Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 29, 2013 9:08 pm
Ugrás egy másik oldalra
Szóval ő sem szereti Harmony-t.. megértem én sem kedveltem elsőnek főleg, amikor megtudtam, hogy tündér és felkavarja a vámpírok érzéseit.. de hát milyen erkölcstelenség lett volna ott hagyni elvérezni őt.. Nem bírtam volna magam túl tenni rajta egy hamar, mert nem szoktam ilyen gonosz lenni. Hamar fel is fogtam, hogy hogyan kell viszonyulnom Katnisshez, ha azt akarom, hogy el viselje még egy darabig a képem.
-Rendben, én is köszönök mindent és részemről a szerencse! - Búcsúztam is el tőle kedvesen, majd elindultam keresgélni Katniss-t. Talán megtalálom egy kocsmában még is.. Ha sikerül szépen beszélgetnem vele talán tudok neki pár tanácsot adni.. Már kíváncsi vagyok, hogy mi lesz.

//Keresgélni Katniss-t//
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 29, 2013 3:42 pm
Ugrás egy másik oldalra
Kezdett egyre inkább olyan érzésem lenni, hogy a falnak beszélek. Az a baj, hogy elég gyorsan megítélem az embereket, de azt már most tisztáztam magamban, hogy Elijah nem az az "én emberem" típus. Nekem túl komoly, túl szűkszavú, és az arcára van írva a fél világ. Hiába, az előítéletesség megmaradt bennem, hiába lettem vámpír.
Kérdésén elmosolyodtam. Végre egy reakció, amivel tudok mit kezdeni.
-Ne akarja ellenezni a kapcsolatát...Alastor-ral.-köhintek, hogy el ne szóljam magam az igazi nevéről. Valahogy nem akarózott kitörni belőlem ez az információ.
-Ha kidühöngi magát úgyis rájön, hogy tőlem tudott meg mindent. Ha nem erőlteti rá magát, akkor nem lesz baj. mondom, de nagyon remélem, az én fejem leharapása még várat magára. Vagy, ha erre kerülne a sor, szépen suttyomban elmenekülök.
Kinyilvánítottam a véleményem a tündérekről. Hiába, éppen elég volt egyszer a közelükbe kerülnöm. Nem vagyok én fajgyűlölő, de komolyan. Nem az én világom ez a tündibündikről szóló dolog.
Különleges? Jesszus, egy tündérben mi a különleges? Tud repülni? Nagy kaland. Vagy, előveszi a varázspálcát, és békává változtat? Ha már kínozni akarunk valakit, elharapjuk a torkát, aztán eggyel kevesebb baj.
-Örülök, hogy magának tetszik, de ettől valószínű se az én véleményem nem fog változtatni sem Katniss-é. Elég határozottak vagyunk. Egy benyomás alapján ítélünk a legtöbbször. Egyébként meg, ha gondoskodni akar róla hajrá. S bár én megígérem ezzel a tündérrel nem fogok végezni, Katniss részéről kétlem. Nem szeretek a medve bőrére inni, de jelen esetben meg tudom érteni miért viszonyul hozzá így az a lány.-vonok vállat. Kész röhej. Milyen az, hogy kezeskedik érte? Bébicsősznek lenni egy tündér mellett? Akkor mégis mitől olyan különlegesek, ha még vigyázni sem tudnak saját magukra. Na, már megint az előítéleteim.
-Ha meg akarja keresni Katniss-t, keresse valamelyik kocsmában, pubban. Biztosra veszem, hogy ilyen helyre ment. Csak, a tündér és a teremtő témát ne firtassa.-mondom, majd felállok, és egy halovány mosoly kíséretében búcsút intek neki.
-Örültem a találkozásnak.-fordulok meg, és lépek vissza a házba.

//El//
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 28, 2013 4:03 pm
Ugrás egy másik oldalra
Ahogy levettem tényleg nem nagyon szeretné, ha segítenék Katnissen. Pedig szeretnék mindenképp, mert meg kedveltem őt.. Most már aztán végképp nem tudom mit kéne tennem. Lehet nem ismerem annyira Katniss-t mint ő, de akkor is tudnék rajta valahogy segíteni..
