Na most már lesett, hogy mi a baja... "Katie nem adott rá engedélyt!" ezt a mondatot csöppet sem úgy értettem, ahogy gondolta.
- Jézus, ezt nem így értettem! Azt úgy értettem, hogy Katie nem volt ott, és nem ő adta az engedélyt, hogy menjek oda hozzád, vagy nem? Azt hiszem kicsit félreérteted a mondatom...- vakarom meg a fejem búbját. Nem is hittem volna, hogy ez a mondatom akasztotta volna ki annyira. Akkor tényleg félreértett. De akkor is miért féltékeny Katire-re? Mert az... nem?
- Akkor még nem is tudott rólad, hisze előbb találkoztam veled, mint vele, mikor idejöttem.- nevettem el magam, mert olyan aranyos volt ez a félreértés. Mikor látom, hogy bemegy a nappaliba, nekem is utána kell mennem.

/Nappali/

Akkor meg mit akarsz? - néztem rá összefont karral- Hiszen te magad mondtad, hogy nem kaptál engedélyt a "mi" barátságunkra. Szerinted, akkor fogsz? - néztem rákérdően,  közben felvontam a szemöldökömet. Nem is értem minek jártatom itt a számat, mert úgy is felesleges. Katie mondja meg, hogy Patinak ki lehet a barátja. Ez nekem fura és soha se fogom megérteni.- Miért kell az ő engedélye ahhoz, hogy valakivel barátságot köss? - néztem érdeklődve, mert erre igazán kiváncsi voltam.-  Miért nem döntheted el te saját magad, hogy kivel akarsz jóban lenni? - néztem őt továbbra is, és most nem fog meghatni a fancsali és kisírt énjével. Sajnálom, ez most nem fog működni túlzottam megbántott, de erre választ akartam kapni. Attól, hogy még gyerek koruk óta ismerik egymást, nem jelenti azt, hogy nem lehet önálló döntése. Nem függhet örökké tőle. -
Barátnőd lennék? - kérdezem tőle. - Mert most per pillanat nem úgy érzem. Ha az vagyok, akkor minek kell más engedélye ehhez? Szerintem elég nagy vagy ahhoz, hogy eldöntsd kivel kezdesz elbarátkozni és kivel nem. - mondom neki monoton, mert ennél hülyébb és sértőbb dolgot még soha életemben nem hallottam, pedig több,mint száz évet megéltem. - Azt csinálsz amit szeretnél. Nem foglak meggátolni, mert nem akarom, hogy a kis engedély nélküli barátnőd miatt elveszítsd a másik barátodat. - mondtam neki kicsit gúnyosan, majd sarkon fordultam és elindultam a nappaliba. - Csak mielőtt az mondanád, hogy nem ezt mondtad, ezért idézlek téged " Jó, lehet, hogy igazad van, de mikor kiderült, hogy a barátod leszek, Katie nem volt ott. Nem adott rá engedélyt! "-még visszafordultam az ajtóból, hogy ezt hozzá fűzzem és az utolsó mondatott erősen és nyomatékosan mondtam neki.- Akkor döntsd el végre, hogy mi is vagyok. -s azzal a lendülettel bementem a házba.-

