak. Egyértelműen dühös volt rám, ami számomra inkább volt szórakoztató, mint szívbemarkolóan szörnyű. Ez még csak a harmadik fázisa az Én többfázisú bosszúmnak. És így legalább jobban fog vigyázni a gyűrűjére, mert nem leszek ott, mindig, hogy visszaadjam neki.
- Na jó, itt van, de csak azért mert nagylelkű vagyok! - dobtam felé a kis ékszert, majd tovább bosszankodjon, amit incselkedtem vele.
Végignéztem magamon, és mit ne mondjak, nem éppen voltam szalonképes. Ha már egyszer ez az új "otthonom" fel is avatom a fürdőt, és persze Rose ruhatárát is felkeresem, hiszen az éjszaka folyamán nem jutottam el egyetlen ruhaboltba sem. Ahogy ismerem, neki van dögivel, nem kérdéses, hogy válogathatok.
- Letusolok, nem kimondottan van rózsa illatom. - mielőtt bármit is mondhatott volna, fogtam magam és már el is indultam, hogy felfedezzem az emeleten lévő szobákat, bár még fogalmam sem volt, hogy melyik az enyém. Egyelőre várhatott a bemutatás, jelen pillanatban egy jóleső zuhanyra volt szükségem. Kaptam Rosetól egy törülközőt, és el is vonultam, hogy a rám száradt vércsíkokat lemossam magamról, és kibújjak végre a három napja hordott ruhámból. Hajamat felfogtam fejem búbjára, hogy ne érje víz, majd beálltam a tusolóba.
A lefolyóba folyó vizet, mintha csak piros festékkel színeztem volna be. Jóleső érzés volta, hogy a langyos víz selymesen simogatja bőröm, miközben végigfolyik testemen. Röpke fél óra után úgy éreztem, eleget áztam, így egy hatalmas párafelhőbe burkolózva, kiléptem a zuhanyból, magamra csavartam a törülközőt, majd Rose nevét kiabálva, eljutottam a szobájáig, és megmutatta a ruhakollekcióját. Megtörülköztem és felöltöztem.
- Szóval, melyik is az Én szobám? - érdeklődtem, mert mielőtt kilépek az utcára és annak zaja felemészt, addig vetnék egy pillantást rá.
Válaszát hallva nem habozva nyitottam be a kérdéses szobába, és.. .. igen.. .. nem csalódtam.. ..pont hozzám illet.. .. az én ízlésemnek.. nagyon tetszett. Minden egyes négyzetcentimétert megvizsgáltam. Úgy döntöttem közbejárom a házat, ha már időmből telik. A pincében kezdtem, és így haladtam felfelé, majd ki az udvarra, végül pedig visszatértem a nappaliba, hogy bejelentsem elmegyek. Nem lesz sok gond velem, időm nagy részét nem fogom itthon tölteni.
- Most viszont lelépek, szép az idő. Nincs is jobb alkalom, hogy bejárjam a várost. Majd jövök. - mondtam mikor Rose is a nappaliba lépett, majd kiraktam a kocsikulcsot az egyik kis polcra, hiszen nem akartam újból autóba szállni.
Kell néha a testmozgás. Kinyitottam az ajtót, és kiléptem a friss levegőre, majd alkalmazva egy-két vámpírtrükköt sec-perc alatt eltűntem.