- Maga szerint mit tegyek? Hagyjam Katniss és boldoguljon a maga segítségével? Tudja valamennyire még is csak ismerem Katniss-t én is feltételezem, hogy maga biztosan jobban ismeri, mint én, de én is tudnék rajta segíteni, ha ő is így akarná. - Katniss múltja elég ködös számomra. Nem nagyon értem, még mindig, mért kéne segítenie annak, aki átváltoztatta a másikat. Az rendben van, hogy így lenne udvarias, de sok mindenkit nem érdekel ez a nevelgetős dolog.. Ez a tündérkés dolog viszont kicsit vicces. Fel is nevettem magamba.
- Nos tudja Harmony különleges.. olyan egyke még egy tündérrel sem találkoztam, ő volt az első, de már is tudok mindent róluk. Gondolat olvasásra képesek és a vérük nagyon vonzó a vámpírok számára. Katniss rögtön rá is akadt, de engem a tündér vér sem érdekel igazán. Ő csak egy szerény lány, akit megkedveltem és vigyázok rá, hogy ne essen baja. - Emlékeztem vissza arra az estére, amikor szegény megkínoztuk. Hát néha, azért gonosznak is kell lenni és épp, akkor voltam az. Már megbántam és szerint ez a lényeg..
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 27, 2013 12:55 pm
Ugrás egy másik oldalra
Elég nehezen viselem, ha értetlen emberek vesznek körül, s jelen esetben, hasonlóan éreztem magam. Semmi reakció, csak ül velem szembe, mint egy kuka. Szinte éreztem, ahogy kitörni készül belőlem az a mondat, hogy "Reagáljon már valamit, jóember!". De illedelmesen lenyeltem a mondatot, s mint ahogy apám annyiszor mondta, lakatot tetem féktelen számra.
-Nem vagyok gondolatolvasó. De ahogy célzott, erre gondolnék.-hangom nyers volt, s ugyancsak azt tükrözte, amit gondolataim. Vártam, de semmi reakció. Végül akarva akaratlan elmosolyodtam, és kezemet szám elé téve igyekeztem minél előbb lehervasztani a mosolyt az arcomról.
-Mivel az arcán kívül más reakciót nem kaptam magától, még egyszer szeretnék valamit tisztázni. Segíthet Katniss-nek, de kérem engem hagyjon ki belőle. Segítek neki, de aligha hiszem, hogy örülne neki, ha magától tudná meg, hogy tőlem tudja, hogy a kis kedvence a városban van. Továbbá aligha hiszem, hogy az egész történetet el akarta mondani, mert valahol valószínű szégyenli magát.-mondom, de immár mosolyomnak semmi jele.
-Mondjon önzőnek, vagy bánom is én minek. De egyenlőre több ideje ismerem Katniss-t, mint maga. Tudom, hogy előbb ölne meg engem is, mintsem elviselné a tudatot, hogy én többet tudok, mint ő tudott annyi éven át.Én ismerem azt a férfit. Nem egy földre szállt angyal, de legalább ott volt Kat mellett, mikor szüksége volt rá.-jegyzem meg, és elgondolkodok a múlton. Egyben biztos voltam. Alastor, vagy nevén nevezve Liam, nem viselkedett soha úgy, mint egy tejbe tök. Nem kért senkit olyanra, hogy ne gyilkoljon. Szeretett élni ez tény. De azt, hogy egy tündért szeressen, vagy hagyjon életbe Katniss, soha nem kérte volna tőle.
-Különben is. Az a tündér miért olyan fontos magának?-érdeklődök, hiszen mégiscsak egy ősi. Illetve egy eredeti egészen pontosan. Valószínű ezer év alatt nem most találkozott az első ilyen kis teremtménnyel, akik nem is értem, minek vannak a világon. Ha valakinek jó tündér keresztanya kell az élethez, az már rég rossz. Persze tisztában voltam vele, hogy nem ez a tündérkék feladata, de akkor is. A jóhiszeműséggel és a jóság túlzott használatával az idegeimen lehet játszani. Azt ne mondja nekem senki, hogy a tündérek feje felett glória lebeg, és soha nem tesznek semmi rosszat.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Ápr. 25, 2013 5:59 pm
Ugrás egy másik oldalra
Nem nagyon értettem ezt az egészet. Katniss nem képes szeretni? Ez elég érdekes. És az a pasas is valami idegbeteg állat lehet. Az ilyennek pusztulnia kéne, mert amit ő csinál az szinte már Klauson is túl tesz.. Még is mért akarta, akkor Katniss, hogy ide jöjjek? Nagyon nem értem ezt az egészet és már kezd ebből a hülyeségből elegem lenni.