/nappali/

/vendégszoba/
Nagy nehezen lekászálódtam, de semmi kedvem nem volt hozzá. Most legszívesebben elhúztam volna innen a csíkot. Ariel valami félre érthetett, hisz én nem állítottam be ilyen gonosznak Katiet, legalábbis akarva biztos nem. Szegény persze, hogy nem díjazná ha kiderülne, hogy egy vámpírhoz költöztem, még ha most csak úgy néz ki, hogy 1,5 napra.
- Erről beszéltünk a konyhába... a farkasok sosem fogják szívlelni a vámpírokat. Katie sem fogja ezt tenni és nem is fogom tőle elvárni. - mondtam neki komoly hangon. Nekem többet nehogy a szájára vegye Katiet, legalábbis rossz értelembe ne. Nem akarom Arielt bántani, mert azt hiszem megszerettem, de mint már mondtam Katie, az Katie. Ő az akivel együtt duetteztem, akivel még akkor ismerkedtem meg, mikor még ember voltam. Gyerekkorom óta a legjobb barátnőm, őt sosem árulnám el!
- Sajnálom Ariel, de velem mindig ez lesz a nagy helyzet. Fontos vagy nekem, a barátnőm vagy, de ha ezt nem bírod elfogni, akkor elmegyek. De nem fogok haraggal rád gondolni.- fel kéne már fognia, hogy nem azért költöztem ide, mert kémkedni akartam. Nem, mert akkor én nem mondtam volna el magamról ennyi mindent. Azért jöttem ide, mert szükségem volt egy olyan barátra, akinek beszélhetek a misztikus dolgokról, aki segít nekem, úgy hogy közben nem törik össze. És erre a célra Katie teljes mértékben lehetetlen személynek bizonyult, ellenszenvemben Ariellel.

Nem akartam elhinni, amit mond. Katie nem adott engedélyt arra, hogy a barátom legyen?! Mi a franc ez, még hogy nem függ tőle. -Aww értem, szóval engedélyt kell kérned tőle? S akkor még azt mondod nem függsz tőle, szerintem meg akkor nagyon is. Ha a leendő pasidra azt mondja, hogy nem, akkor őt is dobni fogod hiába szereted? -kérdezem tőle, s közben magamban mély levegőket veszek. Ezt, hogy lehet barátságnak nevezni, hogy a másik dönti el kivel barátkozhat a barátja?! Ez nekem túl magas. -
Csúnya szavak? - és ezen már nevetnem kell.- Szóval, amiért kifejezem azt, amit érzek, akkor egyből rossz leszek?- vonom fel a szemöldökömet, majd dühösen felállok és legszívesebben törnék és zúznék.- Lehet meghaltam, lehet vérevő szörny vagyok, de attól még érző lény. - mondom neki teljes mértékben komolyan.- Lehet neked ezt nehéz elhinned, felfognod, de akkor is vannak érzéseim és az amiket mondtál kb. olyan volt nekem, mintha karót döftél volna belém . - mondom neki még mindig komolyan. Ő akart őszinte lenni, akkor tessék teljes valójában megkapja. - Mert tudod az, hogy egy olyan személytől függ az, hogy "mi" barátok lehetünk, aki nem is ismer és soha nem is fog, illetve gyűlöli a fajtámat, akkor azt hiszem ez veszett ügy lesz, mert esélyem nincsen semmire se. Neked kell eldönteni, kit akarsz magad mellett és nem a barátnődnek. - mondom neki még mindig, s türtőztetem magamat. A karomat összefonom magam előtt és nézem őt. Nem érdekel, hogy fáj neki, mert nekem ugyanúgy fáj, hogy esélyt se adott. Mire voltam neki jó, hogy meg tudjon mindent a vámpírokról, akkor pelyhes, mert a felét nem tudja még mi mire vagyunk képesek. -
Rendben menjél - intek az ajtó felé. Nézem ahogyan bemegy. Neki dőlök a korlátnak, majd szép lassan a terasz előtt kezdek sétálni, mert nem fogom kimutatni azt, hogy mennyire megbántott, nem adom meg ezt az örömet neki. Akkor menjen Katihez, aki még azt is titkolta előtte, hogy mi is valójában...