//El//

Úgy láttam a pia neki is tompított a gondolkodásán, mert nem vette a célzásaimat és folyamatosan magyaráznom kellett. Nem akartam a parti kezdetét a felesleges fecsegésemmel, de el kellett magyaráznom neki, hogyan is állnak a dolgok.
- Momentán nem ő. Semmivel nem több egy embernél, csak a vére, egyszerűen jobb. Ugyan olyan gyenge, védtelen, már ha nincs beverbénázva, vagy nincs védőangyala. Bizonyára jobban ismeri a környéket nálam, és meglehet, hogy barátai is vannak. És mivel a "barátom ellensége az én ellenségem" elvet mindenki magáénak vallja, nem ő lenne a fő problémám. De mindegy is, ráérünk ezen akkor aggódni. - legyintettem, jelezve, hogy lezártnak tekintem a témát mára.
- Nem volt tervbe véve, de így alakult. És mit ne mondjak, nem volt rossz. - körbenyaltam szám szélét, hogy nyomatékot adjak szavaimnak, majd elmosolyodtam gonoszul.
Ha már egyszer lerészegedünk, tegyük mértéktelenül. Illetve ez az én meglátásom, de mint láttam, Rosenek sem másak a nézetei. Ki is kapta kezemből a vöröslő folyadékot, egy percre sem estem kétségbe, kivettem egy másikat a hűtőből, és számhoz emelve, rögtön meg is kóstoltam. Minek hezitáltam volna?! A DJ, aki ez esetben Rosie volt, más lemezt pörgettetett. De engem nem érdekelt, hogy éppen miféle zene szól, csak törje meg azt az idegesítő csendet, ami önsanyargatásba kényszerít, miután leiszom magam. Imádtam a muzsikát, mindig megnyugtat, mindent színesebben látok, semmi sem olyan zavaros. És az a magánkoncert, amiben Rose részesített, csak még hangulatosabbá tette az estet.
- Hmm, pedig szívesen bemutatkoztam volna az "új" szomszédimnak. - biggyesztettem le ajkaim elkeseredésemben, de persze mindez csak színjáték volt.
Minden esetre nem hátrány, ha nincs a közvetlen közelben senki sem. Sőt, jól fog még jönni, hogy a bírtok határai távolra nyúlnak. Így kisebb a valószínűsége, hogy meg tudnak szökni a jövendőbeli áldozataim, illetve vendégeim.
- Feltétlenül. Ki nem hagynám, hogy ezt a mókát. Ráadásul nagyszerű alkalom a kapcsolatteremtésre, ami valljuk be, nem jönne rosszul. És minden lehetséges esélyt megadok magamnak, hogy összefussak Clarissával. - felelem, majd újabb kortyot gördítek le torkomon, derekam pedig nem hagyja abba a ringatózást.
Remélem ő is jelen lesz a bálon, ahogy tervezem, és tapintatosan közlök vele egy s mást. Nem kérdéses, hogy rengeteg titkot meg fogok őrizni a szívemben, és nem hozok őket felszínre, de tudni fogja, amit tudnia kell.
- Gondolom te is ott leszel, ha nem így lenne, meglepődnék. - szinte biztos voltam benne, hogy ott lesz, vagy ha eddig még nem döntött efelől, hát majd én meggyőzöm, hogy neki is ott a helye.
Széttártam karjaim, és mint a helikopter pörögni kezdem fejem a plafon felé szegve, akárcsak egy öt éves kis fruska, aki unalmában nem tud jobb dologgal szórakozni. Telt múlt az idő, a vér fogyott, ezzel egyetemben egyre jobban fáradtunk. Az álom erősen húzott, egyre laposabbakat pislogtam, és nem küzdve vele, a kanapéra borultam, elnyúlva azon, és behunytam szemeim. A zene folyamatosan szólt, de engem egyáltalán nem zavart. Pár pillanat alatt édes álomba merültem.