- Mondja csak, akkor vajon mért hívott ide? Hogy ezt közölje velem, amit most mondott maga? -Kerestem a kérdéseimre a válaszokat. Minden esetre most már teljesen megértettem, hogy Katniss belsője mért ilyen. Szinte nincsenek érzései csak a gyilkolás jár a fejében.. Mindenképp segíteni akarok rajta hiába mondta azt Rosi, hogy ne tegyek semmit és kerüljem őt el..
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 24, 2013 6:13 pm
Ugrás egy másik oldalra
Hiába, az élet nem mindig és nem mindenkinek habos torta. Talán, mióta vámpírok vagyunk, kárpótolt minket az idő azért a sok szőrnyűőségért, amit tettek velünk, mikor kicsik voltunk.
Kérdésén elmosolyodtam, bár semmi mulatságos nem volt benne.
-Óóó... Nem egy a teremtőnk. Már más se hiányzott volna. Az én teremtőm Marius. Ő eltűnt az életemből, mielőtt kettőt pislogtam volna. Kaniss teremtője egészen más tészta. -veszek nagy levegőt, s összevont szemöldökkel folytatom.
-Alastor, ő Alastor. Nem túl kedves teremtés, viszont a vámpírok többségéből ugyebár kihalnak az érzelmek. Mármint a pozitív érzelmek. Na, de mindegy is. Lényeg a lényeg. Alastor nem hagyta magára Kat-et, sőt. Azt nem állítanám, hogy egymásba szerettek, inkább úgy mondanám, hogy összehozta őket az élet. Miután Katniss átváltozott, eltávolodtunk egymástól. Ő világot látott a teremtőjével. Na, meg persze megosztotta vele az ágyát.-mosolyodom el s megcsillan valami a szememben. Talán, ez az egyetlen jele annak, hogy gondolataimban megannyi emlék cikázik át arról a pár tizedről.
-Csupán párszor találkoztam azzal a férfival, de már akkor tudtam, hogy barátnőmmel folytatott kapcsolatuk hazugságok hátára épül. Mint kiderült, egy félreszólásból, neve nem is Alastor, hanem egészen más. Mielőtt Katniss elhagyta volna, megigézte, hogy soha ne szerethessen senkit. De, még így sem tudta magához láncolni a lányt, hiszen az megszökött tőle. Azt, ne kérdezze miért, mert erről soha nem beszélt.-fejezem be a mondókám, de alighogy levegőhöz jutok, újabb kérdést kapok. Ennek azonban nem túl sok köze volt az előbbi témához. Ezért, nem is igazán értettem, most miért pont ez érdekli.
-Igen, mesélt a kis tündérkéről, meg a megbájolt véréről. De, ha nem bánja, nem szeretnék ennyire belemenni abba, hogy mit oszt meg velem, és mit nem. Minden esetre, igaza van, hogy nem sorolja a puszipajtásai közé azt a lányt. Hiszen mégis csak egy tündér.- vonok vállat, s mélyen szemébe a férfi szemébe nézek.
- Katniss nem tudja, hogy nem Alastor-nak hívják a teremtőjét. És, mivel nem az Ön dolga közölni vele ezt a "hírt", jobban tenné, ha nem ártaná bele magát ebbe a dologba. Továbbá, ne akarja befolyásolni Katniss-t abban, amit csinál.-vágok fagyosan komoly arcot, s gyorsan hozzáteszek még valamit.
