Kisvárosban lakni nagyszerű. Mármint azoknak, akik élvezik, hogy egy lépést sem tehetnek anélkül, hogy a szomszédasszonya meg ne szólja a szoknyája hosszát, vagy a kissé csapzottá vált haját. Én sem voltam idevaló, és csak az egyetem hozott ide. Az volt a tervem, ha befejeztem a képzést a Whitmore-on végre, akkor elköltözöm az ország másik felére, vagy talán a világ másik felére… Végül is a nővéremnek biztosan nem hiányoztam volna, drága sógorom meg elég nagy szoknyapecér, talál majd valaki mást helyettem. Nem hinném, hogy a családom után sóvárognék, ha eltűnnék a környékről. Persze ez magával vonta volna – igen nagy valószínűséggel – Katherine-nel való ismeretségem végét is, amit lehetséges, hogy sajnáltam volna. Bár addig még sok minden történhetett. Először azt terveztem hazaugrom Richmondba, találkozni Wayne-nel, de végül lemondtam a kis randevúnkat, és úgy döntöttem, kihasználom a tavaszi verőfényes napsütést a városka parkjában, közben pedig elolvasok egy értekezést, ami az egyik vizsgámhoz kell majd. A park amúgy is közel esett a kampuszhoz, mégsem csak egyetemistákkal volt tele. Sokan hasonlóan gondolkodtak mint én, és kijöttek a jó időre való tekintettel a zöld fűre. Kék volt az ég, hét ágra sütött a nap, lengedeztek a levelek és ritka alkalom volt, hogy mindezt úgy tudtam élvezni, hogy nem zavartak a körülöttem lévő emberek. Egy árnyékos rész szélére telepedtem le, a fűbe, letettem magam mellé az ide vezető úton beszerzett kávémat, és egy fának dőlve elhelyezkedtem az olvasáshoz. Nem messze volt tőlem a kis tavacska, ami mellett jópáran ücsörögtek. Az összes pad foglalt volt. Épp nekikezdtem volna az esszének, amikor egy kutya kirobbant a tóból és üldözőbe vett egy futót, aki alig egy méterre kocogott el épp előttem, majd váltott gyorsabb tempóra, amint meglátta négylábú támadóját. Egy nő rohant a kutya után, a nevét kiabálva. Elég szórakoztató látvány volt meg kell hagyni. És akkor megpillantottam egy férfit, aki azon a padon ült, ahonnan a nő felpattant a kutya miatt. Biztos voltam benne, hogy nem az egyetemre járt, és abban is, hogy nem idevalósi. Egyszerűen lerítt az itteniekről, hogy McKinley lakosai vagy sem. Ez önmagában szimpatikussá tette a férfit, de volt a vonásaiban valami megkapó. Nem bírtam levenni róla a szememet. Vonzott valami benne, amit be kell valljam, nem tudtam hová tenni. Bedobtam a táskámba a papírköteget, felvettem a kávémat és elindultam felé. Sosem voltam szégyenlős fajta, és ideges sem szoktam lenni, főleg nem ha férfiakról volt szó. – Honnan érkeztél ide, idegen? – kérdeztem egyszerűen, megállva előtte, arcomon mosollyal. A napszemüvegemmel hátra tűrtem a hajamat.
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Hobbi & foglalkozás :
Vadász, fegyverkészítő
A poszt írója ♛Ferin Dronvreise
Elküldésének ideje ♛Vas. Ápr. 28, 2019 8:07 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Nicole & Ferin
A tervezettnél kicsit hosszabbra sikerült európai körutam után, és egy kimerítő, mondhatni émelyítő tengeri utazást követően végre valahára megérkeztem az Államokba. Első utam egy szemeteshez vezetett, ahol elzöldült fejjel adtam ki a vacsorám. Hiába, nehezen viselem a vízi utakat. A magam fajta szerzeteket nem vízre teremtették. Azzal a céllal jöttem ide, hogy információkat gyűjtsek a hibridekről. Annak ellenére hogy lassan három éve magam is hibrid vagyok, elég keveset tudok erről a fajról, így hát kutakodni kezdtem és a szálak egészen idáig vezettek. Unokaöcsém Einar és a húga, Brita McKinleyben él. Nekik volt eszük és évekkel ezelőtt maguk mögött hagyták a családot. Szerették volna, ha akkor velük tartok, de magam sem tudom miért, nemet mondtam. Einar és Brita nem sok mindenkivel tartják a kapcsolatot. Rajtam kívül talán csak a nővéremmel leveleznek olykor. Hogy miért pont itt kötöttek ki, azt valószínűleg maguk sem tudják. McKinleybe vetette őket az élet, és ez megfelelt nekik. Régóta rágták már a fülemet, hogy jöjjek egyszer el és látogassam meg őket. Talán abban bíznak, hogy nekem is megtetszik ez a hely, és velük maradok. Bár egész kellemesnek találom ezt a várost, azért annyira nem varázsolt el, hogy itt váltsam meg a síromat. Amúgy is, terveim vannak odahaza. De addig is, örülhetnek a kedves rokonok, egy ideig egészen biztos náluk leszek. Érkezésem napján elmondtam, hogy Norrköpingben halottnak hisznek, és megkértem, hogy ez maradjon is így. Aztán felvetettem ezt a hibrid témát, de csak azt értem el, hogy úgy bámuljanak rám, mintha ufó lennék. A meglepett, értetlen tekintetekből azonnal lejött, hogy válaszokat nem tőlük kapok... Rajtuk kívül a házban még egy kutya is lakik. Valami farkaskutyakeverék, a Gustaff névre hallgat. Egy árokban találtak rá kb. egy évvel ezelőtt és Brita nagy állatszeretetének köszönhetően befogadták. Úgy indult, hogy csak pár hétre, míg nem találnak neki egy szerető otthont, aztán ahogy lenni szokott, a nyakunkon maradt. Einart nem vetette szét a boldogság, ahogy engem sem, amikor benyögte, hogy mától én segítek Britának és kezembe nyomta a dög pórázát. Fél órás küzdelem után nagy nehezen elindulunk a parkba. Látom a kutya szemébe, hogy némileg neheztel rám, amiért leterítettem és ráerőszakoltam a sétafelszerelését. De nem lett volna erre szüksége, ha már az elején szót fogad. Útközben Brita megmutogatja a környék látnivalóit és csomó hasznos tippel lát el. A parkhoz érve megállapítom, hogy egész sokan vannak. A jó idő kicsalogatta az embereket. Unokahúgom megmutatja az egyik kedvenc helyét. Egy tavat, amit körbenőtt a nádas. Míg a lány elengedi Gustaffot, hogy ússzon egyet a tóba addig letelepszem egy padra és rágyújtok egy szálra. Épp csak belobban az öngyújtóm lángja, érzem magamon unokahúgom szúrós tekintetét. Nem díjazza ezt a rossz szokásomat, és bár a szemével háromszor legyilkolna, szóvá sosem tenné. Néhány futó halad el a hátam mögött, mire a dög váratlanul kirobban a vízből és üldözőbe veszi őket. A kéknadrágost pécézte ki valamiért, elég dühös rá. Brita ijedten rohan utána az állat nevét ordibálva, de hiába, Gustaffot nem érdekli, üldözi a kékgatyást, aki nem győzi szedni a lábait. Kíváncsian fordulok utánuk és figyelem a végkifejletet.
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kezdőlap