Csak állok ott és figyelem amit mond. Minden szó nagyon megvisel, mert az a baj, hogy igaznak vélem mondatatit és mondatainak súlyosát. Katie nem lesz örökké velem, így ahogy most. Nem fog velem két órákat énekelni a Hotelszobába, mert nem lesz rá ideje... Majd pelenkát kell cserélnie, meg főzni a férjének, ha hazaér a munkából... Ez az igazság, el kell ismernem....
- Jó, lehet, hogy igazad van, de mikor kiderült, hogy a barátod leszek, Katie nem volt ott. Nem adott rá engedélyt! Nem függök Katietől, csak szeretem és ezt úgy éreztem tisztáznom kell veled.- mondom még mindig remegő hangon.
Majd mikor megölel is biztosít az ő szeretetéről én jelen pillanatban nem tudok mit mondani. Örülök neki, hogy ezt hallom, de ezelőtt még pár perccel csúnya és bántószavakat hallottam tőle és ezt nem bírom egyhamar elfelejteni.
- Jól esnek a szép szavak, de nem feledtetik az előbbi csúnyábbakat. Én őszinte voltam veled, és az őszinteség nem mindig esik jól az embernek. Sajnálom, hogy rosszul esett neked, mert te is fontos vagy nekem.- tolom el magamtól egy kicsit.
- Most felmegyek a szobámba és elkezdek visszapakolni a bőröndömbe, amit nem olyan rég áthozattam valakivel.  Most csak összepakolok, de nem tudom, hogy vajon ma elmegyek-e a hotelbe aludni.- tisztáztam vele, miközben beletúrtam a hosszú, vörös hajkoronámba. Majd mikor befejeztem a mondatot elindultam a lépcsőn felfele egyenesen a szobámba.
/Pati szobája/

Lihegve érek ki a teraszra és teljesen megdöbbenek azon, ami kint történik.
- Jó mert akkor ezt tisztáznunk kell!- utalok a konyhába történtekre.
- Miért mondtad ezt?- kérdezem, és érzem, hogy a hangom kezd megremegni.
- Az előbb mondtam el, hogy fontos vagy nekem, és csak akkor szakítanám meg veled a kapcsolatot, ha bántanád Katiet, vagy valamelyik szerettét, vagy az enyéimet. Miért forgatod ki a szavaimat?- kérdem tőle, miközben már az én szemeimben is ott csillognak a könnycseppek. - Fontos vagy nekem Ariel, de azt már most tisztázom veled, hogy Katie helyét nem fogod megkapni! De az övé mellett van ott még hely, csak győzd kivárni, ha tényleg szeretnéd az egyiket.- értesítem a fent álló helyzetről. Már leplezni sem próbálom könnyeim hadát. Nem értem miért is visel meg engem ez az egész, miért érzem magam ilyen frusztráltan a témát illetően...

Hiába próbáltam magamban tartani azt a pár falatot, nem bírtam és úgy éreztem lassan mindent kijön belőlem. Ennek nem így kellene lenni. Le kell Le kell higgadnom mielőtt bármi ostobaságot csinálnék. Ez így nem mehet tovább. El kell felejtenem és újra normális "emberi" életet kell élnem, ami ez a kaja is beletartozik, de a gyomrom nem ért egyet ezzel, így megint előrebukik a fejem és minden kijön belőle.
Amikor úgy érzem, hogy most már kifogytam, akkor neki dőlök megint a korlátnak és becsukom a szememet. Mély levegőt veszek, megtörlöm a számat és az arcomat is. Remélem nem látta meg a ár csepp könnyemet.
Persze, minden. - mondom neki egy halvány mosollyal az arcomon. - Nem kell aggódni és sajnálom a kaja miatt. - mondom neki megbánóan. -

/étkező/
Rohantam és kémleltem mindenfele, hogy vajon hova menekült Ariel. Olyan gyorsan kilépett az étkezőből, hogy teljesen elvesztettem a fonalat. Kirohantam a teraszra, mikor arra lettem figyelmes, hogy valaki öklendezik.
- Úristen! Jól vagy?- teszem fel aggódva a kérdést.

(from étkező)

Nem tudom mi ütött belém és mi van velem, de nem bírtam ott maradni. A földre rogyok és érzem, amint a gyomrom megadja magát, mintha valami mérget ettem volna, pedig tudom, hogy nem. Érzem, hogy nem fog bennem maradni. Lassan neki dőlök a korlátnak és nem mozdulok. Élvezem a szellő lágy sugarát. -