-Ez nem parancs vagy fenyegetés volt, csupán egy kérés. Ha eljön az ideje, úgyis minden kiderül.-veszek mély levegőt, s arra gondolok, vajon mikor fog összefutni Alastor-ral, vagyis Liam-mel. Ő ugyanis itt van a városban.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 23, 2013 4:55 pm
Ugrás egy másik oldalra
Figyelmesen hallgattam őt. Elég ijesztő történetet kezdett el nekem mesélni Katnissről és magáról. Biztosan jó barátnők lehetnek most is, ha már kiskoruk óta ismerik egymást és akkor is jóba voltak. Elég érdekes volt, hogy Katniss nem nagyon szerette ezt a létet eleinte és pedig most milyen.. hát eléggé vérengző vámpír lett belőle. Nagyon durva dolog, hogy ő megölte a családját.. nem értem én sem, hogyan dolgozta ezt fel. Talán ez miatt olyan zavaros. Amikor vele voltam olyan volt, mint ha menekült volna a múltja elől és csak inni a sok sok vért.
- Az tény, hogy én is ki lettem volna akadva, ha a legjobb barátom elárul.. Hogy érti azt, hogy a maga teremtője? Aki át változtatta önöket? Mégis mit kellett volna tennie? Vagy, hogyan történt ez az egész? - Nem nagyon értettem a történetnek ennek a részét. Katniss régi élete teljesen más volt, mint amilyen jelenleg. Amikor legelsőnek találkoztam vele szinte csillogott a szeme a boldogságtól, de úgy néz ki, hogy ez csak a vér miatt volt. Most már kezdem érteni, hogyan volt képes arra, amit Harmonyval tettünk.
- Ha nem zavarná ez a kérdésem Katniss mesélt önnek valaha is egy Harmony nevezetű tündérről? - Valahogy kíváncsi voltam, hogy tényleg annyira gyűlöli-e azt a lányt, mint amennyire mutatta a sikátorokban is.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 22, 2013 5:52 pm
Ugrás egy másik oldalra
Kat tudja, hogy mikor kell elvonulni a közönség elől. Egy valamiben mindig jó volt. Hátat fordítani a bajnak. Bármikor bárkit meghallgat, de az, hogy egy két tanáccsal kisegítsen, az már luxus. Azzal a lendülettel, hogy rám nézett, el is tűnt, s már csak azt láttad, hogy lába helyén a medencéből apró buborékok törnek a víz felszínére.
Egyedül maradtam, az ősivel. Na, eggyel több ember, akinek jó pofát kell vágnom. Remek. Vettem egy mély levegőt, majd a teraszon lévő székekhez sétáltam, és helyet foglaltam az egyiken. Kezemmel intettem, hogy ő is nyugodtan helyet foglalhat. Nem vagyunk lovak, kulturált emberek ülve folytatnak csevejt.
Kérdése hallatán fanyar mosoly ült arcomra, s egy pillanatig lehunytam szemeim. Átgondoltam, hogy mit és hogy mondjak el. De, vajon bízhatok is ebben a férfiban? Ha Kat megbízik benne, akkor nekem is meg kellene?
-Tudja, Katniss-sel egészen kis korunk óta ismerjük egymást. Ő nem az a fajta ember, akit könnyű megérteni, könnyű arra rájönni, mit miért tesz. Ez persze nem mindig baj, viszont néha igen nehéz kiigazodni rajta. Néha, nekem sem megy.-vonok vállat, majd jobb lábamat keresztbe teszem a balon, és hátradőlve a széken, folytatom.
-Egyikünk élete sem volt piskóta. Ugyan mind a ketten szép gyermekkort éltünk, az átváltozásunk és az utána következő időszak nem volt piskóta. Bár, ezt soha nem említettem neki, mindig úgy tűnt, hogy mind a ketten bosszút esküdtünk azért, amivé lettünk. Bár kihasználtuk, hogy örök életet kaptunk, a kezünkhöz sok vér tapadt.-húzok fanyar mosolyt arcomra, majd összevonom szemöldököm, és belekezdek a véresebb események kivesézésébe.