Milyen szellemes, hogy épp egy vámpír beszél arról a bizonyos sok időről. De hiszen ez csak nézőpont kérdése. Ahogy telnek az évek, évtizedek, évszázadok, egyre kisebb jelentőséggel bírnak majd ezek az idők. Azon kívül, hogy bódító hatással volt rám az alkohol és a vér egyvelege, úgy éreztem, hogy felszínre tör néhány emberi érzés, vagy valami ahhoz hasonló. Nagyon jó és felszabadító érzés volt. Bár tovább tartana, de nem fog. Mintha egy másik Katniss lenne itt, és cseverészne a legjobb barátnőjével, pizsamapartit csapva, mint a normális szociális életet élő emberek.
- Ha-ha milyen szellemes. Csak, hogy van egy apró bökkenő. Ha életben marad, akkor rövid időn belül engem ki akarnak nyírni, Én se hagynám megtorlás nélkül, az ő helyében. Úgy, hogy fel kell készülnöm. - mondtam komolyan, majd elvigyorodtam és hozzátettem.
- De előtte még.. dobjuk fel a hangulatot, és bulizzunk egy jót. - felpattantam és már ott is termettem a hifi előtt, hogy berakjak egy pörgős számot. Végignéztem a CD-ket, és beraktam azt, amelyik leginkább megtetszett. Ezután elmeséltem neki, mi volt a férfival, aki iránt egymás után éreztem ellenszenvet, rokonszenvet, vágyakat. A sors fintora.
- Amennyire egy nő és egy férfi közel kerülhet egymáshoz. - tettem egyértelművé, ha eddig még nem jött rá, pedig szerintem ki lehetett találni, hogy mi is történt közöttünk.
- Igen először Én is erre gondoltam, de most már nem tudom. Minden esetre a férfiak gyengéi a nők, legyen az ember, vámpír, vérfarkas stb. És én ezt ki is használom. - gonosz vigyor kúszott ajkaimra, majd a zene ütemére ringatni kezdtem a csípőmet, és hangosabbra vettem a zenét.
Lehámoztam magamról a dzsekimet, hogy ne akadályozzon, és úgy táncoltam tovább, olykor csukott szemmel. Arcomról az élvezet adta mosolyt le se lehetett vakarni, hiszen remekül elvoltam Rose társaságában, majd gondoltam egyet, és a hűtőhöz libbenve kivettem magamnak egy újabb tasak vért. Jobb, mint a semmi, de nem szokom rá. Intettem Rose felé, hogy csatlakozzon hozzám. Sosem lehet tudni, mikor halunk meg végleg, éljük úgy az életet, mintha bármely percben véget érhetne.

//A város temetője//

Követve a pontos koordinátákat, amiket Rose-tól kaptam, hamar ideértünk. Nem mondom ez a hát is lenyűgöző volt, csakúgy, mint az ősi lak, amit már Én is felszenteltem egy rövid orgiával. Itt sem győztem nézelődni, de látszott a házon, hogy női ízlés söpört végig rajta. Minden nagyon kedvemre való volt, bár már annak örültem, hogy Rose befogad az otthonába, és nem kell egy gagyi motelben meghúznom magam. Annyira el voltam foglalva a nézelődéssel, hogy barátnőm hangja rángatott vissza a társalgásba.
- Proszit! - emeltem meg én is a poharat, majd ahogy illik lehúztam az egészet, mintha csak egy rövid ital lett volna.
Kezdtem érezni a mai bevitt alkohol és vérmennyiség hatását, amit túlzott jókedvvel, és hangyányi szédüléssel járt. Úgy éreztem, a depresszió visszavonulót fújt, mire még jobban felbírtam szabadulna, nem mintha nem lennék alapból felszabadulva. Türelmesen és nagy figyelemmel követve hallgattam a bemutatót, és feltételeket egyaránt. Néhol elmosolyodtam, de nem vágtam közbe. Mindent szép sorjában.
- Ugye nem feltételezed rólam, hogy képes lennék randalírozni itt? - kuncogtam megint ironizálva, hiszen belegondoltam a helyzetbe, és kinéztem magamból, hogy tornádóként puszitok végig házon.
- Ne aggódj, észre se veszed majd, hogy itt vagyok. Vagy inkább maradjunk abban, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ne lakjam le a házat túlságosan. Tudod, az utóbbi évtizedekben nem volt otthonom, nem foglalkoztam azzal, hogy túl nagy rendet tartsak, ha már nem tetszett a környezet tovább álltam. - ecseteltem tovább felkészítve őt, hogy lehet, hogy nem jövök bele rögtön a "háziasszony" szerepbe még ha vendég is vagyok.
Az üres poharat leraktam az asztalra, amit hamarosan el fogok onnan pakolni, ha nem megy ki a fejemből, de körül akartam nézni. A saját szememmel akartam bepillantást nyerni minden egyes négyzetcentiméterbe. Ki akarom ismerni a házat, ha ez lesz az új szállásom, ki tudja mennyi időre. De ezzel még van megbeszélnivalóm Rose-al. A kanapéra huppantam, és elterültem rajta, majd körmeimmel babrálva bele is kezdtem.
- Ha már a verbénánál tartunk, nem kell nekem bemutatnod. Már mondtam, hogy az első áldozatom az a tündérke volt. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen, vagy egyszerűen beragadt a belső vészfékem, ami figyelmeztet az ilyenekre. Igen a megérzésre gondolok. - pontosítottam, mielőtt félre érti majd folytattam, hiszen ennek már tudatában van.
- És figyelj, most a csattanó. Egy eredeti ősvámpír épp időben leállított még mielőtt egy hatalmas hibát vétettem volna. Aztán beszélgettünk. A tündér megutált, nem is értem miért. Pedig nagyon kedves voltam vele. Jó.. úgy hagytam ott, hogy biztosra veszem, hogy nem éli túl, és még mindig ebben a hitben ringatom magam, de akkor is. Elijahval viszont az események végére kezdtük megérteni egymást, kicsit közelebbről megismerkedtünk. - haraptam bele ajkaimba, majd a plafont kezdtem vizslatni, mintha valamiféle varázserővel bírna, mi megragadta tekintetem. Kíváncsian vártam Rose reakcióját.