-Én azt öltem meg, aki keresztbe tett a családomnak. Katniss azonban saját kezűleg végzett a családjával. Mindenkivel, aki a családja volt, akiket ismertek. Ezért soha nem ítéltem el. Nem látok a szívébe. Nem tudom biztosan, hogy mennyire fogta fel, hogy mit tett. Amikor viszont az egyetlen világban élő rokonát megöltem, velem is végezni próbált. Szerencsére csak hátba szúrt, és eltörte a nyakam. De ez már mellékes.-emlékeztetem magam, hogy pár nappal ezelőtt még egy parkolóban, készültem félig elvérezni, félig megfulladni. Most azonban itt vagyok.
-Az én teremtőm, ha szabad így fogalmaznom, magamra hagyott. Katniss teremtője azonban nagyon más tészta.-tartok szünetet, hagyva, hogy megeméssze az előbb elmondott információkat.Viszont amit ezek után terveztem mondani, cseppet sem felemelő dolgok. Soha nem ítéltem el Alastor-t, azért, hogy hagyta Kat-et mészárosnak. Azt viszont nem tudom befogadni, hogy itt van a városba. Az igazi nevén, az igazi valójában. És erről eddig csak én tudtam. S félek, ha ezt most tovább adom, örökre elvesztem Katniss barátságát.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 21, 2013 7:49 pm
Ugrás egy másik oldalra
Annyira össze voltam zavarodva, hogy már azt sem értettem miről beszél ez a lány Katnissnek. Minden nagyon zavaros volt már azt sem tudtam én mit keresek itt. Aztán hirtelen egyszer csak Katniss kijelentette, hogy elmegy. Még is akkor mi értelme volt ide jönnöm? Ezt nem értem.. Szerintem hazudott, amikor azt mondta, hogy azért hívott ide, mert nem akar alkudozni Harmonyval kapcsolatban. Biztosan.. ezt meg mondhatta volna ott pár lépéssel távolabb Harmonytól. Nem kell ahhoz ide rángatnia.
-Katniss még is mit jelentsen ez? - Amikor hozzászóltam egy szempillantás alatt már el is tünt. Nem tudok már senkin sem ki igazodni. Végül közelebb sétáltam Rosehoz és vele folytattam a beszélgetést.
- Ne haragudjon Rose, de meg tudná magyarázni nekem, hogy még is mi a fene folyik itt? - Kezd már elegem lenni ebből az egészből. Csak szaladok össze vissza a semmiért..
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 21, 2013 5:34 pm
Ugrás egy másik oldalra
Most nem azért húztam az időt, hogy felkorbácsoljam az így is meglevő, és rossz érzéssel telítő feszültséget, ami uralkodott a légkörben, de hadilábon álltam magammal ebből a szempontból.
~Elmondjam neki, vagy ne? Semmi köze hozzá, ahogy másnak sem. Nem hiába tartottam magamban annyi éven kerszetül.. egy férfinak sem számoltam be. Pedig elég sok megfordult körülöttem. De mégis megkönnyebbülnék, ha magyarázattal szolgálhatnék. Nem tudom, ő hogyan viszonyul hozzám, mert a tekintete és a viselkedése pont az ellentmondanak egymásnak. - egy pillanatra elmerültem gondolataimban, de próbáltam közben a jelenlévő két személyre koncentrálni, hátha értelmes választ is ki akarnak csikarni belőlem.
Némán néztem, hogy Elijah is bemutatkozott, és egy másodpercig úgy éreztem, nekem kellett volna bemutatnom őket, de nem sokáig tartott fogott meg ez a gondolat. Mindkettőnek van szája, és ismerik az etikettet meg tudják oldani. Ugyan ilyen csendesen hallgattam, ahogy Rose beszámol a Marius-al való meghitt viszonyukról. Inkább szólt ez a férfinak mintsem nekem, hiszen Én már vagy ezerszer hallottam a sztorit.
- Úgy nézek Én ki, mint aki tanácsot tud adni most? - néztem Rosere, majd felemeltem a kezem, hogy meglebegtessem előtte a gyűrűt.
Bizonyára így már minden érthetővé válik számára. Vagyis az, hogy miről, illetve kiről akartam beszélni, addig a pillanatig, amíg meg nem zavart. Vagy talán ez egy égi jel?! Hogy ezúton is magamban tartsam a múlt szövevényeit, és a rengeteg érzelmet, amit a beszéddel a felszínre szabadítanék?! Lehetséges, sőt.. valószínű.
- Tudjátok mit, ti maradjatok és beszélgessetek, Én elmegyek. Van egy kis dolgom. - jelentettem ki határozottan.
- Elijah, ne haragudj, hogy iderángattalak a semmiért. Csak azt akartam mondani, hogy nem alkudozom Harmonyval kapcsolatban. - jutott hirtelen eszembe egy téma, ami tökéletes volt arra, hogy tereljem a témát.
Közömbös voltam, és érzelemmentes. Nem csodálom, hogy ő nem igazodik ki rajtam.. van, hoyg én sem tudok. Rosie-ra is vetettem egy utolsó pillantást, azt sugallva, hogy majd jövök, majd eltűntem, mint a kámfor.

//Morning Star Pub//
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 14, 2013 9:19 am
Ugrás egy másik oldalra
Nem akartam kellemetlenkedni, de nem bírtam elviselni a nappaliban kialakult forró légkört. Sőt. Valósággal éreztem, ahogy égetett, és arra késztetett, hogy kilépjek az udvarra.
Megzavartam egy kezdődő beszélgetést, most mégis úgy éreztem, a legkevésbé arra van szükségem, hogy olyan valaki nélkül legyek, aki tényleg majdnem egész életemben velem volt.
Amikor bemutatkozott, arcomon némi zavarodottság látszott. Mi van? Ebben a városban csupa ősi és eredeti van? És ezek mellé, még mindig farkas szagom volt. A testvére apjának szaga. A gondolatba beleborzongtam.
Kedveskedés nélkül, csupán megszokásból kérdeztem meg, hogy szolgálhatok e valamivel, s mivel mind a ketten nemmel feleltek, Katnis mellé lépve, illetve guggolva felvázoltam neki a problémáim. Tudtam, még ha suttogok is, akkor is figyelni fog az ősi.
-Tudod, hogy képletesen gondoltam. De nem bírok mellette lenni.-jegyzem meg egy kicsit hangosabban, majd már suttogás nélkül folytatom, miután beállt az a bizonyos kínos csend.
-A visszatérés ide, így is fájó sebekkel jár. De, amikor megláttam, még inkább hatalmába kerített a múlt. Az az éjszaka, és a szörnyű emlékei.-nézek Kat-re, s végül nem bírom megállni, hogy ne folytassam.
-Magamra hagyott, amikor a leginkább szükségem lett volna egy olyan emberre, aki tanít. Hozzáteszem, most meg elvárja, hogy kedvesen fogadjam. Mit vár? Száznegyven évet olyan könnyű lenyelni?-érdeklődöm, bár ezt a kérdést inkább magamnak tettem föl, mintsem neki.
-Elnézést, az udvariatlanságomért, csak akadt egy kis problémám, és szükségem lenne a barátnőm tanácsára.-nézek az eredetire, majd egy kedves mosolyt húzok ajkaimra.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 12, 2013 8:54 pm
Ugrás egy másik oldalra
Csak ült ott a medence szélén és beszélt hozzám. Ezt az egészet nem értettem valahogy olyan furcsa volt most, mint ha a másik oldala lenne. Bár mondjuk amikor felhozta, hogy nem akar beszélni Harmonyről újra láttam benne a gyilkos én-t is.. Valójában ez az egész helyzet olyan más valahogy kellemetlenül érzem magam. Nem tudom miért érzek most így..
- Rendben Katniss azt gondoltam, hogy nem róla akarsz beszélni, de akkor még is miről? - Kérdeztem meg tőle.. Amikor már belekezdett volna a témába hirtelen megállt, mert ki jött a barátnője a házból. Majd nem kitörtem idegességemben, hogy pont most kellett félbeszakítania minket.. a legjobbkor. Oda jött hozzám bemutatkozni.