A város temetője


Besötétedett, mire a birtokra értünk. A hatalmas vaskapu kinyílt, így rálátást kaphattunk, a fényárban díszelgő házra, és udvarra. Amikor kiszálltunk, én magam is meglepődtem rajta, milyen elképesztően jól sikerült kivitelezniük a kért külsőt.
-Na, hát, ez lenne.-jegyzem meg, majd elindulok a bejárat felé, és a kulcsot a zárba helyezve, kinyitom az ajtót. Nem volt szükség behívásra, hiszen egy vámpír nevén (megjegyzem a sajátomon) volt a ház. A nappali felé vettem az irányt, de előtte tettem egy kis kitérőt a konyha felé. A hűtőből kivettem egy üveg bort, valamint a mélyhűtőrészként használandó reteszből két zacskó A+ vért. Majd egy tálcára pakolva, két borospohárral karöltve visszatértem a nappaliba.
Helyet foglaltam a kanapén, majd összekevertem a hozzávalókat, és átadtam Kate-nek az egyik poharat.
-Az új otthonra, vagy ha úgy tetszik, egy új időszámítás kezdetére végtelen életünkben!-tartom felé a saját poharam, majd belekortyoltam az italba.
-A szobák az emeleten vannak, a szobáink külön, de a fürdő közös. persze, ha csak nem zavar. Bár aligha hiszem, hogy akkora mocskot hagyna ott valamelyikünk, hogy a másik ne akarjon bemenni. Vért találsz a konyhában is, de a garázsból nyílik egy pince, az ottani hűtőben is találsz vért. Ha kifogy, szólj, vagy lopj, de vannak már forrásaim a pótlására. -adok némi útmutatást a ház titkairól.
-Azt hozol ide, akit akarsz, egy kérésem mégis lenne. Lehetőség szerint maradjon egyben a ház, és minél kevesebbszer keljen takarítót hívnunk a véres dolgok kipucolására. Ebben a városban ki tudja, kinek a vérében van verbéna, és ki az, aki kikotyogja a titkokat.-tálalom a kikötést, más kivetnivalóm nem volt.
-Megfelel?-érdeklődöm, miközben Kat arcát fürkészem.
Nem tudtam, mi fog kisülni ebből az együttlakásból, de nem hiszem, hogy annyira borzalmas dolgok sülnének ki belőle.