-Elijah Mikaelson - Nyújtottam végül én is kezet. - Nem köszönöm én sem kérek semmit. - utasítottam én is vissza ajánlatát, ahogy Katniss is. Aztán végül oda ment Katnisshez és súgdolózni.. meglepő mondom az első gondolatom az volt, hogy ilyet tenni társaságban nem szép dolog, de ahogy észre vettem ezt a kecses kisasszony figyelmen kívül hagyta. Ha már ő is pofátlan volt velem én is az voltam velük és hallgattam mit is mond neki. Végül mindent megértettem és elképedtem. Egy férfi aki átváltoztatta őt.. ez érdekes és egyébként mért akarja magát is leszúrni? Ezt nem értem.. végül néztem a tényeket és álltam ott tovább.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 12, 2013 1:11 pm
Ugrás egy másik oldalra
A víztükör egyenetlen felszínét vizsgálgattam, miközben hegyeztem a fülem. Akaratlanul is elkaptam pár mondatot a házban folyó beszélgetésből, bár inkább a neszre figyeltem, amely jelzi a vámpír érkezését. Biztos voltam benne, hogy eljön, bár nem adta egyértelműen tudtomra, mégis vártam, hogy végre felbukkanjon. Nem szokásom magyarázkodni, pláne nem olyanoknak, akiket nemrég ismertem meg, és semmit sem tudnak rólam a nevemen kívül. Nem magamnak teszek szívességet, azzal, hogy tiszta vizet öntök a pohárba, persze csak ha szíveskedik megjelenni.
Nagyon elmerenghettem, mert már csak az ismerős hangot hallottam, ami kirángat a gondolatok magukkal ragadó fogságából. Nem emeltem rá a tekintetem, és elsőre egyáltalán nem mutattam felé semmiféle kedvességet.
- Inkább kezdjük azzal, hogy miről nem. Nem akarok a kis barátnődről; hogy békén kéne hagynom, bocsánatot kéne kérnem, stb. - szögeztem le, mielőtt még megint felhozná.
Már csak a gondolatára is gyilkolni támad kedvem. És meg is fogom tenni, ha betelik az a bizonyos pohár. Hirtelen nem tudtam, hogyan kezdjek bele, mert eddig senkinek sem mondtam el, csak Rose-nak, mert szerintem egy kicsit szánalmas. Az ujjamon ékeskedő gyűrű emlékeztet minden nap erre a lelki megrázkódtatásra.
- Elijah, Én... - kezdtem volna bele, de nyílt az üvegajtó, és Rosie lépett ki, belém fojtva a szót.
Úgy tűnik, sosem kerül sor a lelkizésre, amit nem is bánok annyira. Minél később kell róla szót ejtenem, annál jobb. Szívem szerint el sem mondanám, de ....
- Nem kösz, most nem kívánom. - az én számból olyan furcsán hangzott a válasz, mert legtöbbször nem utasítom vissza az italt, mégsem bírtam most inni.
Csupa ellentmondás, ami Alastorral és Velem kapcsolatos, őrjítő. Gyűlölöm őt, de mégsem! Rose meglepő dolgot mondott, mire a nappali felé néztem el, hátha látószögembe kerül a fickó. Még sosem találkoztam vele, de szívesen megismerném azt a személyt, aki örök életet adott barátnőmnek. Milyen furcsa, hogy mindkettőnknél előtérbe kerültek azok, akik átváltoztattak.
- Csak egy szavadba kerül, most úgy is haláli hangulatom van. - suttogtam neki vissza, és egy féloldalas mosoly is megjelent ajkam sarkában.
Tovább tapostam a vizet lábammal, várva, hogy valaki megtörje ezt az igen kellemetlen, felszült hangulatot.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 10, 2013 6:33 pm
Ugrás egy másik oldalra
//Nappali//

Az igazság, hogy most lett volna szükségem barátnőmre, de mire kiértem az udvarra, egy ismeretlen férfi is Kat társaságát kereste. Tekintve, hogy az udvaromon téblábolt.
-Óóó...Bocs, nem akarok zavarni.-szólalok meg végül, és közelebb sétálok. Egy barátságos mosoly kíséretében kezet nyújtok a férfi felé.
-Rosemarie Vandenberg.-mutatkozom be, ezúttal vezetéknevemet is hozzátéve a Rose-hoz. Remélem leesik neki, hogy éppen az én házam táján járkál. Viszont éreztem, hogy vámpír, és nem is mai darab. Ez jó, vagy rossz? Tekintve, hogy a ház még mindig "bűzölög" egy több mint ezer éves farkas szagától, azt hiszem az udvar éppen megfelel a vendék fogadására.
-Esetleg szolgálhatok valami itallal?-érdeklődöm, de ezt a kérdést Kat-nek is felteszem, majd barátnőm mellé sétálok, s bár társaságban nem illik sugdolózni, jelenleg teszek erre a formaiságra.
-Benn van az a férfi, aki átváltoztatott. Bocs, de muszáj levegőznöm, vagy leszúrom őt is, és magamat is.-adok magyarázatot arra, hogy épp lábatlankodok. Ha hallotta is a vendék, akkor sem érdekel. Ehhez neki semmi köze, én viszont nem bírok egy létérben lenni azzal a férfival. Most még nem.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 09, 2013 8:13 pm
Ugrás egy másik oldalra
Harmonyval végeztem és Katniss után sétáltam. Nem tudom mit akar mondani, de az biztos, hogy valami személyes lehet, mivel nem akarta Harmony előtt mondani. Meg is érkeztem a címre és megláttam az udvaron Katniss-t a medencénél. Oda sétáltam hozzá és megálltam ott.
- Szia Katniss! Hát itt vagyok.. miről akarsz beszélni? -Vágtam hozzá olyan képet, ahogy ő is szokott az ilyen dolgokhoz. Az tény, hogy fél Harmony és az én szövetségem miatt pedig nincs semmiféle összeesküvés ellene. De legalább fél és nem fog Harmony életét keservessé tenni. Nagyon megkedveltem azt az oldalát amelyikkel beszélgettem a sikátorokban. Kár, hogy nem fedeztem fe azon a napon ezt a csodát benne amit ma láttam meg. Szerintem Katniss is megkedvelné ha nem emberekből táplálkozna és nem lenne ilyen önfejű.. De mindegy ő ilyen nem fog megváltozni.. főleg nem az én kedvemért és Harmony kedvéért.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 08, 2013 5:52 pm
Ugrás egy másik oldalra
Láttam, hogy nézett rám Elijah, nem egy férfi vette rám így a szemét, én pedig nem egy férfit utasítottam vissza bizonyos ok miatt. Bármilyen furán is hangzik nagyra tartottam Elijah-t, bár a modoromból nem ez látszik. Ezért is akarok tiszta vizet önteni a pohárba, ha végre végzett az idegesítő tündérkével. Vagy talán rosszak a megérzéseim, és épp azon kaptam őket, hogy mivel álljanak bosszút?! Kész agyrém. Már közel jártam a birtokhoz, minek egyik lenti ablaki ki volt tárva, még ha akartam volna sem tudtam volna nem meghallani, hogy javában folyik valamiről a vita. Érdekes, tudtommal Rose is csak nemrég tért haza, máris van olyas valaki, akivel, rajtam kívül.
Nem akartam félbeszakítani ezt az idilli hangulatot, így egyből az udvarra sétáltam, hogy ott levegyem a cipőm és a medence szélére üljek. Belelógattam a lábam a jólesően hideg vízbe, és hullámokat keltettem unaloműzés gyanánt. Ahogy itt ültem egymagam, az is felmerült benne, hogy vajon miért építettet Rose ilyen nagy házat, nem hiszem, hogy csak az én kedvemért, ráadásul, azt se tudta, hogy idejövök. Tuti megkérdezem, ah addig nem felejtem el. Unalmamban a dúdolásra is rávettem magam, mint mikor még kislány voltam. Ennek gondolatára egy halvány mosoly kúszott ajkaimra, de hamar át is alakult egy flegma grimasszá. Ami volt elmúlt, nem foglalkozzunk vele, a jelen az, amivel éppenséggel a legjobban törődni kell.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 06, 2013 1:46 pm
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

Udvar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Ház és udvar
» Udvar
» A ház és udvar
» Udvar
» Ház és udvar

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Lakások és szobák :: Vandenberg birtok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •